– You said having kids would be fun.
– I said making kids would be fun.

Szinte biztos, hogy manapság már nem vinném a végéig a Two and a Half Ment. De mivel azt kitoltam, így egy ennyire tipikus darabra mint a CBS-es Man with a Plan már végképp nincs időm. Főleg nem éveken át.

Gondolom a pilotnál is írtam, hogy Matt LeBlanc-kal még a Joey-t is végignéztem, az Episodes-ban pedig aztán főleg jó. Itt inkább az előbbihez hasonló figurát hoz, szóval nem nagyon skálázható a színészete, de abból is inkább egy visszalépést mutat be. Amit simán megértek, hiszen nem sok felkérést kap látszólag, szóval a biztos fizetés mindig jól jön. Csak épp nekem nem muszáj nézni.

A lényeg, hogy sajnos maga az írás borzasztó a sorozatban. Nem is csak a kilométerekről látható poénokra gondolok, hanem magára a problémára is, amire az egész rész épült. Elvileg ők komoly szülők, ha jól rémlik az évad eleje, akkor viszonylag felnőttesen álltak hozzá a problémához, hogy a feleség visszamegy a munkába, és emiatt többet kell a gyerekekkel foglalkozni az apának.

Erre a fináléban, mint két huszonéves újra gyereket akartak, csak mert… megfogtak egyet a kezükben. Először ezt a problémát meg sem tudták beszélni, aztán egy rossz élmény miatt mégis belevágtak, aztán rájöttek, hogy jó sok mindenről kell lemondani érte. Már a probléma 20 perces levezetése is borzasztó volt, de ha hozzátesszük, hogy háromgyerekes, negyvenes felnőttekről beszélünk?

Hogy ne csak negatívumokkal jöjjek: egy viszonylag jó poén volt az egész részben. A lépcsősre gondolok, ha valaki látta innen. Ott tényleg őszintén elmosolyodtam. De nyilván nem térek vissza miatta a sorozathoz.

Ugye jön a folytatás, szóval aki nem ért egyet velem, az azért örülhet, mert a CBS-re mindig számíthat, ha többkamerás, élő közönség előtt felvett szitkomokról van szó.