login |

That ’70s Show

2017. 03. 12. 21:15 - Írta: human

25 hozzászólás | kategória: kritika,

Aki követi egy ideje a Junkie-t, az szerintem tudja, hogy a tévés stílusok közül a legnagyobb kedvencem a komédia. Ha tippelnem kéne, akkor errefelé kevesen láttak annyi sitcom részt, mint én. Úristen mennyi szart, és mennyi 6/10-et néztem végig az évek során…

Viszont még mindig van pár nagyon ismert sorozat, amit pótolnom kell. Az egyik ilyen az 1970-es években játszódó családi/haverszitkom, a That ’70s Show, amire direkt nem használtam a kult jelzőt, mert egyszerűen nem az, felnőtt fejjel pedig végképp nem illik rá. Nyilván egy korlenyomat, pár dolog ezért durva és elavult benne, de ettől még ezeket rossz nézni.

Spoileres leszek, aki tervezi a pótlást az… Hát, nem tudom, mert ami miatt nézhető a sorozat, az nem lőhető el igazán, hiszen az, ahogy baráti társaság tagjai egymást szívatják, na meg a rengeteg képtelenség listázása, amibe keverednek a srácok, nyilván nem fér el egy ilyen kritikába.

A That ’70s Show eleinte nagyon sok mindenben merész volt. Az első évad konkrétan a tinik fogamzásgátlásáról, első szerelemről és szexuális élményről mert szinte már teljesen őszintén beszélni. Ez darálva az évadokat még szembetűnőbb, hiszen a második szezonban erőteljes finomítás, lazítás figyelhető meg. A komorabb témák abban már sokszor háttérbe szorultak .

Ezzel el is jutottam amúgy a negatívumokhoz: a fontosabb kérdéseket rengeteg furcsaság váltotta fel idővel. A legdurvább számomra az volt, amikor az egyik női főszereplő a szexuális ragadozóként viselkedő iskolai tanácsadó éjszakai ház körül kocsikázását szinte csak egy legyintéssel kezelte le. Mármint WTF.

Mondjuk nem is kell a mellékszálakig mennünk durvább dolgokért, hiszen a baráti társaság egyik tagja folyamat leskelődött a lányok után, éjszaka a szekrényükből leste őket, meg hasonlók. Ráadásul mindeközben pedig egy borzasztó rasszista vicc is volt folyamatosan. Szegény Fez.

És akkor jöhet Red, a sorozat apafigurája. Rajta mérhető amúgy le, hogy meddig jók az évadok. Valahogy a 4. környékén egyszerűen kihúzták a méregfogát és egy papucsot csináltak belőle. Nem konkrét karakterfejlődése volt, hanem csak simán visszafogtak belőle.

Tény, hogy a rasszista viccnek, a sokszor lábtörlőnek használt Fez mellett Red volt a leginkább régimódi figura. Ez a sötétebb első évadban remekül elsült, és még a kicsit gyengébb, de azért még jónak számító szezonokban is az ő komolyabban tartott morális iránytűje vezethette át a főbb témákat a nehéz helyzeteken. Aztán csak a felesége akarata érvényesült folyamatosan, méghozzá harc nélkül.

A régimódi apát úgy is értem, hogy a karakter “running gag”-je az volt, hogy kit milyen módon rúg seggbe, avagy veri a gyerekeket. Ezt egy ideig komolyan is gondolták. Ezzel nem érdemes ellenkezni, hiszen mindenki úgy kezelte a dolgot, hogy megtörténtek azok a beígért dolgok, bár fizikailag nem mutatták persze őket. A fiatalok tartottak a haragjától folyamatosan: “ha ezt Red észreveszi, akkor seggbe rúg” és hasonlók hangzottak el.

Tippre az előbbi kritika egyre többször merülhetett fel a közbeszédben is, hiszen a sorozat fináléjában még szóba is hozzák az egész seggbe rúgás vonalat, amiről Red mosolyogva azt mondja, hogy sosem tette meg. Na de akkor nem vette volna mindenki komolyan olyan sokáig.

Még nem fejeztem be az ámokfutásom, hiszen ez az a sorozat, amit mutogatni is lehetne, hogy mennyire következetlen. Rengeteg olyan dolog van benne, amit egyszerűen nem vittek végig a készítői. Egyik részben feltűnik valakinek a testvére, utána többet nem esik szó róla. Vagy egyszer van egy kutyája Formanéknek, aztán meg nincs.

Vagy ott van a szomszéd felesége, aki néha feminista, néha nem, elválnak a pasival, évekkel később visszatér, aztán már rendesen ki sem írják őt. A sort még folytathatnám, , a víztoronyról leeső és abba belehaló srác sima cápaugrás lehetne, hogy a főszereplő család feketebárány lány tagjáról már ne is beszéljek, igaz ott a színész magánélete is közrejátszott a dolgokban.

Huhh, kész vagyok.

És, hogy miért néztem meg mégis mind a 8 évadot? A többiek miatt. Egyszerűen a sok, valóban durva szívatás közben is hihetetlenül erős hangulatot fogtak meg a Hyde-Kelso-Eric-Donna-Jackie (és néha Fez) csapattal. Nagyon-nagyon sok mosolygást is köszönhetek nekik, és ez tartott ki 7 éven át.

A That ’70s Show esetében tipikusan az a helyzet, hogy a forgatáson levő jó hangulatból átjött valami a képernyőn. A sitcomoknál szerintem elfér, amikor a színészek elvigyorodnak egy poénon, és itt bizony nagyon sokszor történt ilyen, főleg a kezdetekben.

Ja, igen, még egy durva negatívum maradt a végére: a 8. évad. Páran nem írtak alá a folytatásra, és ez bizony alá is húzta a véget. A That 70’s Show csapatának érzelmi központját, szívét adó Donna-Eric páros nélkül egyszerűen nem működött a sorozat. Ha valaki most ül neki, az nézze meg a 7. évad végéig és utána a 8×22-t, aztán kész is.

Ami még szerintem érdekesség az efféle régi sitcomoknál, hogy mennyi később nagyobb arccá váló színész tűnik fel mellékszerepekben, és bizony ebben nem volt erős a sorozat, például egy Malcolm in the Middle-höz képest. Meglepően kevés ismerős arcot láttam, bár azért Amy Adams, Reid Scott és a Community dékánja beugrott egy részre.

Pontozni nem tudnám annyira a sorozatot, végignéztem, ami 200 részt jelent, és ez már önmagában is egyfajta értékelés. Azt azért sajnálom, hogy régen a zenéket nem DVD-biztosra vették, így sajnos sok helyen gagyi másolat zene szólt az igazi dalok helyett.

25 hozzászólás Ne habozz!

Edrick - 2017. 03. 12. 22:09

Huhhú, ezt rendesen megírtad! :) Örülök, mert ritkán olvasok róla, itt sem jön szembe olyan gyakran, másrészt pedig jó, hogy emlékeztettél rá, mert újra kéne már néznem :D De legutóbb is megálltam a 7. évad végén, a 8. nem ment akkor nagyon könnyen, szóval az tényleg a mélypont volt. Az utolsó rész kivételével talán, de annak a fele is teljesen mással ment el, és nagyon ütötte egymást a kettő. Azért a hibái ellenére örök kedvenc marad. Kicsit sem hibátlan, de kedvenc :)
Jaj, az a karácsonyi rész! “There he is! Santa’s the one who told me that communists hate God” :D

(Ja, azért Red sosem mondja, hogy nem tette meg a seggberúgást, csak azt, hogy” “Once. On Iwo Jima.. I can’t talk about it” :D)

human - 2017. 03. 12. 22:10

(Ja, azért Red sosem mondja, hogy nem tette meg a seggberúgást, csak azt, hogy” “Once. On Iwo Jima.. I can’t talk about it” :D)

ami azt jelenti, hogy a gyerekeket sosem, nyilván erre a mondatra gondoltam :)

Edrick - 2017. 03. 12. 22:15

Ó! Akkor bocsi:) Valahogy így még sosem gondoltam arra a jelenetre, pedig tényleg benne van :D

humorpalanta - 2017. 03. 12. 22:18

Hol van a másik idóta?
Ki akarja tudni? Megmondom, a kormány. :D
Imádom, de vérig sért, hogy LEO-t kihagytad, ember! Ember! Leot hogy lehet kihagyni??? Ember!!!!

Thomas - 2017. 03. 12. 22:47

Jó hogy írtál róla, nem vagyok egy nagy sitcom fogyasztó, de ezt már én is nagyon régen el akarom kezdeni (te jó ég, CyClotroniC írása már 5 éves? azóta tervezem…), mondjuk ez most pont annyira nem hozta meg hozzá a kedvemet, hogy előrevegyem a daralistán:) De meglátjuk, egyszer csak sorra kerül.

Flanker - 2017. 03. 12. 23:01

Az első 3 évadot elég hamar elfogyasztottam, azóta így al a carte fogyasztom részenként. Tényleg nem egy extra, de jó a hangulat, és főleg a karakterek meg a hangulat.

Feca7 - 2017. 03. 12. 23:02

Ritka az a sorozat amit ujrazok de ez nalam amugy ketszer is lement s ebben igen nagy szerepe volt a kritika altal is emlitett hangulatnak. Nagyjabol hasonlo dolgokat irnek amugy en is, s az utolso evad sajnos valoban felejtos.
Amit en meg kiemelnek az az ahogy Ashton Kutcher odatette Kelso karakteret, ha mar kepernyon volt sirtam. Volt, hogy olyan jelenetet visszatekertem ahol kb meg sem szolalt csak “lereagalta” a szituaciokat. “BURN!!!!”

PapiLaci - 2017. 03. 13. 00:48

A kepek alapjan Ashton Kucher es Mila Kunis is szerepeltek. Amy Adams nagyon aranyos :)

CyClotroniC - 2017. 03. 13. 00:53

“A That ’70s Show esetében tipikusan az a helyzet, hogy a forgatáson levő jó hangulatból átjött valami a képernyőn.”

Szerintem is ez a lényeg itt, nekem legalábbis ezért ez a kedvenc aláröhögős, multicam sitcomom.

Vazul - 2017. 03. 13. 05:36

Egyébként aki hasonló hangulatú sorozatot keres, annak tudom ajánlani a Netflixes The Ranch-ot. Több That ’70s Show karakter is van benne (Ashton és Danny főszereplő, évad végén többször van Wilmer), és hangulatra nekem nagyon hasonló, bár jellegre azért jócskán más a két sorozat. Mindenesetre ugyanaz a feelgood jellemzi, így egy próbát mindenképp megér.

winnie - 2017. 03. 13. 05:59

PapiLaci: nem “szerepeltek”, hanem főszereplők voltak.

winnie - 2017. 03. 13. 06:01

Vazul: nem tudom, nekem a the ranch nem jutna eszembe sosem, és még a feelgood sem annak kapcsán – más kérdés, hogy egyiket sem nézem vagy néztem 3 részen túl, ezért semmit sem ér a véleményem:)

viszont, ha már that ’70s show és hangulat, akkor az ember azt gondolná, hogy a spinoff, a that ’80s show volt ugyanolyan. nyilván a korai kasza miatt kevéssé ismert, de azt látta valaki?

jesustomer - 2017. 03. 13. 07:08

Winnie: abban ki játszott? Gondolom pár karakter átment főszereplőnek ha már spinoff :
Végülis sose láttam a that’70s show-t, Ashton amúgy is kedvenc szal bepróbálom.
Kell valami ami egy ideig kiváltja a TBBT-t.

Narxis - 2017. 03. 13. 07:32

Irigylem a szabadidőd mennyiségét, hogy ennyi 6/10-et tudsz végignézni. :)

winnie - 2017. 03. 13. 08:38

narxis: nincs sok szabadideje, de nagyon szereti a műfajt. az egyébként sem szabadiidő-függő, ha valami esetleg jobb helyett néz egy szitkomot.

Kopasz - 2017. 03. 13. 08:53

Mitől kult egy kult amúgy? Valaki le tudná írni? :)

juhaszvik - 2017. 03. 13. 09:32

Kopasz:
Mitől kult egy kult: sokat lehet rá hivatkozni, a hangulata sok emberben ugyanúgy csapódik le, és ezzel kvázi összekacsintós/idézgetős közösséget hoz létre.
én ezt gondolom.

winnie - 2017. 03. 13. 09:46

és ugye a kultnak nem előfeltétele a sok néző vagy nagy siker, sőt, sokszor pont az ellentéte igaz, bár nyilván a nagy sikerek között is lehetnek kultok.

szyszaa - 2017. 03. 13. 11:24

Ezt a sorozatot csak el kell nézni, és nem hibákat keresni benne, aztán nem lehet abbahagyni, csak engedni, hogy magába szippantson: a sok humor, a szuper karakterek, az a valódi 70-es évek feelingje…
Még annyit, hogy a legjobb barátnőmmel azért lettünk legjobb barátnők, mert elkezdtük nézni közösen ezt a sorozatot (csak sima lakótársak voltunk addig), és annyi nevetés kísért végig egy-egy részt, hogy a legszebb emlékeim lesznek mindig. A többi már történelem. :)

DaMan - 2017. 03. 13. 12:32

Van benne valami, hogy kicsit túl negatív lett ez a kritika, de igazából nem, mert teljesen fair, csak ha valaki úgy kezd neki a posztnak, hogy ez alapján dönti el, hogy megnézi-e, akkor két bekezdés után simán továbblapoz, hogy oké, ez is gagyi. Kicsit talán túl későire hagytad a DE-pillanatot.

Egyébként teljesen egyetértek, az első évad nagyon komoly volt, aztán azért úgy a negyedikig még mindig élvezhető volt a sorozat. Én már csak az érzelmek miatt néztem a hetedikig, de aztán a nyolcadikból két részt bírtam, mielőtt átugrottam az évadzáróra.
‘Vicces’, hogy két kedvenc sitcomom is egy szezonnal többet élt meg, mint kellett volna (Dokik a másik).

human - 2017. 03. 13. 13:34

szyszaa: nem hiheted komolyan, hogy egy kritikus hibákat keresni ül neki egy sorozatnak és ez esetben végignéz 200 részt, csak hogy lehúzhassa. Ez nagyon abszurd lenne.

Vazul: több írásunk van a Ranchról, de szerintem sem feelgood, sokkal komorabb, bár vicces is egyben.

juhaszvik - 2017. 03. 13. 15:48

én azon a véleményen vagyok (amit nem akartam megírni, de ha már szóba került), hogy a cikk (ami amúgy nem rossz) nem nagyon beszél arról, hogy miért is jó a sorozat, pontosabban a negatívumok/hibák sorolása karakterszámban jóval felülmúlja a pozitívumokét, amiből nem meglepő, ha valaki arra gondol, hogy ez nem jó sorozat.

“végignéztem, ami 200 részt jelent, és ez már önmagában is egyfajta értékelés”

szerintem nem az. tessék kicsit kifejtősebbre venni :)

human - 2017. 03. 13. 16:47

“szerintem nem az. tessék kicsit kifejtősebbre venni :)”

de az, mert oda a pontszámot írtam volna, de akkor meg azon menne a veszekedés, hogy miért annyi, miközben szinte minden rajongó elismeri, hogy a 4. évad végéig volt az igazi.

És ha kevesebb a pozitívum, de erősebb, akkor meg ennyi a karakterszám. Persze ha nagyon akarja valaki akkor még szülhet ugyanazt mondó bekezdéseket, ahogy szokták sokszor a karakterre fizetett írásokban.

Ez egy kritika a sorozatról, ami azzal indít, hogy mennyire megöregedett a gondolkodása, ez hogy mutatkozik meg, de miért érthető, hogy még most is vannak rajongói. Nem egy éltetés. Ha jól látom a kommentek sem tettek hozzá sokkal több pozitívumot, akár ezt is meg lehet tenni, hiszen itt a lehetőség rá. És úgy tűnik a negatívabb dolgokban is egyetértünk, nem sokan ellenkeztek. Plusz szerintem még a negatívat is kicsit borúsan látjátok, hiszen az oldschool Redről minden seggberúgás emlegetése mellett is azt írom, hogy fontos és sokáig jó karakter volt.

Gab - 2017. 03. 13. 19:18

8. évad szerintem is felejtős, amúgy szerintem simán mehet a cult jelző a sorozatra, természetesen ezt csak eredeti nyelven van értelme nézni.

Scoo - 2017. 03. 14. 08:39

A párommal imádtuk! Szerintem nagyon jó a hangulata, jó bekerülni ebbe a vidám társaságba és mikor végeztünk vele, bizony hiányoztak.

Csak ajánlani tudom, igaz számomra nem is volt annyi negatív, mint amit human leírt (épp ezért nem is vagyok kritikus :) )

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz