login |

Frontier: az 1. évad – írta Lantaar

2017. 04. 02. 21:20 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: kritika,

A tavalyi év végén a kanadai Discovery-n bemutatott, később a Netflix-en is elérhetővé vált Frontier az 1700-as évek végén játszódik Kanadában, ahol különböző csoportok próbálják megszerezni az irányítást a prémpiac felett.

A történet egy Michael (Landon Liboiron) nevű ír fiúval kezdődik, aki a legjobb barátjával és annak a húgával megpróbál ellopni egy lőporos hordót egy angol hajóról, hogy azt eladva tudjanak maguknak… Ételt, ruhát…, akármit venni (pontosíthatnék, de nincs az az isten, hogy egy ilyen apróság miatt újranézzem akár csak egy percét is a sorozatnak…).

Michael haverját lelövik, a csajt letartóztatják, míg srác a hajón elrejtőzve ott ragad és végül Kanadában köt ki. Itt ahogy leszáll a hajóról, rákennek egy gyilkosságot (tényleg) és a helyi nagyfőnök, Lord Benton (Alun Armstrong), a Hudson’s Bay Company (az East India Company helyi kistestvére minden téren) helytartója egyből be is szervezi a Declan Harp elleni magánháborújába.

Na de ki az a Declan Harp? Hát, Jason Momoa, az egyetlen épkézláb karakter a sorozatban. Harp egy ír-bennszülött félvér, aki emiatt kívülálló mindkét csoportban. Persze az sem segíti a társadalmi helyzetét, hogy minden módszerrel megpróbál keresztbe tenni Lord Bentonnak, miután az kivégeztette Harp családját, mert Harp (Benton korábbi pártfogoltja) valamivel felidegesítette azt.

Mindezt kétféleképpen teszi: egyrészt próbálja meggyőzni a helyi bennszülötteket, hogy a HBC helyett vele üzleteljenek, neki adják el az értékes prémeket, másrészt pedig megállás nélkül öli a HBC embereit, Bentonnal is többször bepróbálkozik.

És ennyi. Nyilván vannak mellékszálak (Michael barátnője, egy francia befektető, mint harmadik fél a prémért folytatott harcban, a helyi kocsma főnöknőjének a szárnypróbálgatásai), de ezek nem túl jelentősek a fő sztori szempontjából. Vagy legalábbis még nem. Viszont annál inkább érdektelenek.

Valahogy a Frontier nézése közben egy képzeletbeli jelentet játszódott le a fejemben, mégpedig az, hogy miként született a sorozat. Szerintem úgy, hogy a Discovery Canada valamelyik fejese véletlenül átkapcsolt a History Channel-re egy Vikings-ismétlésre, majd kitalálta, hogy kell az ő csatornájának is egy ilyen. Kosztümös? Pipa! Részben valós történelmi háttér? Pipa! Okos(nak szánt) tervezgetés és ármánykodás? Pipa! Szex és vér? Pipa!

Az összecsapott, elnagyolt és klisés történet mellett még valami lehúzza a sorozatot: a színészi játék. Míg Momoa alakítása élvezhető (annak ellenére, hogy a nyilvános szereplései alapján ő az egyik leglazább ember Hollywoodban, mégis hibátlanul kirázza a kisujjából ezeket a vad, erőszakos, már-már sebesült állat kiszámíthatatlanságát idéző karaktereket) a többiek vagy jellegtelenek, vagy idegesítőek.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Bolton okoskodni próbál és a hatalmát fitogtatja (már amikor nem kap épp dührohamot Harp aktuális húzása miatt), Michael unalmasan próbál túlélni a vadonban. Grace (Zoe Boyle), a kocsma tulaja próbálja építgetni a saját birodalmát, úgy hogy ne kerüljön a Bolton és Harp közötti kereszttűzbe, Michael barátnője nyafog, közben meg van egy részeges pap, aki comic relief akar lenni, de az istennek sem jön össze neki.

Ott vannak még a franciák, akiknek hirtelen pár jelenetet szántak az évad második felében, hogy elkezdjék építeni a második évados történetszálukat, na meg a bennszülöttek, ahol kisebb polgárháború érlelődik.

De a pálmát nálam mindenképpen Lord Bolton jobb keze, Captain Chesterfield (Evan Jonigkeit) alakítása viszi, és nem jó értelemben. Gyakorlatilag nincs olyan sora a fickónak, amit ne üvöltve, egy tesztoszteron kúrájának a csúcspontján lévő “testépítő” agresszivitásával adna elő. Egyszerűen lehetetlen komolyan venni.

Adja magát, hogy összehasonlítsuk a közelmúlt másik, hasonló korszakban játszódó sorozatával, a Taboo-val, de inkább ne tegyük. Bár ott is vannak egysíkú karakterek, viszont azokat elbírja a sorozat, mert Tom Hardy karizmatikus alakítása simán elviszi a hátán a gyengébb jeleneteket. Itt ilyesmiről szó sincs.

Hiába erős Momoa alakítása, az jó, ha a negyedét teszi ki egy résznek. A többi a különböző bé-szálak mozgatására megy el, amihez Harpnak köze sincs. Arról nem is beszélve, hogy annak a sorozatnak a története ezerszer jobban ki lett gondolva, mint a Frontieré. A Taboo esetében magával ragad a sorozat brutális, könyörtelen és gyakran gyomorforgató világa, míg itt a hasonló elemek egyszerűen mesterkéltnek hatnak.

Végezetül még pár szó a technikai megvalósításról. A külső, vadonban forgatott helyszínek alkalmanként gyönyörűek, már amikor lehet belőlük látni valamit. A sorozat jelentős része ugyanis éjszaka játszódik (lopnak, lopakodnak, lopakodva ölnek), viszont amikor kültéri helyszínen játszódik a sztori, azt alig lehet látni. A sorozat sötét, túl sötét.

Értem én, hogy korhű az a pár fáklya és nincs megvilágítva stúdiólámpákkal a jelenet, mint máshol, de az pont azért történik, hogy látni lehessen, hogy mi történik a szereplőkkel. Ha sötét, kifejezéstelen árnyékokat akarok nézni miközben hangokból próbálom kideríteni, hogy mi történik, akkor kidobok a kutyának egy jutalomfalatot az éjszaka közepén és közben próbálom kifülelni, hogy melyik szomszéd kíván engem a pokolra az éjjel ugató kutya miatt. Ha sorozatot nézek, akkor látni akarom, hogy mi történik!

Korábban egy kommentelő felhozta a sorozattal kapcsolatban, hogy mennyire meglátszik a jelmezeken, hogy a jelenet előtt adták a színészekre, egy alapos mosás után (vagy valami ilyesmi, nem emlékszek pontosan, de a lényeg ez volt). Ez teljesen igaz.

A konkurens Vikings-nél látszik, hogy használják a jelmezeket, hogy vízben, sárban csúsznak, harcolnak bennük. Ez azt eredményezi, hogy azok tényleg hétköznapi ruhának tűnnek, míg itt rendkívül nyilvánvaló, hogy gondosan összeállított jelmezről van szó, nem pedig egy valóban kényelmes, praktikus ruháról.

Hogy milyen pontszámot adok a sorozatnak? 5/10. Átlagból semmivel sem kiemelkedő iparos munka a GoT/Vikings-klónok közül, semmi több. Ajánlani maximum azoknak merném, akik megállás nélkül falják a kosztümös, kicsit történelmi sorozatokat, kábé úgy, mint winnie az időutazósokat.

Fogom nézni a folytatást? Persze, mert egy OCD-s kompletista őrült vagyok, aki végignézett már rosszabb sorozatokat is. De az még nem jelenti azt, hogy tűkön ülve várom a már berendelt második szezont.

5 hozzászólás Ne habozz!

Lemoni - 2017. 04. 02. 21:51

Talán 3 részt bírtam belőle, csakis Momoa és Liboiron miatt, mert kedvelem őket. A történet értékelhetetlen, még inkább a jelmezek, látom, másnak is szemet szúrt. Most komolyan, konfekció bőrkabát? :o Meg modern nyírt frizura? Á, ez nagyon mellément próbálkozás volt.

Annatar - 2017. 04. 02. 23:45

Három rész után tartottam pár hét szünetet, aztán gondoltam, ideje megnézni a maradékot. Valahogy annyira jellegtelen volt az egész, hogy nem is emlékeztem, mi történt korábban :P Meg hogy mitől lett hirtelen olyan fontos Harpnak Michael, hogy az életét kockáztatta érte?
Meg valahogy egyik karakter sem tudott érdekelni. Én biztosan nem térek vissza a folytatásra, ha lesz.

Geza Kovacs - 2017. 04. 03. 00:10

Jó, hát ez nagyon brit sorozat. Egyértelműen a szövegelésen van a hangsúly, a ruhák is látványosan szekrényből jönnek tényleg, és óriási hangsúlyt fektettek a korabeli(nek szánt?) beszédre, amit ennek megfelelően csomószor nem is értettem. Kétségtelenül nem volt egy nagy szám.

hahakocka - 2017. 04. 03. 09:10

A Vikingeknél mindeközben nem elég korhű a pajzsok, páncélok, ruhák sora. Egy ismerősöm akadt ki ez miatt nagyon, aki egy hagyományőrző egyesületben pont a viking, Kelet-európai népek és Magyar seregek terén harcolnak, hol egyszer egyik felet hol egyszer másik felet képviselve.

Látszik is néha hogy mintha kis gyerekek fakarddal csapkodnának stílusa van. Na most azért túloztam picit. De egyRómához, Trónok harcához mérten már igaz.

Lantaar - 2017. 04. 03. 18:52

@Annatar: ott gyakorlatilag a legnagyobb klisét dobták be: Harp saját magát látta meg Michealben… -.-‘

@hahakocka: a Vikingsben azt tény, hogy a ruhák kevésbé korhűek, de ott érezhetően törekedtek arra, hogy ne csak jól nézzen ki amit a színészekre adnak, hanem valamilyen szinten praktikus is legyen és többé kevésbé el is lássa az eredeti feladatát. Hiába a History channelen van, sajnos vannak benne anakronisztikus megoldások. Ettől függetlenül a fegyverzet illetve a pajzsok talán a legkorhűebbek a kosztümös sorozatok között.
Egyébként a Vikingsben a harcról sok helyen elismerően beszélnek a szakértők. A seregek mérete, az alkalmazott harci stratégiák túlnyomó része rekonstruálható korabeli források alapján. Maga a két ember között harc azt viszont nyiltan és elismerten több, részben korabeli, stílus egyesítése, mivel nem tudjuk, hogy a vikingek miként harcoltak. Nem maradtak fenn útmutatók, kiképzési leírások, így maximum a korabeli krónikák és az évszázadokkal később íródott sagák alapján lehet részben rekonstruálni, hogy miként harcoltak. És ezek a források azt sejtetik, hogy a vikingeknek erőteljesen improvizációs harci stílusuk volt, amiben nagy szerepet játszott a környezetük, az őket körülvevő fegyverként használható tárgyak.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz