Wow. Even after five years I feel like I’m the only patient.

Második évad és mégis pilot? Igen. Nem tudom, hogy van-e olyan olvasó, aki látta 2011-ben a Michael: Tuesdays and Thursdays című kanadai komédiát, de ha igen, akkor ő valamennyire vághatja, hogy miről van szó. Ugyanis a Michael: Every Day annak a folytatása – az eredeti kaszája után valamiért most fel lett élesztve ez a pszichiáteres/pácienses sorozat.

MICHAEL: EVERY DAY – 2×01-02 – 6/10

 

Rögtön két rész jött ki múlt héten, és erre szükség is volt, hiszen a 2×01 csak arra szolgált, hogy az egykoron egymással terapeuta/páciens-viszonyban lévő duót (akik a régi cím alapján keddenként és csütörtökönként találkoztak) egymás mellé tereljék, a valódi sorozat csak a második 20 percben kezdődött el, amikor is egymásra talált a két régi ismerős, hogy ezúttal minden nap beszélgessenek, mert szorítja Michael-t az idő.

A Michael: Every Day afféle vicces In Treatment-nek (azaz Terápiának) is felfogható, hiszen a részek egy jelentősebb részét a rendelőben töltjük beszélgetéssel, ráadásul a (nem túl jó) pszichiáter is jár egy pszichiáterhez, ugyanis elég durva depresszió gyötri, aminek épp egykor volt betege feltűnése vethet véget. (Szegény Michael kilábalni látszott a bajaiból, amikor egy utazás előtt pánikrohamot kapott a reptéren.)

Persze mivel nemcsak egy helyszínes és két szereplős a sorozat, ezért a fenti összehasonlítás csak részben állja meg a helyét, sőt, Michael terápiája hiszem, hogy nem is lenne elegendő ahhoz, hogy eladja a sorozatot, így (nyilván a régi sorozatból) visszatérő szereplőkkel beleleshetünk mindkét főkarakter magánéletébe is.

Összességében kellemesen awkward (ööö, fura, feszengős) a végeredmény, nem visszafogott, a durvább és harsányabb poénoktól sem riad vissza. Nyilván a 2×02 sokkal jobban tetszett, elég sok infót közölt a karakterekről nekem, mint új nézőnek, bár azt sajnálom, hogy Matt Watts (ő a páciens) karakterének személyisége egyelőre részben még mindig talány. Cserébe Bob Martin nagyon él annak ellenére, hogy az évad elején már megölt valakit, majd a lakását is sikeresen felgyújtotta.

Azt mondjuk egyelőre nem érzem, hogy mennyire lesz nézős, de korrekt volt a kezdés, és ha egy fokkal jobban bejöttek volna a mellékszereplők (talán csak a titkárnő volt, aki tetszett), akkor nem lenne gond a végső ítéletemmel.