login |

Father Brown – írta Domi

2017. 01. 30. 14:50 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Az itthon Brown atya címen ismert, 2013-ban indult Father Brown tipikusan azok közé az angol sorozatok közé tartozik, amikre várni kell. Ennek legfőbb oka, hogy a BBC a délutáni műsorsávba száműzte, és mintha csak minél hamarabb meg akarna szabadulni tőle, naponta sugározza, hogy 2-3 hét alatt elfogyjanak az új részek. Persze nem vagyok igazságos, mert szerencsére kitartóan be is rendelik: nemrég ért véget az 5. évad.

A gyors sugárzásnak köszönhetően a Father Brown nem tartozik a legismertebb krimik közé. Pedig sok szerethető tulajdonsága van: lényegében egy angol katolikus pap izgalmas nyomozásait követhetjük. Ráadásul a karakter egyenesen a híres angol írótól és filozófustól, G. K. Chesterton-tól származik.

Furcsa módon azonban a sorozatnak a címszereplőtől eltekintve nincs sok köze az eredetihez. A szereplőket leváltották, a helyszínt egy kis falura, az idősíkot pedig az 50-es évekre cserélték, és bűnesetek jelentős részét újonnan írják.

Meglepő lehet, hogy egy angol sorozatban a főhős pap katolikus. Ez azzal magyarázható, hogy Chesterton műveiben a nyomozás helyett valójában a teológiai kérdések kapnak fontos szerepet, hiszen őt magát is foglalkoztatták az anglikán és katolikus hit egymástól különböző hittételei, élete végén pedig úgy döntött, hogy átkeresztelkedik katolikussá.

Ebben a szemléletben alkotta meg a katolikus papot, Brown atyát, akinek a szemszögéből évtizedeken keresztül vizsgálta a világot. Az eredetiből tulajdonképpen csak ezt a karaktert vették át, a másik főszereplőt, az atya mellé szegődő rablót, Flambeau-t, pedig évadonként egyszer megjelenő mellékszereplővé tették. Mi maradt akkor az eredeti novellákból?

Tulajdonképpen nem sok. Az 50 perces epizódokban nincs idő komoly bűntények felgöngyölítésére, ráadásul részenként új karakterekkel ismerkedünk meg, így tulajdonképpen gyakran egyáltalán nem nehéz kitalálni, ki a tettes a néhány újonnan felbukkanó szereplő közül. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs garantálva egy-két izgalmas fordulat. De a sorozat varázsát valójában nem a bűnesetek, hanem a nagyszerű állandó karakterek jelentik.

A tovább mögött folytatom, spoilerek nélkül.

Brown atya mellé ugyanis valóságos nyomozóbanda szegődött az évadok során, aminek tagjai Mrs McCarthy, a plébániát vezető, állandóan zsémbeskedő vénkisasszony, akinek a szíve arany, Lady Felicia, a férfifaló vidéki arisztokrata, aki valójában végtelenül magányos, hiszen soha nem látja világjáró férjét és Sid, Lady Felicia kétes előéletű sofőrje, aki se a nőket, se az alkoholt nem veti meg, de ha Brown atyáról van szó, bármikor a segítségére siet.

Ami összeköti ezeket az egymástól különböző alakokat, az a Brown atya iránt érzett szeretetük és az ebből fakadó kölcsönös barátságuk. A legüdítőbb Lady Felicia kapcsolata Mrs McCarthy-val, hiszen állandó piszkálódásuk ellenére a legjobb barátnőkké válnak. A nyomozásban pedig mindhárman készségesen segítenek, ezzel néha lehetetlen helyzetekbe sodorva magukat.

Az egyetlen karakter, akinek a helyzete megoldatlan, az a rendőrfelügyelő. Az 5 évad során 3 különböző rendőr töltötte be Brown atya ellenlábasának szerepét, de tulajdonképpen mindhárman végtelenül idegesítő karakterek voltak. Hogy miért gyűlölik mindnyájan teljes szívből Brown atyát, és miért akadályozzák meg minden alkalommal abban, hogy segítsen nekik, az megmagyarázhatatlan. Nem lenne praktikusabb barátságos kapcsolatot ápolni vele, ha már úgyis ott a közelükben Anglia egyik legjobb nyomozója?

Tény, hogy az első évad pár részében ez az ellenségeskedés még kiélezetté teszi a bűnügyek megoldását, de négy szezon után már roppant fárasztó. Az pedig a sorozat egyik szégyene, ahogy a 3. és 4. évad közötti rendőrváltást mindenfajta magyarázat nélkül hagyták. Ilyet mégsem lehet csinálni!

Az ITV-n futó Grantchester-ben az atya és a rendőr kapcsolata sokkal kidolgozottabb és érdekesebb. A Grantchaster tulajdonképpen nem sokban különbözik a Father Brown-tól, bár világnézete komorabb és kiábrándultabb, a felmerülő témák pedig kimondottan megrázóak. Ez a sorozat ugyanis valójában nem feltétlenül a Grantchaster-, hanem az Agatha Christie-rajongók számára kötelező.

Mondják, hogy a krimi lényege hasonló, mint a meséké: megerősíti a bizalmunkat a jóban azzal, hogy látjuk lelepleződni és bűnhődni a gonoszt. A Father Brown-re ez fokozottan igaz. A sorozat legszebb pillanatai közé tartoznak a leleplezések. Brown atya azonban (akárcsak Christie nyomozói) sohasem akarja, hogy a gonosz szenvedjen – a jogtalanul vádlottakat segíti, a bűnösök helyzetét pedig empátiával és szeretettel kezeli, a tetteseket megbánásra készteti.

Ezek mentén számomra a sorozat kulcsszava az emberségesség – ez az oka annak, hogy Brown atya vallásosok és nem vallásosok, Angliában pedig anglikánok és katolikusok szívébe egyaránt be tudja lopni magát.

6 hozzászólás Ne habozz!

enbé - 2017. 01. 30. 15:42

Nagyon szeretem a sorozatot. Igaz, hogy vannak hibái, egyetértek az írással, például az említett felügyelő-pap viszony, ami a 4-5. évadra már idegesítő, mivel minden egyébként létező szintjét elveti a szerializáltságnak. A karakterek nagyon nagy erőssége a sorozatnak főleg Mrs. McCarthy dinamikája a különböző szereplőkkel, mintegy világi főszereplővé válva ezzel. A történeteket tekintve számomra azonban nagy a hullámzás a minőségben. Kapunk kiváló, mély, erkölcsi dilemmát végletekig feszítő részeket, de egyszerűbb “limonádé-nyomozást” is, kevesebb útravalóval. Ez azonban nem szegi kedvem, szeretem, nézem, várom a folytatást!

Scale - 2017. 01. 30. 21:07

Egyszer már belefutottam ebbe a sorozatba valamelyik magyar adón, aztán magam sem tudom miért, de elfeledkeztem róla. Úgyhogy köszönöm, hogy megírtad ezt a kis cikket, Domi, mert újból előveszem, és végig is fogom nézni. Végre megvan az új darám! *.*

Istike25 - 2017. 01. 31. 23:01

Köszönöm szépen a jó kritikát kedvet kaptam sorozathoz. xD Szerintem bepróbálom…:)

Domi - 2017. 02. 01. 17:30

Annyira örülök neki, hogy kedvet kaptatok hozzá, remélem, annyira élvezni fogjátok, mint :)! Enbével egyetértek, valóban nem mindig egységes a színvonal! Ennek ellenére nem tudom nem szeretni, most kezdtem el az 5. évadot, és megállapítottam, hogy még mindig imádom :)!

Denisa - 2017. 02. 04. 17:24

Mrs McCarthy nem vénkisasszony, csak a férje lécelt le, és ez némileg szkeptikussá teszi a férfiakat illetően.
Egyébként a kibeszélőt én is köszönöm, már régóta vágytam rá :) Az eredeti Chesterton könyvet valamikor száz évvel ezelőtt olvastam, így az eredetire nem emlékeztem. Ezzel együtt nagyon nyitottan fogadtam a sorozatot, és nem bántam meg.
Az első évad Valentine felügyelője még egész szimpatikusan volt negatív, a rivalizálásuk is inkább szórakoztató volt, mint fájó. A lengyel házvezetőlányka viszont hiányzik, üdítő színfolt volt.
A második, harmadik évad felügyelője szintén inkább büszke volt, és a pozícióját féltette, mint rossz, és a harmadik évad vége kellő kárpótlás volt az összes hibájáért, nagyon tetszett.
A negyedik és ötödik évad felügyelője gyakorlatilag mindenkivel hadilábon áll, beleértve ebbe szegény őrmestert is, de vannak emberi vonásai, ami miatt inkább mókás mint zavaró. A Padre megszólítás is inkább kihívásnak tűnik, mint gonosznak. Ezzel együtt tényleg zavaró, hogy ahelyett, hogy kihasználnák a tudását, inkább rivalizálnak vele.
Mrs M és Lady Felicia kapcsolata szépen fejlődik az 5. évadig, határozottan érdemes őket figyelni.
A lengyel lányka még jó néhány helyzetet hozhatott volna. Kár érte.
Sid szuper, méltó a társasághoz.
és itt abba is hagyom, mert nem szeretném lelőni az 5. évad poénját :)
Köszi a kibeszélőt, írsz a Grantchesterről is?

Domi - 2017. 02. 06. 22:28

Én is köszönöm a kommentedet, valóban, Mrs McCarthy valaha volt férjére már nem is emlékeztem :)! A Grantchastert nem néztem még végig, pár részt láttam csak belőle, úgyhogy egyelőre még nem írok róla, de lehet, hogy majd sort kerítek rá, hogy folytassam!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz