login |

Mozart in the Jungle: a 2. évad – írta ayren

2016. 03. 09. 22:00 - Írta: vendegblogger

25 hozzászólás | kategória: kritika,

Nem tudom, ki hogy van vele, de én az utóbbi egy-két évben, miután a jól bevált, nézős szitkomjaim hanyatlásnak indultak, nagyon hiányolom az ilyen könnyed és jókedvű sorozatokat a felhozatalban. Pedig úgy kell nekem a feelgoodság érzése a napi stressz után, mint madárcsicsergés a légkalapáccsal dolgozónak, és ebben a műfajban momentán csak az újonc Life in Pieces tudott felzárkózni a Mozart in the Jungle mellé.

Továbbra sem tudok mást mondani róla, mint amit tavaly gondoltam, és amit az ezen a fórumon előttem posztolók is végig mantráztak: hihetetlenül bájos kis sorozat, és nem kizárólag a bennfentesség érzetét sugalló zenekari élet bemutatása miatt üdítően más, mint az általam nézett amerikai sorozatok többsége.

Mozart in the Jungle 1. kép

A Mozart in the Jungle úgy tud felmutatni egy csipetnyi, jó értelemben vett amatőrizmust, hogy közben persze egyáltalán nem amatőr. Nem gondolom, hogy a viszonylag sovány cselekmény a hozzá nem értést tükrözné, hogy emiatt széthullana az összkép, a nagy egész. Főleg, hogy a narratíva laza kezelése nekem mára a sorozat ugyanolyan védjegyévé vált, mint a számos jelenetet átitató klasszikus zene.

A Mozart in the Jungle gerince DNS-spirálhoz hasonló, kettős főszála ugyanis a Muzsika (így, nagybetűvel), valamint a Maestro és a fiatal oboás lány, „Hájláj Ratilidzs” kapcsolatának változása, aminek önmagában van egyfajta pulzálása, egyfajta folyamatosan távolodó és közeledő ritmusa. Erre a közös főszálra vannak felfűzve a rövidebb, önmagukba záródó történethurkok, mint például. a hegedűrabló utáni hajsza, vagy Thomas és az ő „hermanójának” közös kis gombászása.

Mozart in the Jungle 2. kép

A történetnélküliség amúgy sem teljesen igaz, idén kaptunk olyan, több részen átívelő szálakat, mint a zenekar követelései a vezetőség felé, vagy a dél-amerikai turné, ami végig kiváló mókának bizonyult. Remek volt az utazással kilépni a megszokott keretek közül! Számos új dolgot megtudtunk a Maestro hátteréről, sokban árnyalta a személyiségét, hogy megismerkedhettünk a múltja legfontosabb szereplőivel.

A pilot előtt, anno a szimpla sorozatismertetésnél még nem gondoltam volna, hogy ennyire vevő leszek Rodrigo De Souza bonyolult karakterére, mert a Mozarthoz hasonló, kiszámíthatatlan és túlfűtött művészlelkek valahogy soha nem vonzottak. Gael García Bernal viszont amilyen apró termetű, olyan erős sármmal és kisugárzással rendelkezik, így már az első epizódban csont nélkül elfogadtam szertelen zseninek és a zenekar alfahímjének.

A színész erőteljesen megkülönbözteti az általa megformált karaktert a köztudatban élő zseniképtől, de valahogy úgy, hogy közben mégis meg tud tartani jó néhány klisét. Vagyis tökéletes interpretációját nyújtja a romantika egyik legfontosabb személyiségtípusának: van valami mély, gyermeki kedvesség az általa alakított Rodrigo természetében, ami miatt minden szeszélyessége és teátrális szenvedélyessége ellenére is egyszerre szerethető, és férfiasan vonzó a figurája.

Mozart in the Jungle 3. kép

Karakterének újabb aspektusára világított rá idén az új asszisztensével folytatott beszélgetése az „átok” kapcsán. Világossá vált számomra, hogy Rodrigo nem szimpla ösztönlény, aki mindenféle önreflexió nélkül adja át magát az érzelmeinek.

Tisztában van vele, hogy átok nem létezik, a tünetei pszichoszomatikusak, de elfogadja, hogy az embereket alapvetően az érzelmeik irányítják, vagyis valójában minden pszichoszomatikus. Mintegy önként engedi át magát egy nála hatalmasabb erőnek, mert csak így tudja minden idegszálával átélni az élet összes örömét és bánatát, ami minden nagy művészet táptalaja. Az ő személyiségéhez talán éppen ez a kulcs: ez az elementáris vágy, hogy mindent a maga tökéletes valójában tapasztaljon meg.

Mozart in the Jungle 4. kép

A Hailey-t játszó Lola Kirke is (bár időnként megül valami álomszuszék bambaság az arcán, ami engem kicsit irritál) elég jól hozza a még nagyon fiatal, de érzelmileg fokozatosan érettebbé váló nő szerepét – vagy legalábbis megcsillantja ennek lehetőségét.

Hihetetlenül jó a kémia kettőjük közt, az alkotók gyönyörűen kezelik a lebegtetést, a húzd meg, ereszd meg-játékot. Remélhetőleg a további évadokban se döglik be a dinamika a két szereplő közt, óriási hiba lenne, mondjuk, jövőre összehozni őket, meggyőződésem, hogy a sorozat egyik fő erőssége veszne el. Rodrigo nagyanyjának teafű-jóslata szerencsére azt sugallja, a készítők nem szándékoznak meglépni ugyanazt a hibát, ami a New Girl korai mélyrepülését előidézte.

Mozart in the Jungle 5. kép

A 2. évadban megfigyelhettük, ahogy Rodrigo és Hailey viszonya apránként megváltozik. A lány már nem csüng ájult áhítattal a Maestro minden szaván. Egyre inkább egyenrangú partnerré válik, aki néha egyenesen anyás elnézéssel kezeli a férfi apró hóbortjait. Minden, időnként felszínre törő vonzalma ellenére is képes nemet mondani, ha kell, és nem veszi figyelembe Rodrigo túlzó követeléseit.

Igyekszik tőle független magánéletet kialakítani, kezd felnőni a karaktere. Egészséges önvédelmi mechanizmusra és józanságra vall, amikor nem hagyja, hogy az excentrikus zseni nagysága maga alá temesse, hogy a férfi személyisége elnyomja az övét. Mit is mondhatnék még róla? Ay, ay Hájláj! Csak így tovább!

Mozart in the Jungle 6. kép

A többi kiemelt szereplő is változatlanul jó, és biztosan igazságtalan vagyok, amikor azt mondom, hogy ennek ellenére az egy Thomas kivételével az ő karakterüket nem érzem annyira érdekesnek, mint a két központi szereplőét, ezért kifejezetten soknak találtam a rájuk szánt játékidőt. Számomra csak akkor működnek jól, ha valamelyik erősebb karakterrel hozzák össze őket (lásd pl. Warren Boyd hegedűrablós sztorija), önmagukban nem képesek hosszabb ideig lebilincselni.

A zenekar új és régi maestrójának, Rodrigónak és Thomasnak, valamint a hegedűvirtuóz Ana Maríának a lényét továbbra is eltúlzottan, szinte karikatúraszerűen színpadiasnak tartom, de mostanra már teljes mértékben megbarátkoztam ezzel. Hiszen ők zenészek, sztárok, akik igazából csak a színpadon élnek, ezért nem tudják levetkőzni soha a színpadias drámaiságot, ami valójában az élet drámaiságának átélését jelenti, és amire az őket alakító színészek erősen rá is játszanak. De valahol még ez is tetszik, ezt is a Mozart in the Jungle egyik szexepiljének tartom.

Mozart in the Jungle 7. kép

Végül megemlíteném még a Muzsikát, ami talán a számos karaktert mozgató sorozat igazi főszereplője.

Nem vagyok nagy komolyzene-rajongó, és néhány kivétellel nem ismerem a választott darabokat sem, de a 6. epizód végén észrevettem, hogy a közreműködők nevének lefutása után is képes vagyok percekig a képernyőn szaladgáló grafikára meredni, miközben szól a zene, anélkül, hogy kedvem lenne kinyomni a monitort. Annyira feelgood tud lenni még ez a levezető, „sorozattalan” része is a sorozatnak. Azt hiszem, valahogy így kell megszerettetni az emberekkel a klasszikusokat…

Mozart in the Jungle 8. kép

Amit végig stabilan nyújtani tudott a Mozart in the Jungle a 2. évadban is, az a sok-sok mosoly, a csipetnyi mélység, valamint egy óriási adag báj. Vagyis minden feltétel adott volt, hogy engem elvarázsoljon.

Nem pontozom, mert minek méricskélni a mérhetetlent? Valahol az élbolyban fut a távoli cél felé az amúgy nem túl számos, nézős sorozataim közt, és nekem ennyi éppen elég.

25 hozzászólás Ne habozz!

AbyssR - 2016. 03. 09. 23:15

Ej, de jó kritika! Gratula! Bíz, minden szavával egyetértek! A minap fejeztem be a két évados darát, s bízvást állíthatom, hogy benne is közel azonos húrokat pendített meg a sori, mint amit ayren leír.

Talán egy pontban tér el a véleményünk. 1-2 kivételtől eltekintve (Ana Maria pölö) engem a mellékszereplők is lekötöttek. Kifejezetten megkedveltem Gloriát, Pavelt, valamint a botcsinálta zene-video-firkász Jason Schwarzman által alakított karaktert valamint “Hájláj” szobatársát. De nem szúr szemet a zenekar többi tagja sem, mindenki a maga nemében tényleg “bájos”.

Tény: Önfeledt kikapcsolódás, egy folyamatos mosollyal a száj szélén. Ez a MitJ.

jigsaw - 2016. 03. 10. 00:08

Szuper kritika! Ezek után azt hiszem muszáj leszek megint ledarálni a második évadot :)

ayren - 2016. 03. 10. 07:55

Ha valaki meg tudná mondani, mi szólt a 2×06 legvégén, netán linket is tud küldeni hozzá, nagyon megköszönném. :)

winnie - 2016. 03. 10. 08:05

ayren: a tunefind.com-on lehet, hogy fent van: http://www.tunefind.com/show/mozart-in-the-jungle/season-2/27445 ott a többségbe bele is lehet hallgatni.

ayren - 2016. 03. 10. 08:40

winnie
Köszi, majd utánanézek. Jó kis zene volt!:)

Snoopyzit30 - 2016. 03. 10. 09:53

Tetszett ez az évad, talán még jobban is mint az előző, de a legutolsó rész nekem csalódás volt. Valahogy olyan semmilyennek éreztem. Most akkor mi van a zenekarral? Én azt hittem Gloria mellett szavazott mindenki és akkor oké a dolog, miért van most felfüggesztés? Lehet, hogy csak nagyon későn néztem és nem fogott már az agyam.
Annak én is örülök, hogy Rodrigot nem hozták össze “Hájláj”-jal (LOL), mert valóban ez a sorozat egyik gerince, a kettejük között lévő kémia, amiből mindig csöpögtetnek kicsit, de csak épp annyit, amennyi feltétlenül szükséges.
A sorozat nagy pillanata, amin hatalmasat röhögtem, mert tök morbid volt az, amikor Thomas lejátssza a volt feleségének a művet,amit írt. Nem akarom lelőni a poént, aki nem látta, de az hatalmas pillanat volt.Idén megszerettem ezt a karaktert, ahogy Gloriát is, végre az ő személyiségéből is többet kaptunk.
Én továbbra is várom az újabb évadokat, csak egy baj van, hogy ilyen rövid ez a sorozat. Elnézném akár a 22 részes évadokat is (kérdés hogy lenne-e a sztoriban annyi.)

Nálam 8,5/10 ez az évad.

ayren - 2016. 03. 10. 10:17

Snoopyzit30
Nekem a felesége temetése még morbidabb volt, amikor betette az asszony koporsójába a “gyilkos fegyvert” is, hadd nyugodjanak közös sírban. :)
És tényleg az a baromi elbűvölő ebben a sorozatban, hogy még az ilyen morbid humor is valahogy annyira könnyed és aranyos tud lenni!

gill - 2016. 03. 10. 11:19

Rég olvastam ennyire jól összeszedett, szépen felépített kritikát:-)))) Teljesen tükrözi a véleményemet a sorozatról: egy nagyon bájos történet nagyszerű karakterekkel, kiváló színészekkel és gyönyörű muzsikával…így kell megszerettetni a komolyzenét az emberekkel. Ami még plusz dob a sorozaton, hogy tényleg a valóságot mutatja be, azt, ahogyan élnek és “működnek” a komoly zenészek itt nálunk és külföldön is.

yuuki - 2016. 03. 10. 13:49

Nagyszerű írás volt, öröm volt olvasni, 99%-ban egyet is értek vele. :) Talán csak abban az egyben nem, amit már előttem is írtak, hogy a “többi” mellékszereplőn én is marha jól tudtam szórakozni, nem untatott cseppet sem. Annak ellenére, hogy az 1. évadban Gloriát pl. egyáltalán nem szívleltem, ez így a második évadra gyökeresen megváltozott. Örültem neki nagyon, hogy árnyalták kicsit a karakterét, Pavel meg egy hatalmas arc. :D
Egyébként a Thomas és felesége zenehallgatós jelenete maximálisan a legjobb volt az egész évadban. Amikor az a párbeszéd lezajlott köztük, hogy “I can’t hear you while I’m listening” “And this sums up our whole marriage” vagy valami hasonló, én visítva röhögtem. :D
Hájláj személyiségével egyébként én nem vagyok maximálisan megelégedve. Valahogy ez a “félrekufirc”-dolga nagyon nem jött be és morogtam is miatta rendesen, de azt tényleg muszáj kiemelni, hogy a sorozat egyik erőssége pont az, hogy a fő romantikus szálat közte és Rodrigo között csak nagyon óvatosan adagolják. Mert bármennyire is szurkolunk nekik rengetegen, dinamikailag elég szarul sülne el hosszútávon, ha már a második évadban sor került volna az eksönre, vagy mittudomén a harmadikban összeköltöznének és hasonlók. Jó ez így no. :)
az Amazon kínálatából egyértelműen ez és a Man in the high castle a kedvenceim (bár utóbbi tök más stílus persze). :)

pimpalaputty - 2016. 03. 10. 14:26

Nálunk sajnos nagyon rosszul szerepelt a második évad. Pont a második évad indulása előtt fejeztük be az elsőt, így közvetlenül tudtuk összehasonlítani. Amíg az elsőt szinte faltuk, a második évadot kb. a 3. résztől nem nagyon akartuk nézni. Háttérbe nyomták a zenekart és a zenei szakmaiságot, és egy romantikus komédiát csináltak belőle a készítők. Érzésre azt mondanám, hogy a második évadban kb. harmad annyit zenélnek, mint az elsőben, de lehet, hogy még kevesebbet.

Sajnos sok sorozatnál ugyanezt tapasztaltam: van valami ütős, egyedi koncepció, aztán a későbbi évadokra ez kiveszik, és csak a karakterek kifutása miatt maradok (vagy nem).

ayren - 2016. 03. 10. 14:34

yuuki
“Hájláj személyiségével egyébként én nem vagyok maximálisan megelégedve. Valahogy ez a “félrekufirc”-dolga nagyon nem jött be”

Ne viccelj már, milyen félrekufirc? Nem járnak! :)
Ráadásul Rodrigónak is ott volt az a szőke hippi csaj.
És ne felejtsd el, hogy a 2×01-ben Rodrigo elbiciklizik hozzá, és képes beszédben (Hájláj= zenekar) elmagyarázza neki, hogy miért nem lenne jó, ha összejönnének.
Ezért írtam amit, hogy H.-ben van egy egészséges adag józanság és önvédelem, és megpróbál kiépíteni egy Rodrigótól független magánéletet, annak ellenére hogy egyértelműen vonzódnak egymáshoz.
Nyilvánvaló persze, hogy ez nem fog működni,, de ezt az évadot így zárták le, egy kis távolítással a két karakter közt, majd jövőre lesz megint egy kis “etye”, “petye” nélkül. :)

ayren - 2016. 03. 10. 14:43

pimpalaputty

Hát ezt én abszolút nem így érzékeltem. Nekem pl. a közepe (5-6 talán?), a dél-amerikai turné lett a legerősebb, vagyis már a 3. rész után.
És totál nem gondolom, hogy ez egy romantikus komédia, műsoridőben nekem nem tűnt fel, hogy többet foglalkoznának a R.-H. duóval, inkább csak átalakult, fejlődött a kapcsolatuk, ott vették fel a szálukat, ahol a tavalyi évad végén elejtették.
Szerintem épphogy sokat foglalkoznak a többi szereplővel is, abszolút nem a románc uralja a képernyőt, de hát nyilván más máshogy látja…

A zenekar “szakmaisága” meg nekem épp elég, ennél többre talán csak egy zenész vágyhat.

Snoopyzit30 - 2016. 03. 10. 15:06

Ezt válaszoljátok meg nekem légyszi, amit a korábbi kommentemben írtam: “Most akkor mi van a zenekarral? Én azt hittem Gloria mellett szavazott mindenki és akkor oké a dolog, miért van most felfüggesztés?”

Köszi

ayren - 2016. 03. 10. 15:10

Snoopyzit30
Passz. Ez nekem is kicsit homályos volt, csak aztán elfelejtettem az egészet. Meg kellene nézni a végét megint…

superpityu - 2016. 03. 10. 22:15

Rodrigo és a másik fickó abban egyezett meg, hogy amennyiben Rodrigo távozik, akkor a zenekar követelései teljesítve lesznek. Gloria pedig nem csak azt szerette volna, hogy a zenekar megkapja a követelését, hanem azt is, hogy Rodrigo maradjon. így mivel a nem szavazták meg a dolgokat így Rodrigo maradhat a másik fickó (akinek egy istenért sem jut eszbe a neve, csak az, hogy Sharon főnöke…) pedig nem lehet Gloria utódja. ez a rész nem tiszta már, hogy Gloria helyére került volna a fickó, vagy pedig még feljebb. remélem nem zavaros annyira amit írtam.

egyébként pedig ejha, piszok jó írás, most a sajátomat teljesen pucérnak és konzervetívnak érzem :D csak így tovább.

Snoopyzit30 - 2016. 03. 10. 22:34

@superpityu
Én ezt a részét értem, amit leírtál, nem ez volt a kérdésem. Hanem az, hogy ha egyértelműen teljesíteni fogják a zenekar követelését, akkor miért van kényszerleállás. Közben újra néztem azt a részt, illetve jeleneteket és nekem az jött le, hogy a zenekar egyenlőre még nem tud a tárgyalás eredményéről és egyenlőre az van, hogy leállnak, legalábbis ezt közlik a zenekarral. Ez kb. egyidőben volt a tárgyalással. A tárgyalás végén, amikor Rodrigot felhívják, hogy maradhat, akkor a zenekar már ott van azon a téren, ahol játszani fognak és Rodrigo már akkor csatlakozik be, amikor majdnem kezdenek.
Nekem most akkor úgy világos, ha ez úgy van, ahogy fent leírtam, de ha bárkinek van jobb értelmezése az írja már meg nekem légyszi :)
Egyébként ahogy írtam már fent is nekem ez a befejezés valahogy elkapkodott volt vagy nem tudom.

Aszusz - 2016. 03. 10. 23:07

Rodrigo aláírta a papírt, hogy lemond, részéről a dolog ennyi volt. A kuratóriumban (vagy mi) a fickó próbálta átvinni, hogy szavazzák meg a zenekar követeléseit, persze ennek Rodrigo lemondása volt az ára. Gloriáék ezt nem szavazták meg- vagyis a zenekarral sem sikerült megegyezniük. Mivel nem született megegyezés, ezért zárták ki a zenekart, ha jól értelmeztem (a pontos anyagi részleteket nem tudom) A zenekar nem tudott a Rodrigo-féle manőverről, de azt észrevették, hogy nem mehetnek be, szóval kivonultak a térre. Rodrigo meg telefonon tudta meg, hogy a zenekart kizárták, ergo nem szavazták meg a zenekar követeléseit, vagyis ő is marad. (Ha jól emlékszem, elég régen láttam már…)

Mat Cauthon - 2016. 03. 11. 09:29

Csatlakozok az előttem szólókhoz, tényleg jó kis kritika. :)

Az évaddal kapcsolatban nekem csak 1 problémám volt, amit talán már angol (vagy ügyes magyar) fordítók “kiküszöböltek”:
Amikor Warren Boyd hangszere után kajtatnak, az egész részben szinte végig számomra érthetetlenül csevegtek (nem csak Rodrigoék, azt hiszem még Thomasnak is volt olyan jelenete), nem volt angol felirat hozzá :) Lehet csak érzékeltetni akarták milyen nehéz lehet “elveszni” egy külföldi országban, de számomra inkább zavaró volt egy sorozat nézése közben. Esetleg valaki nem tudja, hogy az újabb feliratokban van-e már változás? Lusta vagyok megkeresni a konkrét epizódot és feliratokat próbálgatni. :)

IC - 2016. 03. 11. 09:42

Csatlakozok az előttem szólókhoz, tényleg jó kis kritika. :)

Ami számomra negatív volt az évadban, hogy a Warren Boydos hangszervesztős részben szinte végig számomra érthetetlenül csevegtek. (Rodrigo&haverja és még mások is)
Tisztában vagyok vele, hogy érzékeltetni akarták, milyen “elveszni” külföldön és nem érteni az ottani nyelvet, de örültem volna, ha legalább angolul feliratozzák, mert így hosszabb távon (Rodrigo random kifakadásai és rövid szóváltások nem zavarnak :)) sorozatnézés közben kicsit zavaró volt. (Angol felirattal néztem a sorozatot, de ott se volt fordítás)

Ha valaki tudja, hogy volt-e már olyan ügyes fordító, aki ezt a “problémát” kiküszöbölte plíz dobjon egy kommentet, megnézném újra a részt. :)

ayren csak így tovább, ha lehet ilyet mondani. Már korábban is olvastam tőled jókat, remélem a későbbiekben is fogok. :)

ayren - 2016. 03. 11. 10:15

Snoopyzit30
Én valahogy nem érzem elkapkodottnak a végét, inkább csak függőben maradtak dolgok – nyilván nem cliffhangerrel, mert ez a sorozat nagyon nem az a műfaj, ahová kell a cliffhanger. Egyáltalán zavart ez a lebegtetés mind a zenekarral, mind a R.-H. viszonnyal kapcsolatban. Nekem inkább ez is az élet realitását tükrözi (és ebben is jó a Mozart in the Jungle, hogy a bájosság nem egyfajta álomvilágot jelent, aminek köze nincs a mindennapokhoz), hogy a helyzetek néha zavarosak, elhúzódóak stb.
Hailey tetteit is úgy értelmezem, ahogy írtam a posztban, de azért ne felejtsük el, hogy még nagyon fiatal, egyszerre próbál józan lenni, ugyanakkor még nincs tisztában teljesen se magával, se a R.-hoz fűződő kapcsolatával, ami amúgy is egy folyamat, és folyton változik. Mellesleg ugyanez áll Rodrigóra is. Egy nagy gyerek a fickó, de épp ez a gyerekes báj (ami nem egyenlő az infantilizmussal) varázsol el talán leginkább a karakterében. :)

ayren - 2016. 03. 11. 10:20

superpityu
Köszi, de a tiéd se volt rossz. :) Én mindenesetre nem bánom, ha a versenyhelyzet inspirál, és jövőre írsz egy pompás kis cikket, már csak azért is, mert minden reklám jól jön ennek a remek kis sorozatnak. :)
A kommentek számából ítélve (nemcsak ennél az írásnál, az összes eddiginél) nem is értem, miért tarthat számot annyira rétegérdeklődésre, miért nem nézik többen, pedig ugye tavaly 3 évadértékelés is született.
Talán a komolyzenei tematika ennyire riasztó a többség számára?

ayren - 2016. 03. 11. 10:22

Snoopyzit30
Ja, persze elírtam, helyesen:

“Egyáltalán nem zavart ez a lebegtetés…”

Snoopyzit30 - 2016. 03. 11. 13:29

@Aszusz:

Köszi megvilágosodtam! :) Most már ennek tudatában fogom még egyszer megnézni a részt. Vicces hogy ennyire belekavarodtam (hi-hi).

@ayren: lehet azért éreztem összecsapottnak, mert nem teljesen értettem a végét. Kicsit tompa voltam ezek szerint.

A sorozatot továbbra is imádom!

ayren - 2016. 03. 11. 14:20

Snoopyzit30
Nem muszáj elfogadnod az én értelmezésemet.:)
Biztos annak is megvan az oka, hogy összecsapottnak érezted a végét, csak jeleztem, hogy engem speciel nem zavart.

spamdog - 2016. 03. 11. 14:20

Évek óta nem láttam olyan tökéletes epizódot mint a 2×04 (Touché Maestro, Touché) talán utoljára a The Good Wife 5×15 tetszett ennyire (Dramatics, Your Honor).

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz