login |

Fresh Meat: vége a 4. évadnak. És a sorozatnak is.

2016. 04. 02. 15:44 - Írta: CyClotroniC

6 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Goodbye, best years of my life. I’ll think of you when I’m having a lonely wank in front of Game of Thrones and setting my alarm for 7am.

Valahol kicsit minden junkie hajlamos a kevésbé felkapott, kedvenc sorozatira rásütni a “sokkal többen szeretnétek, mint ahányan nézitek” jelzőt, mégis úgy érzem, hogy ez a hétfőn leköszönt Fresh Meat esetében egész biztosan így kell hogy legyen, hiszen jól ismert és közkedvelt alapanyagokból kerekedett ki egy olyan 40 perces, angol, egyetemistás haverkomédia, ami lett annyira különc, hogy maximum nyomokban lehessen csak más sorozatokhoz hasonlítani.

freshmeat1

Az az érdekes a Fresh Meat kapcsán, hogy annyira jól elkapták az egyetemi éveket az írók, hogy kicsit a sorozathoz fűződő viszonyon is tetten érhető ez a pár éves kaland meta szinten kezdve a pilot összeköltözésétől egészen a mostani finálé diplomaosztójáig.

A történet rém egyszerű: hat fiatalról szól, akik ugyanarra a manchesteri egyetemre járnak és osztoznak egy közös házon tanulóéveik során és mint minden ilyen felállás abszolút a karaktereken és az íráson áll vagy bukik, hogy mennyire működik vagy sem.

Persze mindenkinek megvan a saját kattanása és rigolyája, így nem az egyik napról a másikra válnak igazi barátokká, ahogyan nekünk is kell némi idő ahhoz, hogy mindannyiukat megszeressük, és bár a kezdeti tapogatózás kifejezetten megosztó is lehet, annak is megvan a maga varázsa.

freshmeat2

Ha azonban ezen a néhány epizódos, felmelegedős, közeledős fázison átesünk, onnantól egészen páratlan és tömény szórakozást kínál a Fresh Meat. A legnagyobb erénye talán az, hogy a karakterek nagy része, de minimum valamelyike vészesen ismerős lesz és aki nem találja meg egy kicsit is önmagát vagy valamelyik ismerősét bennük, az vagy nem figyelt eléggé, vagy tagadásban él.

Mindenki legalább annyira szerethető, mint amennyire nehéz eset, együtt lakva pedig ez hatványozottan igaz, főleg ha olyan kalandok színesítik az életet, mint egy londoni diáktüntetés, kavarás az irodalomtanárral vagy akár egy temetés.

freshmeat3

A felszínen azért működik nagyon a Fresh Meat, mert a Peep Show-ért vagy a Babylon-ért is felelős Jesse Armstrong – Sam Bain írópáros egészen szenzációs szituációkat, verbális csörtéket vagy egysoros dumákat képes kisajtolni magából (nem véletlen, hogy Armstrong-ra olyan vendégírásokat bíztak eddig, mint a Veep első szezonjának a fináléját, vagy az eddigi egyetlen nem szerzői Black Mirror-epizódot).

Ez persze mit sem érne a javarészt újonc színészgárda alakítása nélkül, akik olyannyira ráéreztek a szerepükre, hogy részben ezért is kellett ennyit várni 2013-at követően a zárószezonra, mert mindenkinek gördült is tovább a karrierje újabb sorozatokhoz.

Valahol mélyebben azonban mégis az teszi különlegessé ezt a nagyon furcsa, de remekül működő elegyet, hogy az egyetemi kötelezettségeken és a féktelen szórakozáson túl valahol mindenki keresi önmagát, különböző szerepeket próbálnak fel és szőnyeg alá seprik a problémákat, ha valamivel kényelmetlen éppen farkasszemet nézni, ez pedig éppen annyi komolyságot az hozzá a hangulathoz, hogy legyen érzelmi tétje is a bohóckodásnak.

freshmeat4

Ez a fajta enyhe melankólia és a felnőtt léttől való félelem leginkább a mostani, zárószezonban teljesedett ki, ahol kicsit mindenkinek megremegett a lába. Többen is szembenéztek azzal, hogy az álmuk kergetése, a szülői elvárások és az anyagi jólét nem mindig jönnek ki jól egymással, ahogy Kingsleynek is rá kellett döbbennie, hogy nem minden rádióadó várja tárt karokkal a zenesznob hipsztereket, akkor sem, ha geológus diploma lapul a zsebükben és még az is lehet, hogy tényleg tudják, hogy miről beszélnek.

Eleinte kicsit zavartak is ezek az új és eddig ismeretlen korlátok a történetben, hiányzott a korábbi évadok gondtalan féktelensége, de azt el kell ismerni, hogy így lett kerek az az ív, amit a sorozat felrajzolt nekünk, és bár az utolsó szezon nem mindig engedhette meg magának azt a játékosságot, ami eleinte jellemezte a stílusát, talán most kaptuk a legtöbb őszinte pillanatot.

freshmeat5

A Fresh Meat 30 epizódos menetelése végig tartotta stabilan a 7,5/10-es szintet, jó pár kiemelkedő résszel és csupán egészen elenyésző megingással.

Egyre kevesebb sorozatnál érzem azt, hogy valaha is újra fogom nézni – egyszerűen tényleg akkora a lemaradás és annyi ígéretes újonc érkezik mostanában – a Fresh Meat viszont egész biztosan újranézős lesz majd egyszer. Nemcsak a szerethető karakterek és a remek dumák miatt, hanem mert talán eddig  ez a legügyesebben megírt szerelmeslevél az egyetemi évekhez, amit egyszer mindenkinek érdemes elolvasnia.

6 hozzászólás Ne habozz!

Lemoni - 2016. 04. 02. 16:06

Kicsit szomorkásra sikerült a búcsú, de még ezen is átsütött a sorozat bájos, jópofa humora. Kevés történet tudja nálam elérni, hogy úgy érezzem, személyes ismerőseim a karakterek, de a FM-nek sikerült. Sajnálom, hogy vége, de remek 4 évadot hagytak a nézőkre és talán valakinél elindul a vezérhangya, hogy a felnőtt létben is bemutassa ezeket a csetlő-botló, imádni való figurákat. A végére már abszolút J.P. és Howard voltak a kedvenceim, talán mert az ő karakterüket találtam a legviccesebbnek, de a 4. évadban nagyon bírtam Rosát (Ayda Field=Robbie Williams-né remek alakításában) is.

CyClotroniC - 2016. 04. 02. 16:14

Én Kingsleyn röhögtem a legtöbbet miután hipster lett. Azt viszont sajnáltam, amerre a szezon Oregont elvitte, ő volt a kedvenc karakterem, bár döntően az első két szezonban.

Az amúgy nagyon találó meglátás, hogy tényleg elérték, hogy úgy érezzem mintha személyesen ismerném őket.

Lemoni - 2016. 04. 02. 16:35

Igen, Oregont sajnos elrontották, viszont szerintem a végére Josie-t nagyon jól kitalálták és Kimberley Nixon is láthatóan nagyobb élvezettel lubickolt a szerepben :)

Naughtyl - 2016. 04. 02. 19:34

Mi tortent Josie meg Kingsley kozott? Szegyen, de nem emlekszem. Azt hittem ott hagytak abba, hogy egyutt akarnak lenni. Ez a JP dolog volt elozo evadban is mar?

Kifejezetten jok voltak a Josie meg JP jelenetek. Es nagyon eltalaltad a kepet, harmukrol:D

Az is tetszett, hogy a csapat dinamikaja vegig ugyanolyan jo volt. Es mindenki szuper modon ki volt dolgozva. Ennyi fura alakot osszehozni. Minden parositas kivaloan mukodott.

Tenyleg mindenki annyira szeretheto volt vegig. Szerintem is vicces lett Kingsley. Es Oregon-t meg meglepoen lennullaztak a vegere. Bar tetszett, hogy megmaradt a legjobb baratsag kozte es Vod kozott.

A Howard poen a vegen meg annyira a semmibol jott, hogy tenyleg percekig nevettem. Klasszikus Howard:) Tokeletes lezaras volt.
Meg a dal a vegen.

Hianyozni fognak!

Riggins - 2016. 04. 05. 14:34

Remek sorozat volt, ráadásul itt simán át lehetett érezni a magyar viszonyokat is, ami amerikai verziónál aligha lett volna meg. Jöhet a hazai remake :D

Marcipáncica - 2016. 04. 18. 13:33

Köszi az írást, elkezdtem darálni és így az első évad végére teljesen belopta magát a szívembe ez a sorozat!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz