login |

The Get Down: az 1. félévad

2016. 08. 19. 19:54 - Írta: CyClotroniC

17 hozzászólás | kategória: kritika,

Where there is ruin, there is hope for a treasure.

Nem merném kerekperec kijelenteni, hogy a The Get Down az év újonca (már csak azért sem, mert az az American Crime Story, a Stranger Things pedig még kimaradt az életemből), de ahhoz kétség sem fér, hogy kevés (fél)szezont élveztem ennyire önfeledten idén, mint Baz Luhrmann zenés retro-meséjét a 70-es évek végi Dél-Bronx-ról, a diszkó aranykoráról és a hip-hop bölcsőjéről.

thegetdown01

Bár akadtak problémái a pilot-nak és a sorozat születése sem ment zökkenőmentesen, mégis ritka vidám, feelgood kinccsé állt össze a végtermék, amihez hasonlót talán a Sense8 kapcsán éreztem utoljára tavaly. Bizonyos szempontból ugyanaz a recept működött itt is nálam: a kissé és talán kevésbé csapongó első rész után, hála a szerethető karaktereknek és a sok apró ötletnek, nagyon könnyen rám telepedett a történet, olyannyira, hogy már akár most le is tolnám másodszor.

A The Get Down tippre nem fog hatalmas tömegeket maga mögé állítani itthon, de bőven megvan benne minden, hogy sokatoknak rétegkedvence legyen. Az első szűrő a pilotot is rendező ötletgazda, Baz Luhrmann személyisége és markáns stílusa, akitől volt amit kifejezetten ki nem állhattam és a hozzám legközelebb álló darabját, a Moulin Rouge!-t is csak szimplán szerettem, sosem imádtam tőle semmit.

thegetdown09

Azt azonban semmiképp sem lehet tőle elvenni, hogy atmoszférateremtésben nem igen szokott csalódást okozni, a The Get Down pedig ehhez méltóan iszonyatosan precízen ki van találva, a képi világ végig nagyon színes, szagos és bár eléggé túlmozgásos a vágása, ezt leszámítva nem érezni azt rajta, hogy túlzásba esne vagy giccsbe fordulna, noha kétségtelenül színpadias tud lenni.

Emellett ugye adott a zene, ahol leginkább a disco, a funk és a régivonalas hip-hop keveredik egymással, egyaránt használva fel korhű és kifejezetten a sorozathoz szerzett dalokat is, ráadásul a sorozat kulcszenéjét, a Set Me Free-t nagyon-nagyon eltalálták. Szóval a hangulat tényleg oda-vissza ki van pipálva, az “i”-re a pontot pedig olyan apróságok teszik fel, mint az ázsiai harcművészeti filmekből kölcsönzött kis hangeffektek használata például.

thegetdown02

Ha valaki attól parázna, hogy musical-ről van szó, megnyugtatnám, hogy nincs. Akadnak szép számmal zenés részek, de szigorúan a történet szerves részeként, mégis sokszor hat kifejezetten színháznak, amit látunk, míg máskor a sorsszerűségre erősítenek rá azzal, hogy párhuzamosan vágnak akár három különböző történetszálat is. Ez eleinte tud kifejezetten zavaró is lenni, mert azért csak meg-megtöri egy-egy jelenet lendületét, de ahogy kényelmesen sikerül megismerni a karaktereket, már jóval kevésbé okoz ez fejfájást és talán eleve is kevesebbet kapkodnak idővel.

A szuperül kitalált körítés azonban könnyen lehetne csak egy csinos, üres lufi, de szerencsére a gyerekszereplő vonal karakterizáció és casting tekintetében is szenzációsan teljesít. A pilot talán legnagyobb erénye, hogy többjüket nagyon hamar megszeretteti a nézővel, élen a főszereplőpárossal, Zeke-kel egy eszes, rímfaragó, árva sráccal és Mylene-nel egy bitang jó hangú lánnyal, aki apja templomában énekelget, de szeretne tehetségével kiutat kovácsolni magának a Bronx-i nyomorból.

thegetdown03

Érdekes felismerés volt az is, hogy olyan felnőtt színészek gyűrűjében, mint Jimmy Smits vagy Giancarlo Esposito, abszolút a gyerkőcök vitték a hátukon a show-t, ami egyszerre a felnőttekhez köthető politikai, gengszter mellékszálak kritikája és a tehetséges, újonc fiatal színészek dicsérete.

A történet kicsit tényleg olyan, mint egy nagy gettómese, ahol ugyan jelen van a nyomor, de egyáltalán nem akarja ezt a sorozat az arcunkba tolni, sőt kifejezetten az a jellemző rá, hogy Zeke, Mylene és az egész gyerekbanda, ha jobbra is vágyik, de élvezik az életet és lubickolnak a kreativitásukban, tehetségükben és a művészetben.

thegetdown04

Talán ez a kreatív, idealizált optimizmus az, ami a legnagyobb vízválasztó lehet a legtöbb néző számára, de ha úgy vagytok vele ti is, hogy ki vagytok éhezve egy szerethető underdog/outsider mesére, akkor is, ha beáldozza a sorozat a realitását a feelgoodság oltárán, a legjobb helyen jártok.

A The Get Down világában ugyanis úgy tűnik fel először az egyik karakter, mintha egy piros tornacipős, titokzatos szuperhős lenne, akinek el kell hozni egy hanglemezt a mesterének, vagy meg kell fejteniük később a lila zsírkréta rejtélyét is. A zene és a graffiti mellett szépen beszivárognak az olyan korhű apróságok is, mint a képregények, Bruce Lee vagy a Star Wars, és áll össze ez a zenés mese egy 8/10-es élménnyé, amit némi elfogultsággal könnyűszerrel lehetne akár még többnek is értékelni.

A tovább mögött folytatom konkrétumokkal és minimális spoilerrel.

thegetdown05

Elfogultságra pedig bőven akad okom, hiszem már azzal félig zsebre vágott a sorozat, amikor megláttam, hogy az epizódkezdő rapeket előadó idősebb Zeke-t Daveed Diggs alakítja, az ismeretlen arcok által játszott főszerepek pedig legalább ennyire a gyengéim.

A Zeke-et játszó Justice Smith-nek például kifejezetten jól állnak azok a részek, ahol elfojtott dühöt vagy dacot kell a felszín alatt rejtegetnie, Herizen F. Guardiola-t pedig fogalmam sincs honnan sikerült leakasztaniuk a castingosoknak.

thegetdown06

A pilot egyébként ilyen szinten remekül nyitott, mert már az első kis noteszbe irkáláskor is sejtettem, hogy közel fog ez a téma landolni hozzám, de aztán jött az első színes kavalkád az utcán, az apró kis zrika a testvérek között és már megvoltam véve teljesen.

Kicsit betojtam mondjuk, mikor bejött a politikai, építkezős szál a sztoriba, amit továbbra is feleslegesnek, de minimum harmadvonalasnak érzek, és hát kellett Zeke-től az a vers, hogy kizökkentsen az értetlenkedésemből, hogy minek keverte be a DJ a Show Me Hero gyengécske feldolgozását.

thegetdown07

Talán az eziránti ellenszenvnek is köszönhető, hogy a felnőtt vonal izgat eddig a legkevésbé, arról nem is beszélve, hogy itt sokkal több karikatúrát találni, mint a gyerekeknél, de idővel megbékéltem mindenkivel, talán csak Giancarlo Esposito figurája maradt papként az, aki annyira klisé, hogy még egy ilyen teátrális meséből is simán kilóg.

A felnőtt csapatból szerencsére Papa Fuerte azért árnyalódott bőven idővel, Jackie Moreno pedig egyszerűen valamiért bejön. Sőt simán a kedvenc az idősebb mezőnyből, még akkor is, ha úgy tolja a kokaincsíkokat, mintha a Vinyl-es Richie Finestra ellen készülne párbajra.

thegetdown08

Az abszolút kedvencek egyébként Mylene barátnői, Yolanda és Regina, akik párban és Mylene mellett is remek sidekick-ek totál minimális játékidővel. De legalább ennyire karakteres lett minden fiatalabb szereplő, ami azért is nagy érdem, mert komolyabb történeket nem igen kaptak eddig Jaden Smith-t leszámítva, aki valahol már ott helyrekerült nálam, amikor megláttam a kezében az Andy Warhol-könyvet a vacsoraasztalnál.

A gengszterkedés kapcsán vagyok még kicsit meglőve, mert jelenlegi formájában elég felszínes, viszont több játékidőt kár lenne pazarolni erre, bőven elég annyi, hogy ad a sztorihoz egy-két különc figurát Fat Annie és Cadillac személyében, és bonyolítja valamelyest Shao életét.

thegetdown10

A The Get Down nyilván nem képvisel olyan mélységet, mint egy presztízsdráma, ahol mélyre lehetne ásni egy-egy karakter jellemében vagy kivesézni ügyes művészeti megoldásokat, viszont ahhoz meg túl jó, hogy csak szimplán bedobjam a guilty pleasure dobozba.

Valahogy ilyen egy tökéletes, szórakoztató rágógumi-sorozat, ami van annyira szerethető és sodró lendületű, hogy a haloványabb részein simán átlendüljünk nézés közben, sőt részről részre haladva valamennyire azokat is megkedveltesse a nézővel.

thegetdown11

Minden pozitívum ellenére tartok kicsit attól, hogy nagyon a “siker nem habos torta”-vonal fog dominálni a folytatásban, ahol majd barátságok és szerelmek kerülnek a mérlegre, hiszen azt úgyis tudjuk, hogy Zeke karrierje hova fog kifutni. Persze ki tudja, ha nem viszik túlzásba és nem csorbul tőle a sorozat optimizmusa, talán még jól is fog állni neki egy kis tanmese. Egyébként is a The Get Down azon kevés szériák egyike, ahol abszolút hidegen hagy a cél, csak élvezni akarom az utazást a kidekorált metrókocsiban.

17 hozzászólás Ne habozz!

Edrick - 2016. 08. 19. 20:15

Nem vicceltél, ez tényleg nem lett rövid, de cserébe jól összefoglaltad :)
Az elején nekem kicsit nehézkes volt, de az utolsó két rész valami elképesztőre sikerült. A Set me free meg valami bitang jó lett.
Kicsit félek még a folytatástól, egyrészt mert messze van, másrészt meg hogy mit hozhat, de ha még egyszer ennyit, akkor én azért elégedett leszek.

sebien - 2016. 08. 19. 22:52

nem olvastam végig, mert már a közepe felé mggyőztél. majd visszatérek, amikor ledaráltam. és ez a zene… te jó ég, régen kapott el ennyire az érzés!

lalakov - 2016. 08. 20. 14:02

Ha érdekelnek a zenék(sajnos csak az Apple Music-on érhetőek el):
The Get Down OST tracklist
“Welcome to the Get Down” — Jaden Smith
“Rule the World (I Came from the City)” — Michael Kiwanuka (featuring Nasir Jones as Mr. Books)
“Cadillac” — Miguel
“Losing Your Mind” — Raury & Jaden Smith
“You Can’t Hide/You Can’t Hide from Yourself (Touch of Class GMF Remix)” — ZAYN, Teddy Pendergrass & Grandmaster Flash
“Black Man in a White World (Ghetto Gettysburg Address)” — Michael Kiwanuka (featuring Nasir Jones as Mr. Books)
“Shaolin’s Theme/Pray” — Malay & 6LACK
“Ball of Confusion” — Leon Bridges
“Think (About It)” — Lyn Collins
“Are You Ready? (Do the Bus Stop)/Suga” — The Fatback Band & With (featuring Sarrah Ruba)
“Telepathy” — Christina Aguilera (featuring Nile Rodgers)
“Bad Girls” — Donna Summer
“Hum Along & Dance (Gotta Get Down)” — Janelle Monáe
“Devin’s Gun” — C.J. & Co.
“Wild tn the Streets” — Garland Jeffreys
“Que Lio” — Héctor Lavoe
“Just You, Not Now (Love Theme)” — Grace
“This Ain’t No Fairy Tale” — Justice Smith
“Be That As It May” — Herizon Guardiola
“Get Down Brothers vs. Notorious 3” — The Get Down Brothers
“Kipling Theme” — Kamasi Washington
“Set Me Free” — Herizen Guardiola (featuring Nile Rodgers)
“Up the Ladder” — Herizen Guardiola
“Zeke’s Poem (I Am the One)” — Justice Smith as Ezekiel Figuero

Tr7 - 2016. 08. 20. 19:44

Nem hiszem el, hogy csak ket komment van eddig…szuper sorozat: tortenet, szineszek, diszlet, meg a vagas is bejon. Eskuszom itt minden szuper,9,75/10.

szarazpezsgo - 2016. 08. 20. 20:53

Minden szavaddal egyetértek. Imádtam, totális feedgood volt. :-)

CyClotroniC - 2016. 08. 21. 10:42

Itt a többi is, ha valami nem került volna fel a soundtrackre:
http://www.whats-on-netflix.com/other/the-get-down-soundtrack-complete-song-listing/

Brynden Rivers - 2016. 08. 21. 22:17

Köszi a kritikát, nekem is 8/10 simán a sorozat :)

DarylD - 2016. 08. 22. 00:02

Elég erős évünk van idén, de nálam az egyik legjobb újonc eddig. Engem nagyon megfogott a hangulata rögtön, félve kezdtem neki a másfél órás pilotnak, de nagyon jól szórakoztam és alig vártam, hogy folytathassam. Idővel méginkább megszerettem, ahogy a karakterek is egyre inkább hozzánőttek a szívemhez. A kedvenceim Zeke és Májlín voltak, az ő sztorijuk érdekelt a legjobban. A felnőttek néha tényleg unalmasak voltak, a pap sztorija ment végképp rossz irányba szerintem, de talán ez is volt a legnagyobb hibája a sorozatnak. Amúgy minőségi az egész, tényleg látszik, hogy sok munka volt vele. Nagyon erős 8/10, reméljük marad ilyen a folytatás is.

danger - 2016. 08. 23. 12:22

8/10

Réka - 2016. 08. 25. 10:14

Imádtam, nagyon elkapott a végére, a Set me free fantasztikus lett és a rap battle a végén is, ááá, nagyon összerakták a srácok :)

Örültem, hogy feel good, a Vinyl után kellett valami könnyebb, kevésbé borús sorozat, ami a zenéjével utaztat és visszavisz az időben.

Mylene és Zeke fantasztikusak voltak, de kb. az összes “gyerek”szereplő.

arcfej - 2016. 09. 09. 17:50

áááááááááááá
Imádom ezt a kultúrát!! Hip Hop!!! Igen, valahonnan innen fejlődött ki az egész, és ez volt az igazi, nem az a majmolás, amit mondjuk Pitbull csinál. Funk, disco, DJ-k, rap, majd a táncok: break, vogue, wacking, még egy kis popping is befigyel dizee-től az 5. részben. A táncos vonalat még kidomboríthatnák jobban, az igazán érdekelne :) Ha már híres DJ-ket megjelenítenek, jöhetnének híres táncosok is…. De valószínű nem erre fog menni a sorozat. Pedig legalább olyan fontos volt ez a vonal, mint a zene fejlődése. Meg ha jól tudom, a tánc sokkal jobban a hétköznapok része volt arrafelé, meg mindennaposak a táncpárbajok is. Abból kaptunk egy kis szösszenetet az első részben – disco stílusban – de azért örülnék egy jó kis break, vagy popping párbajnak a folytatásban :P A 70-es évek végén már javában virágzott mindkét stílus.
A tánc helyett viszont behozták a graffitis vonalat, amit én ugyan jóval kevésbé ismerek, de legalább annyira érdekel! Kár, hogy még egy évet kell várni a folytatásra.

lalakov - 2016. 09. 09. 19:05

A soundtrack elérhető Spotify-on vagy megvehető Google Playen is már.

CyClotroniC - 2016. 09. 09. 19:08

Köszi a jelzést. Egy darabig néztem naponta, már lemondtam róla. Nálam a nap híre :)

Zso17 - 2016. 09. 13. 18:56

Sziasztok! Az, amit Zeke nyom a 3.rész végén, az nincs benne a soundtrackben? Mert nem igazán látok olyat amelyik az lehetne.

CyClotroniC - 2016. 09. 13. 19:59

Az az ‘Up the Ladder’ lesz, ő pedig középtájt van benne.

Zso17 - 2016. 09. 14. 07:38

Nagyon köszönöm :)

laxikahun - 2016. 12. 21. 16:07

nálam ez a sorozat minden szempontból viszi a prímet jelenleg! amúgy is nagyon közel all a hip hop kultúra a szívemhez, de itt minden egyes pillanat magával ragadt! mikor éppen nem néztem (teszem azt dolgoztam) folyamaotsan a get down-on járt az eszem és azt vártam, hogy végre hazaérjek és tolhassam az új részt! alig várom a folytatást, bár sajnos az nem most lesz.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz