login |

The Ranch: az 1. évad

2016. 11. 07. 14:50 - Írta: superpityu

14 hozzászólás | kategória: kritika,

(A The Ranch első szezonjának az első fele tavasszal került fel a Netflix-re, a pilotjáról itt írtunk. A szezon folytatása mostanság vált elérhetővé.)

Let me see you smile. Is your mustache just too heavy?

Annak ellenére, hogy az legnépszerűbb komédiák is ilyenek, a többkamerás szitkomok sokszor nagyobb hátránnyal indulnak a junkie-k körében, főleg a közönségnevetés miatt, ami ugye élő nevetés, és nem konzervnevetés, mint olykor a szinkronban. Bár a The Ranch sem veti meg ezeket a dolgokat, mégis egészen egyedi és eltérő hasonló társaitól.

ranch5

Jelenleg az egykamerás műfajban is elég sok 20 perces dramedy készül, viszont a többkamerásoknál a Mom kivételével nem nagyon jut eszembe olyan sorozat, amiben komolyabb témával foglalkoznának.

Ebben pedig abszolút újít a The Ranch, hiszen egészen sötét hangulatú az sorozat. Nem csak díszletek sugároznak valamiféle komorságot, hanem a poénok is nagyon sokszor az elmúlásról, a halálról szólnak. Ráadásul történet is van, ami nagyon ritkán végződik happy enddel. Szóval nem úgy kell nekiülni, hogy ettől várja el valaki, hogy nevetés közben jobb kedvre derüljön.

ranch2

Ami számomra leginkább meghatározó volt, az a sorozat személyessége, éreztem, hogy hozzám szól, nemcsak amolyan tucatkomédia módján belekap mindenbe, hogy azonosulni tudjon vele a néző. Van egy téma, egy hangszín, amihez a végletekig ragaszkodik, nem csapong ide-oda, viszont képes a fejlődésre, miközben mégsem köpi szembe az alapkoncepciót.

Nagyon kevés olyan sorozatot nézek, amely olyan világot fest le amiben el tudom képzelni saját magamat. A The Ranch viszont pont ilyen, minden apró pici problémája teljesen hétköznapi, ráadásul a vidéki közeg is mindig közelebb állt hozzám. Emellett pedig a szereplők is olyanok figurák, akikhez hasonlóakat simán megtalálom a családomban, ismerőseim körében. Minden epizód közben az volt előttem, hogy hasonló problémákkal bármikor szembesülhetek az életem során. Ez pedig rettentő szerethetővé és emberközelivé tette a sorozatot.

ranch3

Arról nem is beszélve, hogy az egész olyan mintha az egyik nagy kedvencem, a That ’70s Show reinkarnációja lenne (igaz az sem lett kult, és nem hiszem, hogy annyi rajongója lenne itthon, de akik azt szerették valószínűleg a The Ranch-ban sem csalódnának).

Ez merész kijelentésnek tűnhet, és talán azért jutott folyton eszembe, mert Ashton Kutcher és Danny Masterson teljesen olyan, mintha az ottani karaktereiket vitték volna tovább (sőt, a később vendégeskedő Vilmer Walderrama is abszolút olyanra sikeredett, mint Fez). Nagyjából ugyanolyan a dinamika a két színész között, mint ott, csak sokkal több és nagyobb szív van a The Ranch-ben.

ranch4

A történet nem túl bonyolult), a tékozló fiú hazatérése több évnyi távollét után mondhatni hálás téma, de kérdéses volt, hogy mi újat lehet ebben mutatni. Gondoltam, semmit, de mivel a körítés, a mezőgazdaságban dolgozó család már nem annyira tipikus téma, így nem volt nehéz dolguk levenniük a lábamról. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

A vaskalapos apa (Sam Elliot nagyon, nagyon jó), az állandóan heccelődő testvér és a monotonitásból kitörni vágyó anya mind egyszerű karakterek, viszont mind emiatt váltak szerethetővé pillanatok alatt. Ráadásul a családon belüli kapcsolatok is remekül vannak kezelve, átjárja őket az őszinteség, a törődés.

The Ranch

Ha a kimondottan jó főkarakterek nem lennének elegek, akkor még ott van jó pár visszatérő is, akikre nem nagyon akarok panaszkodni. Nem mondom, hogy telitalálat mind, de Elisha Cuthbert és Kelli Goss biztosan megdobogtat majd pár szívet. Kiemelni pedig mindenképp Ethan Suplee és Aimee Teegarden teljesen szürreális párosát tudnám még. Ja, a visszatérő poénforrásnak szánt kocsmai törzsvendég ugyan nem volt túl jó választás, de kárpótlásul az ugyanilyen formában tálalt csinos időjós viszont teljesen működött.

Nehéz megmondanom, hogy mégis mit szerettem meg ennyire a The Ranch-ben, de kevés olyan sorozat van mostanában, amit szeretnék újranézni, pedig az évad első fele nem volt annyira kiemelkedő, viszont a második eresztés teljesen beszippantott. 

ranch7

Persze simán elhiszem, hogy lesz olyan, aki csak pislogni fog azon, hogy mégis mit lehet ezen szeretni, azonban a többiek számára remélem, hogy lesz annyira maradandó élmény, mint számomra. Pontokban ez minimum 8/10 és ott van az idei legjobb újoncok 20 percesek között. 

14 hozzászólás Ne habozz!

hallak65 - 2016. 11. 07. 15:11

Wilmer Valderrama karaktere annyira Fez, hogy Danny Masterson karaktere néha úgy is hívja :D. Már vártam, mikor esik be Mila Kunis egy részre :D
Nekem nagy kedvencem lett, pláne h darálva lehetett nézni. Főleg a tényleg egyedi tónus miatt, ami 30 perces részekben igazán működött. Nemhiába a netflix-é és a stream szolgáltatóké a jövő.

JKJ - 2016. 11. 07. 15:42

Miért nem látom ezt soha ajánlva a Netflixen? Furcsa.

Edrick - 2016. 11. 07. 15:51

“…talán azért jutott folyton eszembe, mert Ashton Kutcher és Danny Masterson teljesen olyan, mintha az ottani karaktereiket vitték volna tovább”

Teljes mértékben egyetértek. Ugyan csak pár részt láttam, mivel nemrég kezdtem neki, de egyszerűen tényleg olyan, mintha Hyde és Kelso felnőttek volna. Plusz tényleg akkora szíve van a sorozatnak (amit eddig láttam belőle, már abból is lejön), hogy nem tudom nem szeretni.

goodjohnwin - 2016. 11. 07. 16:05

“a visszatérő poénforrásnak szánt kocsmai törzsvendég ugyan nem volt túl jó választás”
ő a legjobb az egészben! :)

de a sorozat egészében nézve is kigró jelenség minőség szempontjából, a formátumába bele lehet kötni, de a kivitelezés hibátlan.

pody - 2016. 11. 07. 16:12

a masodi fel meg varat magara, sok a bepotolni valo, de az elso felet nagyon kedveltem, igy mar varom a folytatasat. Azert Debra Winger is megerdemelt volna legalabb egy emlitest

winnie - 2016. 11. 07. 16:17

“csak pislogni fog azon, hogy mégis mit lehet ezen szeretni,”

ha nem is pislogok, de még mindig nem néztem tovább, annyira nem mozgatott meg, bár talán az 1×02-t még láttam. de gondolom a történet és a karakterek miatt sincs sok esély arra, hogy belenézve egy 1×15 jobban bejönne, mint mondjuk az 1×03, ha folytatom. (pedig akkor még nem is volt túlságosan drámai vagy ilyesmi.)

human - 2016. 11. 07. 17:44

a második fele még jobb is volt, mint az első. szemetebb poénok, de kellő drámaisággal megfejelve, ami ellensúlyozta azok élét. mindennek van következménye.

human - 2016. 11. 07. 17:46

“Nemhiába a netflix-é és a stream szolgáltatóké a jövő.”

szerintem ez nem ilyen egyszerű, mivel az Atlanta viszonylagos kezdő írószobájának egyértelműen jót tett, hogy volt a 23 perces határ, amitől csak még csiszoltabb lett a végeredmény, míg például a netflix sorozatoknál néha előkerülhet, hogy a túlzott alkotói szabadság sem 100%-ig jó dolog.

winnie - 2016. 11. 07. 17:54

” a túlzott alkotói szabadság sem 100%-ig jó dolog.”

na, ja. de egyébként már régóta hallani ezt, és még mindig a tévés hasít, legalábbis a legnagyobb nézettségeket az hozza. a kreatív szabadság és a minőség pedig szuper, öröm nekünk, de mégiscsak a fuller house az egyik legnézettebb sorozata a netflixnek:)

fregattfőhadnagy - 2016. 11. 07. 21:59

Ez eddig elkerülte a figyelmemet, de nagyon tetszik! A színészek is jók, mind a fiatalabbak, mind az öregebbek. (Debra Wingert szerintem a Törvényszéki héjákban láttam utoljára…:))

Zizi - 2016. 11. 08. 00:17

nekem is nagyon bejött a sorozat, az első fele után alig vártam, hogy elérhetővé váljon a második.
bár nekem Elisha Cuthbert karaktere annyira nem jön be, és a szerelmi cívódás nélkül is ellettem volna…

ElPadre - 2016. 11. 08. 10:28

ehhez a sorozathoz meg kell érni. de akkor nagyon jó lesz.

JRC - 2016. 11. 12. 17:15

Az alánevetés valami miatt nagyon zavaró, teljesen elvonja az ember figyelmét. Még csak négy részt láttam, egyelőre Sam Elliott miatt érdemes nézni. Leírás alapján jobbra számítottam, többet vártam. Pár részt még adok neki.

Edrick - 2016. 11. 20. 07:13

Most értem a végére, és hát meg kell mondjam, hogy nem tudom, mikor láttam utoljára egy ilyen erős dramedyt. Bár lehet, hogy nem pontos, nem tudom, mennyire lehet annak nevezni, de szerintem beleillik.

Nagyon örültem Valderramának is, meg tetszett, hogy ők is régi barátként üdvözölték, tényleg egy az egyben a korábbi karaktert hozza, sőt, ha még hozzávesszük Kenny-t is, akkor már egész népes kis That ’70s Show tábor alakul ki. :)

Ja, és Sam Elliot mellett én sem mehetek el szó nélkül, mert hogy bitang jó az öreg. A 2×01-es jelenete nálam a csúcs, de a természetesen mindig rendesen ott van, akár a szigorról, akár humorról van szó, vagy éppen arról, hogy próbál elmenni egy másik irányba, például, amikor Maggie-vel beszélgettek még talán a hatodik rész környékén, vagy ahogy Roosterrel meg Colttal is bánt az évadzáróban.

Akkora szíve van ennek a sorozatnak, mint a ház. Nagyon megszerettem; várom a második évadot.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz