(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Az ABC a keddi családi komédia napján múlt héten a tévében is elindította a nagyon nem családi komédia újoncát – a pozicionálás nekünk nyilván mindegy, cserébe a józan ész viszont azt mondatja velem, hogy a The Mayor-nek sokkal nehezebb lesz sikert aratnia, pedig sok kritikus szerint, ha csak egy országos újonc komédiát próbál be az ember, akkor ezt érdemes.

THE MAYOR – 1×01 – 5/10

Nem tudom. Alapvetően tisztességes lett a végeredmény, és már a pilotból leszűrhető, hogy akár még nőhet is ez a szint, de nekem valahogy mégsem állt össze annyira ez a fish out of water-sztori. Úgy értem, hogy ez egy olyan történet, aminek muszáj sokkal viccesebbnek lennie. És a szándék meg is volt rá, hiszen elég erős a karakterekből fakadó, nem poénokra kijátszott humor.

A történet tényleg pár szavas (ez sokszor a siker kulcsa), egy rapperből véletlenül polgármester lesz annak ellenére, hogy nem akar ő nyerni a választásokon, csupán ismertségre kívánt szert tenni, promotálni a sufnialbumát. Na, ez túl jól sikerül, a srác két homie-val bele is veti magát a “munkába” ahogy azt elképzeli Móricka-alapon, de szerencsére kap maga mellé egy politikai mindenest, aki megpróbálja gatyába rázni és irányba terelni a laza csávót.

Kicsit tipikus lett a kezdés, pont olyan karaktereket hozott, amilyeneket vár az ember, és ez a kiszámíthatóság csak akkor lett volna jó, ha a főhőst alakító Brandon Michael Hall kiemelkedően jó lett volna – bele fog idővel rázódni a szerepbe, persze. Lea Michele elég tipikus (de ilyen, laikus polgármester mellett vicces) figurát hozott a maga karót nyelt, pörgő, szakmai módján, a többiek is inkább a klisékalauzból másztak elő.

Annak ellenére, hogy egyelőre inkább a hangnem volt a nyerő a karakterek ellenében, a pilotban meglepő módon az általam nem túlságosan kedvelt Yvette Nicole Brown volt a fénypont (oké, TK is jó arc volt, de ő inkább a stílusa és a dumái miatt), mert itt valahogy nagyon jól működtek a természetesen érzelmesebbre hangszerelt anya-fia jelenetek, talán azért, mert valóságszagúak voltak, nem idétlenkedték el őket. Annyira.

Korrekt volt a kezdés, de éreztem, hogy nem tudok átállni a sorozat hullámhosszára, így nem kötött vagy nyűgözött le túlságosan – lehet, hogy egyszerűen nem a stílusom. Viszont látok benne annyit, hogy bizakodjak.