Red Oaks: a 3. évad
1 hozzászólás | kategória: kritika, Red Oaks
Mindig “zavart”, amikor azt olvastam egy sorozattal kapcsolatban, hogy elfogytak az írók ötletei. Ez annyira abszurd kijelentés, hiszen azokat az embereket azért fizetik, hogy napi több száz ötletet bedobjanak a közösbe, vagy hogy olyanokat alkalmazzanak, akik friss fejjel ötlethegyeket tudnak szállítani. De a Red Oaks esetében a záró szezon második része közben nekem is ez járt a fejemben. Hogy elfogytak az ötletek.
80-as évek. Country club, amit itthon talán golfklubként fordítanak, még akkor is, ha itt a tenisz volt a középpontban. Feelgood. Szintizene. Fiatalok. Coming of age. Remek rendezők (Hal Hartley, David Gordon Green, Gregg Araki, Amy Heckerling). Annyi lehetőség lett volna az Amazon-os Red Oaks-ban, de a nagyon jó első szezon után az S2 már csak szimplán jó volt. A harmadik meg…
Akár azt is mondhatnánk, hogy a Red Oaks kapott a harmadik évad hat részével egy lezáró filmet, amiből kiderült, hogy ki milyen úton és merre indul el a nagybetűs életbe, vagy folytatja azt. Persze nem klasszikus lezárást kapunk, inkább egy nyitást a folytatás felé, miközben a karakterek (már akik visszatértek…) kapnak egy minisztorit.
Lehet, hogy szerencsésebb lett volna inkább csak David-re (esetleg még Wheeler-re) koncentrálni és vele egy teljesebb, mélyebb, filmszerű sztorit elmesélni, nem csak egy “nehéz filmesként befutni”-üzenetűt némi hepienddel, mert a szezon koncepciójával tényleg az a gond, hogy azzal nem megyünk sokra, ha a szereplőket pár felületes jelenet révén egy apró lépéssel előrébb lökjük. Nem megoldás az elaprózás.
David-et elég fura volt látni az új közegében, de ő nem okozott csalódást, ráadásul az oldalán behozott karakterek működtek is, cserébe Skye eltűnt a sorozatból, csak egy jelenetre hozták vissza – nem tudom, hogy vele terveztek-e többet is, vagy csak ennyire volt lehetőségük. Wheeler esetében pedig, bár ő szállította a humor zömét, maga a tanáros szál kifejezetten WTF volt, mármint olyan szempontból, hogy csak ennyi jutott neki. Ez nagyon vékony és random.
Fura volt látni, ahogy ennyire mezei az évad, és tényleg az járt a fejemben, hogy a készítők az első évadban ellőtték a puskaporukat, majd a 2. évados váltásokkal zsákutcába kormányozták magukat, ahonnan nem tudtak kihajtani, nem tudták, mihez kezdjenek a karakterekkel, azaz elfogytak az ötletek (voltak egyáltalán 10-20 részen túl?). Vagy csak az Amazon költségvetése nem engedte, hogy szélesebbre tárják a 80-as évek világát.
Bár a 3×02 után kaszálni akartam a sorozatot (akkor fogalmazódott meg bennem ez a “hét kérdése”), végül maradtam, amit végülis nem bántam meg, mert azért amikor valóban feelgood lett ismét a Red Oaks, akkor nagyon kellemes volt. De ettől még az egész 3. szezon egy jókora csalódás, nem lettünk okosabbak azzal, amit kaptunk, s bár nyilván jó volt nézni még egy kicsit az ismert és kedvelt karaktereket, de ha ilyen lett volna végig a sorozat, akkor biztos, hogy nem lett volna nézős.
1 hozzászólás Ne habozz!
Egyetértek, az első évadban volt valami bájos, de a másodikra már csak a szappan meg a klisék maradtak, mintha nem számítottak volna a saját sikerükre.
Ide írd
Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>
Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz