Fura, de még ma is, amikor már rég kinőttem a korból, kifejezetten érdekel az ifjúsági műfaj – mind a könyvek, mind az adaptációkon alapuló filmek, és még a sorozatok is. Nem tudom az okát, de lehet, hogy azért, mert már 8-9 évesen krimiket olvastam, így anno kvázi kimaradt nekem a tinikre kalibrált műfaj.

Na, a Freakish is ifjúsági sorozat. Mondjuk ifjúsági horror. Vagy majd kiderül, hogy micsoda. Ez meglehetősen fura műfajbesorolás, de ha már második osztályban különféle élőhalott babák a menők (én is Freddy-t néztem 9 évesen Marosiéknál), akkor tök érhető a létezése. A Hulu egyébként pár napja tette elérhetővé új sorozatának összes első szezonos részét, szám szerint 10-et, és jól is tette, mert elég jól darálható anyag, lévén 20-22 perces epizódokból áll, pedig nem komédia.

FREAKISH – 1×01 – 6/10

 

A történet egy szombati napon játszódik egy kisvárosi iskolában, ahol pár fegyelmezésre szoruló, tanulószobára kényszerített diák van, illetve pompomlányok (hétvégi edzés), meg pár stréber, akik valami kampányon dolgoznak. Unalmasan csordogál a nap, amikor egyszercsak megszólal valami riasztósziréna, és nem sokkal később felrobban a helyi vegyi erőmű.

Mindenki az épületbe menekül, miközben zöldes füst lepi el a környéket, így egyesekben tudatosul, hogy hosszabb ideig kell a suliba maradniuk. Ami nem is lenne baj, mert kaja van dögivel, azonban idővel feltűnnek azok, akikben a szirénát követően győzedelmeskedett a kíváncsiság, és inkább hazaindultak. És a kisvárosból “híreket hozók” nincsenek igazán jó bőrben. Meg egyébként is fura dolgok történnek a suliban.

Egyelőre csak a kezdésről írok, a teljes szezon, ha ajánlhatónak érzem, később kap egy újabb kritikát. Éppen ezért sok érdekeset nem is tudok mondani, mert teljesen korrekt volt a nyitány, pont olyan, amilyennek egy ilyen típusú történetet elképzelne az ember.

A pilot, mint egy film első 20 perce, csak alapoz, főleg a karaktereket, mert nem elég, hogy adott a 8-10 főszereplő, az első részben még a füstbe indulókkal is foglalkozni kell. Persze semmit sem visznek túlzásba, tudjuk, hogy milyen diák-archetípusokat szokás felvázolni pár ecsetvonással, ezektől nem sokkal térnek el, de a tipikus figurák sem túl irritálóak (de nem is erősek), bár a késlóbáló srác kicsit túlzásnak tűnt, de nem ismerem az amerikai oktatási viszonyokat személyesen.

A horror az első két részben inkább csak a hangulatban van némiképp jelen, ld. sötétség és a sarkon leselkedő félelem, aminek mi tudjuk az eredetét, de a karakterek nem. De persze idővel látvány terén is ráerősíthet a sorozat, eleinte azonban csak ígéret és sejtelmesség van jelen.

Amúgy mindenképp könnyedebb megközelítésre kell számítani, valamint a tiniszappan felé hajlóra, legalábbis erre számítanék a fiatalok egymás közötti párbeszédeit hallva. Kérdés, hogy az első blikkre túl soknak tűnő karakterrel fog-e a néző mind egy szálig törődni.

A Freakish-nek a sorsa tipikusan ott fog eldőlni, hogy miképp kezeli a káosz elszabadulását, ott derül ki, hogy a gagyi fele indul el, vagy inkább az élvezetes irányába, illetve, hogy egyáltalán több-e, mint valami random menekülős/szörnyes móka.