login |

This is England ’90 – írta yuuki

2016. 02. 13. 18:30 - Írta: vendegblogger

10 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Ritka nagy gyomrossal zárult a This is England ’90 idei négy része. Akik az elejétől követték a sorozatot (’86, ’88, végül a mostani ’90), illetve látták az alapjául szolgáló filmet is, olyan zárást kaptak, ami után percekig csak pislogni lehet a sötét képernyőre.

This Is England '90

A This is England nem az a típusú sorozat, amibe csak úgy be lehet kapcsolódni. A történet teljes áttekintéséhez és a karakterek hátteréhez szükséges mind a film, mind az előző évadok ismerete, ugyanis egy generációs problémát és életstílust vetít ránk a rendező Shane Meadows, aki egyébként nem csak a filmet, hanem a sorozat összes részét is jegyzi.

A történet alapjául szolgáló film 1983-ban játszódik és egy fiatal, épphogy csak tini korba érett kissrác (Thomas Turgoose) küzdelmeit taglalja, aki ide-oda sodródik az antifasiszta skinhead és bonehead haveri társaságok között, az ő szemszögén keresztül ismerjük meg mindkét kultúra jellegzetességeit, nézetrendszerét, öltözködésüket és hozzáállásukat akár az akkori angol politikához, akár a bevándorlókhoz és különböző szubkultúrákhoz.

this is england901

A sorozat pedig átemelte a film összes színészét, tehát kvázi 4-4 epizódra darabolt folytatásokat kaptunk a filmből évről-évre, kiemelve karaktereket az egykori skinhead társaságból.

Lolt (Vicky McClure) és családját, akik az apa családon belüli erőszakjától szenvedtek éveken keresztül, míg a probléma végül megoldódott. Woodyt (Joseph Gilgun), az egykori társaság középpontját, aki megpróbál betagozódni a többségi társadalomba és szeretne megállapodni Lollal, azonban folyamatosan akadályokba ütközik. Milkyt (Andrew Shim), a jamaicai felmenőkkel rendelkező srácot, aki próbálja kiheverni a korábban a boneheadek vezetőjétől (Combo – Stephen Graham) elszenvedett életveszélyes sérüléseit.

Végül pedig Combo vesszőfutását, ahogy eljut a filmbeli nézetrendszerétől a megbánásig és a bűnbocsánat igényléséig. Ezen kívül betekintést nyerhetünk a film összes egykori szereplője életének alakulásába, villanásszerűen, egy-egy jelenetben folytatódik az ő sorsuk is, mely szintén nem zökkenőmentes egyik esetben sem.

This Is England 90

Ahogy halad előre a sorozat, minden évben rápakolnak a szereplők karaktereire újabb és újabb rétegeket. Amellett, hogy élik az angol munkásosztály hétköznapjait, mindegyikük cipeli a maga keresztjét és egymásra támaszkodva próbálják megoldani problémáikat. Hogy ez mennyire sikerül, arra választ adnak az előző évadok, de maga a cselekmény csúcspontjára és keretes lezárására ebben az évadban került sor.

Az idei négy rész a következő problémakörök köré csoportosul:

  1. Felül tudunk-e emelkedni régi sérelmeinken és csalódásainkon valaha a szerelmünkkel kapcsolatban, és feláldozzuk-e valamilyen részben büszkeségünket is, ha ez az ára a valódi boldogságunknak?
  2. Képesek vagyunk-e megbocsátani valaha annak, aki egykor súlyos lelki és fizikai sérelmeket okozott nekünk?
  3. A család és szeretteink biztonsága feljogosít-e minket bizonyos cselekedetekre?
  4. Mennyit kell bűnhődni a feloldozásért?

This Is England '90

A sorozat egyik legalapvetőbb jellemzője a „velem is megtörténhet”-érzés, ami végigkíséri a nézőt minden részen. Bár ha tényszerűen soroljuk fel magukat a fordulópontokat, ez a kijelentés önmagában extrémnek tűnhet, de folyamatában nézve a cselekményt rájöhetünk arra, hogy teljesen hétköznapi helyzetek vezettek azokhoz a tetőpontokhoz, ahova a szereplők sodródtak.

Már említettem a miniszéria keretes jellegét és ez nem csak a konkrét eseményekre vonatkozik, hanem szerkesztésében is igaz. A filmben nagyon erős volt a politikai vonulat (mely egyértelmű, ha belegondolunk, hogy maga a történet is egy ideológiai ellentét lecsapódását mutatta be az egyes szereplők életére), azonban az előző évadok nagyjából teljesen mellőzték ezt a fajta ideológiai felhangot, vagy épp politikatörténeti híradóbevágásokat (kivéve a főcímet).

Azonban visszatért mindez ebben az évadban az utolsó részben, engem pedig a hideg kirázott tőle, olyan baljóslatú felütés volt ez.

This Is England 90-2

Nem beszélve a filmre utaló flashback-bevágásokról, amik szintén a fináléban jelentek meg markánsan, a rendező pedig belecsempészett olyan jeleneteket is a részbe, melyeket akkoriban forgattak, csak éppen a filmbe nem kerültek bele. Ezek a sorozat és a film szerelmeseinek hatalmas plusz élményt jelenthetnek, nekem legalább is nagyon ütöttek ezek a pillanatok.

Meg kell még említenem az idei évad soundtrackjét is, mely az előzőekhez hasonlóan az adott kor zenéiből szemlézett, volt Depeche Mode, Pixies és persze Ludovico Einaudi is, amin kötelező könnyezni.

this is england 904

Összegezve annyit, hogy aki a kezdetektől kitartott a teljes This Is England-élmény, tehát a film és a sorozat mellett, az azt hiszem, tökéletes zárását kapta a történetnek. Függetlenül annak milyenségétől, az benne volt a levegőben, hogy ez nem az a történet, ahol mindenki boldogan beteljesíti az álmait, hullanak a rózsaszirmok és csilingelő kacaj hallatszik a háttérben a záróképsorokban. Viszont kaptunk egy teljes egészet, olyan szereplőket, akiket nehezen felejtünk el és olyan élettörténeteket, amik okulásul szolgálhatnak.

Ajánlani tudom mindannyiótoknak, akik szeretik a hétköznapok drámáját, a retró 80-as évek hangulatot, a nagyon erős cockney akcentust (hősiesen bevallom, simán benyomtam alá az angol feliratot) és a kiszámíthatatlan, ugyanakkor magával ragadó sorstörténeteket.

10 hozzászólás Ne habozz!

Ati - 2016. 02. 13. 19:41

Hello!

Jól értem, hogy a film van plusz a 4×1 részes sorozat, vagy vannak más részei is? Mert a film anno nagyon bejött, úgyhogy bepróbálom ezt is.

Ati

yuuki - 2016. 02. 13. 19:44

@Ati

Van a film. Aztán van 4 részes minisorozat a This is England ’86, + 4 rész a TIE ’88, + 4 rész a TIE ’90. Ez a kritika az utóbbiról készült. Szóval a ’86-nál kezdd akkor szerintem a pótlást :) Jó szórakozást hozzá ;)

kovácstamás - 2016. 02. 13. 20:11

A This is England ’88 nem 4, hanem csak 3 epizódból áll, a teljes pontosság kedvéért. ;)

Lupapup - 2016. 02. 13. 20:21

Remek írás egy remek sorozatról. Talán annyit tennék hozzá, ha már említve volt a soundtrack: Stone Roses ;)

yuuki - 2016. 02. 13. 20:29

@kovácstamás: Igaz, igaz, köszönöm. :)

Egyébként még érdemes megemlíteni talán egy kis hazai vonatkozású dolgot is: a film szellemiségében készült el tavaly nyáron Riger János feat PASO – Részeg című videoklippje, Horváth Viktor rendezésében. Az első Magyar Klipszemlén pedig meg is nyerték ezzel a legjobb klip díját. :)

yeeeyha - 2016. 02. 13. 20:29

Az egyik legjobb angol történet, alkotás volt ez, amit láttam, pedig anno csak Joseph Gilgun miatt fogtam bele.
Nagyon erős hangulatú, mondanivalójú, sokszor éreztem azt, hogy gyomron vágott egy-egy történés, ebben az évadban pl. a családi összejövetel és veszekedés. Jó lenne az egészet újranézni, megadva a módját, hátha egyszer összejön.

Egyébként hihetetlenül nagy pozitívum, hogy végig vitték a karakterek kálváriáit, Lol és Woody az egyik legeredetibb, valóságosabb pár a sorozatok történetében.

Ez a kritika most jól előhozta az érzéseimet, mindjárt potyognak a könnyeim, pedig nem most néztem meg a finálét.

Sunne - 2016. 02. 13. 20:54

Az 5. képen a fickó tiszta John Terry csak tetkókkal :D

Szaladam - 2016. 02. 14. 01:05

A harmadik rész simán a legjobb a rész volt az egész sorozatból, de baromi erős volt az egész történet.

Annak idején csak a filmet néztem meg, aztán később tudtam meg, hogy készült belőle folytatás sorozat formájában, úgyhogy szép lassan azt is végignéztem.

Nagyon jó élmény volt, hiányozni fog.

balaaz - 2016. 02. 17. 15:40

Számomra csalódás volt az új sorozat, a korábbiakhoz képest meglepően gyengének éreztem.

Filozófiai mondanivalóban kb. az érkezett amire tippeltem előzetesen, amire számítani lehetett az előzmények alapján. Az rendben is van többé-kevésbé, legalábbis nem hagy kétségeket a rendező szándéka, véleménye felől. És szükség is volt a zárásra. Az előző sorozat szinte üvöltött a feloldozásért. Viszont mindennek a csomagolása nagyon fapados lett. Ha önmagában nézném ezt a minisorozatot, akkor szinte csak negatívumokat tudnék mondani.

Kíváncsi lennék Meadowsnak van-e gyereke. Mert ez alapján nem úgy tűnik… Jó érzékkel mazsolázott a korábbi sorozatokban és a filmben a kamasz- illetve a fiatal felnőttkor problémáiból, de ez a sorozat a gyermekes családi élettel nagyon lapos lett. Az előzőekhez nem sok mindent tett hozzá, inkább csak a korábbi alkotások emlékén lavírozott.

Ettől függetlenül persze az én szívemhez is hozzánőtt ez az Anglia, élén Lollal és Woodsszal. Ezt már ez a záró minisorozat sem tudta lerombolni, bárennyire is rajta volt.

pytta - 2016. 04. 26. 23:42

Csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem, de megérte várni vele a megfelelő hangulatra, brutálisan erős volt. A harmadik-negyedik rész konkrétan a monitorhoz szegezett.
A legvégén vártam volna még valami drámai(bb) véget, de talán pont attól lett még ütősebb, hogy igazából nem történt semmi. A negyedik rész végén a szöveg nélküli zenés jeleneten elég sokszor megborzongtam.
Jó volt, kedvem lenne elölről megnézni újra az egészet, és ha nem így darabolva látom ezt a történetfolyamot, cirka 6 év alatt, talán még ütősebb lenne. Hátha egyszer lesz időm (és hangulatom) újranézni :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz