login |

Forbrydelsen: az 1. évad – írta Rodnay Gan

2016. 04. 15. 21:36 - Írta: vendegblogger

21 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika,

Skandináv krimi.

A mára szinte állandósult szókapcsolat akár még az ezredfordulón sem mondott volna túl sokat, talán csak a legelvetemültebbek emlékeztek még a stílus előfutárának tekinthető szerző- és házaspár, Maj Sjöwall – Per Wahlöö magyarul is megjelent (legalábbis részben) regényeire, amelyben a hatvanas és hetvenes években megteremtették a morózus és magának való Martin Beck nyomozó alakját.

Aztán sokáig semmi, végül váratlanul ránk rúgta az ajtót egy különös nevű, hátán sárkánytetoválást viselő hölgy, egy bizonyos Lisbeth Salander, a nyomában pedig ott lihegett egy falka vérre, rejtélyre és olvasóra szomjazó szerző.

Forbrydelsen-4

Mára eljutottunk odáig, hogy kiröhögik az embert, ha bután néz Kurt Wallander neve hallatán, összesúgnak a háta mögött, ha nem tudja, mivel foglalkozik a Q-ügyosztály, és a jobb helyekre be sem engedik, ha nem idéz fejből néhány jobban sikerült Jo Nesbø mondatot.

Ehhez a folyamathoz pedig jócskán kellettek a zseniális skandináv tévésorozatok is. Az olyanok, mint a Forbrydelsen (ha így jobban tetszik: The Killing), amely a sokszor kárhoztatott, ám ezúttal egészen találó magyar címfordítás során az Egy gyilkos ügy elnevezést nyerte el magának az AXN-en.

F2

A 2007-es sorozat ugyanis valóban egy gyilkos ügyet mesél el. Nemcsak azért, mert a több szálon futó, ám egészen lineáris cselekmény központi kérdése az, hogy ki és miért ölte meg a tinédzser Nanna Birk Larsent, hanem azért is, mert a tett következményei igazából gyilkos hatással vannak a lány egész környezetére.

Ezen aspektus középpontjában elsősorban az apa, a fuvarozó vállalatot üzemeltető Theis Birk Larsen (Bjarne Henriksen egészen remek alakítása) és felesége, Pernille van (Ann Eleonora Jørgensen talán még nála is jobb), de persze az eset hat valamennyi személyre, aki ilyen-olyan módon kapcsolatba került a halott lánnyal.

Maga módján próbálja feldolgozni a történteket a két testvér, a barátnő, az ex-barát, a tanár, a titkos szerető és a még titkosabb szerelmes, talán csak a házmester, a fia és a kéményseprő maradnak ki a szórásból. És a sorozat egyik legnagyobb erőssége az, hogy a tragédia utóéletére ilyen nagy hangsúlyt helyez. Amerikai szériától ez tíz éve szinte elképzelhetetlen lett volna.

F4

De ez persze csak az egyik szál. Hiszen itt van még nekünk a voltaképpeni főszereplő, a magányos és magának való zsaru figurája, aki viszont (figyelem!) ezúttal nőnemű. Sarah Lund karaktere azóta már szinte eggyé nőtt az őt alakító Sofie Gråbøl-lal, ronda/szép (nem kívánt törlendő) norvégmintás pulóverei kis túlzással ugyanolyan ikonikus kiegészítővé váltak, mint Sherlock Holmes pipája, vagy Poirot kipödört bajsza.

Jó szokás szerint a külvilággal abszolút csatában álló, elvált, tinédzser fiával nehezen, idősödő, ám még mindig attraktív és határozott anyjával pedig még nehezebben szót értő rendőr ő, akit a sorozat legelején társai éppen búcsúztatnak (Svédországba indulna férjhez menetel és költözés céljából), ha az a fránya iskoláscsoport nem éppen az utolsó munkanapján találná meg azt a véres ruhadarabot a mezőn, ami elindítja az események láncolatát.

Forbrydelsen-2

Így aztán Sarah nyakába szakad az egész ügy, és az eredetileg éppen az ő helyére felvett, így azonban kvázi társává váló, tőle jellemben természetesen igencsak különböző Jan Meyer (az inkább komikus szerepekből ismert Søren Malling).

És az igazi érdekességet az adja, hogy van itt még egy harmadik, politikai vonal is, élén a város (Koppenhága, nyilván) polgármesteri székére ácsingózó, idealista Troels Hartmannal (a Hannibalt játszó bátyjához, Madshez, hasonlóan zseni Lars Mikkelsen alakításában), aki először csak gyanúsan viselkedik, aztán egyre jobban elgondozunk, hogy tényleg bűnös-e, vagy csak be akarják sározni. (De ki? Politikai ellenfelei, saját párttársai, vagy éppen legszűkebb környezete?)

F1

Ez a három szál pedig időről-időre egymásba fonódik, a maga módján és eszközeivel mindenki Nanna gyilkosát keresi. Van, hogy ezek a nyomozások segítik, de inkább azért jócskán keresztezik egymást, szegény Hartmannt például nem is tudom, pontosan hányszor viszik be kihallgatásra a szürke és nyomasztó „rendőrpalotába”.

És igen, pontosan itt van a kutya elásva: nemhogy nincs itt egy árva komornyik, vagy legalább kertész, akire rábökhetnénk, hogy ő volt az, ő a gyilkos, hanem a rend éber őrei bizony annyiszor futnak lyukra, és annyiszor vádolnak tévesen valakit, hogy az nemhogy jenki nyomozóktól lenne elfogadhatatlan, de még Balogh Máté fiamat is páros lábban rúgnák seggbe a Kisvárosból ennyi baki esetén!

Forbrydelsen-3

Ez a szinte már fájdalmas realizmus azonban nem hogy gyengítené a sorozatot, hanem talán az egész dolog legnagyobb erényének tekinthető – persze a következetesen végigvitt történet-vezetés mellett.

A realitás-érzésünket növeli az is, hogy minden rész precízen felosztva egy-egy nap történetét meséli el, szép lassú folyást engedve a dolgoknak, ami csak felerősíti az érzést: ez a sztori beeszi magát a bőrünk alá. Mivel pontosan ugyanannyit tudunk, mint a szereplők, azt vesszük észre, hogy a legtöbb esetben azonosulni is tudunk velük: ugyanúgy tévedünk, ugyanúgy hibás döntéseket és rossz reakciókat hoznánk, mint ők.

Forbrydelsen-5

A Forbrydelsen hazájában hétről-hétre megbízhatóan hozta az egészen bődületes másfél-kétmilliós nézettséget (ami pláne annak fényében az, hogy Dánia lakossága nincs hatmillió!), de az igazi diadalút akkor kezdődött, mikor négy évvel később a britek is megvásároltál a szériát, ami a szigetországban sok más amerikai importot lepipált. Díjak sokaságát bezsebelve az első szezon 20 rész után hagyta magára nézőit – a folytatásról nem is lehettek kétségek.

Mint ahogy arról sem, hogy Amerika is rá fog harapni a témára, megalkotva a hasonlóan zseniális The Killinget, a sztorit az esős Seattle-be helyezve és talán még depresszívebb hangulatúvá varázsolva. (Aki látta az amerikai verziót, az is megnézheti a dán eredetit, hiszen a hasonló alap és pár ismerős motívum ellenére az ügy más irányba halad, és más megoldással is szolgál. Viszont a zene ismerős lesz!)

Forbrydelsen

De ez már más lapra tartozik, mint ahogy a második és harmadik évad bemutatása is. A Forbrydelsen bizony csont nélkül hozott mindvégig egy masszív 9/10-est. A vérünk a fagyos északon fagy meg a leghamarabb!

21 hozzászólás Ne habozz!

ravengirl - 2016. 04. 15. 22:39

Szuper kritika, gratulálok :)

Lengabor - 2016. 04. 15. 23:00

Végignéztem az első évadot, persze szinkronnal, de nagyon nyögvenyelős volt. Hetek, sőt hónapok is elteltek két rész között, mire folytattam. Nem is bánom, hogy az AXN nem veszi meg a többi évadot, mert biztos nem venném rá magam a folytatásra. Nekem ez nagyon hosszú volt, egyáltalán nem nézette magát, eleve az egyes részek játékidejének hossza is riasztó volt, de azért csak érdekelt, hogy ki volt a gyilkos. Megtudtam, úgyhogy remek. Jellemző, hogy már a nevére sem emlékszem, csak a szinkronhangjára. A leginkább egyébként a politikai szál izgatott, Tejsz és Pernél (nekem marad fonetikusan leírva) nyűglődése (előbbinek keserédes sorsa), vagy Sarah elfuserált párkapcsolata már kevésbé. A végefőcímdala viszont nagyon jó.

zsola - 2016. 04. 15. 23:25

már régóta vártam ezt a kritikát!

Quantumleap - 2016. 04. 16. 02:59

Tehát akkor úgy is érdemes megnéznem, hogy már láttam az amerikait? Kapok majd meglepetéseket?
Annyit megkérdezhetek, hogy itt is történik rebootolás, vagy a teljes sorozat erről a gyilkosságról szól?

winnie - 2016. 04. 16. 07:10

Quantumleap: le van írva. persze, hogy érdemes. más főkarakterek, más eseményfolyás, más végkifejlet. a hangulat, az alapügy és bizonyos motívumok ettől még persze egyeznek.

minden évad másik ügy.

winnie - 2016. 04. 16. 07:55

ja, és karaktereken a személyiséget értem, mert a figurák hasonlók (nyomozók, család, stb), de eleve az nagyon izgalmas, hogy mennyire más a két főrendőr.

Bandrás - 2016. 04. 16. 07:58

Quantumleap: Én az amerikai után néztem meg a dánt, mindenképpen ajánlom. Winnie leírta helyettem, hogy vannak egyezések, de mégis más.

lusty - 2016. 04. 16. 08:33

Nagyon jó és alapos kritika, egyetértek a megállapításaival. Azonban nem késett két évet ez az elemzés?
Ami a dán és az amerikai verziókat illeti, én a következő sorrendben láttam a sorozatévadokat:
dánS1,
USAS1 (csak belenéztem, mert a történet azonos volt a dánnal)
USAS2 (ez is nagyjából a dánS1 történetének második fele volt)
USAS3
USAS4
Most szándékozom ledarálni a dán S2-t és S3-at.

winnie - 2016. 04. 16. 08:57

lusty: ez ajánló egy majdnem 10 éves sorozatról, gyakran írunk régebbi darabokról.

Pletyka - 2016. 04. 16. 09:15

Remek kritika..Kedvenc,ez nem is kérdés..A harmadik évad lezárása simán folytatást kíván (nálam)..erről tudni valamit??

orla - 2016. 04. 16. 10:31

“És a sorozat egyik legnagyobb erőssége az, hogy a tragédia utóéletére ilyen nagy hangsúlyt helyez. Amerikai szériától ez tíz éve szinte elképzelhetetlen lett volna.” Amerikai?

Az utolsó mondat meg.. na mindegy is, a Killing-ért odavagyok, ezt is megnézem majd egyszer, talán feliratosan.

syl - 2016. 04. 16. 11:08

Kedvet kaptam az eredetihez is.

Aredhel - 2016. 04. 16. 13:21

Nagyon jó lett az írás. Köszi!
Igazán meg lett fogva a különös hangulat, ami magába szippantott azonnal, amint el kezdtem nézni. És ami szintén ki lett emelve, és számomra is igazán különlegessé tette a sorozatot, hogy be lett mutatva Nana halála utáni következmények minden aspektusa. Nem úgy volt, mint egy amerikai krimiben, hogy megmutatják a könnyes szemű családapát és a csöndben gyászoló anyukát, és aztán átkapcsolunk egy másik helyszínre. Nem. Itt nem hagyták kényelemben a nézőt, mert a kamera ott maradt. Tovább mutatta, hogy mi történik a családban. Hogyan dolgozzák fel a feldolgozhatatlant, mit élnek át valójában a szülők, amikor elvesztik a gyereküket. Olyan elemi erejű volt ez a szál a tökéletes!!! színészi alakításokkal, hogy soha mégegyszer nem merném megnézni. Amikor láttam, őszintén átéreztem, és részről részre potyogtak a könnyeim. Ilyen mélységeiben megmutatni emberi érzelmeket kevés sorozatot láttam. Pont ezért csak erős idegzetűeknek ajánlanám. Mondjuk mindenképpen ajánlom, mert annyira eltér az amerikai sorozatoktól, sajátos légkört, semmivel össze nem hasonlítható hangulatot, felkavaró érzelmeket és klisémentes történetvezetést biztosít. Úgyhogy hajrá annak, aki nem látta.

winnie - 2016. 04. 16. 13:26

orla: szerintem sem volt tíz éve hasonló amerikai sorozat. manapság már van persze, ma már elképzelhető.

Quantumleap - 2016. 04. 16. 14:05

winnie: A Twin Peaks olyan volt nem? Bár igaz, az nem 10, hanem több, mint 25 éve volt. :)

orla - 2016. 04. 16. 15:52

Értem már, csak meglepődtem, hogy Amerika van emlegetve egy dán sorozatnál. Nem szóltam.

egy igazi szakember - 2016. 04. 16. 16:21

Nagyszerű írás, jó lenne, több hasonló színvonalút olvasni, itt a junkien.

A sorozat maga alapmű, zseniális.

Egy azok közül, melyből az amerikai feldolgozás is nézhető és élvezhető.

roska - 2016. 04. 16. 22:33

Remek összefoglaló, az egyik legjobb sorozat, amit láttam. Bárcsak lenne egyszer 4. évad! :)

Quantumleap - 2016. 04. 17. 10:31

Majd akkor nekiveselkedek rövidesen. Ötlet: Talán majd kellene egy olyan kibeszélő, ahova azok írhatnak, akik mindkettőt látták (dán eredeti vs amerikai remake), és összevethetnénk a különbségeket. :)

winnie - 2016. 04. 18. 04:26

orla: mivel általában amerikai soroztokról írunk, szinte mindenki amerikai sorozatokat néz, érthető, ha azokhoz hasonlítja.

Candy - 2018. 02. 17. 18:32

Nekem most jött el az ideje,hogy megnézzem.Már annyi skandináv krimit láttam.Ennek az amerikai változatát pár éve ledaráltam,imádtam.Remélem(de biztos vagyok benne)ez is hasonlóan nagyszerű lesz.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz