login |

Broken: az 1. évad

2018. 01. 21. 21:20 - Írta: gromit

5 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

We might be bruised but we’re not broken.

A Broken a BBC egyik legerősebb drámája volt 2017-ben (szerintem a napjainkban játszódó nem-nyomozósok közül a legjobb), amiben ráadásul Sean Bean élete legnagyobb alakítását hozta. A készítő, Jimmy McGovern az ausztrál fegyenctelepes kirándulása után visszatért hazai terepre, a jelenkor Angliájába, és milyen jól tette. (Így utólag már nem bánom annyira a Banished kaszáját.)

Michael Kerrigan katolikus pap egy meg nem nevezett észak-angliai iparváros jobb napokat is látott külvárosi negyedében (a forgatás egyébként Liverpoolban volt). A helyi közösség életében központi szerepet tölt be ő és a templom, de miközben nyáját próbálja terelgetni, útmutatással szolgálni, addig önmaga is kétségekkel küzd, valamint múltja is kísérti.

A Broken (avagy az író McGovern) a vallásos témához kellő ismerettel, figyelemmel és érzékenységgel nyúl. Nem akar megtéríteni, de eltéríteni sem. Inkább objektív megfigyelőként, enyhén kritikus szemmel, kérdéseket felvetve, de nem megválaszolva, próbálja meg bemutatni a botrányokkal sújtott és csökkenő hívőszámmal és befolyással küszködő egyházat és szerepét a jelen Angliájában.

Azt itt máris közbevetném, hogy a sorozatot vallásosoknak, gyakorló katolikusoknak és ateistáknak, a vallási témák iránt egyáltalán nem érdeklődőknek is nyugodt szívvel tudom ajánlani. A vallás csak az egyik fontos téma, miközben a közösség pilléreként funkcionáló templom keretet szolgáltat emberi sorsok bemutatásához, olyan súlyos társadalmi problémákat bontogatva, mint elszegényedés, diszkrimináció, függőség, vagy gyász.

Az abszolút főszereplő Michael atya (Sean Bean). Önmarcangoló, hivatásában és elhivatottságában kételkedő figura. Alapvetően jó ember, segítőkész, de önmaga is megfáradt lélek. Látomások gyötrik, és családja is problémás (idős beteg anyjának ápolásából ő is kiveszi a részét). Nehéz gyerekkorát pár említés mellett elsősorban flashbackekből ismerjük meg. Sokszor látjuk vonaton ülni, ez kicsit később állt nekem is csak össze, hogy ilyenkor a családját készül vagy volt meglátogatni (anya-testvér-unokatestvér, kártyapartival összekötve). Michael atya szerepe még, hogy rajta keresztül ismerjük meg a legtöbb karaktert.

Minden részben van egy kiemelt karakter, s közülük is azok működnek a legjobban, akik több részben, szinte állandó szereplőként tűnnek fel. Ezekben a mellékszerepekben is nagyszerű alakításokat láthatunk.

Anna Friel egyedülálló háromgyerekes anyaként, akinek pár perc késés miatt dominóeffektus-szerűen felborul az amúgy sem rendezett élete. Muna Otaru anyaként, akinek mentális problémákkal küldő fiát hazaküldik egy intézetből, mondván az ő állapota a legkevésbé súlyos. Mark Stanley lelkiismereti válsággal küzdő rendőrként, Paula Malcomson komoly anyagi és egyéb gondokkal szembenéző családanyaként. Tulajdonképpen a karakterek közül csak Carl lógott ki, és úgy általában az 5. rész kevésbé fogott meg, a “kinek rosszabb?” óvodás szintű veszekedésével (ami pedig szintén nagyon emberi vonás).

“Broken windows and empty hallways” – Nina Simone gyönyörű hangja indít el minden részt, vizuálisan is hozzá illő, lehangoló képsorral (Michael gyerekkorának elhanyagolt épületeiről), megalapozva a hangulatot, hogy aztán csak még nagyobb mélységekbe vezessen el minket.

A Broken nem könnyed szórakozás, viszont a témák felvetése, kibontása, az erőteljes színészi alakítások miatt maradandó élmény. És valahogy, a rengeteg rossz dolog után és ellenére a végkicsengése mégiscsak optimista. Nehéz nézni, de megéri megnézni. Letaglózó, felemelő.

(A történet tulajdonképpen így kerek. Ha lesz is folytatás, akkor valószínűbb, hogy Sean Bean nélkül, új karakterekkel új helyszínen lenne. Egyelőre hivatalos hír erről nincs, de Jimmy McGovern hajlana rá. Hasonló minőséget elvárva, én támogatnám.)

5 hozzászólás Ne habozz!

Snoopyzit30 - 2018. 01. 21. 22:25

Tavaly szeptemberben láttam, de azóta már újra is néztem. A tavalyi év top3 legjobb újoncába között volt nálam. Hihetetlen erős volt az atmoszférája, a színészi alakítások, a történetek, a zene. Valóban sokszor nehéz befogadni, mert fájdalmasan őszinte, de kicsit sem hatásvadász és ilyet ritkán látni.

Nagy hatással volt rám Sean Bean alakítása, egy percre sem jutott eszembe, hogy ő egy színész, a pap szerepében maradt végig, hatalmasat alakított.

Ami miatt féltem elkezdeni, az a vallási téma volt, mert mostanában a hideg ráz ki minden vallási baromságtól, de ha valami, akkor az tényleg erőssége a sorozatnak, hogy nem maga a katolikus vallás, hanem az ember van a középpontban, aki éppenséggel pap.

Ez egy 10/10-es sorozat. Aki nem sajnál rászánni 6 résznyi időt egy igazán jó emberi drámára, annak ajánlom!

atalanta - 2018. 01. 22. 07:34

Köszönöm, hogy született írás ehhez a sorozathoz! A tavalyi év egyik legmellbevágóbb, legmaradandóbb sorozata volt számomra! Életszagú! És simán a mi problémáink, a mi életünk, a mi vívódásaink is benne vannak! Nagyon nagy élmény! Csak ajánlani tudom! 10/10

Azorka - 2018. 01. 22. 09:23

Csakis ismetelni tudnam az elottem szolokat. Zsenialis. darab olyan melysegekkel, amire sokszor vadaszni kell a sorozatokban. Igazi tobb dimenzios figurak es tortenet, remek, hogy irtatok rola.

ElPadre - 2018. 01. 22. 09:36

köszi a cikket, sean bean, angol kisrealizmus, és katolikus is vagyok, már töl… öhh, rendelem is meg joe bácsitól.

corto maltese - 2018. 01. 22. 11:03

Ez jól hangzik! Biztos kimaradna, ha nincs ez az írás, köszi! Belekezdek, főleg hogy lezárt és csak 6 részes. Sean Bean amúgy is egy favorit színész nálam, a Trónok harcát is csak addig néztem, amíg ő volt a főszereplő… :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz