Eldon Chance is a 55-year-old right-handed neuropsychiatrist.

Jó döntés volt, hogy a Hulu premier gyanánt rögtön két részt is kiadott Hugh Laurie nyomban két szezonra berendelt új, pszichothrilleréből, a Chance-ből, mert a pilotból nagyon nem derül ki, hogy mi is akar lenni ez a sorozat. Na, nem mintha az 1×02 után annyival okosabbak lennénk, de abban legalább kidomborodik a fő szál.

CHANCE – 1×01 – 6/10
CHANCE – 1×02 – 7/10

 

Hugh Laurie egy válófélben lévő neuropszichiátert alakít (aki totál más karakter, mint House doki, mielőtt még valaki) – nem kezelő orvost, hanem olyat, aki kvázi felméri a lelki traumákon átesetteket, és másik orvost vagy kezelést javasol nekik.

Egyik bántalmazott (női) páciense iránt, akinek meghasad a személyisége, azonban a szokottnál több empátiával viseltetik és…, nem mondom, hogy a megszállottjává válik, de valami hasonló. A lényeg, hogy Chance doki viselkedésre egy nem kívánt láncreakciót indít be, többek között annak köszönhetően, hogy a nő férje egy paranoiás állat (civilben zsaru).

Persze ez csak a sztori egyik fele, ami még mindig csak nagyon óvatosan van elcsepegtetve. A másik, sokkal érdekesebb részét Ethan Supple-vel (vadállat a karaktere) és Clarke Peters-szel nem is nagyon lőném el, de ezen a vonalon legyinti meg hősünket a bűn világa – hogy ideiglenesen vagy permanensen, nem tudni, de tippre örökre meg fogja változtatni az életét egy fiókos szekrény.

Érdekes megoldással él a sorozat, hogy bemutassa Chance karakterét, hiszen ezt pár páciens esetének rövid, montázsos ismertetése segítségével teszik – igazából bele sem akarok gondolni, hogy mekkora élvezetet jelenthet a pszichiáternek nap, mint nap ilyen szörnyűségekkel foglalkozni, nem véletlen, hogy távol tartja magát érzelmileg a pácienseitől, és épp ezért kezeli kissé nehezebben azt, hogy egyikük sorsával elkezd törődni.

A fenti 6/10 afféle megelőlegezett értékelés volt, nem igazán volt mit osztályozni a piloton. Valójában nem volt rossz a kezdés, de semmi extrát nem hozott, bemutatja a fő karaktert (plusz a környezetét) és megágyaz a folytatásnak. Arra a típusú startra kell gondolni, amikor az emberben nem a látottak generálják az izgalmat, hanem az, ahogy folyamatosan azon agyal, hogy merre indul el a sorozat.

A második részt látva kezdtem el azt érezni, hogy beszippant ez a világ. Amellett, hogy a kíváncsiságom nőtt, a félelmem is, hogy egy szimpla béfilmes thriller lehet a Chance-ből, de egyelőre a felvetett problémák, az “elmejátékok” kifejezetten izgalmasak, és ha előttem lenne a teljes első szezon, ennyi alapján szinte biztos vagyok abban, hogy darálásra kerülne.

Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik (és ezért lehet meg bennem az említett félelem), hogy egyelőre semmi emlékezeteset nem produkál a Chance, pusztán tisztességes darab résztvevőit, történetét és technikai jellemzőit illetően.

A sorozat egyébként némiképp a tavalyi nagy kedvencemre, a Complications-re emlékeztetett (szipp). Bár stílusában eléggé más a kettő, mindkettőben egy orvos keveredik szép fokozatosan a bűn világába. Itt (még?) nem került a főhős spirálba, de ő is érzi, hogy ennek a veszélye valós, éppen ezért az 1×02-ben meg is próbálja magát tisztára mosni, de van egy olyan érzésem, hogy ez nem fog ilyen könnyen menni.

There are no victims, only volunteers.

Megyek is, folytatom a sorozatot a következő két résszel, utána pedig várhatom a keddeket.