Mindig “zavart”, amikor azt olvastam egy sorozattal kapcsolatban, hogy elfogytak az írók ötletei. Ez annyira abszurd kijelentés, hiszen azokat az embereket azért fizetik, hogy napi több száz ötletet bedobjanak a közösbe, vagy hogy olyanokat alkalmazzanak, akik friss fejjel ötlethegyeket tudnak szállítani. De a Red Oaks esetében a záró szezon második része közben nekem is ez járt a fejemben. Hogy elfogytak az ötletek.

80-as évek. Country club, amit itthon talán golfklubként fordítanak, még akkor is, ha itt a tenisz volt a középpontban. Feelgood. Szintizene. Fiatalok. Coming of age. Remek rendezők (Hal Hartley, David Gordon Green, Gregg Araki, Amy Heckerling). Annyi lehetőség lett volna az Amazon-os Red Oaks-ban, de a nagyon jó első szezon után az S2 már csak szimplán jó volt. A harmadik meg…

Akár azt is mondhatnánk, hogy a Red Oaks kapott a harmadik évad hat részével egy lezáró filmet, amiből kiderült, hogy ki milyen úton és merre indul el a nagybetűs életbe, vagy folytatja azt. Persze nem klasszikus lezárást kapunk, inkább egy nyitást a folytatás felé, miközben a karakterek (már akik visszatértek…) kapnak egy minisztorit.

Lehet, hogy szerencsésebb lett volna inkább csak David-re (esetleg még Wheeler-re) koncentrálni és vele egy teljesebb, mélyebb, filmszerű sztorit elmesélni, nem csak egy “nehéz filmesként befutni”-üzenetűt némi hepienddel, mert a szezon koncepciójával tényleg az a gond, hogy azzal nem megyünk sokra, ha a szereplőket pár felületes jelenet révén egy apró lépéssel előrébb lökjük. Nem megoldás az elaprózás.

David-et elég fura volt látni az új közegében, de ő nem okozott csalódást, ráadásul az oldalán behozott karakterek működtek is, cserébe Skye eltűnt a sorozatból, csak egy jelenetre hozták vissza – nem tudom, hogy vele terveztek-e többet is, vagy csak ennyire volt lehetőségük. Wheeler esetében pedig, bár ő szállította a humor zömét, maga a tanáros szál kifejezetten WTF volt, mármint olyan szempontból, hogy csak ennyi jutott neki. Ez nagyon vékony és random.

Fura volt látni, ahogy ennyire mezei az évad, és tényleg az járt a fejemben, hogy a készítők az első évadban ellőtték a puskaporukat, majd a 2. évados váltásokkal zsákutcába kormányozták magukat, ahonnan nem tudtak kihajtani, nem tudták, mihez kezdjenek a karakterekkel, azaz elfogytak az ötletek (voltak egyáltalán 10-20 részen túl?). Vagy csak az Amazon költségvetése nem engedte, hogy szélesebbre tárják a 80-as évek világát.

Bár a 3×02 után kaszálni akartam a sorozatot (akkor fogalmazódott meg bennem ez a “hét kérdése”), végül maradtam, amit végülis nem bántam meg, mert azért amikor valóban feelgood lett ismét a Red Oaks, akkor nagyon kellemes volt. De ettől még az egész 3. szezon egy jókora csalódás, nem lettünk okosabbak azzal, amit kaptunk, s bár nyilván jó volt nézni még egy kicsit az ismert és kedvelt karaktereket, de ha ilyen lett volna végig a sorozat, akkor biztos, hogy nem lett volna nézős.