login |

UnREAL: vége a 2. évadnak

2016. 08. 23. 21:55 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: kritika,

I win… again.

A tavalyi nyár két, a kritikusok által legjobban ajnározott sorozata talán a hackeres Mr. Robot és a valóságshow színfalai mögött játszódó UnREAL volt. Érdekes módon idén mindkettő kapcsán eléggé visszafogottak a reakciók – és nemcsak a kritikusok részéről. Klasszikus sophmore slump-ról, második évados visszaesésről van szó, és majd a folytatásra minden rendbe jön, vagy arról, hogy az első szezonos siker csak kifutott eredmény, puszta mázli volt?

Fura módon mindkét sorozat folytatása hatalmi lépésekkel indult. A Mr. Robot esetében Sam Esmail bejelentette igényét az összes rész rendezésére, az UnREAL-nél pedig a társ-showrunner, Marti Noxon távozott két rész után a készítő mellől. De van egy olyan érzésem, hogy a gondok egyik sorozatnál sem itt kezdődtek.

UnReal-03

Az UnREAL esetében már a pilot utáni részeknél és a finálénál is említettem, hogy hiába adott a nagyon jó alap, azért meg-megbicsaklik a sorozat, és kissé meglep a hatalmas imádat, hiszen azért vannak tipikus húzásai. A 2. évadban hasonló felállással kezdtek, maradt az Everlasting-es körítés, csak épp fekete Nagy Ő-vel, és hatalmi harcok ígéretével. Amiből…, nos, ez lett.

Valójában nehéz meghatározni, hogy mi is akart lenni az UnREAL 2. évadja. Egyszer, kétszer, sőt háromszor kezdődött el a szezon azzal, hogy “ez lesz az irány”, hogy kiderüljön, hogy mégsem, ráadásul az átívelő, “na, most megmutatjuk”-szálat sem a sorozat, sem a sorozaton belüli sorozat nem tudta normálisan végigvinni, a fókusz folyton másra irányult.

UnReal-04

A tovább mögött pár csapongó gondolat és spoiler. Ha írtam volna epizódkritikákat, sokkal több mindent kiírtam volna magamból. Így például a mellékkarakterekre ki sem fogok térni, nem teszem fel a kérdést, hogy Jeremy minek van.

Elismerem, hogy bármerre mozdult is a fókusz, végig egyértelmű volt, hogy a sorozat Rachel és Quinn kapcsolatáról szól, valamint az ő küzdelmükről a “külvilág” (és sajátmaguk) ellen. Kár, hogy az elején annyira harmonikusnak állították be a kapcsolatukat, mert így nem sok alapja volt a szétszakításuknak és egymás ellen fordításuknak, mint ahogy később az egymásra találásuknak sem.

UnReal-12

Mindezt pedig tipikus, szappanos elemekkel próbálták megtámogatni, valamint szégyentelen fanservice-szel, amit viszont nem a második szezonban kellett volna bevetni. És a felületes megközelítés az írók részéről akkor ártott legjobban az UnREAL-nek, amikor az komoly témákat vett elő, amiknek súlyuk lett volna, így viszont szinte csak kisiskolása demonstrációs eszközként lettek alkalmazva.

Idővel sajnos a sorozat nagyon átlátszóvá vált. Minden machináció előre sejthető volt, mert tudtuk, hogy mindig van mögöttes szándéka a karaktereknek. Nem tudtuk, hogy pontosan mi a tervük, de azt tudtuk, hogy mi a céljuk. Épp azért vált kiszámíthatóvá a sorozat, mert annyira kiszámíthatatlan akart lenni, folyton csavarintani akartak a dolgok menetén. Olykor azért, hogy csavarjanak, mindenféle motiváció nélkül.

UnReal-05

És bármennyire is jó papíron Quinn és Rachel karaktere, az nagyon gáz, hogy két évad után sem ismerjük őket. Nem tudjuk feltétlenül, hogy mit akarnak, mit gondolnak. És ha ennyire véletlenszerűen cselekednek, kvázi a történet kedvéért, az nem számít jó karakterábrázolásnak az írók részéről. Egyszer normálisan definiálni kéne őket, mert az nem megy, hogy mindig meglepődjünk azon, amit tesznek, hogy az nem vall rájuk.

Az is tipikus szerkesztés volt, ahogy hullámvasútra ültették őket: ha valami rossz történt velük, akkor kisvártatva rájuk mosolygott a szerencse, ha pedig fent voltak, akkor gyorsan le kellett őket húzni a mélybe. Olykor egy rész alatt annyiszor változott a status quo, mint máshol egy évad alatt, és ennek következtében előfordult, hogy ugyanoda került minden a végén, ahol az elején kezdett, így megállapíthattuk, hogy sok hűhó semmiért.

UnReal-08

Ha minden sokkoló, akkor semmi sem sokkoló, ld. Rachel gyermekkori megerőszakolása (már, ha igaz). Addigra sajnos rég eltompultam, hogy egy ilyen szörnyűségre megfelelően reagáljak, és jóformán csak kínomban tudtam röhögni. Nyilván nem röhögtem, de elmaradt a hatás. (A rendőri lövöldözésnek (újabb erőltetett sokk-elem) is minimális volt a közvetlen hatása, bár tény, hogy a végjátékot az idézte elő.)

A random őrültségek nem nagyon tettek jót a sorozatnak, bár olykor igazi good TV-t produkáltak. Már az évad elején is mondtam, hogy a karakterek mindig csak olyan okosak, mint az íróik, így ha valami olyat húznak, amit a reality-s stáb frenetikusnak állít be, azzal kvázi sajátmagukat veregetik hátba. A rám primitív hashajtós trükknél csak néztem, hogy Quinn komolyan zseniális húzásnak tartja.

UnReal-07

A sokszor elsütött “hazudunk a versenyzőknek”-trükk rém elcsépeltté vált, és mégis folyamatosan megette mindenki, senki nem ált a gyanúperrel a lányok közül, érthetetlen, hogy eszükbe sem jutott sokszor, hogy csak manipulálják őket.

Ugyancsak ilyen önismétlés volt az, amikor Quinn a monitorok előtt főnökösködött és abúzált mindenkit. Egy idő után megtanulja a néző, hogy mindenkinek beszól, hogy mit gondol a reality-ről és az olykor nem épp kompetens alkalmazottairól, és így idővel az élesnyelvű nőből egy idegesítő kis akarnokká vált.

UnReal-14

A legérdekesebb a sorozatban, hogy maga az Everlasting valami komoly kulturális tényezőnek van beállítva, holott manapság egy társkereső valóságshow már nem nagyon tényező. Oké, a The Bachelor is tud főcímet generálni a való világban, de mind Quinn-ék, mint az UnREAL készítői egy kicsit túlbecsülik saját jelentőségüket. Kis gömböcök.

És, ha már Everlasting. Sajnos a versenyzők nagyon háttérbe lettek szorítva, és bár szavak szintjén értesülhettünk arról, hogy milyen epikus érzelmekkel viseltetnek a Nagy Ő iránt, ez nem nagyon jött át a képernyőn. És, ha nem érezzük át az érzéseiket, akkor hiába az izgalmasnak szánt finálé. Tudom, hogy a reality csak háttér az igazi drámának, de akkor az UnREAL-készítők miért tulajdonítanak akkora jelentőséget neki?

UnReal-11

Nem volt rossz az UnREAL 2. évadja, de összességében számomra alig lett jobb, mint közepes. A zárás tetszett (mármint a show-é), bár nem nagyon értem az összes karakter motivációját. A végső finálé, Coleman-ék kinyírása (vagy “kinyírása”, kitelik tőlük) is olyan lépés volt, ami egyrészt elkerülhetetlen, másrészt sokadjára próbálták magukat überelni. És ez némiképp izzadságszagú. Mi maradt még? Mármint azon kívül, hogy Rachel és Quinn egymás szeretői lesznek.

A 3. évad kezdésnél azért ott leszek, mert érdekel, hogy mit tudnak variálni az alapfelálláson. Bár az is lehet, hogy a reality aspektus háttérbe szorul (meddig lehet ott “újat” mondani?), és csak a hátba döfködés és egymás tisztára mosdatása lesz a középpontban. Egy környezetváltás szerintem nem ártana a sorozatnak, de a mostani szezonban kiderült, hogy mennyire fontos az Everlasting a csajoknak, hogy erre nem fog sor kerülni.

UnReal-09

Jut eszembe. Akkor most Quinn és Rachel még szorosabb kapcsolatban lesz jövőre, mint idén, a szezon elején. És nyilván ezt nem fogják sokáig fenntartani, szóval, ha valamire, akkor mesterséges feszültségkeltésre biztos lehet majd számítani.

7 hozzászólás Ne habozz!

Deny - 2016. 08. 23. 22:34

Én továbbra is szeretem, bár ez valóban szétesettebb évad volt. Azért megvoltak a pillanatai. Ioan Gruffudd-ot jó volt látni újra a Forever után. Quinn és Rachel pedig a kedvenceim.
Kicsit valóban kiszámítható lett, és engem ez pont a finálénál zavart. Amikor arról volt szó, hogy meg kell állítani Colemant és Yaelt, rögtön arra gondoltam, hogy csak a féket kellene megbabrálni a kocsin. És láss csodát, igazam lett.
Hogy a hashajtós trükk primitív volt-e, lehet, mindenesetre rég röhögtem annyit, mint Quinn reakcióján :D Azt többször is visszatekertem.
Quinn összeomlása is jó volt, én nagyon szurkolok, hogy összejöjjön neki az Emmy, mert megérdemli, de erre kis esélyt látok.

Jó sorozat az UnREAL, de kicsit én is furcsállom a nagy kritikai elismerést. Tulajdonképpen ez egy szappan, megspékelve egy kis behind-the-scenes-zel és egy szokatlan helyszínen. Annyira azért nem nagy szám.

napocskin - 2016. 08. 24. 00:12

Nálam olyan guilty pleasure szinten van a sorozat, mert látom ugyanezeket a hibákat én is, amiket felsoroltál – ami a legjobban zavar, az a résztvevők (vagy hogy is hívjuk őket, versenyzők) totális érzéketlensége a manipulációval szemben, meg nagyjából az összes szereplő jelleméből hiányoznak mostanra az árnyalatok -, és mégis nézni kell valamiért.

winnie - 2016. 08. 24. 05:02

” Hogy a hashajtós trükk primitív volt-e, lehet, mindenesetre rég röhögtem annyit, mint Quinn reakcióján :D Azt többször is visszatekertem.”

ez megvolt nekem is, nem szégyellem:)

wellwellwell - 2016. 08. 24. 16:44

jeremy a nagyon elrontott castingból itt maradt uszadék, akitől most már nehéz megszabadulni. hihetetlen, hogy egy ekkora tufát találtak a “hősszerelmes” szerepére…

szerintem - 2016. 08. 24. 23:25

az iras nagyon jol osszefoglalja a sorozat hibait. engem legjobban az lepett meg, hogy annak ellenere, mennyire eldurvulnak a dolgok a forgatason pusztan azert, hogy a show menjen, semmi, de semmi visszajelzest nem kapunk arrol, hogy milyen volt az egyes epizodok nezettsege. arra gondolok, hogy nincs peldaul jelenet, amiben varjak a nezettsegi adatokat, vagy mittudomen, aggodnak, hogy esett a nezettseg, vagy esetleg emlitsenek a musoron kivul allo tenyezoket (termeszeti katasztrofa, baleset, mittudomen), amik a musor minosegetol fuggetlenu lehetnek hatassal arra, hogy a tevenezok odakapcsolnak-e a show-ra. talan tulragozom, de a lenyeg az, hogy nagyon steril az egesz, mintha csak a sajat vilagaban letezne. ehhez kepest a tortenetvezetes es a karakterek tulsagosan is szelsosegesek, igy az osszhatas olyan, mint egy szedett-vedett vasari mulatsagban. nem tudom komolyan venni, nincs benne eleg szufla ahhoz, hogy valodi drama legyen belole, szerintem. sem iras, sem karakterek, de meg szineszek sem. felesleges ismetelnem, de a ket foszerepet jatszo szineszno szerintem egysikuan, fantaziatlanul jatszik, bar ez lehet a karakterek hibaja is. a ferfi foszereplok egytol-egyig nagyon benak, azon nincs mit szepiteni. a szerelmi vonalak a sorozatban mind nagyon esetlenek, sutak voltak, sokszor volt kinos nezni, mert nem illett sehogy sem a sorozat koncepciojaba, meg ugy sem, hogy nincs is hatarozott stilusa a sorozatnak.

reszemrol ez meg guilty pleasure-nek is gyenge volt, az egyetlen jo dolog, hogy irtora erdekelne, hogy tenyleg hogy keszul egy ilyen reality sorozat, de az egyre jobban hatterbe szorult iden sajnos.

elkepzelesem sincs, hogy mi lesz meg ket evadon keresztul, de ugye nem en irom (bar talan nem tulzas, ha azt allitom, ilyen parbeszedeket en is tudnek irni, csak jobb, ha nem teszem :)

Lac - 2016. 08. 25. 17:36

Azt hittem a hashajtos trukk lesz a sorozat melypontja, de vegul az auto fekjenek megbabralasa lett az.
Ez egy osregi trukk, hiszen csak el kellett vagni az egyik vezeteket, mint ahogyan azt a szegyentelenekben is tettek.
DE, ott egy robogon csinaltak, nem egy sportkocsin! Kivancsi lennek, honnan lehet tudni, melyik vezeteket kell elvagni egy sportauton. Es hogy fer hozza? Egy ilyen auto ala nem lehet becsusszanni egy zsebkessel.

Ettol fuggetlenul en elveztem a sorozat minden percet.

riggins - 2016. 08. 26. 17:55

Tényleg gyengébb volt, én még az utolsó részt nem is láttam, annyira nem hoz lázba a történet.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz