login |

Black Mirror – 3×04: San Junipero

2016. 10. 28. 21:40 - Írta: CyClotroniC

47 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

A ‘San Junipero’ a kedvenc sorozatepizódom, amit ebben az évben láttam. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy feltétlenül a legjobb-e, de az tuti, hogy régen élveztem ennyire sorozatrészt, mint a Black Mirror legkevésbé Black Mirror-os és számomra simán legjobb darabját.

blackmirror7

Egy többnyire hihetően közelinek tűnő, sötét jövőképekkel operáló sorozattól már maga a kezdés is kellően váratlan, hiszen 1987-ben, egy diszkóban nyit a történet és nem ez lesz az egyetlen olyan elem, ami kissé átrajzolja majd számunkra a Charlie Brooker antológiájáról bennünk élő képet.

blackmirror6

Már most merem borítékolni, hogy lesz majd akinél szintén nindzsák fognak hagymát aprítani, de olyan is, akiről lepereg majd a sztori különösebb élmény nélkül.

A tovább mögött spoilerekkel folytatom.

It’s not a trap.

Több dologban rejlik a ‘San Junipero’ ereje, de az egyik legfontosabb talán az, hogy szembe megy mindennel, amit eddig a Black Mirror-ról gondoltunk, és úgy nyúl egy egészen elképesztő technológiához, egy virtuális techmennyországhoz, hogy közben végtelenül emberi képes marad.

blackmirror3

A sorozat egészét illetően nemcsak azért nagyszerű ez a rész, mert messze a legszebb történetük, de az is fontos, hogy az optimizmusa precedensértékkel bír. Annyira cinikussá tett már a sorozat – bár nyilván ezt az oldalát is legalább annyira imádom -, hogy őszintén szanaszét izgultam magam, hogy kivel milyen borzalom fog majd történni és hihetetlenül felemelő érzés volt, mikor kiderült, hogy happy end-et kaptunk. A Black Mirror-tól? Komolyan?

Míg egy átlagos filmtől az számít merészségnek, ha bármi is belerondít az idilli lezárásba, addig a Black Mirror esetében szerintem ennek az ellenkezője legalább ugyanolyan vagány és bátor húzás.

blackmirror4

Amiben a legtöbbet fejlődött idén a sorozat, hogy egyre több részében megjelent kisebb-nagyobb mértékben a remény, és elég csak egy keveset kíváncsiskodni Brooker-interjúkban ahhoz, hogy ezt véletlenül se az amerikanizálódás számlájára írjuk, ami szinte csak alig érezhető eleve. Némi hátránya, hogy a legtöbb epizód pont azzal az 5-10 perccel hosszabb, amivel feszesebbé lehetne tenni a részeket, ugyanakkor kinyílik a lehetőség olyan nemzetközibb helyszínek és környezetek felhasználására, mint ebben az esetben is.

Azt se felejtsük el, hogy a ‘San Junipero’ messze nem ütne ennyire, ha előtte nem kaptunk volna iszonyatosan sötét epizódokat a sorozattól, ahogyan egy éjsötét lezárás is torokszorítóbb képes majd lenni a jövőben, ha már nem várjuk el ezt az érzést az összes létező epizódjuktól. Jót fog tenni a sorozatnak a színesebb paletta és a kontraszt is.

blackmirror5

Persze mindez abszolút szubjektív vélemény, amit lehet, hogy sokan nem osztanak, de azt nehéz lenne elvenni a 3×04-től, hogy talán ez a szezon egyetlen epizódja, ami maradéktalanul rászolgált a játékidejére.

Ezért részben felelős a frappáns rendezés, amit – lévén hogy egy intimebb epizódról van szó – arra az Owen Smith-re bíztak, aki a ‘Be Right Back’-et vagy korábban a Misfits legjobb részeit is kapta. A 80-as évek hangulata éppen hogy csak kellemesen túlzó, amin végig érezni lehet egyfajta idealizáltságot a realitással szemben, így olyan atmoszférát áraszt a környezet, amilyennek a popkultúrából ismerjük a korszakot, vagy amilyenné a benne bulizók emlékei megszépítették.

blackmirror2

A rendezésen túl az írás is kiválóan sikerült, talán sosem találta el korábban Brooker ennyire jól az arányokat. Bármennyire is szeretem a Black Mirror-t, azt gyakran érezni lehetett azért, hogy a forgatókönyv egyes elemei csak kiszolgálják a másikat. Itt azonban nincsenek a karakterek a történetért, a történet nem csak egy csattanó miatt olyan, amilyen, ahogy csattanó vagy csavar sincs pusztán azért, mert az remek végpontot adna egy-egy karakterív végére.

Az egésznek van egy nagyon nyugodt és organikus ritmusa. Jó, hogy az írás nem akar sokkolni minket a valósággal, hanem hagyja hogy a tengernyi aprócska jelből magunk jöjjünk rá, hogy miről is van szó. Nem fontos a számára, hogy leessen az állunk, így Yorkie története is simán összerakható az autós játékból és egy dalszövegből, ahogyan magának a helynek a funkciója is kisakkozható a helyenként elejtett idegennek hangzó félmondatokból, az éjfélt ütő órákból vagy a különböző betűtípusokkal kiírt egyhetes ugrásokból.

blackmirror1

Kifejezetten szimpatikus, amikor a technológia csak hagyja magát felfedezni és megismerni, anélkül, hogy bárki moralizálna róla vagy ítélkezne felette. Nincs lázadás a rendszer ellen, nincs erkölcsi magaslat vagy mélység és ami a legfontosabb, nincs szó zárt rendszerről vagy kényszerről, maga San Junipero egy lehetőség és mindenki számára adott a választás szabadsága.

Nemcsak a nagy egymásra találás és a virtuális túlvilág ténye miatt pozitív ez az epizód, hanem emiatt a szabad akarat miatt is, ami iszonyatosan ritka vendég a Black Mirror háza táján.

blackmirror10

Harmadrészt pedig nagyon szeretném virtuálisan megölelgetni azt a személyt (ki is kerestem, Jina Jay), akinek a castingot köszönhettük, mert atyaég, hogy én mennyire imádtam Mackenzie Davis és Gugu Mbatha-Raw párosát, akik között már az első pillanatban szikrázik a félszeg feszengés és a magabiztos, elsöprő életkedv ellentéte.

Vastagon az alakításoknak is köszönhető, de emellett érdekesre sikerült megírni Kelly és Yorkie háttértörténetét is. Egyfelől kapunk egy nőt, aki 21 évesen, egy coming out-ot követően elmenekült szülei elől, majd egy tragikus autóbaleset miatt egy életre lebénult és kómába került, szemben egy másikkal, aki 49 évet élt le házasságban és miután elvesztették egyetlen lányukat a San Junipero-program indítása előtt, egy férjének tett ígérete miatt nem tervezi ezt a lehetőséget választani.

blackmirror8

Végtelenül elegáns és szívbemarkoló felállás ez, aminek a lélektanáról akár egy külön kritikát is lehetne írni, az pedig továbbra is remek írói döntés, hogy lassan, lépésről lépésre kezdi el újra és újra átértelmezni ezt a viszonyt a történet. Az első szerelemből így lesz második esély, és így adnak egymásnak és San Junipero-nak is értelmet, ahogyan az sem véletlenül hangzott el az játékgépnél, hogy különböző vége van a játéknak, attól függően, hogy egy vagy két játékossal játszod-e.

Ugyanígy változik meg a képünk Greg-ről, a “vőlegényről”, akiről hamar kiderül, hogy nem egy szerelem útjában álló akadályról van szó, hanem egy baromi rendes ápolóról, aki szívesen lenne Yorkie jogi kiskapuja.

blackmirror9

Egyébként maga az örök szerelem is egy rendkívül érdekes téma. Legalábbis a sorozat már annyira belém kódolt némi cinikusságot, hogy ezen a téren számítottam valami lesújtó fordulatra, elvégre felfoghatatlanul hosszú dolog az örökkévalóság, és Yorkie-nak még akár a Kelly által megélt közel félévszázados házasság is annak tűnhet.

Szerencsére azonban kár volt ilyesmitől tartani, és minden apró sötét gondolatom igen hamar elröppent, amikor felcsendült a “Heaven is a Place on Earth”, majd San Junipero minden egyes lakosa egy aprócska pici diszkófényként bulizta végig, hogy Kelly és Yorkie elhajtanak a naplementébe. Ezen a ponton pedig untig elég nekem, hogy jelenleg boldogok, én pedig úgy állok fel a Black Mirror elől, mint még korábban soha, egy széles mosollyal az arcomon.

Ooh, baby, do you know what that’s worth?

47 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2016. 10. 28. 22:08

amikor megnéztem pénteken, akkor ezt írtam róla twitteren: “ez egyszerre volt az eddigi leglehúzósabb és legfelszabadítóbb rész, marha jó zárással”

a 3-as és a 4-es abszolút olyan volt, amin után bőven lehetett agyalni.

CyClotroniC - 2016. 10. 28. 22:11

Ha már azért nem tették utolsónak az epizódot (szerintem tök jó helyen lett volna ott is), mert a Netflix adatai szerint oda a leghosszabbat érdemes tenni, akkor a 3. után a legjobb helyen volt.

Vox - 2016. 10. 28. 22:25

Előre leszögezem: a részt imádtam, az okát pedig a fenti kritika nagyon jól összefoglalta.

DE. Azt azért tegyük már hozzá, hogy nem igazán bontják ki, hogy most San Junipero tényleg egy mennyország, ahol az emberek “lelke” van, vagy egy virtuális világ, ahol az emberek agyáról, emlékeiről készült másolat létezhet. A White Christmas-ben

SPOILER

kimondják, hogy egy másolattal beszélget Jon Hamm (pont ezért éreztem a lezárást olyan idétlennek, hisz az epizód végén nem csináltak mást, mint kínoztak egy programot), itt viszont semmi ilyesmi nem hangzik el. A csövek és folyadékok elég sejtelmesek, én mondjuk azt eutanáziaként értelmeztem, nem pedig a “lélek lecsapolásának”. Végeredményben nem mindegy, hogy akkor tényleg a lelke kap egy második lehetőséget a boldogságra vagy egy kódsor autókázik a mátrixban. Ezt egyébként nézhetjük úgy is, mint a Black Mirror ebben az epizódban felvillanó sötét oldalát.

Még valamire figyeltem fel. Nem tudom, hogy ez a készítők részéről poén-e, puszta véletlen vagy az apokalipszis előjele-e…:)…az epizód nagyrészt Dél-Afrikában forgott és a stáblistán szerepel egy Wikus Van De Merwe is. :D

bélabá - 2016. 10. 28. 22:40

Ez az első epizód a Black Mirrorból amit kétszer megnéztem. Nagyon érdekes a felépítése.

Újranézve érdekesek a szövegek az elején, pl. amikor a szemüveges srác autóversenyes játékában a karambolnál elmegy a lány kedve.

Meg amikor mondja a feka csaj, hogy az itt bulizók ezeket a ruhákat valószínűleg filmben látták. Elsőre ennek teljesen más az értelme.

Edrick - 2016. 10. 28. 22:45

Hm. El kéne már kezdenem ezt a sorozatot

winnie - 2016. 10. 28. 22:57

Edrick: nem kell elkezdeni, elég megnézned ezt a részt. aztán valamelyik másikat. mindegy, hogy melyiket mikor látod:)

erről egyébként majd a végén lehet, hogy írok egy posztot vagy egy felvezető bekezdést, hogy ez tényleg egy epizodikus antológia, amit nem érdemes csak azért nem nézni, mert el kell kezdeni valahol. mondjuk az 1×01-nél. nem kell. lehet itt is:)

Tr7 - 2016. 10. 28. 23:03

Fantasztikus resz volt, habar en eddig csak harom Black Mirror reszt lattam eddig: ezt, a 3×01-et es a White Christmast.
En ugy gondolom a Black Mirror akkor a legjobb ha varatlanul er, marmint en csak akkor nezem, ha ugy erzem szuksegem van valamire, es ilyenkor erzem, hogy igen most egy Black Mirror resz kell.:)
Biztos ujranezos resz lesz ez is, hihetelen az egesz.
Szamomra az ev epizodja, eddig legalabbis. :)

LaCRossE - 2016. 10. 28. 23:04

Valahol hihetetlen egyébként, hogy egy hét leforgása alatt két “év epizódját” is kaptam (ez és az American Horror Story 6×06). Nagyon jó rész volt, tetszett, hogy percről-percre próbáltam rájönni, ki ki lehet, és hogy mi is áll a dolgok hátterében. És aztán szépen kezdett összeállni a kép. Imádtam a részt. Simán 10/10.

BotondB - 2016. 10. 28. 23:06

Érdekes mert nagyon jónak tartom a részt alkotóelemeire bontva de az az érzelmi hatás most elmaradt vagyis inkább nem volt akkora. Talán azért is mert volt amit marha lassan értettem meg, ami persze az én hibám de ennek ellenére hiányzott az a feeling ami általában a részek végével jár a sorozat esetében. Erre nem is tudnék pontot mondani, mindenesetre tetszik hogy idén sokat kísérletezik a sorozat, jól áll neki. Azt hiszem most jött el az ideje hogy a top10-be megérkezzen nálam.

Leonie - 2016. 10. 28. 23:44

A kritikára reagálva, szerintem egyszer már el lett találva ez a technológia-érzelmi töltet arány, épp a White Christmas esetében (csak az inkább kegyetlen volt, mint ilyen elégikus), ami szvsz a legzseniálisabb sorozat-epizódok közé tartozik, ever.

Mint ahogy a San Junipero is, le a kalappal.

Cardas - 2016. 10. 29. 03:23

Valahogy a vége nem hozta a várt érzelmi hatást. Az első feléig megragadó volt, de utána nálam valami kibicsaklott, és a legvégén már csak “hadd érezzék magukat jól a nézők egyszer” feeling volt. Történetileg ez jött be legkevésbé, már annyiszor lehetett látni sci-fiben halál után feltöltött embereket egy virtuális térbe, hogy vártam volna valamit, ami megcsavarja az alapkoncepciót, de semmi.

Coturnix - 2016. 10. 29. 08:45

Eléggé untam az epizódot, de a Kelly monológ a végén csodálatos. Azt többször is végignéztem és végigbőgtem.
Különösen a “How can I? When she missed out, how can I?” And so he went. And I wish I could believe he’s with her now, that they’re together, but I don’t.
I believe they’re nowhere.” részt.
A szívem megszakad most is, hogy visszaolvastam a feliratot. :'(
Semmi nem tud úgy kiakasztani, mint azok a történetek, ahol szülők elveszítik a gyereküket.

JKJ - 2016. 10. 29. 12:30

Vox. Ugyanazt láttuk? Mennyország? Ilyenről szó sem volt. Persze, hogy csak a tudatuk volt egy nagy virtuális térben.

Shyllard - 2016. 10. 29. 13:36

Nem igen voltam oda a részért, hangulatos volt meg minden, a nem arcunkba toló sztori is tetszett, de Kelly végén való döntése, a felvezetést követően nekem nagyon én idegen volt. Ezzel az optimista befejezéssel nagyon sok nyitott kérdést hagytak (alapból, nekem az is kicsit fura, hogy akkor most jó lementik őket digitálisan, de valójában ők meghalnak. Akkor mi értelme az egésznek? Amíg élnek, oké, de aztán meg minek futtatni ezt a programot hamis A.I.-al?) és a többi… A katonás mellett legkevésbé kedvenc részem az évadból. Persze jó volt, de ez a 4. rész kifejezetten súlytalanra sikeredett, pláne a 3. után, ami számomra az évad kedvence lett.

yoolanda - 2016. 10. 29. 15:52

Ez a rész nyilvánvalóan Ready player one ihletésű.
Meglehetősen gyenge eddig a szezon. Az első rész nagyon kiszámítható és ötlettelen. A második rész egy nulla, a harmadik egész jó volt. Az a negyedik rész az elsőnél jobb, de nem egy nagy eresztés.

bélabá - 2016. 10. 29. 16:27

@Shyllard:

“alapból, nekem az is kicsit fura, hogy akkor most jó lementik őket digitálisan, de valójában ők meghalnak. Akkor mi értelme az egésznek? Amíg élnek, oké, de aztán meg minek futtatni”

Ez nem kitaláció, van egy ilyen teória, hogy a jövőben talán lehetséges lesz az öröklét olyan módon, hogy az emberek tudatát, énjét, bármi legyen is az, képesek lesznek digitalizálni, feltölteni számítógépbe, ahol egy virtuális valóságban örökké élhetnek.

Hogy ehhez szükség lesz-e pl. az agyat valamilyen formában tartósítani, azt ma még nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy az elmélet működik-e.

Tehát ha így élnek tovább, akkor nem halnak meg, csak a testük, de ha a testtudatot egy virtuális világban lehet helyettesíteni, akkor talán mindegy is.

Ahogy Cypher filozofált a bélszín felett a Mátrixban.

winnie - 2016. 10. 29. 16:33

yoolanda: miért pont a ready player one? mondjuk az aktuális példa, de már jóval azelőtt voltak hasonló sztorik. egyébként természetesen nem az ihlette. attól, hogy valaki száméra valamit megidéz, még egyáltalán nem biztos, hogy a készítőt is az ihlette meg. brooker el is mondja, hogy nem ismerte, mint ahogy ray bradbury vonatkozó műve sem volt meg neki.

“Meglehetősen gyenge eddig a szezon”

nálam simán a legjobb. már csak azért is, mert már a 3×04 után igaz volt, hogy több részt láttam, mint az első vagy a második évadban. ez az a műfaj, ahol a mennyiség is meghatározza számomra a minőséget, nagyon jó felfedezés minden epizód:)

CyClotroniC - 2016. 10. 29. 16:46

A kiszámíthatóság szerintem csak akkor hátrány, ha egy epizód kifejezetten arra van felépítve, hogy meglepjen. Itt szerintem ez nagyon nem lényeges és nem is volt cél, ez egy love story, annak pedig fantasztikusan jó.

Tr7 - 2016. 10. 29. 17:00

Nem ertek egyeseket. Ez csak egy nagyon szep tortenet, a vege pedig szerintem egyszeruen tokeletes. Nagyon aprolekosan kidolgozott( a plakatoktol kezdve a ruhakig) kerek tortenetet kapunk. Talan a legtobb embernel azert nem jott be mert nem figyeltek elegge az apro utalasokra, mondatokra amitol szerintem igazan jo lett.
Ha ezekre nem figyelunk akkor tenyleg eleg unalmas a story, viszont igy atgondolva mindennek volt ertelme. Es hat az a jelenet a vegen…azzal a szammal…hihetetlen feeling-el zarult az egesz. Carpe diem!

yoolanda - 2016. 10. 29. 17:13

winnie, azért Ready Player One nem pedig más, mert szintén egy virtuális valóság ami 80-as években játszódik.
Az hogy a készítő azt nyilatkozza, nem ismerte nem jelent semmit.
Cameron is sokáig nyilatkozgatott, mindenféle rémálmaiban tűzből kiemelkedő fém csontvázról, egy ideje mégis fel kell tüntetni, Harlan Ellisont a stáblistán.

Vox - 2016. 10. 29. 20:34

@JKJ: akkor viszont semmilyen pozitív kicsengése nincs a résznek, hisz San Juniperoban az emberek 80%-a halott.

Amúgy meg hogyne lenne mennyország, vagy szerinted a Belinda Carlisle-dal középpontba helyezése véletlen lenne?

CyClotroniC - 2016. 10. 29. 20:44

Gyakorlatilag szerintem ugyanazt mondjátok, csak másképp értelmezitek, hogy mi is a lélek vagy psziché, ami önmagában egy elég komplex és kemény téma. Ha fordítva nyúlunk hozzá és csak azt mondja, hogy pusztán csak a testük nem él tovább, minden más viszont feltöltődött San Junipero-ba, akkor nem olyan sötét ez a dolog. Nyilván nem egyenértékű egy valós élettel, de ha valaki nem hisz egyéb alternatívában a halál után, azok számára ez messzemenően jobb lehetőség, mint a semmi.

Shyllard - 2016. 10. 30. 00:51

@bélabá:

A koncepciót magát értem, de számomra ez akkor is értelmetlen. Ez egy hamis örök lét, mert ez csak egy másolata annak, aki vagy, nem az igazi személy. Ebben az elképzelésben az igazi ember meghal továbbra is. Ezért érzem fölös nyersanyagpocsékolásnak a ptogram futtatásât az adott személy halâla után is.

Shyllard - 2016. 10. 30. 00:58

@bélabá: A koncepciót, magát értem. Attól még továbbra sincs értelme, nyersanyagpocsékolás. Mert, ahogy itt mutatták és ahogy sokszor értelmezik, csak a tudatodat lementik azt kész, bekerül a térbe. Attól a valódi éned továbbra is megszűnik létezni, ez a lementett avatárnak a tapasztalatai már nem a tieid lesznek.

CyClotroniC - 2016. 10. 30. 01:23

Ez viszont ebben az esetben hasonló elvi vita, mint a White Christmas tojásánál. Ott is ugye lemásolták valakinek az elméjét egy multifunkcionális házi aszisztensnek és abszolút valóságként élte meg az egészet. A Reddit-en lehetett kérdezgetni a készítőket, ott kapta azt Brooker például, hogy volt-e már olyan, hogy valamit végül nem írtak bele egy szkriptbe, mert az már nekik is brutál sötét volt. Ezt az elemet hozta fel példának a White Christmas-ből, ahol eredetileg Oona Chaplin kapott volt egy lányt is, akivel a másolat már nem tudott volna sehogysem érintkezni hiába élt volna végig a közelében.

Itt mondjuk szerintem még nincs is szó másolásról, hanem a tudatod új helyre költözik, egy virtuális térbe. Nyilván nem olyan, mint a valóság, de akként éled meg, ami a semminél azért sokkal-sokkal több. Ráadásul ugye tudatában vagy annak is, hogy meghaltál és innentől végig itt fogsz létezni. Lehet, hogy ezt egy mentés éli, de az a mentés te vagy.

Nem akartam túl hosszúra írni a cikket, pedig érdekes témákat lehetne ezzel feszegetni, mert ugye classic sci-fi téma hogy hol húzódik egy android és egy ember között a határ, mi van az érző robotokkal stb. Ha elfogadjuk, hogy valaki egy implantátumtól még önmaga marad, akkor húzódik valahol egy határ, ahol már annyi implantátumod van, hogy megszűnsz ember maradni? Mi van ha nem csak különböző testrészeket és szerveket lehetne lecserélni, ha elhasználódnak a korral, hanem a teljes testedet is?

Gyakorlatilag a város is egy csúcsra járatott VR és a benne lévő lakók és látogatók pontosan végig a tudatában vannak annak, hogy csak egy szimulációban léteznek tovább.

Tulajdonképpen az egyetlen nézetkülönbség még mindig annyi, hogy elfogadjuk-e hogy valaki önmaga tud maradni, ha a teste után egy másik tárolóba kerül az elméje. Nyilván iszonyú cinikus nézőpont lesz, amit mondok, de bizonyos értelemben a 21 éves kora óta kómában fekvő Yorki míg életben volt sem élt igazán a szimuláción kívül. Gyakorlatilag a lebénult, kómában lévő teste csak egy tárolója volt az elméjének. Tényleg annyira más lenne, ha egy gépbe kerülne? Nem merem állítani, ahogy az ellenkezőjét se, mert bevallom ez már eléggé megfoghatatlan terep számomra, amit nem csak technológiai szempontból lehet nézni vagy vitatni.

Mindenesetre annak a lehetősége, hogy a sors 21 évesen elvette tőled az életet és minden vele járó lehetőséget és van egy technológia, amivel te ezt most pótolhatod, ráadásul úgy, hogy modern normák szerint élheted át azt a 80-as éveket, amiből kimaradtál és ahol még csak lehetőséged sem lett volna, hogy az azonos nemű szerelmeddel házasokként éljetek egy baromi szép, felemelő és megható gondolat.

Mivel ez a technológia nem létezik, gyakorlatilag hit kérdéssé válik az, hogy ki mit gondol arról, hogy elveszítjük-e önmagunkat ha ezt az utat választjuk, vagy csupán más “testben” folytatjuk az “életet” halálunk után. Na többek között azért lenyűgöző szerintem ez az epizód, mert ilyen gondolatokat vagy eltérő nézeteket képes ébreszteni.

Horace - 2016. 10. 30. 10:48

Nagy kár, hogy ebből csak egy 50 perces rész készült. Simán el tudom képzelni, hogy erre akár egy egész sorozatot fel lehetett volna húzni.

Casey Novak - 2016. 10. 30. 22:56

Ó basszus, úgy rákészültem a rengeteg pozitív vélemény miatt, de nekem ez rettentően félrement.
1,6,5,2,3,4 sorrendben daráltam az évadot, és a 3-4 van a listám legalján, még úgy is, hogy az előző két évadot beleszámolom.
Hogy irodalmian fejezzem ki magam, a többi rész után mindig az volt az első gondolatom, hogy ‘va’nyádat…, ennél meg csak annyi, hogy “I don’t get it.”
Még véletlenül sem rossz, az fogalmilag kizárt, de nem tudom hova tenni, és nem is igazán szórakoztatott.
Most már bánom, hogy a végére hagytam, mert most ezen rugózok, ahelyett, hogy a többin filóznék.

kiváncsi fáncsi - 2016. 10. 30. 22:59

szívbemarkoló epizód volt

bvr - 2016. 10. 31. 01:35

Természetesen tetszett ez is és az eddigi évad is (még csak 4, 5, 6ot láttam), viszont én mindháromnál érzem (aztán majd az első három epizód vagy megerősít vagy sem) hogy az idei évadok “túlírtak” Korábban pont a black mirrorral példálóztam hogy egyre erősebben érzem hogy filemknél, sorozatoknál kb. itt van a limit amiből még szinte mindig átlag fölötti minőséget tudnak kihozni, most hosszabbak is lettek a részek és szerintem több dolgot próbálnak beleírni, ami nem feltétlenül erősíti hanem akár gyengíti a koncepciót (pedig én korábban pont ezt szerettem a black mirrorban leginkább)
Ugye ez az egész “uploading” egy borzasztóan forró topic mostanság, és ez nagyon jól nyúlt a kérdéshez. Számomra ami itt a legfontosabb volt az a monológban a virtuális és a való élet kapcsán amikor arról volt szó hogy a való életnek pont a következmények adják meg a súlyát és ott volt egy nagyon markáns állásfoglalás. Nekem a happy enddel nem az volt a bajom hogy volt, hanem hogy ezt elgyengítette, de utána már (hiszen az a rész vége volt) nem tudott erre hasonló gondolatisággal választ is építeni hozzá.

Nem baj, ettől még persze jó volt, a megidézett korhangulat és a színészi játékok pedig csillagos ötös.

bvr - 2016. 10. 31. 02:07

(ja, mert nyilvan nem olvassa mindenki az osszes resz kibeszelojet, hasonlo volt a problemam a 6. resz vegevel is, a black mirror nekem a problemafelvetesrol szol, nem hianyzik meg hogy odategyenek meg a vegere egy utalast a bosszuallasra. Abban mar nagy truvajt ugysem tudnak mutatni, igy csak marad a kozhelyesseg, meg ha komolyan akarom venni (hiszen ok tettek oda a vegere, hat akkor vegyuk komolyan) egyaltalan hogy talaltak meg ha kicsivel korabban meg azt mutattak meg mennyire jol tuntette el a nyomait, stb (es nem arrol van szo hogy valami “hajsza oszama bin laden utan” stilusban ne mondhatnak hogy “biztosan ki lehetne ide valamit talalni, csak hat az a reszleteiben unalmas lenne, stb” – na pont ezert ez az egesz mar nem is kellett volna. Egy Black Mirror vegere csak azert ne rakjunk ilyeneket hogy ez majd a nezok x szazalekaban valamifele joerzest okoz vagy mittomen.

Yamagato - 2016. 10. 31. 14:36

Fogalmam sincs milyen lesz az 5. és 6. rész (remélem zseniális), de ezért az egy óráért megérte az évad. Az 3×01 és 3×03 is jó volt (3×02 nekem semmit nem adott), de ez egy mestermű. Azt egyből levágtam, hogy ez virtualis valóság, mosolyogtam is mekkora átértelmezést kap amikor Yorkie szempillantás alatt teljes smink és ruhacserét csinál :) Viszont a pontos szabályok (pl.: az időlimit) adagolása remek ütemben jött, mindig annyi félinformációt ejtettek el, hogy kapjunk is valamit, de a két főszereplőn maradjon a fókusz. Remekeltek a színésznők és jól megírt karaktereket kaptak, kidolgozott háttérrel. Az meg hogy az egész nyakon volt öntve a 80-as évekkel… imádom! A legmeglepőbb az volt, hogy nem volt ellenfél, a rendszer nem volt gonosz, nem kellett a két nőnek legyőznie azt/ nem választotta szét őket. Nem diszkriminálja az embereket, mindenki oda juthat és addig maradhat amíg akar. Ez tényleg mennyországnak hangzik, remélem néhány évtizeden belül tényleg előrukkolnak ezzel, mert én mennék San Juniperoba. De visszatérve a sztorira: azt hittem Kelly csak nem fog belmenni, hogy feltöltse magát és akkor ez ad majd keserédes véget, de nem! Happy end a Black Mirrorban, ez a legnagyobb fordulat.

Laja - 2016. 11. 02. 17:22

Nem tudom, nekem ez nem volt Black Mirroros, és nem is volt túlságosan izgalmas, romantikus sztorinak pedig elég gyenge. Eddig az összes(!) Black Mirror rész tetszett az összes évadban, és mindegyiken hosszasan gondolkodtam, de ez számomra kilógott.

Ha már ezt a részt meg kellett nézni, akkor inkább megtudtam volna többet a háttérről, pl. miért egy gagyi 80-as évekbeli várost képzelnek mennyországnak, a VR-testüket hogyan formázzák, ha meg nem úgy kell kinézni, ahogy kinézett valaki korábban, miért nem mindenki szupermodell, a lúzer srácnak miért lesz San Junipero mennyország, ha minden nő lepattintja, miért lett volna probléma az ugrás a ház tetejéről, “ki lehet-e szállni” ha valakinek nem tetszik egy idő után a VR, stb.

CyClotroniC - 2016. 11. 02. 17:35

De ezekből csomót említett a rész vagy nem is így van. Például említették, hogy bármikor ki lehet szállni. Lehetett látni, hogy szinte bármilyen korszakot lehet választani, vagy akár utazgatni azok között. Nyilván sokan olyan évtizedet választanak, ami a legboldogabb éveikre emlékezteti őket. Ha más külsőt választanál, nem önmagad maradnál, szóval nem lenne túl jó húzás MMORPG-ként kezelni.

MalcolmX - 2016. 11. 03. 20:57

Gugu Mbatha-Raw zseniális volt. Filmtörténeti alkotás, annak ellenére, hogy csak egy különálló epizód egy sorozatban. Az LGBTQ közösség (amihez én ugyan nem tartozom), büszke lehet erre a liberális értékeken alapuló mesterműre.

Scat - 2016. 11. 12. 16:50

Hát, nekem nem lett a kedvencem ez a rész. Én a Black Mirrort két dolog miatt szeretem. A meghökkentő, váratlan lezárásokért – ami itt nem lehetett meg, mert az első néhány perc alatt kitalálhatóvá vált, hogy miről van szó -, illetve a szimpatikus, összetett karakterekek miatt – akik közül az idei évadból, számomra eddig Cooper (3×02) volt az etalon.

Félreértés ne essék, ezek a karakterek igenis ki lettek dolgozva szerintem is, egész egyszerűen az nem tetszik, hogy kiszámítható volt. Annyi ilyen szerelmi vagy sci-fi történetet, fordulatot láthattunk már, hogy végig azt éreztem, “én ezt már láttam”. Függetlenül ettől, a végén azért én is elégedetten mosolyogtam.

Missmarple - 2016. 11. 13. 10:45

Maga az ötlet érdekes volt, a kibontása is jól sikerült a világnak/technológiának, még ha a történet (meglepően) rettentő sablonos is volt.
Ami viszont nálam jelentősen rontotta az összhatást, az az, hogy ha ilyen virtuális valóság létrehozására képes lenne az emberiség, akkor szent meggyőződésem, hogy nem csak az idősek, hanem igazából mindenki egy ilyen gondtalan, saját kedvünk szerint formálható világban akarna élni s nem a földi valóságban. Bár ha ezt továbbgondolom, akkor egy ilyen eszköz feltalálásával értelmetlenné válna még a pénz is, szóval elképzelhető, hogy a valóság ez esetben egy önmegvalósító, jóléti utópiában telik.

zolij - 2016. 11. 13. 20:14

Missmarple: lehet hogy abban akarnának élni, de az élő emberek számára heti 5 órára volt limitálva San Junipero látogatása.

ZöldM4cska - 2016. 11. 13. 21:30

Quagmire utaláson felnevettem :D :D

Ez az örök boldogság elsőre nekem kicsit sok volt ezért már egy órával később újranéztem akkor már tetszett. Majd később sok gondolkodás után megint nem. De végül is a “most boldogok és az nekem elég”-gel meg hogy bármikor kikapcsolható már ki vagyok békülve.

De még mindig akadnak kérdéseim: Miért csak buliváros van? Békés sziget egy kis farmmal miért nem? Vagy egy hegyi falucska képe? Fiatalabbaknak miért nincs elmemásolásra lehetősége? Nekem is kimaradt a bulizás és eléggé zárkózott vagyok de vajon tényleg az lenne-e a BOLDOGSÁG ha minden nap bulizni járnék? (egyes haverjaim szerint igen XD) Vagy ez inkább csak az egóm diadala lenne-e? Vagy ne keresek ennyire mély lelki dolgokat?

Milyen zene szól a 4 részben 00:55-nél? végighallgattam az imdb soundtrack listát de nem találtam!
(laszlo88@gmail.hu)

CyClotroniC - 2016. 11. 13. 23:22

Szerintem a részhez szerzett eredeti (Clint Mansell).

nade - 2016. 11. 14. 18:46

nekem is az egyik értelmesebb BM epizódnak tűnt ez a rész,BÁR nem tudom kinek állna érdekében ilyen MMO szerverparkot üzemeltetni. A tb biztos nem fedezné, a milliomosok pénze is elfogy egyszer, az meg hogy még az unoka unokája is a SanJunipero havibérletet fizeti 8 felmenője részére szintén valószinűtlen.

sepörd - 2016. 11. 18. 21:34

egy élmény volt, talán a legjobb Black Mirror.

bruti - 2016. 11. 23. 01:25

Nekem is ez a rész tetszett legjobban az összes Black Mirror epizód közül. Ráadásul jó volt látni Mackenzie Davist megint a ’80-as években (Halt & Catch Fire ugye). Jobb feloldást meg nem is tudok elképzelni a végére. 10/10

Thomas - 2016. 11. 23. 22:32

Miután a 3×03 jól felbosszantott, már félve indítottam el a következő epizódot, hogy vajon most mi vár rám:) Erre megkaptam az egész sorozat magasan legjobb részét, valójában az elsőt, ami igazi, maradandó élményt tudott nyújtani! Azt hiszem, ezt meg is tartom, függetlenül az összes többitől, mert ezt egész biztosan szeretném még újra látni.

Minden benne van a kritikában, hogy mitől is volt ez olyan különleges, és nem, nem a befejezés miatt tetszett annyira:) Persze azzal sincs bajom, hogy az utolsó beszélgetésük után már érezhető volt, hogy ez bizony a sorozat első happy endje lesz, és nem is bántam, mert már nagyon szurkoltam nekik, de addigra már rég megvett magának. Az első percektől élveztem, a zenék, a kor miatt, remekek voltak a videójátékok a különböző időkben, nagyon eltalálták a színészeket és a tempót is, ahogy szép lassan adagolták az információkat.

A legnagyobb baj, hogy erre kevés volt az 1 óra, pont arra gondoltam, mint Horace, hogy egy egész sorozatot megnéznék, ami ebben a világban játszódik (nem is feltétlenül a szereplők miatt). Mert maradtak itt még bőven kérdések, engem is érdekelne pl., hogy kinek éri meg ezt a szerverparkot fenntartani, ami kiszolgálja a szimulációt, mert arról nem volt szó, hogy lenne valami belépési díj, ami elég a fejlesztésekre, meg a költségek fedezésére.

Az is érdekelne, hogy pontosan kik kapják meg ezt a lehetőséget, mert arra utaltak, hogy nem mindenki. Nyilván orvos és családtag aláírása azért kell hozzá, hogy aki boldogtalan az életében, ne költözhessen át azonnal, mert akkor idővel megszűnne a földi élet a megszokott formájában, és nem lenne, aki a szervereket karbantartja. Tehát nyilván csak idősek, haldoklók kapnak erre lehetőséget, ez rendben van. És mi van azokkal, akik váratlanul halnak meg, mondjuk balesetben? Ők is át tudnak költözni valahogy, vagy nekik esélyük sincs erre?

Egyébként én is azon az állásponton vagyok, hogy a test csak egy tároló, a megtapasztalt világ pedig csak egy környezet, egy háttér, vagy hogy is fogalmazzak. Az életet nem ezek határozzák meg, tehát egy szimulált világban is lehet ugyanolyan minőségben létezni, sőt… Én inkább evolúciónak nevezném, de ebbe most ne menjünk bele:)

Nem is tudom, mit akartam még írni… remek rész volt, tökéletes filmélmény (direkt nem is sorozatot írtam, mert ez sokkal inkább egy film, ebben a formában, meg ahogy viszonyulok a Black Mirror korábbi részeihez).

Thomas - 2016. 11. 24. 11:10

Még ma is ezek kattog az agyam, annyira beszippantott ez a téma:)

“Miért csak buliváros van? Békés sziget egy kis farmmal miért nem? Vagy egy hegyi falucska képe?”

Tutira “van”, hiszen volt is róla szó, hogy a ház, ahova elvonultak, a csajt a régi házukra emlékezteti, és ott volt a lányának is a képe. Akkor még nem is volt állandó lakos, mégis személyre szabható környezete volt. Én úgy képzelem el ezt az egészet, hogy a buliváros, olyan, mint egy hagyományos chaten az előszoba, társalgó, ahol lehet ismerkedni, bulizni az összes lakosnak, és ezen kívül mindenkinek megvan a privát helye, amit mindenki olyanra alakít, amilyenre szeretne, és ide bárkit meg is hívhat.

Steven Great - 2016. 12. 29. 21:45

Oké, ez így 10/10 volt, nincs mese. Talán a legmeglepőbb az volt, amikor rész közben végigfutott az agyamon, hogy ennyire feelgood jeleneteket nem is emlékszem, mikor láttam úgy egyáltalán sorozatban. A zene, a színészek, a hangulat minden egyben volt. Zseniális.

Ezúton is köszi a kritikát és hogy ennyit írtatok már a Black Mirror-ról.

Csigusz - 2017. 01. 02. 19:22

Amennyire a hype körbelengte ezt a részt – valszeg épp a toronymagas elvárások miatt – annyira volt csalódás. Nem viccelek, kb két hét alatt néztem meg, mert 5-10 percek után mindig kinyomtam, semennyire sem kötött le. Ahogy látom ezzel a véleménnyel kisebbségben leszek, de részemről teljesen mellé ment, egy esetleges újranézésnél (ilyen úgy sem lesz, nincs rá időm) lazán léptetném át.

lang - 2017. 02. 07. 06:16

Hát ez volt nekem is a kedvenc részem, nemcsak egy értelmes sci-fi volt, hanem érzelmileg is nagyon felkapott, pedig aztán a szerelmes filmek világa nagyon távol áll tőlem…Úgylátszik öregszem…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz