Amikor osztottuk szét a finálékat akkor nyugodt szívvel vállaltam be a CBS sitcomját, mivel vissza akartam nézni bele az első két rész után amúgy is. Hát, felesleges volt, pont olyan keveréket nyújtott a végén is, mint az elején. Ez akár pozitívum is lehetne.

Az alapokról bővebben winnie pilotkritikájában olvashattok, amivel minimum pontszámilag simán egyet is értettem. Problémám, hogy a sorozat ennyi sitcommal a hátam mögött ez nagyon nagy középszer. Még a kommerszek között is.

A Superior Donuts nyilván nem valami elvont komédiával csap össze, hanem a Seinfeld, Friends és hasonlók nyomdokain haladókkal. Nemcsak az élő közönség nevetése miatt teszi ezt, hanem a témák és írás alapján is, és ezeknek a közelébe sincs, hiába van pár veterán komikus a szereplőgárdában.

A sorozatnak egyetlen tényleges előnye van: az érzelmi része. Igen, egy komédiáról beszélünk, de közben mégis csak egy fánkboltban összejövő társaságról, akik között akad pár szívmelengető pillanat. És ezt nem cinikusan írom.

A gond, hogy a viszonylag korrekt érzelmi alapok mellett sajnos a poénok egyáltalán nem ütnek, amit ez esetben is aláhúz a nézők folyamatos röhögése nevetése. Valami hihetetlen miken szakadnak, konkrétan elrettentő. Így igazából pont a formátuma nyírja ki számomra a Superior Donuts-ot.

Részemről képtelenség, hogy ilyesmire még valaha komolyabban szánjak időt, főleg ha ennyire hidegen hagynak a karakterek, ami valljuk be, egy többkamerás sitcomhoz mindenképp kéne. Ugye a folytatás már a zsákban, szóval aki bírta a sorozatot, az örülhet jövőre is.