login |

Master of None

2017. 07. 19. 21:30 - Írta: human

12 hozzászólás | kategória: kritika,

A Netflixes Master of None van olyan különleges sorozat, hogy már csakazértis érdemes néhol belenézni. Persze akad benne 1-2 átívelő szál, szóval nem a második szezon végére kell nyúlni, de annyira megragadó a furcsasága, hogy már csak érdekességképp is ajánlható.

Alapozásnak a pilotkritikám, vagy CyClotroniC éltetését ajánlanám az első évadról. Ha jól emlékszem winnie-nek nem jött be, ami amúgy szintén teljesen érthető álláspont. Eléggé megosztó a sorozat, sokszor rúgja fel a bevált receptet, néha még számomra is rosszul.

A történet röviden annyi…, hogy a készítő Aziz Ansari és Alan Yang képileg dolgoz ki olyan témákat, amiket 5 perces standup poénban sütnének el. Legyen ez az idősek kezelése, az indiaiak foglalkoztatása a filmekben, a melegség elfogadása családon belül, meg hasonlók. Jó ideig csak lazán függnek össze a részek, és hiába tetszett az épp aktuális nagyon, a következő epizód sokszor teljesen más ritmusban más témáról szól, ami simán lehet, hogy épp nem üt be annyira.

Mindez nem azt jelenti amúgy, hogy a Master of None zseniális, viszont eszméletlenül kísérletező, különleges darab. És most jön a megosztóbb vélemény: szerintem az első évad sokkal jobb, mint a második. Mondjuk azt elismerem, hogy alkotóilag ambiciózusabb, amit idén próbáltak Ansariék, viszont pont így lehetett melléfogni is.

Természetesen idén is voltak zseniális epizódok, például az Olaszországban játszódó, CyClotroniC által is említett dolgok előtt tisztelgő feelgood adagot jó volt nézni. Ahogy a Woody Allen New York-imádatát idéző pillanatok is remekek voltak. Konkrétan a 2×06, a New York I Love You, ami nyugodt szívvel hagyja el a főszereplőket 30 percre, önmagában is gyönyörű.

Viszont a 2. évad negatívumaihoz is el akarok érni lassan, szóval jöhet a sokak szerint túlságosan csapongó 2×05, a The Dinner Party, ami engem a végén egyszerűen szíven ütött azzal a dallal. Viszont pont ez hozta be azt a melodramatikus szálat, ami lehúzta a sorozatot.

Hiába állt a Master of None a megcsalás, életút, elvárások és a többi kérdéshez teljesen realistán, ha egyszerűen túl sokat foglalkozott ezekkel, szembe haladva az összes többi rész által felvezetett dologgal. Mert előtte egy-egy téma köré épültek a részek, és az is jelentőséggel bírt, hogy a főszereplő mindenkit barátjaként kezelt, és teljesen természetesen viselkedett a hozzá így viszonyuló nőkkel.

Pont ez volt az egyik erőssége a sorozatnak, hogy amikor elővett problémákat, akkor a főbb szereplői tulajdonképpen már csak rácsodálkoztak azokra, mert ők már sokkal elfogadóbban gondolkoztak a témákban. Erre jött a komolyabb szerelmi dráma…

Ezekkel ellentétben viszont az S1 sokkal ügyesebben tartotta meg az arányt a “standup” témák és a karakterdráma között. Erőteljesebben csapongott, viszont ez jobban is állt neki. Nyilván felnőttesebb a 2. évad, kicsit szomorkásabb, és értem, hogy miért akartak előrébb lépni a készítők, viszont sajnos nekem ez már kevésbé jött be.

Igazából pontozni nem tudom, annyira egyedi ez a sorozat. Inkább azzal zárnám, hogy tényleg érdemes akár random is belenézni egy jobban hangzó címme bíró epizódba, mert részről-részre is sokszor teljesen másmilyen a Master of None.

12 hozzászólás Ne habozz!

Zuzu - 2017. 07. 19. 21:40

Imádtam az 1. évadot, viszont még jobban a 2-at!

crashland - 2017. 07. 19. 22:31

Meg tudom érteni a véleményt, de nekem a második évad
tetszett jobban :-)

Szerelmes szál teljesen homerun volt számomra,
szinte teljesen ugyanezt éltem át, amire kicsi az esély? (Vagy?)
Totál realisztikus és okos volt az egész, zseniális részekkel egybeöntve.

idioty - 2017. 07. 19. 22:59

Én szép lassan nézem a részeket nagy kihagyásokkal. Nekem tetszik, az első is tetszett. Viszont azért annyira más minden rész, mert mindegyiket más írta és más rendezte. Persze ugyanazok váltakoznak az írói és,rendezői székek én, de lehet ezért ennyire változatos. Én még mindig szívesen nézem, ha csak lassan is.

CyClotroniC - 2017. 07. 19. 23:07

Én még mindig szerelmes vagyok ebbe a sorozatba. Csomó arca van, de bármit csinál, imádom. Mindenki a stand alone kitekintőket élteti inkább, én mindkét szezon átívelő love storyjáért is odavagyok. Hatalmas szíve van az egésznek és emellé még tök okos is.

Wall-E - 2017. 07. 20. 00:21

Zseniális sorozat, én azért egyben nézném szép sorban, van valahogy egy íve a sok témától függetlenül. :) Nagyon szép az egész.

clegane - 2017. 07. 20. 00:42

nahát, nekem is a 2. évad tetszett jobban.

Lordviktor - 2017. 07. 20. 08:24

Én is csatlakozom akiknek a másodij évad jobban tetszettekhez. Franceska és Aziz kapcsolata simán megérte a több részre húzást, nem csak az eye-candy faktor miatt. A Love-val együtt a Mater of None a két kedvenc Netflix sorozatom lett.

mark - 2017. 07. 20. 11:02

Igazán különleges sorozat a Master of None, nagyon a szívemhez nőtt. A 2. évad nekem sokkal jobban tetszett, “felnőttesebb”, generikusabb volt szerintem, mint az azt megelőző, plusz Francesca > Rachel. Rendkívül hangulatos volt a szezon, nagyon sokféle érzést közvetítettek a részek, pl. olasz életérzés, New York-i életérzés. Valamint ott volt a 2×08, aminél jobb sorozatepizódot alig párat láttam eddig. És tényleg az van, hogy ki lehet ragadni egy-egy részt, amit az is megnézhet, aki amúgy nem ismeri a sorozatot. Ha nem lesz harmadik évad, én nem fogok bánkódni miatta, ez a két évad örök emlék marad számomra, de ha mégis lesz, azt nagy örömmel várom.

mark - 2017. 07. 20. 11:23

És ha szabad egy kis önreklám, annyira magával ragadott a sorozat 2. évada, annak látványvilága, hogy csináltam hozzá nem olyan rég egy képösszeállítást: https://www.flickr.com/photos/156442580@N03/

unrealnoise - 2017. 07. 20. 14:07

Szintén második évadot favorizált, hatalmas lelke van a sorozatnak, a karakterek imádni valóak, és tényleg annyira emberi az egész…

Shannen - 2017. 07. 20. 22:08

Pont az elmúlt két hétben néztem végig mindkét évadot és rögtön teljesen beleszerettem a sorozatba. Tulajdonképpen csak azt tudom ismételni, amit fentebb is többen elmondtak, tényleg egy imádnivaló, okos, gyönyörűen fényképezett sorozatról van szó, aminek akkora szíve-lelke van, mint nagyon kevés másiknak.

Nekem talán azért jött be jobban egy nagyon-nagyon picivel az első évad, mert NY-on nagyobb volt a fókusz, és az a város nekem a szívem csücske. Miközben a 2.évados olaszországi részeket is imádtam, a kissráccal az élen.

A love storyk tekintetében nálam mindkettő nagyon betalált.

Mintha azt olvastam volna, hogy Ansari jelenleg nem tervez további évadokat, amit egyrészt kicsit sajnálok, másrészt végülis hiányérzetem nagyon nincs, mert így is nagyon komplett részeket és évadokat kaptunk, amivel nálam rögtön top10 is lett a sorozat. Ha egyszer lesz időm ezt is újra fogom nézni.

idioty - 2017. 07. 23. 00:48

Végignéztem. Nekem is nagyon tetszett a második évad. Tetszett a szerelmi szál nagyon és drukkoltam is nekik. De tetszettek a megoldások is. Pl a rémálmot nagyon jól megcsinálták. Meg nagyon tetszett az a rész, amikor az L barátján keresztül mutatták be, hogy milyen nehéz is elfogadtatni akár a családunkkal a “másságot”.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz