login |

Chicago Med: vége az 1. évadnak – írta Sue

2016. 05. 27. 14:58 - Írta: vendegblogger

8 hozzászólás | kategória: 2015/16 finálék, kritika,

A Chicago Med úgy akadt a látókörömbe tavaly, hogy Chicago Fire-nézőként a backdoor pilot egyszer csak a szemeim elé került, hiszen egy CF-rész jelentette azt. Már annak a hangulata is nagyon bejött, aztán novemberben megérkezett a kórházas tesósorozat is (pilotkritika itt). Aminél tagadhatatlan előnyt jelentett, hogy a karakterek egy részét az ember már ismerte innen-onnan (vagyis a másik két Chicago-sorozatból), és volt köztük olyan is, akit már a hivatalos évadnyitás előtt is kedveltem.

Amiket winnie megénekelt az évadkezdésnél, annak a nagy része még most, májusban is aktuális: a részekre alapvetően igaz, hogy nem akarnak túl sok mindent beleerőltetni, a karaktereken keresztül próbálják megfogni a nézőt – ami esetemben sikerült. És bár gyanítom, hogy sokan nem értenek majd velem egyet, de nálam abszolút feelgood sorozatnak számít, amin hol jókat mosolygok-nevetek, hol megkönnyezem.

Chicago Med - 1x18-01

A CM-ben egyébként az érzelmi töltet egyre fontosabb tényezővé vált az idő múlásával, ami egyértelmű párhuzamban van a karakterek egyre alaposabb megismerésével. Az az érdekes, hogy abszolút kedvencet nem tudnék kiemelni, de mindegyikükben van valami, amitől emberi lesz. Nem éppen a véletlen műve, hogy az egyik legnézettebb országos újonc lett.

Hogy mennyire kell hozzá a másik két Chicago a crossovereken kívül? Valószínűleg élvezhető azok nélkül is, de nekem mindvégig így hármasban együtt volt kerek egész – olykor vannak olyan átjárkálások, felbukkanások, amiket máshogy esetleg nehezebb értelmezni.

Chicago Med - 1x18-06

Van még egy fontos momentuma ennek az évadnak, ami nálam nagyon pozitívan csapódott le: rendszeresen tolnak az arcunkba morális-etikai dilemmákat, amik esetében még a néző is elgondolkodhat, hogy ő mit tenne, amikor az emberi oldal és szakmai kötelmek versengenek egy eset lehető legkedvezőbb megoldásában, vagyis hogy a beteg esélyt kapjon a gyógyulásra. Erre voltak nagyon szép példák, csak néhány az utóbbi időszakból: Will és a rákbeteg anyuka, Rhodes és a mélyen vallásos férj műtétje, Natalie és a fájdalomcsillapítókat elutasító kamaszlány.

Ami pedig a sorozatokból elmaradhatatlan romantika-vonalat illeti: az én gyomromnak és vérmérsékletemnek pont kellemes arányban volt jelen. Nem akart uralkodni, de folyamatosan ott voltak az ilyen jellegű történések is a háttérben. A legcukibbak Reese és a patológus srác, Joey voltak (pont mint a kamaszok), de nem mehetünk el szó nélkül Will és Natalie őrlődései felett sem – azaz itt is kaptunk egy olyan párost, akiknek lehet drukkolni, hogy egymásra találjanak, de ne váljanak rétessé.

Chicago Med - 1x18-07

És akkor innentől a fináléról, spoileres leszek a tovább mögött.

Az esteket illetően röviden: a sajátos genetikai rendellenességgel küzdő babé volt a főszerep, de másik, fő hangsúlyt kapó betegünk dr. Rhodes mentora, dr. Downey volt. Az a doki, aki eleinte bár kevéssé volt szimpatikus, de ahogy haladtunk előre, úgy kedveltem meg őt is egyre inkább, mert kiderült, hogy a rideg sebész belül igenis egy érző lény, aki nem véletlenül vette szárnyai alá az ifjú Rhodes dokit: ez volt az utolsó esélye, hogy egy tehetséges fiatalnak átadjon valamit tudásából, mert ő maga halálos beteg.

Chicago Med - 1x18-05

Amikor kiderült, hogy rákos, kemoterápiás kezeléseket kap, az komoly fordulópont is volt abban, hogy Rhodes hogyan viszonyul hozzá: az én szememben gyakorlatilag valamiféle apapótlékká vált számára. A halála pedig olyan „szépre” sikerült, hogy óhatatlanul elmorzsoltam érte én is pár könnycseppet.

Az egész évadban nagyon szimpatikusan, jól és okosan használták a pszichiátert, vagyis az Olivier Platt által megformált dr. Charles karakterét. Azt nem tudom, hogy mennyire volt ennek pszichoedukációs célja a kinti közönség esetében, mert tagadhatatlan, hogy odakint valamivel jobban állnak a lelket gyógyító szakemberekhez, legyen az pszichiáter vagy pszichológus, mint kicsiny hazánkban, de jól bemutatták azt, hogy sokszor igenis hasznát lehet venni egy olyan embernek az orvosi csapatban, aki a lélek rezdüléseit még jobban ismeri.

Ha kell, segít kiszűrni azt, hogy az adott betegségnek mennyire van esetleg pszichés háttértényezője (az vési problémákkal küzdő kamaszlány esetében pl.), de segíthet az aktuális eset ránk gyakorolt hatását is feldolgozni pár jól célzott mondattal. Ehhez kapcsolódik számomra Choi és a PTSD-s (poszttraumás stresszben szenvedő) papagáj esete is: ilyen az, amikor két, hasonló problémával küzdő lény találkozik, és elkezdenek észrevétlenül egymáson segíteni.

Chicago Med - 1x18-02

Év közben megszületett Natalie kisfia, a doktornő pedig próbálja meglelni az egyensúlyt a munka és a babázás közt. Az utolsó részek nagy előrelépésről tettek tanúbizonyságot férje halálának feldolgozását illetően, aminek szerintem minden néző nagyon örült, mert így bizakodhatunk abban, hogy Willnek jut majd egy esély.

Reese a szemünk láttára vált a beteg emberekkel mit kezdeni nem tudó medikusból igazi orvossá, nagyon drukkolok, hogy jövőre is láthassuk, ha már egyszer a kezdetben jó ötletnek tűnő pozíciót visszautasította a patológián, mert az idő múlásával ráébredt, hogy neki igenis fontosak az emberek, nem pusztán a hullaboncolással és a laboreredményekkel akar bíbelődni a jövőben. (És tagadhatatlanul párhuzamba tudtam állítani azzal, ahogy az ER-ban annak idején Carter doki vált zöldfülűből igazi dokivá a szemünk előtt.)

A ifjabb Halstead, vagyis Will tett egy s mást az évad során, amivel ezt bizonyította, hogy a köpeny alatt ő aztán tényleg hús-vér ember, s ennek a ki nem zárása okozott is problémákat jócskán. A már fentebb is említett rákos anyuka esetében volt ennek a csúcspontja, de ezen kívül is akadtak momentumai. Bár meglepődtem volna, ha el kell tőle búcsúznunk, ugyanakkor jól be volt lengetve annak a lehetősége, hogy mennie kell Chicagóból. De hála Goodwinnak mégiscsak maradhatott.

Chicago Med - 1x18-03

Apropó Goodwin: nekem tetszett, hogy a főnökasszony határozottan részese a mindennapoknak is, mint egykori nővér tanácsaira még most is számíthatnak, illetve ha kell, a jogászokkal próbálja elsimítani a problémákat, ha kell,

A nővérkék külön fejezetet érdemelnének, mert a két legfőbb és legjobban megismert, Maggie és April egyaránt nagyon szimpatikusak, nagyon jó szakemberek. Ahogyan Maggie kiállt a beteg jogaiért, még ha ezért azt is volt a „jutalma”, hogy letartóztatták, mindenképpen jelezte, hogy milyen emberrel állunk szemben.

De emellett is rengeteg emlékezetes momentum kötődik hozzá a fejemben, amit összegezve azt mondhatom, hogy tulajdonképpen neki köszönheti a sürgősségi, hogy működik. April sorsáért pedig izgulhatunk, mert nem egyszerű helyzetben találta magát az utolsó részben: az ex-baseballjátékos apuka megkérte a kezét, s közben kiderült, hogy ő maga pedig TBC-s. Nem egy irigylésre méltó helyzet.

Chicago Med - 1x18-04

Mindezek közepette kíváncsian várom a folytatást ősszel, mert a kezdeti lelkesedésem cseppet sem lankadt, sőt szépen apránként fokozódik ezzel a sorozattal kapcsolatban. A végeredmény kellemes, a      színvonal egyenletes, minden részre jut 1-2 érdekes eset is, miközben szépen bontakoznak ki a karakterek is. Nem tocsogunk a vérben, éppen annyit mutatnak ebből az oldalból meg, amennyi pont jó, s mindezt valahogy olyan ügyesen elegyítve és adagolva, hogy az utóbbi időben egyre inkább várós lett.

8 hozzászólás Ne habozz!

Deny - 2016. 05. 27. 15:13

Nekem sajnos nagyon középszerű a sorozat, és a Chicago-franchise leggyengébb láncszeme. Hiányzik az a varázs, ami átjárja a Fire-t, és nem is annyira kemény, mint a PD. Azt hittem, ez egy ütős kórházsorozat lesz, és az első pár rész jól is indult, de utána nagyon “langyos víz” lett. Nálam még a Saving Hope is megelőzi élvezhetőség szempontjából.

A karakterek közül Charles doki, Maggie és Goodwin a kedvencem, April és Reese szimpatikus, a többi vagy “szódával elmegy”, vagy “falra mászok tőle” kategória.

Kaszálni nem fogom, de ez sokban köszönhető annak, hogy Chicago-sorozat, illetve annak, hogy a Justice-t nem fogom nézni, mert az még unalmasabbnak tűnik.

Voltak jó részek, de sajnos nem elég kiemelkedő a sorozat. 6/10

LaCRossE - 2016. 05. 27. 15:17

Gyenge voltam, mert megfogadtam tavaly, hogy ebbe a sorozatba már nem kezdek bele, mert egy kicsit kezd sok lenni a heti 3 óra Chicago, aztán mégis belekezdtem és imádtam. Tényleg nagyon feelgood az egész, minden előnyével, amik megvannak a testvérsorozatokban is (szerethető vagy jól kiépített karakterek, heti esetek, emellett a néhány részes, mini átívelések). Dr. Charlest kedveltem talán meg a legjobban, illetve Halsteadet, Choi-t és a nővéreket… igazából mindenkit.

És bár újból megfogadtam, hogy a Chicago Justice-t már TÉNYLEG nem fogom nézni, úgyis fogom.

Eny - 2016. 05. 27. 16:13

nagyon szépen köszönöm Sue,h írtál róla.
jól esett olvasni,h még van akinek annyira bejön ,mint nekem.
én is mindegyik karakterben találtam szeretnivalót,emberit,ami megfogott.
kedvenceim talán Dr. Charles,Reese,Choi és Rhodes,de a többieket is kedvelem.
egyáltalán nem gyenge a sori,csak másabb,mint társai.
mindhármat követem,s még mindig nem zavar az idő,amit a megnézésükre szánok.a Justice-t is várom,szimplán azért mert nem okoznak csalódást még annyi évad után sem.ezektől a készítéktől még jöhetnek sorik,mert még eddig mindig jól adagolták az akciót,drámát,a feszkót,stb :)

Casey Novak - 2016. 05. 27. 19:02

A Med nálam is a langyos víz kategória, de a folyamatos átjárkálással egy olyan langyos vizes puzzle darabkává tették, amiről nem tudok lemondani, mert a teljes képet akarom, mint egy jól idomított junkie.

Hiába no, a csikágós mézesmadzag el lett húzva.
Ne hazudjatok, míííndenki nézni fogja a Justice-t :)

winnie - 2016. 05. 27. 19:34

(hát komolyan már, hogy mi a francért fogott meg majdnem minden kommentet a szűrő. bocsánat, ez kizárt, hogy ami hibánk legyen. csekkolni fogom óránként.)

Deny - 2016. 05. 27. 20:03

Casey: Most (sajnos) tényleg nem fenyeget ez a veszély :D olyan ellenszenvesek voltak a karakterek, és a rész is olyan unalmas volt, hogy végig a hátralevő időt néztem.

Majd a negyedik spinoffot ;)

Szula 25 - 2016. 05. 28. 08:16

“de nem mehetünk el szó nélkül Will és Natalie őrlődései felett sem – azaz itt is kaptunk egy olyan párost, akiknek lehet drukkolni, hogy egymásra találjanak, de ne váljanak rétessé.”
Én kicsit tartok a rétestől főleg a tűzoltóból lett doki miatt is. Eléggé belengették itt a szerelmi háromszöget.

Amúgy egyetértek az írással nagyon jó sorozat, várós minden héten. Justicet is biztos nézni fogom tetszett a felvezető része.

barátfüle - 2016. 05. 30. 18:36

Jó lett ez a Chicago-család. Én visszafelé haladok, a Med-del kezdtem, ledaráltam a PD-t, nyáron igyekszem a Fire-ral, hogy ősztől én is a helyére tudjak tenni minden puzzle darabkát. :) És naná, hogy nézni fogom a Justice-t!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz