login |

You Me Her – írta: Alterego9

2017. 03. 15. 14:50 - Írta: vendegblogger

13 hozzászólás | kategória: kritika,

Tavaly év elején jelentek meg az első előzetesek, amikben az Audience Network (DirecTv) büszkén hirdette, hogy készüljünk fel, mert bizony ez lesz az első tévés poliromantkus komédia.

És ez technikailag talán igaz is. Mindannyian láttunk már szerelmi háromszöget, számos sorozat játszott már el hármas szexjelenettel vagy a hűtlenség témájával, de a You Me Her legjobb tudásom szerint valóban az első olyan sorozat, ami három ember kölcsönös egymásra találásáról szól.

Az emberben persze, ha azt hallja, hogy egy egyszavas csavarral akarnak leírni egy új sorozatot, felmerül a sanda gyanú, hogy csak aprócska gimmickkel akarnak életet lehelni egy közönséges, ezerszer látott alaptörténetbe.

A You Me Her esetében ez őszintén megvallva igaz is, de a lehető legjobb értelemben. Alapvetően egy bájosan régimódi, és formakövető romantikus vígjátékról van szó, amit a rendhagyó eleme pont ott tölt fel tartalommal ahol a legnagyobb szüksége van rá.

Az első epizód alatt felvezetett cselekmény akár három különböző klasszikus történetnek is az alapfelállása lehetne:

  • Jack (Greg Poehler), a portlandi kertárosi férj úgy érzi, hogy a házassága szexuális holtvágányon van, ezért bátyja tanácsára megpróbál egy eszkortlány felbérlésével visszarázódni a nyeregbe. De lehet-e, hogy valami több kezd kialakulni közötte és az így megismert lány között, mint puszta üzleti kapcsolat?
  • Emma (Rachel Blanchard), a gyereknemzéssel sikertelenül próbálkozó feleség úgy érzi, hogy az élete kisiklott a medréből, miután megtudja hogy férje egy eszkortlányt bérelt fel. Felveszi is veszi a kapcsolatot vele, hogy kiderítse, mit tud a lány, amit ő nem. A válasz a vártnál sokkal jobban… kielégíti, és rég elfeledett érzéseket ébreszt fel benne.
  • Izzy (Priscilla Faia), az egyetemi pszichológus hallgató és mellékállásban eszkortlány jó ideje, “se veled, se nélküled” kapcsolatban ingadozik egy fiú tanulótársával. De talán inkább egy érettebb, felnőtt kapcsolatra vágyik? Egy ügyféllel való randi után legalábbis elkezdi így érezni…

A jó romantikus történet alapja mindig a konfliktus, különben csak azt néznénk epizódokon keresztül hogy két ember baromira jókat szexel, ami pedig már egy másik műfaj lenne. Az életkori szakadék, az escort-ügyfél kapcsolat és az azonos neműek közötti érzelmi/testi viszony viszont három olyan téma, amik önmagukban is alkalmasak lennének egy tipikus konfliktus generálására.

De ahogy a You Me Her összefűzi ezt a hármat egy negyedikkel, azzal ahogy Izzy mindkét ügyfelébe egyszerre beleszeret, akik pedig mindketten nyitottak a kísérletezésre, az lehetőséget ad arra, hogy az első három is folyamatosan ott lebegjen a háttérben tartaléklángon, miközben egy ezekhez képest is radikálisan progresszív életmód megkísérlése határozza meg a sorozat témáját.

A tovább után folytatom, minimális spoilerrel.

A sorozat készítői érezhetően nem semlegesek a témával kapcsolatban, erős véleményeik vannak a többszerelmű kapcsolatokat megillető elfogadásról. Ezt kicsit cinikusabban talán úgy fogja érzékelni néhány néző, hogy valaki egy politikai állásfoglalást akar lenyomni a torkán. Én mindenesetre éppen, hogy különösen élvezni szoktam azokat a sorozatokat, amiknek egy szenvedélyes stábja van egy határozott mondanivalóval, és ez a sorozat remek példája hogy miért.

Az aranyos indie romcom hangulatba bújtatott komoly társadalmi mondanivaló eredménye egy olyan sorozat, ami alapvetően okosabb a legtöbb társánál.

Ez így leírva elég furcsán hangzik. “Okosnak” szoktunk nevezni talán egy sci-fit, ami légbőlkapott technoblabla helyett részletesen kidolgozza a világa technológiáját, vagy egy művészeskedő presztízs sorozatot, amiben jó sok dekódolható szimbolika van semmitmondó parasztvakítás helyett. Vagy akár egy krimit, amiben jó csavaros a bűnügy megoldása. De feelgood romcomot nem igazán szoktunk így illetni. És mégis, ez a sorozat valahogy pont úgy viszonyul a saját műfajának egy kliséken végighaladó iparosmunkájához, mint ahogy a fentiek is.

Minden egyes jelenetről üvölt az érzés, hogy a stáb tagjai között soha egyszer sem hangzott el az a mondat, hogy “mindegy, jó lesz az így is”. Minden egyes párbeszédekről érződik, hogy hozzáértő emberek írták, lelkes rajongóknak, a mondatokat értelmes szereplők szájába adva.

Hogy egy példát mondjak: a sorozat párbeszédeinek a szívét teszi ki, ahogy mindhárom főszereplőnek van legalább egy baráti kapcsolata is, s ezen barátokkal rendszeresen megvitatják pillanatnyi helyzetüket gyönyörű portlandi parkokban kávézgatva: Jack számára a bátyja, Gabe (Kevin O’Grady), és a szomszédja Dave (Ennis Esmer) jelenti ezt a kapcsolatot, Emma részéről Dave felesége, Carmen (Jennifer Spencer), Izzy-nek pedig a szobatársa, Nina (Melanie Papalia).

Ezek a párbeszédek könnyen egy béna ürüggyé válhatnának, hogy a főszereplők minden egymás közötti jelenet után riportszoba-szerű monológot tarthassanak arról, hogy mit is éreztek közben, esetleg ironikusan, össze is lehetne vágni a korábbi jelenettel pár olcsó poénért.

Ehhez képest a Legjobb Barát mellékszereplők maguk is nagyon is aktívan belehelyezik magukat a cselekménybe, a lehető legjobb kérdéseket teszik fel amik a nézőknek is eszükbe juthatnának, és minden lehetséges oldalról kritikusan megközelítik a poliromantikus életmód problémáit.

“Te, az nem lehet hogy a feleséged csak most jön rá hogy simán leszbikus?” / “Figyelj, most komolyan, hol képzeled el hármótokat hosszabb távon?” / “Csak simán kapuzárási pánikod van, ne dobd el az egész életedet egy egzotikus kalandért!” / “Mit gondolsz, hogy fognak reagálni a környéken, ha megtudják?”

A fentiek akár közhelyesen is hathattak volna, de kivitelezve mégis olyan hatást keltenek, mintha művelt, széles látókörű mellékszereplők igyekeznének a lehető legjobb képességeik szerint az ördög ügyvédjét játszani, és erre válaszként szintén művelt, önkritikus főszereplők igyekeznének olyan perfekt választ adni, amit álmatlan éjszakáikba került megfogalmazniuk, nem pedig olyat, mintha egy pályakezdő forgatókönyvíró próbálná lendületből beilleszteni az ilyenkor elvárható filmes közhelyeket.

Az egyik legnagyobb elkerült klisé, hogy bár amint mondtam, egy romantikus komédia alapja mindig a szereplők közötti konfliktus, a You Me Her-ben ez soha nem a főszereplők rossz kommunikációján alapuló konfliktust jelentette, hanem értékeknek és érdekeknek a valóban nehezen elkerülhető ütközését.

Jack és Emma házasságát már az első epizódtól meghatározza a teljes őszinteség. (A sorozat egész  apropóját is az adja, hogy Jack egyből hazaszaladt kitálalni Emmának arról, amikor Izzyvel először csókolózott, majd az epizód végére Emma is elárulta neki hogy utána ő is felkereste Izzy-t.) Ugyanezt az őszinteséget az Izzy-vel való kapcsolatukra is kiterjesztik, és bizonyos mértékben a Legjobb Barát kapcsolataikra is.

A sorozatban egyetlen rosszindulatú félreértés sem fekélyesedik el azért, mert egy főszereplő túlságosan zavarban volt, vagy túl önérzetes volt ahhoz, hogy kínos témákról beszéljen a hozzátartozóival.

Az első évad fő konfliktusa a házaspár részéről a nyílt, hivatalos kapcsolat felvállalása, de ezzel Izzy is tisztában van. Többször is összeülnek megbeszélni hogy mi legyen, és az évad tetőpontjára egész egyszerűen úgy tűnik hogy nincs tovább, a szerelem és az őszinteség együtt sem feltétlenül elég, ha egyszer egy huszonéves egyetemista és egy középkorú, felső-középosztálybeli házaspár alapvetően másként látják az életet és mást akarnak tőle. (Aztán persze a szerelem minden akadályt legyőz, hoppá spoiler.).

Ehhez hasonlóan Jack fejében többször is ott motoszkál a gyanú hogy mi van, ha bizony ő a Ross Geller ebben a hármasban, de ezt ki is mondja a párjainak. Ez ugyan nem oldja meg minden problémáját, (sőt, úgy néz ki, a második évad egyik fő konfliktusa ez az érzése lesz), de soha nem vezet buta félreértésekhez vagy epizódokon át elhúzódó, kínosan, feszélyezett hangulatú erőlködéshez, amin a néző átlátott volna, de a szereplők a hirtelen idiótát játszva nem.

Ráadásul a ritka esetekben, amikor egy szereplő nem is volt teljesen őszinte (akár önmagával sem), segített az hogy a többiek elég éleslátóak és kompetensek voltak ahhoz, hogy rövid távon átlássanak a szitán, és egyenesbe tereljék azt, amit egyenesbe kellett terelni.

A sorozat humorérzékét szintén a brutális őszinteség, a jól átgondolt mondanivaló, és a szeretnivaló intimitás összhangja határozza meg. Gondoltam rá, hogy beszúrok pár idézetet, de mégsem tettem így, mert végiggondolva olyan abszolút röhejes jelenetet igazából nem is találtam, másrészt viszont kimondottan szellemes egysorossal záródó, hosszabb párbeszédből annyi volt, hogy nem tudtam volna választani.

A másik ok, hogy a legjobbakat nehéz lenne forgatókönyvszerűen legépelni. A színészek, az írók és a rendezők együtt remek munkát végeznek az életszerű hatást keltő, egymás szavába vágó motyogások, az ügyetlenül közbeszúrt félszavak, és semmibe vezető, kicsit talán Joss Whedon stílusára emlékeztető kóbor mondatok prezentációjában.

Egy mellékszálon mozdult ki az aranyos lelkizős párbeszédek komfortzónájából a sorozat, a kotnyeles szomszéd Lori (Chelah Horsdal) által provokált mellékszál révén, ahol a titkolózásból keletkező tévedések vígjátéka az első évad közepére egy egész epizód nagy részét kitevő hangosan röhögős jelenetté állt össze, amiben kilenc egymásba botló szereplő próbálta a többit  átlátszóan meggyőzni arról, hogy most akkor Jack-ék mit csinálhatnak a hálószobájukban.

Ahogy Lori szerepe megkísérelte a titkolózáson alapuló humort, úgy a tinédzser lánya, Ava (Laine MacNeil) adott apropót olyan humoros jelenetekre, amikben egy szereplő végső soron nem annyira éleslátó vagy talpraesett, mint amennyire hiszi.

Ugyanakkor még ezt a szálat is valamekkora jóindulattal kezelte a cselekmény. Ava alapvetően egy cinikus, flegma tinédzserlány, de annyira nem, hogy következmények nélkül belefolyjon a felnőttek problémáiba, vagy hogy minden érzelem leperegjen róla.

Az első évadot meghatározta a klasszikus mozis romantikus komédiák ritmusának a követése, a “harmadik felvonás” alatt egy szakítással betetőződve, majd az utolsó percekben azzal a bizonyos klisével, ami egyetlen 90-es évekbeli romkom zárásából sem maradhatna ki.

Jelenleg a sorozat a második évad első harmadában jár, de az már látható, hogy a stabil, kiszámítható menetirány végéhez való érés ellenére alapvetően továbbra is rendületlenül hozza a formáját, a poliromantikus élet újabb oldalait és újabb kihívásait feldolgozva.

13 hozzászólás Ne habozz!

Carpeks - 2017. 03. 15. 17:15

Már eddig is érdekelt ez a sorozat, de ezek után az első helyre lépett. Köszi! :)

Eny - 2017. 03. 15. 17:51

az első évadot ledaráltam pár hete. nagyon jó kis sori volt.megvárom míg mind az egész rész megjelenik neten a 2. évadból is, s akkor azt is ledarálom.
köszi, hogy írtál róla. jól összefoglaltad :)

asdf - 2017. 03. 15. 17:58

En is megvarom mig kint a teljes masodik evad, es csak utana allok neki, mert az elozot (ami egyaltalan nem szokasom) valami 4-5 nap alatt zavartam le. Igazabol a dara valahol adja is magat, egyreszt nem reszenkent, hanem location alapon van forgatva az evad, tehat osszevissza veszik fel, es tenyleg nincs egy eles hatarvonal, hogy na itt egy resz vege, inkabb olyan, amit elvagtak felorankent, es asszem irva is igy van, egyben.

jessm - 2017. 03. 15. 22:15

Az első évadban voltak olyan pillanatok, amiken sírva nevetttem, mert nagyon jól sikrültek.

Alapvetően ez egy aranyos sorozat, hol viccesebb, hol drámaibb. Idáig a második évad is tetszik, és halad az 1. évad szintjén.

lalakov - 2017. 03. 17. 09:09

Nekem ez tavaly kimaradt, de amikor pár hete felkerült a Netflixre, bepróbáltam és nagyon tetszett. A második évad megint kb. egy év eltolással fog csak érkezni Netflixre?

winnie - 2017. 03. 17. 09:36

nem tudni, de jó eséllyel hamarabb.

Avalon - 2017. 03. 18. 22:35

Nagyon okos kis sorozat,nagyon jó szereplőgárdával.

Brynden Rivers - 2017. 03. 30. 01:21

A 2. évad is jó lehetne róla kibeszélő :)

A 3 főszereplő még mindig remek, a párbeszédek jók, a humor aranyos. Kissé talán sokáig húzták az évadnyitós problémát, pár résszel kevesebb mehetett volna el erre.

Volt egy kisebb színészcsere (Jack bátyja), nem tudom ez mennyire gyakori sorozatokban, de furcsa volt.

winnie - 2017. 03. 30. 07:38

ez számít kibeszélőnek, csak nem akartam rögtön 2. évados írással kezdeni, ezért lett ez a címe:)

Alterego9 - 2017. 04. 06. 23:40

Jack bátyjában nekem az volt furcsa hogy még csak nem is hasonló kinézetű színészt találtak rá, az első részben amiben szerepelt, le sem esett hogy ugyanazt a karaktert akarta alakítani.

Brynden Rivers - 2017. 04. 26. 11:14

2. évadról lesz írás? :)

Arcfej - 2018. 01. 19. 18:02

Végre megvan a 3. évad dátuma! :) Márc. 21.
Jöhet…

idioty - 2018. 06. 16. 02:52

Most kezdtem darálni Netflixen. Rettenetesen jó. Még most értem a az első évad 6. részhez, ami így kiteljesedett teljesen, akár még évad záró is lehetett volna.
Iszonyúan jól játszanak a színészek, hihetetlen jól választottak szereplőket. El is hinném, ha azt mondanák, hogy igazi szereplők igazi dokumentum sorozatát nézzük….
Imádom!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz