(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Az ABC úgy tűnik, hogy rátalált az új útjára, már ami a családi komédiákat illeti, mert az American Housewife is tipikusan nem a röhögésekre építő komédia, mint mondjuk a Speechless. A különbség annyi, hogy bár családi a felállás, ez eléggé egyszemélyesre sikeredett, hiszen Katy Mixon címszereplőként narrálva még végig is csicsergi a részeket.

AMERICAN HOUSEWIFE – 1×01 – 3/10

Családi szitkomról van szó, klasszikus a felállás, papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet (és tényleg nem nyafognak és keseregnek), ezúttal nagy tinilány, kisebb tinisrác és még kisebb, de már iskolás kislány – mindhárom gyerek kapott egy személyiségjegyet is, ami alapján működnek minden egyes jelenetükben.

Eddig semmi extra a sorozat: a plusz réteg annyi benne, hogy a gazdag környékből a főhős anyu némiképp kilóg, egyrészt azért, mert elég gyakran topi, nincs kicsípve, másrészt pedig ő a második legkövérebb a városban, köszönhetően annak, hogy az eddigi második lelépett. De szerencséjére ezt elfogadja, ha kell, a sarkára áll, a többieknek pedig beint.

Alapvetően a főhős szimpatikus és együtt is lehet érezni vele, de túl van pörgetve a karakter, és egy idő után a kiabálásba hajló beszéde elég idegesítővé válik. De rajta végülis nem múlik semmi, a dolgok itt is azon csúsznak el, hogy érdektelen mellékszereplőkkel veszik körbe – a két barátnő teljesen felejtős és felesleges, csupán technikai funkciójuk van.

Papíron mondjuk lehet, hogy működtek a gyerekek, de például a fia valami rémes játékot hoz a fontoskodásával, a kislánynak meg elég cukinak lenni, ez így lusta írói meló. Diedrich Bader-nek férjként már akadnak jobb pillanatai, de még ő is elég visszafogott.

Az American Housewife megint egy olyan komédia, ami simán el tud lavírozni a langyosvízben. Az a szerencséje, hogy hangvételében nem annyira tipikus (mert nincs poénokra kihegyezve), tehát fog találni rajongókat. Bár, ha valakinek a fennhéjázó szülők közül kilógó nép gyermeke sztorira van szüksége, az előtte még az Odd Mom Out-ot is próbálja be, szerintem az jobban sikerült, de persze a stílusa is más.

(Az 1×02 is lement már, az talán egy fél ponttal erősebb volt, és normális poén is több akadt benne, bár a túlhajszolt anyuka és a látszólag lusta férj családi sztorija helyett szívesebben vettem volna, ha az “anyu Westport-ban”-szálat bontogatják. A Cranberries-ért azért jár még fél pont, rég hallottam őket.)