I think you’ve got half the population focused on the clitoris.

Azt hiszem, visszatért a Curb Your Enthusiasm, ha a fenti mondat egy jótékonysági esten hangozhat el teljesen a társalgásba illően.

Egy komoly kérdéssel kezdeném: van olyan a Földön, aki most kapcsolódik be az HBO alapsorozatába? Nyilván a premier magában is működő poénok tömkelegével van tele, de valahogy mégis nehezen tudom elképzelni, hogy valaki épp most ül le a Curb elé, mert végre bele akar nézni. Főleg, hogy mostanra már a kritikai visszhang sem olyan erős.

Egyetlen tényleges érvet tudok felhozni az újoncoknak, mégpedig azt, hogy a sorozat 6 éven át pihent, szóval a Seinfeld után ezen dolgozó Larry David ülhetett a poénokon egy darabig, volt ideje törnie a fejét a folytatáson. Bár ha jobban belegondolok, előtte sem a nagy hullámzás volt jellemző, és most is volt olyan csattanó, ami nem ült, szóval a sorozat olyan mint eddig.

El is jutottam a konkrét premierig, ami szerencsére nem Trump-oltással kezdett – bár mondjuk a főszereplő félig kitalált személy, simán lehetne republikánus is. A lényeg, hogy több dolog mellett az SJW-k által keltett feszültségről ordibáltak kicsit, na meg Lerry belekötött az Ayatollah-ba. Mi mást kezdene az életével, nem?

Persze a sorozat alapja, hogy mindenki utálja a főszereplőt, aki minden borzasztó tettéért meg kell, bűnhődjön “Larry fucking David” itt is, szóval miért pont az Ayatollah lenne a kivétel? Nem mellesleg ez adott egy tényleg meghökkentő pillanatot is ide a premierbe.

A végeredmény persze az, hogy Larry megérkezett, és hiába komikus, nem az volt az első kritikája, hogy k**va Trump.