login |

Pilot: Vinyl

2016. 02. 15. 19:25 - Írta: CyClotroniC

46 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Az HBO-nak köszönhetően még múlt hét kedden, moziban sikerült megnéznem a Vinyl pilotját és kapásból az volt az első gondolatom a teremből kilépve, hogy basszus, ez az egyik leglazább Martin Scorsese-“film”, amit valaha láttam, és ha ilyen lesz a folytatás is, simán ez lesz a legjobb sorozat a csatorna kínálatában a The Leftovers mögött.

vinyl01

Ott és akkor úgy éreztem, hogy meg is van az év első igazán kötelező sorozata, amihez egyáltalán nem kell szerelmesnek lenni a 70-es évek rock and rolljába és életstílusába, hogy működjön, viszont azok körében is könnyen megosztó lehet Terence Winter és Mick Jagger zenés, drogos, féktelen, tömény és kellően karcos drámájának felütése, akik amúgy odavannak a témáért. Mert könnyen túlzásokba tud esni, néha egészen kaotikussá is válik, ez pedig ugyanúgy lehet valaki számára erény, mint hátrány is.

Mivel elég sok lassan hömpölygő, lehúzós hangulatú fesztivál drámát láttam pont a Vinyl előtt, ezért lehet, hogy elfogult leszek a kontraszt miatt, de még a cigarettacsikkekkel, verejtékkel és még ki tudja milyen testnedvekkel borított padlók minden egyes négyzetméterét is imádtam. Bár nyilván nem itt kezdődik és nem is itt ér véget a lista, hogy mitől működik ennyire a Vinyl és mitől lesz sokkal több egy “az volt ám az igazi élet”-ezős, múltidézős, lázadozós nosztalgiánál.

vinyl02

1973, New York. Richie Finestra (Bobby Cannavale) az American Century Music kiadó feje valószínűleg nem csak a Vinyl, de a kor tökéletes antihőse is. Nem azért, mert a sztori elején felszív egy csíkot a visszapillantó tükréről, hogy aztán visszatekinthessünk, hogy mi minden hullott darabjaira körülötte az elmúlt öt napban, de alapvetően hozza azt a figurát, aki hazugságokkal, hízelgésékkel és minden apró-cseprő lehetőség megragadásával igyekszik felépíteni az álmát a semmiből.

Persze ahogy az lenni szokott, ilyenkor mindig az eredeti cél, a jólelkű szándék és az idealizmus csorbul ki először a nagyravágyás, az ambíció és a törtetés bakancsa alatt, és a zeneipar se feltétlenül az a terep, ahol fehér kesztyűben, elegánsan vívják meg a csatákat egymással a felek. Amellett, hogy az előadókat nyilván durván leveszik és kozmetikázzák auto-tune-olják a statisztikákat is rendesen, egy állandó harc folyik azért, hogy ha nem is a legjobbak legyenek, de minimum relevánsak maradjanak a napról napra változó trendekkel és új sztárokkal övezett piacon.

vinyl03

Szóval kapunk egy olyan játszóteret, ami nem csak hogy tökéletes táptalaj a korrajzhoz, a zenéhez, a karakterdrámához – sőt a humorhoz is -, de szinte bele van kódolva a felállásba minden olyan apróság, amik igazán fekszenek Martin Scorsese-nek, ez pedig látszik is rendesen, mert eszméletlen rég nem volt már ennyire elemében.

A nagy öreg fogta a modernebb munkáit, egy hanyag mozdulattal lesöpörte az asztalról a Hugo nevű gyerekjátékot, a csokornyakkendőt és a vonalzókat, és visszanyúlt egészen a pályája elejére ezzel a rendezésével. Egyszerűen minden baromi ösztönösnek hat, és sokkal fontosabb számára az, hogy átadjon egy élményt, minthogy szabályosan elmeséljen egy történetet, amellett, hogy eközben rendkívül ügyesen mutatja be az alaphelyzetet, a fontosabb karaktereket, bár ebben nyilván a forgatókönyvnek is elég nagy szerepe volt.

vinyl04

Noha döntően 5 nap eseményét láthatjuk egy keretes szerkezetbe foglalva, kapunk még egy pályakezdős flashback-sztorit is Richie-ről és az egyik első felfedezettjéről (Ato Essandoh), narrációt a főszereplő szemszögéből, és rengeteg olyan apró bevágást mutatnak meg nekünk, ami csak úgy mellékesen felvetődik egy beszélgetés során, ha az fontos vagy élénk emlék egy karakter számára.

A pilot egyik legszuperebb húzása, hogy akadnak olyan jelenetek is, ahol egy énekes vagy zenész bukkan fel egy-egy álomszerű vágóképben az aktuális aláfestő zenét előadva, míg amúgy közben zajlik egy jelenet, ez pedig iszonyú sokat hozzátesz az egész hangulatához. Ugyanígy az előadásokat is mindig a tökéletes formai extrával tudják feldobni, legyen az egy elúszós lassítás, ahol a kép leválik a hangról vagy éppen csak az előadó mozgásának ütemére be-bevillanó fehér snittek, ahogy kimozog a spotlámpa elől.

vinyl05

Nem árt azért megemlíteni, hogy bár mindent átitat a zene, de messze nincs sok direktben felvett előadás, amit pusztán csak a fellépésért mutatnának, abszolút a történetet vagy a karaktereket szolgálja ki a legtöbb ilyen jelenet, ráadásul jó pár olyan sorozattal a hátam mögött, ahol fontos szerepe volt a zenének, le merem fogadni, hogy ez az arány itt is tovább fog csökkenni idővel, szóval ez ne legyen visszatartó erő senki számára, aki ilyesmitől tartana.

Külön érdekesség még, hogy akadnak a Taxi Driver-höz forgatott, de onnan végül kihagyott utcai felvételek is helyenként, amiket felhasználtak a pilothoz, de úgy alapvetően nagyon igaz a Vinyl nyitányára, hogy nem csak hangulatilag teremtették meg tökéletesen 1973-at nekünk a készítők, hanem úgyis néz ki az egész, mintha akkor forgatták volna, egyszerűen annyira autentikusnak hat minden.

vinyl06

Az egész Vinyl olyan egyébként mint egy hatalmas, tematizált élménypark, mert Richie sztoriján, a zenén, a korrajzon és a flashback-es melléksztorin túl is rengeteg mindent kínál még a felállás. Egyfelől remek humora van, kellően színes csapat lakja be a kiadócég irodáját (például Ray Romano), olyannyira hogy még akár munkahelyi komédiaként is simán nézném tovább.

Itt dolgozik fiatal titkárnőként Juno Temple karaktere – kifejezetten meglepett, hogy mennyire jó választás volt -, és próbál feljebb jutni a ranglétrán azáltal, hogy igyekszik találni egy új nagy dobást a kiadó számára, ami akár a céget is megmentheti, első kiszemeltje pedig egy igencsak amatőr punk banda, ahol a frontembert Mick Jagger fia alakítja.

vinyl07

A legtipikusabb történetszállal talán Richie magánélete kecsegtet egyelőre. Van már feleség (Olivia Wilde), kislány, kertváros, medence, nyugalom szigete és minden adott a korai visszavonuláshoz, csak felvetődik ugye a klasszikus kérdés, hogy mennyire illik ez az életstílus Richie-hez vagy mennyire kell neki a munka, a pörgés és a kihívás.

A pilotban ugyan csak feltűnt, de állandó szereplő lesz még Birgitte Hjort Sørensen karaktere (a Borgen-ben is játszott, de sokan a GoT Hardhome-epizódjában dicsértétek nagyon), Andy Warhol egyik kedvenc dán színésznője, illetve ki van alakítva már a terep egy bűnügyi szálra is, no meg visszatérő- vagy vendégkarakterekként feltűnnek majd olyan híresebb alakok is, mint a fiatal Andy Warhol vagy David Bowie.

vinyl09

Akik egyébként jól ismerik a kort, azok elég sok utalással találkozhatnak majd, nem kevés banda neve hangzik el, a pilot egyik főbb eseménye, ami a Mercer Arts Center-hez köthető valós alapokon nyugszik, mégsem megy át egy percig sem pipálgatásba a sorozat, hogy felvonultassa a kor legtipikusabb slágereit, neveit és eseményeit, és ha ilyesmihez is nyúl, annak mindig helye van a sztoriban. A dalok és a zenekarok felhozatala egyébként ilyen téren egy egészséges keveréket alkot, hiszen létező, valós dolgokat kevernek abszolút fiktív, kifejezetten a Vinyl-hez kitalált bandákkal vagy szerzett számokkal.

Ha valaki amúgy pont a kortól vagy a zenétől félne, mert nem az esete, szerintem nem kell tőle tartania. Alapvetően nem ez a kor teszi ki a zenetáram nagy részét, sőt leginkább jóformán a semmihez húz a háttértudásom ebben a témában, mégis baromira tudtam élvezni az egészet, annyira szervesen a része lett a zene a hangulatnak és nem csak aláfestésként, arról nem is beszélve, hogy a markánsabban jelenlévő rock and roll vonulat mellé kapunk némi blues-t, soul-t, sőt gyerekcipőben botladozó hip-hop-ot is.

vinyl08

A Vinyl egyik legnagyobb erénye, hogy eszméletlenül sokszínű és bevállalós. Tényleg rengeteg mindenbe kóstol bele, olyan kicsit, mint egy szárnyait próbálgató garázsbanda, ahol a srácok minden műfajt és stílust ki akarnak próbálni, hogy megtalálják a saját hangjukat, de valahogy bármit csinálnak, minden pofátlanul jól áll nekik.

Néhol persze élesnek tűnhetnek a váltások, főleg amikor behoz egy teljesen új vonalat a sorozat, mikor még nézted volna tovább az előzőt, de aztán ezt az újabbat is igen hamar megkedveled és elég hamar rájössz, hogy csapongás ide, káosz oda, ritka kincs egy sorozatnál, ha már a pilot önmagában bedob annyi szerethető és érdekes karaktert, történetfoszlányt, hogy azt se tudod melyikből szeretnél többet kapni majd a folytatásban.

vinyl10

A Vinyl lendülete és töménysége engem teljesen magával ragadott, repül is rá a 9/10 részemről, jóformán tényleg csak a drogozás túlhangsúlyozása és a picit tipikusabb magánéleti starthelyzet miatt nem nyújtott tökéletes élményt. De hogy Martin Scorsese-nek semmi sem áll olyan jól, mint a foltos atlétatrikó és hogy Bobby Cannavale bejelentkezett az Emmy-díjra élete szerepével, az egészen biztos.

Az első két óra nagyon tömény és éppen emiatt találhat majd erősen sarkos, eltérő fogadtatásra, de legalább nem árul zsákbamacskát, így éppen olyan könnyű beleszeretni a sorozatba, mint leírni azt félóra alapján. Ami engem illet, a Vinyl nemcsak mocskos, de mocskosul jó is és túlzás nélkül állítom, hogy nagyon-nagyon rég szerettem már pilotot ennyire.

46 hozzászólás Ne habozz!

Néma Harcsa - 2016. 02. 15. 22:16

Végre egy igazán jó cucc idén (úgy néztem, hogy fogalmam sem volt az alkotókról). Bár én bírom a korszakot (és a falrepesztő New York Dolls dalt is).

norm - 2016. 02. 15. 22:34

Scorsese nálam abszolút kedvenc, olyan érzésem volt egy kicsit, mintha a korai filmjeit nézném újra. A pilot engem megvett, jó esélye van nálam az év újonca címre.

dvs - 2016. 02. 15. 22:45

Azt lehet már tudni, hogy antológia lesz, avagy terveznek e további évadot?

Benjy - 2016. 02. 15. 22:45

Az én zenei ízlésem nagyon széles skálán mozog, a deep housetól egészen a rockig bármi jöhet, de még így sem gondoltam hogy ennyire be fog jönni ez a két óra. Cannavale kétségkívül valami hatalmasat alakít, toronymagasan kiemelkedik a gárdából. Egyedül a történetet éreztem kicsit elhúzottnak és csapongónak, így olyan 8/10-re lőném be.

winnie - 2016. 02. 15. 22:53

dvs: nem antológia lesz, természetesen terveznek.

PTOBI - 2016. 02. 15. 23:02

Köszi az írást! Az előre elhangzottak alapján nem vártam nagy érdeklődéssel, de Scorsese neve, és az ízlésed megbízhatósága talán egészen odáig vezetnek, hogy belenézek.

carpediem - 2016. 02. 15. 23:27

Ha valamit ennyire szeretünk, miért nem lehet rá 10/10-et adni?

Fragohol1C - 2016. 02. 15. 23:35

A New York Dolls koncerttől az elején (meg a végén) a könnyem kicsordult, nagyon jó volt. Ráadásul az énekes kb 100%-ban hasonlított, Johnny Thunders (gitár) sajnos nem, de azt megbocsájtottam nekik. Nagyon tetszett a pilot, tuti nézős részemről.

Ráadásul, a 11.22.63 után néztem, olyan volt, mintha átugrottunk volna ’60-ba és ottragadtunk volna :D

CyClotroniC - 2016. 02. 15. 23:35

carpediem: Ott a végén a két apró szépséghiba a részemről (eléggé túlhangsúlyozták a drogozást illetve picit sablon volt a magánéleti alapszitu). Emellett kétségtelen, hogy kissé nyers, zilált a szerkesztése, de szerintem ez passzol a bemutatott életstílushoz és korhoz, ennek ellenére talán csiszolható lett volna.

Bazsi - 2016. 02. 15. 23:46

Hát te jó isten erre mit lehet mondani?
Ez egyszerűen 10/10 volt! Scorsece még mindig zseni!
Várós volt a trailer alapján, de erre azért nem számítottam, egyszerűen imádtam.
Bobby Cannavalle-ról azt hittem hogy nehezen (vagy kb soha nem) fogja túlszárnyalni a Boardwalk Empireben alakított Gyp Rosetti szerepét. Már ott is bírtam, de ez tényleg élete alakítása! Olivia Wildeot meg megnézem bármit csinál, külön öröm volt mégha keveset is szerepelt. A többi szereplő, a fényképezéstől kezdve a zenei dolgok, a hangulat, minden adta.
Tényleg nem tudok mást mondani, imádtam zseniális pilot (film) volt!
Szokásomtól eltérően megfogom nézni szinkronosan is, talán nem cseszik el a szinkront nagyon, de ezt érdemes még egyszer megnézni!

halo - 2016. 02. 15. 23:53

Filmként is meglenne nyolc pont feletti pontszám imdb-n…berántott!

Lemoni - 2016. 02. 16. 00:11

Úgy adódott, hogy pont a 11.22.63 után néztem, jó kis kontraszt volt az ottani “tiszta” világhoz képest :)
Imádtam a pörgését, a zenéket, Bobby Cannavale játékát és ahogy néztem, a két alma (James Jagger, Jack Quaid) sem esett messze a fájától. Amiért nálam “csak” 7/10, az a sok bagózás, még a látványát is utálom, valamint Olivia Wilde, akit még sosem láttam semmiben, de most úgy gondolom, nem is vesztettem vele semmit, bekategorizáltam máris az irritáló fejű és játékú színésznők közé. Juno Temple alakítása tetszik, de a nyávogó hangját még szoknom kell. Az atmoszféra viszont minden további nélkül 10/10.

CyClotroniC - 2016. 02. 16. 00:59

Akit érdekel amúgy, úgyis megtalálja a zenének, de az azért elég menő, hogy sok helyen fenn van már a pilot zenefelhozatala (Spotify-on vagy YouTube-on biztosan), szóval lehet szemezgetni.

dvs - 2016. 02. 16. 01:13

Kedves CyClotroniC!

Lennél kedves linkelni? Akár privátban a megadott címre?
Lehet én vagyok laikus, de a vinyl kifejezés nem épp a leghatékonyabb kulcsszó a keresőben, ugye ezt nem kell magyarázni. :)

Köszi előre is.

CyClotroniC - 2016. 02. 16. 01:48

Persze, YouTube-on itt találjátok meg a zenéket, a többi link pedig ott van ezen a linken is listázva:

https://www.youtube.com/playlist?list=PLi0vNpDrBJPevl3AAH9oO3rZ3NtePRhv-

idioty - 2016. 02. 16. 06:56

Még jó, hogy az HBOGO-n megnézhető regisztráció nélkül az első rész. Ma este ez lesz a program. Csak nehogy nagy csalódás legyen a várakozási faktor és a kritika és hozzászólások miatt.
HBO-s link: http://www.hbogo.hu/content/vinyl-1–513878999

pepinnyo - 2016. 02. 16. 09:55

10/7 nálam. Tetszett, de ez a 108 perc nekem túl hosszú volt. Az érzéseim, mintha hullámban jöttek volna végig( volt amikor lekötött a sorozat, majd arra vártam mikor lesz már vége és ez így ment a végéig)Remélem a rövidebb részek, majd jobban bejönnek, mert érdekelnek az ilyen stílusú filmek/sorozatok.

floydman - 2016. 02. 16. 10:28

Nagyon minőségi volt. Valóban tömény is, de teljesen magával ragadott. A kis Jagger tiszta apja. Még a beszédhangja, mozgása is. Várom a folytatást.

danger - 2016. 02. 16. 12:11

” nagyon-nagyon rég nem szerettem már pilotot ennyire.”
-nem :D

Anthonz - 2016. 02. 16. 12:20

Nekem is tetszett, de a 108 perc valóban elég durva azért :)
A végén mi a fuck volt, összedől az egész épület??
A valóság és a fikció összekeveredése meg nem tudom azért, nem kell egy dokufilm de a soha nem létező együttesek, meg ismert együttesekkel soha meg nem történt események kis katyvaszt fognak kelteni.

CyClotroniC - 2016. 02. 16. 12:36
clegane - 2016. 02. 16. 14:36

amúgy Scorsese szerintem a Wolf of Wall Streetben is abszolút elemében volt.

El Presidente - 2016. 02. 16. 19:00

El se olvastam a kritikát.Ha Scorsese, akkor már töltöm is lefele!

norm - 2016. 02. 16. 22:05

Bazsi – 2016. 02. 15. 23:46:
Pont ezen agyaltam én is, hogy ezt magyar szinkronnal is ki kell próbálni.

pixie - 2016. 02. 17. 20:42

istenem, de élnék pár évet abban a korban ;)

Gevin - 2016. 02. 23. 01:51

A végére már teljesen beleragad a cigifüst az orrodba. Hiába, Scorsese mestere ennek a kornak, a hangulatábrázolásnak, a zeneválasztásnak (bár itt ugye nyilvánvalóbb nem is lehetne).

A gengszterfilmkirály nem hagyja abba.

Egyetlen negatívum, hogy azért a két órán keresztül szinte folyamatosan el nem csituló, váltakozó zene nekem már way too much volt. Ne értsetek félre, nyilván az egész sorozat erre és az ebből kiemelkedő rocnkroll bizniszre épül, de nekem egy kicsit túlzás volt már.

Lemoni - 2016. 03. 01. 22:14

3 rész után bátran kijelentem, hogy Bobby Cannavale egy állat – a szó legjobb értelmében, élvezet nézni, amit csinál. A másik kedvencem Ato Essandoh, a zenéket meg egyszerűen imádom belőle. Mindet. Még a nyálasakat is, mert annyira ide passzolnak. Úristen, azok nájloncuccok meg frizurák :D

zolkó - 2016. 03. 02. 18:20

Két részt néztem meg ma, a harmadikat el sem indítom, kasza. Számomra semmitmondó, jelentéktelen dolgokról szól, ráadásul semmi olyan nincs benne, se karakterek szintjén, se a forgatókönyvben, amit ne láttam volna már máshol, legyen az akár régebbi Scorsese film, vagy a korszakkal foglalkozó filmek, sorozatok. Ráadásul Bobby Cannavale karaktere az első másodperctől kezdve egy ellenszenves tetű alak. Sajnálom, ennél jóval többre számítottam.

Zoli221 - 2016. 03. 10. 00:02

A negyedik rész végén Nina Simone-tól a Sinnerman mekkora telitalálat volt…

Néma Harcsa - 2016. 03. 11. 08:14

@Zoli: az a dal bármikor üt. :)
Nekem a Vinyl továbbra is nagyon bejön egyébként, az olyan apró dolgokkal együtt, mint Joey Ramone fél másodperces bevillantása a közönség soraiban a punkkoncerten.
Azért tényleg rétegsorozat, már-már beteges popkult-érdeklődés hiányában valószínűleg sokkal kevésbé lehet élvezhető.

Lemoni - 2016. 03. 21. 22:21

1×06 nagyon brutális volt! A David Bowie-jelenet viszont szívet melengetett.

Réka - 2016. 03. 29. 09:31

Jaj mennyire ideges voltam a végén, amikor ugye, azt hiszed, hogy Richie taláán normálisan tud viselkedni, meg ő a felnőtt, erre… elkártyázza a vagyont és rákeni szerencsétlen csókára… ÁÁÁÁ…. jöhetne már valami jó is a kiadó életébe, ne csak a süllyedésről szóljon a sori.

Vödör - 2016. 03. 29. 23:13

no a rossz pilot cikkhez írtam, de ide is illik: a remek 5. rész után a hatodik elég gyengére sikeredett. Kicsit olyan érzésem van mintha Scorsese kapott kezdő filmesként kipróbálna mindenféle stílust hogy az majd milyen cool lesz.

Viszont Bobby Cannavale megtestesíti a tökéletes Scorsese színészt. Megnéztem volna Ray Liotta szerepében a Nagymenőkben.

lostfanka - 2016. 03. 30. 06:56

Na igy 4 resz utan kijelentem hogy nagyon jo ez a sorozat, Cannavale mar a Gengszterkorzoban megmutatta hogy mire kepes. Itt is hatalmas, a mellek szereplokrol ne is beszeljek. A casting tokeletes, a tortenet nagyon jo, a korhu abrazolas pedig nagyon pontos.

Egyetlen negativuma hogy a zenes betetek miatt valahogy megtorik a resz ivet, ezt kene leepiteni egy kicsit.

lostfanka - 2016. 03. 30. 06:59

Ja mit meg irni akartam hogy nekem is az az erzesem hogy Scorsese fogta es a meg nem unt Wall Streetes drogos tortenetet tovabb huzta mert itt el lehet borulni.

Lemoni - 2016. 04. 04. 22:25

Ezen felnyihogtam, amikor a Here Comes The Sun-ra mentek Richiék a bankba pénzt tarhálni :D

Gevin - 2016. 04. 05. 22:32

Nemtom mivan, hogy ennyire mellőzi mindenki a Vinylt. Így 8 rész után nálam toplistás idei befutó újonc az hótziher. Cannavale pedig bombasztikus ebben a szerepben.

Én furcsállom, hogy pont ez a sorozat válik rétegsorozattá. Én pl sose voltam/vagyok az az igazi rocknroll-fan, szóval nem minden popkult utalás talál az aRCOMBA, mégis piszkosul élvezem.

CyClotroniC - 2016. 04. 05. 22:53

Én pl pusztán azért maradtam le vele, mert nem sok időm volt és szerettem annyira a sorozat elejét, hogy meg akartam adni a módját a többi résznek is. A héten lesz időm pótolni, de az eddig látottak alapján nálam az első negyedév egyik dobogós sorozata volt.

Réka - 2016. 04. 06. 15:45

Én sem értem, hogy miért lett réteg, amúgy tényleg az?
Anyukám is nézi és imádja :)

Imádtam a Nasty Bits – Woman like you-ját! Az a szál a legizgibb, bejön ez a Jagger gyerek, jól áll neki a punkoskodás.

Meg tetszik, hogy mindenféle zenei irányzatba belemennek, pl. Bob Marley koncert a mostani részben, á ráadásul ilyen jó időhöz, annyira megjött a reggae hallgatáshoz a kedvem!

A Boardwalkot is egy igazi nagy volumenű, igényes sorozatnak tartom, sajnos annál se értettem, miért nem nézik többen.

Nálam a Vinyl a heti betevő meg a Csajok, aztán ennyi. Veep-et nézek még időnként, más most nem is tud lekötni, ráadásul az időhiányom miatt jelenleg csak HBO Go-t meg Netflixet nézek az okostévén.

lostfanka - 2016. 04. 07. 11:50

Igazabol amikor a HBO hozzanyul egy jo temahaoz radasul ilyen producerekkel es irokkal, akkor varhato hogy nagy sorozat lesz. Cannavale-t meg aki ismerte a Boardwalkbol az adott meg egy nagy pluszt. Nalam eddig az idei ev ujonca a sorozat.

Remelem nem jar ugy mint a Boardwalk, abban is lett volna meg jo nehany evad es kaszaltak. Ambar ahogy elnezem az HBO mindent a GoT nak szentel, es szerintem Boardwalknal mar nagy volt a koltseg, es kellett a penz a GoT-ra.

Wall-E - 2016. 04. 11. 17:28

Nagyon jól összerakott sorozat, de számomra ez a bűnügyi szál sokat ront rajta, nagyon zavaró, ebben a témában bőven van annyi, hogy elég lenne a karakterek útkeresésére, meg a zenére koncentrálni, dráma, humor, rock ‘n’ roll… az ember kapcsolata a zenével, ezek a részei érdekelnek, ez a gyilkosság, meg ez a cé-kategóriás maffia szál nekem ehhez a témához felesleges. Nem kétlem, hogy volt összefonódás a kettő közt a valóságban, de itt nem érzem, hogy működne, vagy érdekes lenne.

Gevin - 2016. 04. 11. 23:32

Kilencedik részben brutál jók a zenék.

Kár, hogy a cselekmény leült, mint az iszap, de az utolsó 15 percre azért eléggé bedobtak mindent.

Egy picit én is kezdem erőltetettnek – vagy inkább feleslegesnek – érezni ezt a maffia szálat. Feldobni jó lett volna vele a sorozatot – az elején működött is -, de erre kifuttatni az egészet nem a legjobb megoldás.

De még mindig azonnal magába szippant a hangulat, úgy, hogy azonnal nézném a következő részt.

Réka - 2016. 04. 12. 11:15

Egyetértek, a krimi szál tényleg felesleges.
És sajnos tényleg leült a cselekmény, kicsit zavaró az egyet előre – kettőt vissza lépés a kiadó életében.

Totál életszerűtlen, hogy mióta elkezdődött a sorozat, nincs rendes zenészük, illetve oké, most húzzák a mézesmadzagot a fiatal sráccal meg a Nasty Bits-szel, de ilyen sokáig? Kicsit csalódott vagyok, és persze mindjárt vége az évadnak.

Vödör - 2016. 04. 18. 22:49

Most hogy vége az évadnak egy gyors személyes vélemény:

Amit nem szerettem:
– teljesen felesleges volt egy gyilkosságot kiinduló oknak megtenni, elég lett volna egy születésnapi bekattanás is
– egy fokkal jobb volt a maffia szál, de ez is kicsit out of place
– néha úgy éreztem, hogy Mick Jagger és Scorsese homályos emlékképeit kapjuk egymás után random módon bedobálva mindenféle mélység nélkül. Lehet tényleg csak ennyi maradt meg bennük :)

Ami tetszett:

– Bobby Cannavale, azt hiszem nem kell többet írnom :)
– Juno Temple és az ifjabb Jagger, meglepően jók voltak
– a hangulat, az öltözékek és a ZENE! Funky, disco, punk, rock mindenből kaptunk kicsit

Voltak hullámvölgyek (hatodik érzékes rész), de összességében remek volt 8/10

Vödör - 2016. 04. 18. 23:16

ja és az utolsó részben a CBGB megnyitása és a Ramones a közönségben külön jó volt :)

szk - 2016. 04. 23. 22:06

Bobby Cannavale jó volt, kabé ennyi a pozitívum. Néha jó dumák, de ez a fajta zenei stílus nálam a langyos és unalmas kategória. Érdekesnek találtam hogy a sorozat talán legismertebb színésze (Olivia Wilde) fel sem tünt az évadzáróban.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz