Kár, hogy nincs ennél hosszabb előzetes a Private Eyes-hoz, mert hiszem, hogy ha lenne egy 2 perces trailerünk, akkor az mindent elmondana a sorozatról, és könnyedén el lehetne dönteni, hogy nézős-e. Mondjuk azt én is el tudom mondani, hogy nézős – egy kifejezetten vicces és mosolygós magánnyomozós sorozatról van szó, és igazából ennél sokkal többet nem is lehet elmondani róla.

PRIVATE EYES – 1×01 – 7,5/10

Legalábbis a pilot nagyon jópofára sikerült, szóval lehet, hogy megvan, hogy mi lesz a Motive után a nézős kanadai krimim. A főhősünk (Matt ‘The Shadow’ Shade – meg is jegyzik, hogy király magánnyomozó-név) egy egykori menő jégkorongozó, aki ügynökként dolgozik, próbál elhelyezkedni a sport környékén, amikor egy edzés során egy tinisrác összeesik a jégen, aminek az oka lehet, hogy valamiféle dopping.

A gond csak az, hogy a fiú (aki az ügyfele) biztos, hogy nem doppingolt, így az ex-hokis elkezd szaglászni, s kiderül, hogy egy magánnyomozó csaj is ugyanezt teszi, így hát idővel összeteszik amijük (egyelőre még csak szellemi szinten) és elkezdenek együtt dolgozni. És azonnal elindul a barátkozás mellet egymás marása és szívatása, a szópárbajok – ahogy a nagykönyvben meg van írva, s ezért is mondtam, hogy sok mindent nem lehet elmondani róla.

A felállás ugyanis elég klasszikus, napestig lehetne sorolni a nyomozó férfi/nő-duókat (egyelőre még persze nincs romantika), és akinek bejön a két főszereplő, azt menthetetlenül be fogja szippantani a sorozat, márpedig mind Jason Priestley, mind Cindy Sampson nagyon élvezi, amit csinál, abszolút egymásra vannak hangolódva, tényleg remekül működik a párosuk.

Értelemszerűen a főszereplők közötti sok dialógból adódik, hogy karakterizálós lesz a krimi, Shade oldaláról pluszba be is hozzák a családot, apuval és egy kislányával, de szerencsére róluk is egyelőre pozitívan nyilatkozhatok, remélhetőleg nem kezdenek el ezen az oldalon drámával kompenzálni.

A némiképp ironikus hangvétel egyébként eléggé öntudatosnak tűnik, a készítők mintha direkt rá is játszanának a stílusra, egy kicsit összekacsintanak a nézőkkel, ők is tudják, hogy a Moonlighting fog sokak eszébe jutni egy olyan időszakból, amikor még minden sokkal egyszerűbb volt, és nem csak a tévében.

A Private Eyes sem komplikált sorozat, nem is valami magasröptű (ez nem is volt cél), de nagyon élvezetes, ami simán megdobja ilyen magasra a fenti pontszámot. De ez a lényeg, hogy élvezzük azt, amit nézünk arra a 40 percre, nem?