login |

American Idol: vége a 15. évadnak. És a sorozatnak is.

2016. 04. 12. 14:50 - Írta: Thomas

14 hozzászólás | kategória: 2015/16 finálék, amerikai nézettség, kritika, reality, video,

– Hi, I’m Ryan Seacrest.
– And I’m Brian Dunkleman.

2002. június 11-én (nyáron!) este 8 órakor két fiatal, szinte még teljesen ismeretlen műsorvezető köszöntötte a FOX nézőit egy új tehetségkutató valóságshow legelső adása alkalmából. Az a 10 millió ember, aki tanúja volt ennek a pillanatnak, még nem is sejthette, hogy ezzel nem csak a következő évtized legsikeresebb műsora vette kezdetét, hanem egyben valami olyan jelenség, ami túlnő a tévé keretein.

AmericanIdol15_1

Az American Idol alapjaiban rengette meg az országos televíziók műsorstruktúráját, nem csak a modern tehetségkutatók, de az egész reality műfaj aranykorát elhozva. Ráadásul sorozatokat tett sikerré (szerintem nem is kellene felhoznom a House példáját, ami első évados kasza is lehetett volna, ha nem duplázza, majd négyszerezi meg a nézőit az Idol után), sikeres zenészi karriereket indított el és társadalmi jelenséggé vált.

Varázsa abban rejlett, hogy minden korosztálynak szólt, az egész családot leültette a tévé elé, akik a korábbi hasonló műsoroktól eltérően maguk dönthettek a továbbjutókról és a győztesekről. Az Idol fénykorában az amerikai mindennapok része volt, 30 milliónál is többen követték hetente, és csak a jó ég tudja, hányan beszéltek róla és hány emberben tudatosult, hogy végül Ruben vagy Clay nyerte-e a legnagyobb visszhangot kiváltó összecsapást.

AmericanIdol15_3

Az internet terjedésével, a videomegosztók és a közösségi portálok megjelenésével aztán elkezdett fokozatosan csökkenni a műsor jelentősége, és egyre kisebb lett az esélye, hogy pont erről a platformról kerüljön ki a legújabb szupersztár. Immár csaknem egy éve tudjuk, hogy a 15. szezon lesz az utolsó, legalábbis a jelenlegi formájában biztosan.

Annak ellenére, hogy a készítők egész évadon át tartó nosztalgiázást ígértek, elég sok hagyománnyal szakítottak is egyben. Ezek egy része költségvetési megszorításokból fakad (például a stúdió felvételek hiánya a top 5 előtti körökben vagy a nyári turné lefújása), más része szimplán érthetetlen, gondolok itt az összevissza vágott meghallgatásokra, Ryan Seacrest legendás “This is American Idol!”-felkonferálásának mellőzésére, vagy a remek főcímre, amit a korábbiakból vágtak össze és talán ha háromszor láthattuk mindössze.

AmericanIdol15_4

A zsűriben nem történt változás, kár is lett volna megbontani a Keith Urban, Jennifer Lopez és Harry Connick, Jr. alkotta egyre összeszokottabb triót, és a mentori poszton is maradt a Big Machine Records elnöke, Scott Borchetta. Újdonságként először az élő szakaszban bevezetett dupla kieséseket említeném, amik a verseny szempontjából elég rosszul jöttek, a rövidebb évadnak köszönhetően viszont nem tudott olyan mélyre süllyedni a nézettség, mint tavaly.

Ami a legtöbbet adta a beígért nosztalgiához, hogy az elődöntők során a versenyzők duetteket énekelhettek korábbi győztesekkel és más befutott Idolosokkal. Érdekes adalék volt a szokásos szóló fellépések mellé, hogy ki hogyan tud együttműködni egy másik művésszel, mennyire képes kibontakozni a színpadon egy rutinos előadó mellett, aki jól ismeri vagy akár saját maga is írta a dalukat.

AmericanIdol15_5

A zsűri mentése teljesen megváltozott, idén a döntők során három hétig volt csak játékban, és nem a kiesőre használhatták fel egy alkalommal, hanem háromszor is felülbírálhatták a nézők akaratát, és megtarthattak egy versenyzőt a legkevesebb szavazatot kapók közül. A Twitteres fan save a tavalyi kudarc után nem tért már vissza.

Minden kényszerű változás, és a kicsit összecsapott lebonyolítás ellenére véleményem szerint élvezetes évadot láthattunk, ami ugyan nem fog felnőni a legjobbakhoz, és búcsúnak sem mondanám tökéletesnek. De ami a legfontosabb: tehetségeknek most sem voltunk híján, szóval már csak miattuk is megérte.

AmericanIdol15_2

A tovább mögött már spoileresebb leszek, lerántom a leplet az utolsó győztesről, a nemnézőkre is gondolva bemutatom egy kicsit az idei top 10-et, valamint megtalálhatjátok az évad legemlékezetesebb előadásait is.

A győztes nem lett más, mint Trent Harmon, egy újabb fehér srác délről, aki sok korábbi bajnokhoz hasonlóan játszik ugyan gitáron, de a döntők során csak egyetlen alkalommal láttuk a kezében. Rá később még visszatérek, előbb lássuk a további helyezetteket!

AmericanIdol15_6

A 9-10. helyen két fiatal lány végzett, akikben további közös pont családjuk erős zenei háttere. Gianna Isabella nagyapja Harvey Kaplan orgonista, édesanyja pedig Brenda K. Starr énekesnő, aki a nyolcvanas évek végi rövid popzenei karrierjét egy évtizeddel később spanyol nyelvű albumokkal élesztette fel. Ilyen felmenőkkel nem csoda, hogy 4 éves óta énekel, 6 esztendősen pedig elkészítette első stúdiófelvételét.

Gianna korai búcsújának elsődleges oka, hogy a zsűri többszöri tanácsa ellenére rengeteg nagy ívű, „dívás” dallal próbálkozott, amihez nem tudott felnőni 15 évesen. Azért így is hallhattunk tőle néhány jobban sikerült előadást, de a közönségnek nem sok esélye volt megkedvelni a vérbeli stage mom-nak tűnő anyukájára koncentráló szerkesztés miatt.

Sokkal kevésbé nevezhető papírformának Warren Hill szaxofonos és Tamara Van Cleef rockénekes, zenei producer lánya, Olivia Rox korai búcsúja. Tehetős szülei támogatásával már gyerekkorában megismerkedett a színpad és a kamerák világával, 9 évesen saját finanszírozású filmet forgathatott, majd színházi szerepeket kapott, feltűnt az America’s Got Talent-ben, édesapjával pedig rendszeresen lépett fel a világ különböző pontjain, komoly közönség előtt. 4 éves kora óta több, mint 300 dalt szerzett.

A 17 éves lány az elődöntők során különleges hangszínével és természetes színpadi jelenlétével még a legnagyobb esélyesek közé tartozott, valamint a zsűri 4 kiválasztottja közé is bekerült, akik közönségszavazás nélkül jutottak a top 10-be. Aztán kórházba került, betegségtől legyengülve lépett fel az első élő adásban, és nagy meglepetésre nem kapott elég szavazatot a továbbjutáshoz.

A 7-8. helyen búcsúzók egyike, a legfiatalabb döntős srác, Lee Jean. 16 éves létére nem nevezhető teljesen tapasztalatlannak, hiszen iskolatársai felkérésére gyakran énekelt házibulikon és szülinapi zsúrokon, egy zenésztársával pedig alapított egy duót. Ennek ellenére még ráfért volna pár év, hogy megtalálja a saját hangját, és jobban képes legyen átélni, amit énekel, és akkor talán nem csak a fiatal lány szavazókat hódítja meg.

Lee-t sok kritika érte dalválasztásai miatt, hiszen a verseny korai szakaszában előszeretettel válogatott Ed Sheeran munkásságából, amikor pedig végre hajlandó volt kilépni a komfortzónájából, az előadásai színvonalán is meglátszott. A szavazók a legjobb nyolcig vitték, a zsűri pedig ezen a ponton már nem akarta megmenteni a nyilvánvalóan legkevésbé érett döntős fiú előadót.

A Lee-vel egy időben búcsúzó 21 éves Avalon Young gyerekkora óta gitározik, a középiskolában pedig három barátjával együttest alapított, és saját dalokat szereztek. Az ő „sztorija” a fiús öltözködése és sminknélkülisége volt, egészen addig, amíg az élő adások előtt a stylistok kezelésbe nem vették.

Avalon a fiatalabb versenyzőkkel ellentétben kiforrott zenei ambíciókkal érkezett, már az Idol előtt is R&B énekesnőnek készült, és ezt a dalválasztásai is tükrözték. Egy ideig a zsűri egyik favoritjának számított, szokatlan stílusa és érdekes hangszíne miatt sokan kedvelték, ám a lendület a legjobb tízbe jutás után elfogyott. Egyszer még megmentette a zsűri az alább hallható előadásának hatására, a következő héten viszont már kénytelenek voltak elengedni.

A tinédzserek közül a 15 esztendős Tristan McIntosh jutott a legtovább, egészen a 6. helyig. Az ő édesanyját is megismertük a meghallgatások során, aki katonatisztként a tengerentúlon állomásozik, és meglepetésként erre az alkalombra odarepítették a lányához. A másik sztorija beteg nagypapájához kapcsolódott, neki ajánlotta az alábbi könnyfakasztó előadását.

Nashville-ből érkezvén nem meglepő, hogy Tristan a country zenében képzeli el a jövőjét, ennek megfelelően végig erről a vonalról választott dalokat. Fiatalsága okán neki is többször kiütközött bizonytalansága, színpadi rutinjának hiánya, de amikor a zongora mögé ülhetett egy balladát előadva, a legérettebb versenyzőkkel is fel tudta venni a versenyt.

Az indiai gyökerekkel rendelkező, 20 éves Sonika Vaid édesanyja tanításával 3 éves kora óta énekel, gyerekkora óta zongorázik, és rendszeresen fellép a lakóhelyükhöz közeli parkban különböző rendezvényeken. Egyetemi tanulmányai az utóbbi években háttérbe szorították zenei ambícióit, jelentkezését az American Idol-ba egyfajta utolsó esélyként fogta fel.

Sonika gyönyörű, tiszta hangja már a meghallgatások során rengeteg rajongót szerzett neki, de az 5. helyhez szüksége volt a zsűri támogatására is, ő volt az egyedüli, aki kétszer is kiérdemelte a mentésüket. Carrie Underwood és Celine Dion dalai után a nagy áttörést meglepetésre a rockzene hozta el számára, a Bring Me to Life energikus előadásával aratta a legnagyobb sikerét, míg a balladákban többször volt bizonytalan.

A 4. helyezett MacKenzie Bourg már rutinosnak számított a tehetségkutatók világában, hiszen a The Voice 3. évadában egészen az élő adásokig jutott. Az ő zenei múltja nem nyúlik vissza gyerekkoráig, hiszen csak a középiskolás évei alatt kezdett komolyabban zenélni, dalszerzéssel pedig csak a néhány évvel ezelőtti komoly szívbetegsége óta foglalkozik.

A még mindig tinédzsernek kinéző, ám már 23 éves srác sokat fejlődött a The Voice óta zenészként és előadóként is. Ő volt idén az a versenyző, aki a legtöbb áthangszerelt, saját képére formált dallal jelentkezett, emlékezetes, amit a Billie Jean-nel vagy az I Wanna Dance with Somebody-val tett, legnagyobb sikerét mégis saját szerzeményével, a Roses-zal aratta.

A bronzérmes Dalton Rapattoni 12 éves korában kezdte az ismerkedést a hangszerekkel, és egészen addig gitárosnak készült, amíg tanára fel nem fedezte hangi adottságait. Több együttesben is megfordult már, köztük egy Simon Cowell és Perez Hilton által összerakott fiúcsapatban, de a nagy áttörés elmaradt. A műsor előtt gyerekeket tanított énekelni abban az iskolában, ahol ő is kezdte a zenélést.

A 20 éves srác nem tartozott az évad kiemelkedő énekesei közé, de amennyi hátrányt jelentett számára hangi bizonytalansága, azt pótolni tudta mély átéléssel és színes előadásokkal. A verseny korai szakaszában több színházszerű előadást láthattunk tőle, a könnyed rockdalokból ki tudott hozni egy új ízt, a zsűri szavajárása szerint daltonizálta őket.

Később egyre inkább az érzelmekre helyeződött át a hangsúly, miután kiderült, hogy akkor a legbiztosabb a hangja, ha mélyebben is kötődni tud a dalszöveghez. Természetesen ezt a javarészt lányokból álló népes rajongótábora is nagy örömmel vette, akik egészen az utolsó hétig benntartották szavazataikkal az évad “szépfiúját”.

Ráadásul a furcsa lebonyolításnak köszönhetően ő lett az American Idol történetének első olyan 3. helyezettje, aki elénekelhette winner’s single-jét a Dolby Theatre közönsége előtt, a finálé első napján. Még ha nem is sikerült a legjobban ez az előadás, ő legalább méltóbb búcsút kaphatott, mint tavaly a lényegében a backstage-ből kitessékelt Jax.

La’Porsha Renae egyszer már jelentkezett a műsorba 16 évesen, azonban a 8. évadban a producerek még nem láttak benne fantáziát. Azóta túljutott egy rossz házasságon, anya lett, a hangját is képezte, így érettebben, sokkal több élettapasztalattal tért vissza, és meg sem állt a fináléig.

Erős, soulos hangjával La’Porsha hamar rengeteg rajongót szerzett, majd olyan előadók dalaival küzdötte fel magát az évad derekára fő esélyesnek, mint Beyoncé, Mary J. Blige és Adele. Legemlékezetesebb előadása Rihanna Diamonds című dalához kapcsolódik, amivel a vendégzsűriző Kelly Clarksont is teljesen elbűvölte.

A 22 éves énekesnő a zsűri állandó tagjaitól sem kapott egyetlen rossz szót sem az évad folyamán, pedig több tőle távolabb álló stílusban is kipróbálta magát: énekelt például a rockosabb vonalról Beatles-t és Bon Jovi-t, de a popzenében sem vallott szégyent, amikor egyik vendégmentoruk, Sia szerzeményét énekelte.

La’Porsha ugyan a fináléban veszített, mégis győztesnek mondhatja magát, hiszen az utóbbi 3 év gyakorlatától eltérően, amikor csak a győztes kapott a műsor után lemezszerződést, idén a második helyezett is elkészítheti debütáló albumát, mégpedig a néhány éve újjászerveződött legendás Motown kiadónál.

Trent Harmon gyerekkora óta énekelget, és néhány iskolai musicalben is hallatta már a hangját, de pár hónapja még a családi farmon és az éttermükben dolgozott főállásban, így karrierként is ezek a lehetőségek, illetve történelem szakos tanári végzettsége lebegett a szeme előtt. Az American Idol meghallgatásra is csak barátjának unszolására, munka után, kimerülten érkezett, ő lepődött meg a legjobban, amikor továbbjutott a következő körbe.

Az útja ezt követően sem vált könnyebbé, a Hollywood Week során mononukleózisban szenvedett, de akkor már orvosa tanácsa ellenére sem akart kiszállni a versenyből. Sikerült elérnie, hogy a műsor történetében először egyedül léphessen színpadra a csoport körben, alig állt a lábán, de a zsűri mégis meglátott benne valamit.

A 25 éves srác első emlékezetes előadása talán az elődöntőbeli duettje volt az egyik korábbi győztessel, Jordin Sparks-szal, aminek hatására közvetlenül a top 10-ben találta magát. Ezt követően egy ideig még sötét lónak számított, mindenki máskorra várta a kiesését, nem mintha Sam Smith Like I Can-jét, vagy a legendás When a Man Loves a Woman-t ne adta volna elő remekül.

Az igazi áttörés Trent számára talán akkor érkezett el, amikor már csak öten voltak versenyben, ő pedig két eltérő műfajban alkotott tökéleteset: a ZZ Top-féle Sharp Dressed Man-ben lehetősége volt megcsillogtatni bámulatos hangtartományát, Sia Chandelier-jében pedig éteri hangszínével varázsolta el a közönséget.

A tökéletes formaidőzítés mellett győzelmében fontos szerepet játszott, hogy előadóként is sokat fejlődött, képes volt elhagyni rossz beidegződésű grimaszolását éneklés közben, és a stílusa is egyre kedvelhetőbbé vált. A rövid befejező évad így a várakozások ellenére elég fordulatosra sikerült, Nick Fradianihoz hasonlóan Trent is az utolsó hetekben hajrázhatta le MacKenzie-t és La’Porshát.

A finálé után az iTunes-on meglepően jól szereplő winner’s single-jét Keith Urban írta, a több country slágert jegyző Dallas Davidsonnal és Brett James-szel közösen. A Falling ugyan ugyan leginkább egy blues-os beütésű popdalként írható körül, viszont Scott Borchetta bevallottan a countryzene irányába szeretné terelgetni az újdonsült győztest első albumával.

Végezetül pár szót ejtenék a fináléról, ami a műsor rajongóinak szinte minden álmát megvalósította. A korábbi producer, a Pop Idol és az American Idol születésénél is bábáskodó Nigel Lythgoe erre az egyetlen estére visszakapta a marsallbotot, és sikerült ötvennél is több korábbi versenyzőt összetrombitálnia a könnyes búcsúra, akik tematikus blokkokban, nagyjából percenkénti váltásokkal szórakoztatták a nagyérdeműt.

Beköszönt az 1. évad társműsorvezetője, Brian Dunkleman, és láthattuk a három eredeti zsűritagot sok év után újra együtt, a többiek pedig videóüzenetben köszöntek el a műsortól. Ha némi hiányérzet maradt is bennem, az a zárószám elmaradása kapcsán lehetett, hiszen a legnagyobb ziccert kihagyták, hogy a jelenlévő 14 győztes (Kelly Clarkson közelgő szülése miatt igazoltan maradt távol) búcsúzóul közösen elénekeljen valamit.

We have had some incredible talent on this show, like that. Whether it’s the stars we created, or the judges behind the desk, the real reason our lives have changed forever is you at home. We know that, we appreciate that. And one more time… This is so tough. We say to you from Hollywood, good night America… for now.

Ennyi volt tehát az American Idol… “egyelőre”, hogy Ryan Seacrestet idézzem, és ezt támasztják alá Simon Fuller utóbbi napokban adott nyilatkozatai is. A sorozat készítője nyilvánvalóan nem mondott le a formátumról, egy még fiatalosabb, interaktívabb formában szeretné újradefiniálni a műsort, a közösségi média, és az internet adta lehetőségeket az eddigieknél is jobban kihasználva.

AmericanIdol15_7

De ez még a “jövő zenéje”. Annyi azonban teljesen biztos, hogy ez a búcsú nem a vég, az American Idol nagykönyvében lezárult egy fejezet, a következőt pedig már ezekben a percekben is írja közel 200 elképesztő művész, a műsor öröksége az általa felfedezettek dalaiban, sikereiben él tovább.

14 hozzászólás Ne habozz!

nedewya - 2016. 04. 12. 15:20

Fantasztikus írás lett. Nem néztem ezt az évadot, de reménykedtem hogy lesz majd róla kritika, mert az Idol megérdemelte. Egykor hihetetlenül színvonalas volt.

Thomas - 2016. 04. 12. 15:28

nedewya: Köszi szépen, nekem is sokat jelentett, de ez szerintem ki is derül a szavaimból:) Örülök, hogy egyszer még utoljára (?) kiírhattam magamból.

Ha régen szeretted, mindenképpen érdemes legalább a finálét megnézned, nagyon jó volt látni a régi arcokat:) És az tényleg 90%-ban róluk szólt.

Edrick - 2016. 04. 12. 16:01

Tényleg nagyon jó írás, mondom ezt úgy, hogy amúgy egyszer vagy kétszer néztem egész életemben :)

winnie - 2016. 04. 12. 16:06

köszi érte, thomas, jó volt hajnalban olvasni:) szokás szerint az élő körig néztem, és totál elgondolkodtató látva a videókat, hogy milyen jó hangú énekesek zúgtak ki hamar, főleg annak fényében, hogy a magyar x-faktorban olykor mennyire esélytelen, a döntőbe nem való hangok is eljutnak a tűz közelébe.

Thomas - 2016. 04. 12. 16:07

Edrick: Köszönöm szépen, már eleve a kommentet is, hogy tudjam, nemnézők is olvassák:)

Thomas - 2016. 04. 12. 16:13

winnie: Köszi, örülök, hogy tetszett:) Reméltem, az utolsó bekezdés nem lesz “sok” egy kicsit, de aki ismeri az Idolt, az tudja, hogy kötelező a patetikusság:) Tizenötször átírtam azt a pár sort, mire (szerintem) megtaláltam a méltó befejezést.

Az meg sajnos a velejárója a tehetségkutató műfajnak, hogy mindig fognak kiesni olyanok korán is, akiket nagyon sajnálunk, meg hiába a sok jó hang, csak egyetlen győztes lehet. De amúgy én teljesen meg vagyok elégedve Trenttel, egy az Idol hagyományainak tökéletesen megfelelő győztes, fantasztikus hanggal, és szerintem baromi jól fog állni neki a country:)

dragon1986 - 2016. 04. 12. 17:12

Elso 5 reszt neztem.

Nagyon jo iras. 10/10

A dark horse magyarul is sotet lo jo tudni
Azt hittem mas a kifejezes. :D

Ha gonosz akarok lenni nem csoda hogy a fiubando nem volt sikeres mint 1D hiszen Hilton volt az egyik profucer. Ja klippet nezve kpop light a koreagrafiat szinten ( pun intended).

dragon1986 - 2016. 04. 12. 17:13

szinten=ertem

Thomas - 2016. 04. 12. 18:16

Neked is köszönöm, nagyon örülök, hogy ekkora sikere van:)
Igen, a sötét lovat magyarul is használják.
Jaj, a fiúcsapatról meg most nézem, hogy hülyeséget írtam, Simon Fuller volt az egyik alapítója, nem Cowell, áá:) Nem merem kijavítani. Winnie, ha erre jársz, kérlek!:)

nedewya - 2016. 04. 12. 20:42

@Thomas

Régen a fénykorában nagyon szerettem. A aztán a zsűricsere után (mikor Cowell elment) nagyot esett a színvonal. Utána már csak itt ott néztem bele.

Ellen DeGeneres ott volt a fináléban? Nekem az az évad volt a kedvencem amiben ő is ott volt (nagyrészt miatta)

Kristy - 2016. 04. 12. 20:50

Követtem a záró évadot és egy kicsit összecsapottnak tünt a müsör felépítése, furcsa colt a sok értelmetlen változtatás, még az évad alatt is voltak meglepetések… mintha kisérleztek volna egyszerre sok mindennel, de hát minek is, ha úgyis vége? :-)
Voltak azért szórakoztató és szép pillanatai is és persze sok fiatal tehetség.
Thomas nagyszerüen összefoglalta, 10/10 pontot kap tölem is! :-)

idioty - 2016. 04. 12. 20:53

Én is köszi az írást, tetszett ez az összefoglalás. Főleg úgy, hogy sosem néztem a műsort. Mármint Kelly Clarksonra akkoriban felfigyeltem, de valószínű akkor is valami ilyesmi írásnak köszönhetően.
Sok dolog felmerül bennem az ilyen műsorokkal kapcsolatban: pl mennyire gyűlölöm már, amikor egy énekes “hirtelen” elkezd magas hangon énekelni és azt a közönség ujjongva megtapsolja. Mint ha a győzelemhez az kell, hogy minél több ilyet énekeljen a közönség. Mint amikor megünneplik egy vetélkedőben, hogy tudta a választ a kérdésre a versenyző. Gyűlölöm. Persze nyilván kell a nézőknek a hangulathoz, de akkor is utálom.
Aztán a másik: sosem tudom eldönteni és nem derül ki sosem biztosra, hogy ezeket élőben adják elő, a zenekar az élő, vagy az egész felvételről megy, esetleg több felvételből vágják össze nekünk nézőknek, stb… Vagy egynéhány nem élő csak, stb…

Egyébként az énekesekről annyit, hogy itt mind egytől-egyig iszonyat jó hangi adottsággal rendelkeznek. Pontosabban legalább nem énekelnek hamisan vagy nem intonálnak alá. Ezek közül bármelyik megnyerhetné bármelyik magyar tehetségkutatót, mert annyira nincsenek itthon tehetségek. Vagy az igazi tehetségek nálunk elbújnak. Ott biztos több hasonló van, van miből válogatni. Vagy ezek az énekesek is aláintonálva kezdék az évadot? Mert láttam amikor Király Viktorból győztes lett és csodálkoztam rajta, hogy miért nem ebrudalták már ki az első körökben, hiszen végig aláintonált. Aztán meg a végére egyszerűen zseniális lett. Amit meg ugye a The Voice-ban művelt, az meg egyenesen hátborzongató volt.
Szóval az énekesekről: a 10. és a 9. helyezettről egyszerűn lejön az, hogy a színpadra termettek. Iszonyat jó hangjuk van és teljesen otthon érzik magukat a színpadon. Egyáltalán nem éreztem rajtuk, hogy ez megjátszott lenne. Aztán jött a kis srác. Iszonyat jó hanggal. Tényleg izgult, látszott rajta nagyon. De mégis iszonyat jó volt. A 7. helyezett csajszi meg számomra tök idegesítő hanggal rendelkezett. Jó volt egynek, de semmi különleges számomra. Pláne meg ahogy meg volt játszva az egész, a smink, stb…
A 6. és 5. csaj szintén átlag, szerintem a legrosszabb jelentkezőknek kellene legalább ennyire tudnia. Biztos, ha végignéztem volna az évadot, akkor más lenne a véleményem, de ennyi alapján ez jön le.
A 4. helyezett srác pedig jó volt. Szerintem kb meg is érdemelte a 4. helyet.
A 3. helyezett srác szerintem szintén megérdemelte a 3. helyet. Nem volt ezeken a videókon sem kiemelkedő hangja, de tényleg jó volt a színpadi megjelenése, és volt egy karizmája. Szóval a hasonló kinézetű, stílusú és hangi adottsággal rendelkező énekesekből lesznek az olyan zenekarok frontemberei, mint a The Offsrping vagy Green Day. Csak jó dalokat kell írni és kész is a befutott zenekar.
A 2. helyezett is biztos megérdemelte a helyét. Viszont nekem kb az jött le, hogy kell egy ilyen is a döntőbe. Nem azért, de tényleg iszonyat jó hangja van és tényleg van egy karizmája a hölgynek, de mégis ez az érzésem volt…
Az első helyezett pedig… Felírom valahová, hogy el ne felejtsem. Főleg ha country-t fog énekelni. Fúúú vazze. Persze pont a saját száma az egyáltalán nem jött be. De a többi az… Persze tudom, hogy vannak ilyenek, hogy fejhangból ilyen könnyen oda-vissza vált sima hangra, de micsoda ereje van a fejhangjának is, ha akarja. Ez az amit már kevesebben tudnak megcsinálni. Volt is olyan, amikor csak később döbbentem rá, hogy ez fejhang, nem az “igazi” hangja.
Szóval még egyszer köszi ezt a beszámolót!

Thomas - 2016. 04. 13. 09:06

nedewya: Nem, Ellen nem volt ott, csak videoüzenetet küldött. A eredeti trión kívül csak Kara volt, aki énekelt is:)
Nekem amúgy pont Cowell után volt a csúcspont, a 10-12. évadokban volta legerősebb a mezőny szerintem. Meg a 7-ben, anno azzal kezdtem, az nagyon emlékezetes maradt.

Kristy: Neked is köszi, örülök, hogy azért tetszett:)

idioty: Köszi a részletes véleményt, jó volt olvasni!:)
A kérdéseiddel kapcsolatban a top 10-től volt élő a műsor, és a zenekar is élő természetesen.
És persze voltak azért nekik is kevésbé sikerült előadásaik, de igyekeztem a jobbakat kiválogatni.

idioty - 2016. 04. 13. 12:24

“a top 10-től volt élő a műsor, és a zenekar is élő természetesen.”
Arra akartam kilyukadni, hogy sosem lehet tudni ezt biztosan. Ezt csak az tudhatja, aki előadta a dalt meg még néhányan körülöttük. Persze egyébként találtam rengeteg apróságot, ami azt bizonyítja, hogy élő. Persze mivel élőben vágják az anyagot, nem lehet tudni, hogy direkt raktak-e be egy korábbi próbából egy képrészletet. Nem beszélve arról, hogy lehet a stúdióban direkt csináltam pici bakikat, azt felvették előre a próbán élőben meg bejátszották, így megmutatva azt, hogy élő a műsor, közben meg nem. :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz