login |

House of Cards – 4×10 – írta: BotondB

2016. 06. 16. 18:45 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: kritika,

Ha létezik tökéletes (vagy legalábbis tökéletes közeli) epizód, akkor bizton állíthatom, ez az volt.

hoc-s4-10.1

Annyi drámai fordulatot, izgalmas húzást és piszok erős dialógust sikerült beleszuszakolni egy órába, hogy arra méltán lenne büszke bármilyen sorozat gárdája. Na de elég a szuperlatívuszokból, jöjjön a lényeg. A tovább után spoileresen folytatom.

Frank és Claire tehát közel kerültek a tűzhöz, de Conway és Durant közösen tettek keresztbe az elnöki párnak Louisiana államon keresztül, így a jelöltség is nyíltan veszélybe került Frank számára. Az elnök belátja, hogy képtelen azonnal kezelni a helyzetet, így az ICO-ügy sürgős rendezésének szükségével takarózva hagyja el Atlantát, és a Fehér Ház felé veszi az irányt.

Az én szememben a legnagyobb pozitívumot talán Cathy karakterének rendkívüli árnyalása jelentette. A külügyminiszter asszony egészen eddig egy báb volt Claire és Frank számára, hiába igyekezett érvényesülni, gyakran saját feladatainak elvégzését is ellehetetlenítették. Azonban az idők során felgyülemlett feszültség mostanra dühvé érett benne, ezzel magyarázható a Conway-jel való alkalmi szövetsége is.

Abszolút úgy érzem, hogy sikerült végtelenül emberi módon ábrázolni egy kifejezetten jó képességű és intelligens, de a hatalom zsarnoki megszerzéséhez elegendő kurázsival és erőszakossággal nem rendelkező karaktert.

hoc-s4-10.2

Közben a lelki mélységekbe való alászállást ezúttal a First Lady szála hozta magával: Claire édesanyjának közelgő halála még erőteljesebben megvilágítja az anya és lánya közti áthidalhatatlannak tűnő ellentétet. Hol van már az a Claire, aki egykor képtelen volt szabadulni furdaló lelkiismeretétől egy-egy erkölcsileg megkérdőjelezhető húzás után?

Bármilyen megható és érzékletes volt Elizabeth visszaemlékezése, az az ártatlan kislány, aki hitt benne, hogy felkeltheti a napot, mára teljesen a múlt ködébe veszett. Ettől függetlenül a búcsú valóban megható és őszinte volt, sikerült igazán komoly emberi érzéseket felszínre hozniuk.

Persze azért a könnyes jelenetek mellett a First Lady ezúttal sem hazudtolta meg magát: sikerült úgy megcsalnia férjét, hogy közben egy házban volt saját édesanyjának holttestével – bármilyen morbidnak is hangzik ez valóban így történt. Komolyabbra fordítva a szót a Tom/Claire-viszony kezdete lehet ez az eset, ami végre komolyabb jelentőséget szerezne az író karakterének is.

hoc-s4-10.3

A végére még Conwayék részvétnyilvánító videóüzenete is befutott ezen a szálon. Egy röpke perc alatt sikerült meggyőzniük arról, hogy mostanra már ők is lelkesen róják a métereket a gerinctelenné válás rögös útján, egyre inkább úgy tűnik alábecsültük őket.

Továbbá Tom Hammerschmidt is folytatta a Zoe halálának körülményeit kutató hadjáratát, a legnagyobb potenciállal bíró mellékszálat adva ezzel a történetnek. Sőt ezúttal sikerült a nagy visszatérésről álmodozó Dunbart is beszerveznie a csapatba. Egyelőre türelmi játszmát kell folytatniuk, ugyanakkor Frank-et nagyon komoly veszély fenyegeti, kiváltképp, ha sikerül bizonyítaniuk a súlyos feltevéseket.

Mindeközben a Fehér Házban Petrov nyilatkozatát követően ismét lépéselőnybe kerülhet Frank. Az Ovális Irodában zajló négyszemközti beszélgetése Cahty-vel nemcsak az évad, hanem talán az egész sorozat legerősebb jelenete volt, tökéletesen bemutatta miért esélytelen láthatóan sokkos külügyminiszter asszony a végletekig elmenő, határokat nem ismerő, ijesztően gerinctelen elnökkel szemben.

hoc-s4-10.5

Sok nehezen, vagy egyáltalán nem elfogadható tettet vitt már véghez Frank a szemünk előtt, de talán most jött el a pillanat, hogy valóban rettenetesen ijesztőnek és visszataszítónak lássuk őt, olyannak amilyen valójában mindig is volt.

Ezután senkit sem érhetett meglepetésként, hogy a fenyegetések hatására Cathy lemondott szavazatairól Claire javára, ezzel az elnöki pár elérte célját, s teljessé vált a demokraták 2016-os választásokon induló duója. A végén az alelnökjelöltséget megszerző First Lady lelkesítő beszéde már igazán csak hab volt a tortán. Underwoodék tehát elérték céljukat, de azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a hajrá még csak most veszi kezdetét.

3 hozzászólás Ne habozz!

crashland - 2016. 06. 16. 19:37

egyetertek, ez volt az eddigi legjobb house of cards epizod, sot mikor neztem, azt hittem ez az utolso resz :D

10-nel tobbet adnek egy 10-es skalan ha lehetne :)

ichi - 2016. 06. 16. 20:06

szerintem is az egyik legjobb epizod volt ez, raadasul maga Robin Wright rendezte!

erhard - 2016. 06. 16. 23:05

Erre az írásra vártam már. :)
A sorozat legjobb része. Minden tekintetben ott volt.

Meséltem tesómnak (aki nem nézi) hogy ez volt a legjobb rész. Kérdezte, hogy mi történt benne, én meg nagy vonalakban elmeséltem neki a fenyegetőset, meg a rész végét, ő meg csak nézett, hogy ennyi, ettől vagyok elájulva? És egyébként tényleg. Az ismeretlen argentin sorozatban is halhat meg valaki, és fenyegetheti meg egyik szereplő a másikat, de ez a sorozat ezért is tökéletes. Mind forgatókönyvben, rendezésben, színészi alakításban. Állíthatom, én ugyanúgy beszartam Franktől mint Cathy.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz