Advertisement
login |

Pilot: Maigret – írta Pikszi

2016. 07. 03. 21:15 - Írta: vendegblogger

13 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Avagy francia nyomozó erős brit akcentussal.

Jelenlétének külön erőt, fenyegető jelentést kölcsönzött súlyos teste.
Magas volt, és széles vállú, főleg ez utóbbi, egyszerű ruhadarabjai illettek testes, termetes alakjához, plebejus külsejéhez. A vaskos arcában ülő szempár képes volt olyan mozdulatlanul nézni, akár egy tehénszem.
Gyerekek látnak rémálmukban ilyen alakokat, hatalmasra duzzadt, kifejezéstelen arcú mumusokat, akik egyre csak közelednek az alvó felé, és már-már eltapossák.
Volt benne valami kérlelhetetlen, valami embertelen, akár egy rinocérosz, mely eltéríthetetlenül nyomul végcélja felé.

Így festi le Georges Simenon (1903–1989) az általa teremtett Maigret felügyelő figuráját a Maigret és a vérfoltos öltöny című korai regényében. Azt a figurát, akit az 1931 és 1972 közt megjelent hetvenöt regény és számos novella tett a klasszikus bűnügyi irodalom egyik halhatatlan alakjává. Maigret-t drabálisnak, hallgatagnak és szívósnak ismeri a Simenon-életmű minden rajongója (köztük én is), és a kialakult képhez a több tucat filmes és sorozatos adaptáció jó része is igyekezett alkalmazkodni.

Nem csoda, hogy kissé elcsodálkoztam, amikor elért a hír, miszerint a készülő adaptációban Rowan Atkinson ölti majd magára Maigret bő kabátját.

(A Maigret-sorozat első szezonja mondhatni két tévéfilmből áll. Az elsőt, Maigret Sets a Trap címmel tavasszal mutatták be, a folytatás ősszel jön, és már be lett rendelve a 2. évad is.)

Maigret-pipa

Atkinsonról a világon mindenki tudja, hogy minden, csak nem robusztus, és hogy főleg komikus szerepekre korlátozódó filmográfiája sincs igazán összhangban a sötét bűnügyek nyomában Párizs utcáit rovó főfelügyelő tekintélyes figurájával. Az előzetes azonban egy hozzáértő és hangulatos adaptációt ígért, úgyhogy részemről kíváncsian vártam az első részt.

A készítők egy korántsem tipikus Maigret-darabot választottak alapanyagul. A Maigret csapdát állít (Maigret tend un piège/Maigret sets a trap) a Simenon-életmű közepéből való, 1955-ben jelent meg. Az események egy sorozatgyilkosság körül forognak: a soha nem hibázó gyilkos különböző korú és foglalkozású nőket szúr le a párizsi éjszakában, havonta egyet. Ruhájukat brutálisan szétszabdalja, nemi erőszaknak azonban nincs nyoma.

Maigret-maigretfeleseggel

Egy különösen fülledt augusztus 4-i napon, amikor a történet a kezdetét veszi, a rendőrség már öt áldozat miatt van talpon éjjel-nappal. A nyomozást természetesen Maigret főfelügyelő vezeti jól ismert Orfèvres rakparti főhadiszállásáról.

A felügyelőt és szokásos csapatát nemcsak az eredménytelenség gondolata, hanem a szenzációéhes riporterek és az igazságügy bürokratái is szorongatják. A regény és a regényt szinte jelenetenkénti hűséggel követő pilot ezen a ponton ered Maigret és emberei nyomába.

Maigret-korkep

A Maigret-történetek egyik sajátossága, hogy a bennük szereplő bűntényeket és karaktereket „demokratikusan” választja ki az elbeszélő: széles társadalmi spektrumot fognak át, az érintettek lehetnek orvosok, mérnökök, szabók, kalaposok, ügynökök, kisstílű bűnözők és nemzetközi gengszterek, nők és férfiak egyaránt.

Maguk az esetek ritkán szélsőségesek vagy egzotikusak. A nyomozás érdekessége ugyanis nem az esetekben és az elkövetőkben rejlik, hanem Maigret akut megismerő, dekódoló szándékában. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Maigret elsősorban nem a nyomokat, hanem a karaktert térképezi föl, alakja ilyen módon lehetne egy forgatókönyvíró metaforája is. Addig követi és faggatja a feltételezett elkövetőt (akinek a személyére már a történet kezdetén is fény derülhet), amíg tökéletesen tisztába nem jön az életútjával, körülményeivel, tetteivel, motivációjával.

Maigret-maigretkollegak

A Maigret csapdát állít mindemellett remek választás sorozatindító adaptációként: az eset Maigret világában relatíve szenzációsnak számít, ugyanakkor alkalmas arra is, hogy a karakter élveboncolásának fent említett módjába bevezessen. A pilot felvonultatja mindazokat az erényeket, amelyek miatt a brit kosztümös sorozatoknak szűnni nem akaró népszerűsége és biztos piaca van. Pallérozott és okosan visszafogott alakítások, első osztályú miliő, hibátlan ízlésre valló díszletezés és helyszínválasztás (Budapest kiválóan alakítja Párizst).

A nők rúzsának vöröse ragyog, a frizurák minden körülmények közt kitartanak, a szoknyák ropogósak, a zakók élükre vasaltak, a kalapok az összes színésznek pompásan állnak. Kivitelezés és alakítás terén az új Maigret-sorozat egy csöppet se marad el a közkedvelt Agatha Christie-adaptációk mögött. Minden ízében brit, minden képkockájában jólfésült.

És számomra éppen ez jelenti a problémát.

Maigret-lokal

A 2016-os Maigret csapdát állít ugyanis olyan rutinosan ékeskedik a brit kosztümös sorozatok sajátosságaival, hogy az alapanyagra jellemző minden „franciaság” elillan, és alig marad benne Maigret világának sokszínűségéből, sőt, magából Maigret-ből se. Ez egy hamisítatlanul angolos, középosztályosított Maigret-adaptáció.

Nyilván szándékosan alakult így, a készítők szeme előtt elsősorban a brit kosztümös sorozatok népes rajongótáborának vélt vagy valós igényei lebeghettek. Mert valljuk be: brit kosztümös sorozatot nézni gyakran egyet jelent egy időben és térben is távoli, esztétikus kiállítású, rendezett világ iránti vágyunk pillanatnyi kielégítésével. A brit kosztümös sorozat gyakorlatilag fantasy. (Kivételek persze lehetnek.)

Maigret-neprajzi

Maigret figurájának erőteljes átírása valószínűleg e hagyományok jegyében történt, bár igaz, hogy Rowan Atkinson is csak a figura átalakításával vált alkalmassá a szerepre. Atkinson főfelügyelője szívós ugyan, de törékeny; együttérző, kifinomult, introvertált.

Az így nyert új karakter viszont koherens, Atkinson érzéssel jeleníti meg, ráadásul a felesége figuráját is ennek az új Maigret-nek a hitelességét alátámasztandó alakították át. (Madame Maigret eredetileg nemigen firtatja a férje munkaügyeit, csak ráadja a tiszta inget, amikor az hazaugrik, kitölt neki egy pohár kökénylikőrt, ha látja rajta a nyomást, és nem csinál belőle problémát, ha Maigret napokig nem megy haza.)

Maigret-jeangabin

Sőt, Atkinson felügyelője nem élvezi az evést és az ivást sem, márpedig a kisvendéglők asztalánál való meditatív, gondolatébresztő táplálkozás az eredeti Maigret-figurának szinte a munkamódszeréhez tartozott.

A zavaró tényezők sorát gyarapítja (legalábbis számomra) a nyelv is. A zengzetes brit akcentussal előadott dialógusok darabokra törik a párizsi atmoszféra maradék illúzióját is, úgyhogy lehet, ez az a sorozat, aminek kimondottan előnyére válik majd a szinkron.

Maigret-brunocremer1996

Mert Rowan Atkinson detektívje sokkal inkább Maygrey felügyelő a Scotland Yardtól, mintsem a kispolgári, baltával faragott Jules Maigret a Quai des Orfèvres-ről.

Ami jó hír az angol kosztümös sorozatok kedvelőinek, de nem feltétlenül öröm a Maigret-rajongóknak. Sebaj, nekik még mindig ott van a kilencvenes években indult Maigret-sorozat Bruno Crémer főszereplésével vagy Simenon kortársának, a színészlegenda Jean Gabinnek a sorozata – ld. a fenti két képet. A Maigret csapdát állít mindkét említett változatban megtekinthető.

13 hozzászólás Ne habozz!

PATYO - 2016. 07. 04. 01:38

Klassz elemzes volt, koszonjuk.
Az a baj, hogy elment a kedvem tole.

winnie - 2016. 07. 04. 05:13

patyo: miért baj?:) nem arról van szó, hogy rossz lenne. ennek inkább örülni érdemes, ha téged is zavarna az, ami fent meg van fogalmazva. vagy azért, mert nem kell megnézned (időt spórolsz), vagy azért, mert nem fog kellemetlen meglepetés érni, amikor belevágsz. ha pedig nem izgat a dolog, akkor meg pláne öröm. nincs mínusz, csak plusz.

krisz - 2016. 07. 04. 07:59

Tényleg jó kis írás és már csak Mr. Bean miatt is bepróbálnám, hogyan alakít egy “nem vígjátékot”. Viszont sajna feliratot nem találtam hozzá. Sebaj majd talán egyszer.

juhaszvik - 2016. 07. 04. 08:57

“kimondottan előnyére válik majd a szinkron” – erről van valami info? mármint a magyar megjelenésről…
ugyanis a feliratozóknál még nem ütötte meg az ingerküszöböt, anyukám pedig nem valami jó angolos (0/10)

Johannes - 2016. 07. 04. 09:35

Amikor meghallottam, hogy újra forgatnak Maigret-et Budapesten, vegyes érzelmekkel fogadtam. Mert a 1991-92-ben egy “tökéletes” sorozat már készült nálunk, Ragályi Elemér zseniális operatőri munkájával.
Reméltem, hogy az alkotók valahogy fognak reflektálni erre, vajon sikerült nekik?!

https://www.youtube.com/watch?v=B-TNEEi3uPk

Pierre75 - 2016. 07. 04. 09:39

Az angílusok nem először futnak neki Maigret-nek, azt Bp-en forgatták a módszerváltás környékén. Fel nem foghatom, miért erőltetik, ami nem megy.
Bruno Cremer nemcsak Espinosa-nak volt kiváló a Polipban, de számomra ő marad Maigret is.

Pikszi - 2016. 07. 04. 10:21

A kilencvenes években készült angol Maigret tökéletességével azért én erősen vitatkoznék. Egyrészt ordít róla, hogy három fillérből csinálták, másrészt az egyórás formátum fájóan leegyszerűsíti az eredeti alapanyagot. A kiváló Michael Gambont sajnos elvesztegették a főszerepben.

Ancsa - 2016. 07. 04. 13:28

Én kissé elfogultan néztem, mert ismerem az egyik gyerek szereplőt :)
Tetszett, jól szórakoztam. Értem azokat, akik a régebbi feldolgozásokkal hasonlítják össze, de én a magam részéről ennek most nem láttam értelmét, csak élveztem a “filmet”.

gromit - 2016. 07. 04. 14:34

Nekem továbbra is Michael Gambon _a_ Maigret. Nyilván van benne egy kis elfogultság, azon nőttem fel (akkor nyilván szinkronnal), anglomán vagyok, és az ugye félig-meddig magyar is volt. Láttam ugyan régen Jean Gabin-es változatot is kb ugyanakkor, de a sorozat maradandóbb élmény volt. Amikor Maigret-könyvet olvasok, Gambont látom magam előtt (pedig fordításban ugyan, de nem angolul olvasom).

Lehet, hogy az egyórás formátum valamelyest egyszerűsített, viszont ez a hosszú verzió nem simán csak hangulatosan lassúnak, hanem túlnyújtottnak érződött (jó persze az élvezeten talán rontott egy kicsit, hogy rögtönnézősként “élőben” néztem, és kín volt a rengeteg reklámszünet az ITV-n)

Nekem az angolsággal semmi bajom nem volt (a Wallandernél is lefutottuk ugyanezeket a köröket, hogy minek kell angol nyelvű verzió – de miért ne, ha jó a feldolgozás! kicsit másképp ejtik a neveket, mint eredetiben… hát, a magyar szinkronban is másképp ejtenék a neveket, szerintem a szinkron se lenne semmivel franciásabb / svédebb, mint angolul).

Viszont a főszerep nem volt megnyerő. Láttam én már jó komédiást drámai szerepben is meglepően jól játszani, de kicsit olyan volt, mintha direktvés túlságosan is visszafogná magát, nehogy előjöjjön valami grimasz, így viszont végig morcosan nézett. Persze nagyon komoly akart lenni, már-már komor, csak összevonta a szemöldökét és úgy maradt. Lehet, hogy ez így kicsit gonoszan hangzik, de nem volt az igazi, na.

Összességében nem volt rossz, korrajzzal együtt, és a folytatást is biztos nézni fogom (nem “élőben”, hanem inkább egyben), de valahogy nem az igazi. Számomra továbbra is Michael Gambon :)

PATYO - 2016. 07. 04. 23:48

winnie:
Jó, lehet kicsit túl tömören fogalmaztam. :)
Ez csak egy privát dráma és azok között sem túl nagy. :)
Az a “baj” hogy érdekelt volna a sorozat, ráadásul egy jó barátom is statisztált benne, csak eddig még nem szakítottam rá időt.
Ismerve a régi Maigret sorozatot, volt egy előérzetem, hogy ez az új, olyan irányba megy el, mint amit Pikszi megfogalmazott.
Tehát a “baj”, az csupán nekem az, ezek után tologatni fogom hátra a sorban, amíg végleg eltűnik a süllyesztőben.
Akkora sorozat választék csücsül nálam a hard drive-on, és vár csendben a sorára, hogy amire árnyék vetül az előbb vagy utóbb Delete sorsra jut.
Nézetlenül.

Scoob - 2016. 07. 05. 20:14

Scoob - 2016. 07. 05. 20:17

Magyar szinkronos premier: RTL Klub, július 23. szombat, 19:50-től.
http://musorvizio.blog.hu/2016/07/05/az_rtl_klubra_jon_rowan_atkinson_krimisorozata

Atis - 2016. 07. 24. 15:59

Annyira nagyon rossz volt – Atkinson jó színész, de nagyon rossz Maigret -, hogy most kénytelen vagyok végignézni a Gambon féle sorozatot. Szegény én :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz