login |

Pretty Little Liars: Marlene is A – írta george

2018. 02. 05. 15:35 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: kritika,

Tavaly nyáron véget ért 7 évad után  a Pretty Little Liars, a fináléról itt a kritikánk, és a továbbiakban majd én is kitérek rá néhány mondat erejéig, de inkább összességében elemezgetném a sorozatot most, hogy már leülepedett bennünk – kitérve a pozitív és a negatív oldalaira is.

Ha jól emlékszem, talán a 2. évad elejétől nézem hétről hétre a sorozatot, írtam is pár kritikát hozzá (ez a tizedik), és sikerült együtt öregednem a karakterekkel, hiszen a sorozat elején és a végén is annyi idősek, mint én voltam, vagyok. Hiába kívántam már a PLL végét évek óta, mégis úgy vártam az utolsó részt, mintha a 2. évados lelepleződésre kerülne sor, mikor még volt értelme annak, amit láttunk.

Most már ismerjük a teljes történetet, a legnagyobb kérdésekre megkaptuk a válaszokat, az már részletkérdés, hogy milyen minőségűeket.

Kezdjük gyorsan egy kis áttekintéssel. A történet szerint egy középiskolás lány, Alison eltűnik, majd egy évvel később a barátait elkezdi terrorizálni egy „A” nevű egyén, hogy az események egyre „brutálisabb” fordulatokat vegyenek. Ennyit szerintem már sokan tudnak, aki nem, annak érdemes belenéznie a pilot epizódba, mely elég sok pozitív hozzászólást kapott annak idején.

“Nem voltak nagy elvárásaim, de kellemes meglepetés volt ez a pilot.”

“Nekem abszolút bejött, pont ilyen izgalmasra számítottam.”

Maga az alapanyag Sara Shepard azonos nevű könyvsorozata, mely a sorozat sikerének köszönhetően 16 kötetesre nőtte ki magát az évek alatt, nem számolva a kiegészítő novellákat. Itthon is megjelent ez első rész pár évvel ezelőtt, jelenleg a Könyvmolyképző kiadó tervezi újra kiadni az elsőt és később a folytatásokat. Én csak a könyvsorozat indító kötetét olvastam, a tévés változat szerintem jobb, egy ideig követi a könyvek cselekményét, aztán saját útra indul.

A folytatás aztán egyre több csalódott kommentet szült, lévén egyre több kérdés merült fel, egyre több mellékkarakter került a képbe és ezek mellé nem kaptunk válaszokat, csak időhúzást és egyre jobban ellaposodó szerelmi szálakat.

Ezek a romantikusnak szánt évődések, a szappanopera végül teljesen átvette a sorozat irányítását és bődületes nyújtásba kezdtek már az első évadok alatt a történetet illetően, hogy kitöltsék a játékidőt, lévén a sorozatnak sosem volt megtervezve túlzottan a jövője, az mindig a berendelésekkel együtt alakult, ami nem is lenne baj, de ez egyre jobban meglátszott a minőségen. A tovább mögött folytatom apróbb spoilerekkel vagy utalásokkal.

Az első évad végére mindenki azt várta, hogy jön a nagy válasz vagy legalábbis egy olyan cliffhanger, amibe beleremegnek a falak, de helyette csak egy langyos évadfinálét kaptunk. Aztán elkezdett telni az idő, jött az újabb szezon, egy előzményekről szóló Halloween-epizód, majd a nagy lelepleződés, hogy aztán a 3. évadra újabb „A” kerüljön képbe.

Egy rejtélyközpontú sorozat esetében nyilván nehéz úgy húzni a szálakat, hogy a rejtély mindig érdekes maradjon, de elkerülhetetlen az is, hogy ne kapjunk valamilyen választ egy idő után, mert a sok várakozás azért ki tudja ölni a nézőből a lelkesedést, főleg megfelelően adagolt nyomok nélkül.

A sorozat első nagy leleplezése a 2. évad fináléjában történt meg, a 47. epizódban, hogy aztán teljesen elveszítsék a gyeplőt az írók. Az első „A” kiléte szerintem meggyőző volt már akkor is, de visszagondolva szerintem már az is visszasírja, aki akkor nem örült neki.

Nyilván túl sok választ ekkor sem kaptunk mellé, és ez pont elég volt, hogy az írók a saját kreativitásuk csapdájába esve elkezdjék úgy bővíteni az „A-csapat” felépítését, hogy az követhetetlen és érdektelen legyen. A rengeteg mellékkarakter, melyet a sorozat felvonultatott bőven adott erre lehetőségeket, de egyiknek sem sikerült ésszerű háttértörténetet felépíteni.

Egy rajongói összegzés szerint 15(!) karakter lett végül gonosz vagy gonosznak beállítva a 7 évad alatt. Nyilván mindenki arra gondolt, miközben nézte a sorozatot, hogy biztos egy jól felépített bűnszervezet a ludas, de ez közel sem volt így. Néha kaptunk egy-egy szösszenetet, miszerint valaki összefogja őket, de én csak az anarchiát láttam, és vártam, hogy mikor dől össze a dolog.

Végül a sok ki „A” irányítójaként lett egy „Big A” és az ő halálával született meg „Uber A” vagyis A.D. Leírva egyszerűbben hangzik, mint nézni és logikusan követni a sorozatot.

Minden „A” újabb és újabb okoknál fogva próbált meg brutálisabb és kiszámíthatatlanabb lenni, hogy a sorozat folyamatosan felüllicitálja magát. Ez az elején még talán jó ötletnek is tűnt, de egy idő után ostobábbnál ostobább ijesztgetéseket kaptunk a követhetetlen történet és olcsó szerelmi szálak mellé.

A teljesség igénye nélkül pár gyöngyszem: Hanna fogában kis üzenet van, Indokolatlan és megmagyarázatlan szellemlány, Aria anyját megtámadják a méhek, Emily házába belehajt egy kocsi (és szinte rögtön el is felejtik, hogy megtörtént), Tippi, a papagáj telefonszámot énekelget, majd „A” ellopja és „megeszi”, Spencer emberi csontokat hord.

És ezeket még lehetne folytatni, mert a sorozat iszonyat következetlenné vált, egy idő után teljesen elfelejtett a valóság talaján állni, így lehet, hogy a fent említett szellem is felbukkant, valamit megszületett a rémes Ravenswood, természetfeletti spinoff sorozat is, hogy aztán gyorsan elhaljon.

De a technológia is sokszor megelőzte a korát és érthetetlen módon sci-fi feelinget öltött a sorozatban, pedig ezt semmi sem indokolta. Például ide kattintva meg lehet nézni mindezt, de ez pont „Big A” leleplezése, szóval, ha valakit érdekel a sorozatot, akkor hagyja ki.

De hozhatnám példának azt is, hogy karakterek évadokra eltűnnek, említés nélkül pl.: Aria testvére. Vagy itt van ez a jelenetsor, ami szintén spoileres. Az egyik pillanatban minden rendben, a gonosz halott, a másikban meg már az egyik főszereplőt teszik be a mentőbe lőtt sérüléssel. Soha nem lett megmagyarázva mi történt, túlléptek rajta.

Persze azóta egy interjúból kiderült a dolog, de elég hülyeségnek tartom, hogy a sorozat ezzel nem volt képes foglalkozni legalább egy mondatot, hiszen nem mindenki követi minden platformon a sorozatot. (Meg ez felveti a kérdést, hogy ami nem az adott sorozatban történik, nem lesz képileg bemutatva vagy megindokolva, de hivatalos válasz érkezik egy másik platformon róla, az számít-e. Hiszen hivatalos infó, de mégsem a sorozatban derül ki, szóval a legtöbben nem tudnak róla.)

Mert amúgy a PLL egyik nagy érdeme a közönsége. A sikersorozat gyorsan kiépített magának egy biztos rajongói bázist és azt rendszerint meg is lovagolták. A színésze szintén fent vannak minden közösségi médiás platformon és szoros kapcsolatot ápolnak a rajongókkal. A sorozat egy idő elteltével idegesítően rá is ment a hashtagek használatára, főleg a nagy fordulatok idején. Például az 5. évad fináléját #BigAReveal néven nyomták az arcunkba. (Hogy aztán ne kapjuk meg.)

És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami szerintem a PLL halálát okozta. A hazudozás és a nézők nyilvánvaló félrevezetése.

Nemcsak a sorozat, hanem a készítő, I. Marlene King is közösségi média függő. Egy időben elkezdtem rajongói oldalak követni és olvasgatni a nyilatkozatait. Hát, mondanom se kell, megbántam.

Folyamatosan osztotta meg az újabb és újabb információkat az eljövendő epizódokról. Például a sorozatfinálé kapcsán is minden visszatérő karakterről elmondta, hogy benne lesz, nehogy meglepetés legyen, de alapjáraton kifecsegte, hogy a nagy leleplezéshez melyik karakternek lesz köze, hogy milyen párosításban lesznek megható jelenetek, hogy minden párosnak lesz szexjelenete.

Hát miért nem mindjárt a forgatókönyvet küldte el? (Jó, egy oldal azért kikerült… Íme az oldal és a jelenet, ami belőle lett.) És ez 7 évadon át ment. Minden egyes részhez legalább egy oldalnyi információt közölt itt ott és még ez nem is lenne baj, ha ezek nem lettek volna sokszor hazugságok.

Minden félévad- és évadfinálé előtt lenyilatkozta, hogy a rajongók bele fognak halni a válaszok tömkelegébe, de ez szinte sosem történt meg. Éveken át hajtogatta, hogy ő tudja ki „A”, hogy aztán mikor elérkezik a leleplezés azt monda, hogy épp nemrég döntötték el.

Példának okáért a kétórás finálét követő A-List Wrap Party nevezetű leginkább önfényezésbe hajló beszélgetős különkiadásban (a színészek szeretete a sorozat iránt nagyon látszik, de megnéznék egy ilyet úgy, hogy abban őszintén beszélnek a rossz dolgokról is, hiszen már nem kell meggyőzni a közönséget) Troian Bellisario azt nyilatkozta, hogy 2 éve tudta, ki lesz a legutolsó „A”, amit később King is megerősít, hogy évek óta tudja.

Ennek ellenére korábban arról beszélt, hogy aki nyomokat akar keresni a személyt illetően annak a 7. évad második felét kell újra néznie, mert abban vannak nyomok, előtte nincsenek. Kérdés, hogy előtte miért nincsenek, ha alapból úgy ment a sorozat, abban a mederben, mint amiben tervezték? Ha ez igaz, akkor miért csak a finálé előtt lett pár jelenetbe, teljesen random módon beleerőltetve pár utalás?

És ehhez hozzájön még hosszú évek ígérgetése, hogy „A” olyan személy, akit már a pilotban is láttunk, ami ordas nagy hazugság lett, de jó politikusok módjára ebbe bele tudják azért most is magyarázni a féligazságot. Szóval ők sem tudták mit is akarnak. Ez azzal a bizonyos álomjelenettel teljesen alátámasztásra is került.

A különkiadásból kiderül tovább, hogy szinten minden főszereplő kérte a készítőket, hogy ő legyen „A”.  

Maga a sorozat a 3. évad elejével kezdődően nagyon ráment a megdöbbentő pillanatokra, amiket később nem tudtak megmagyarázni. Az első két évadban szinte nem is volt haláleset, de utána a mellékszereplők elkezdtek hullani, a főszereplők érinthetetlenek lettek és néha teljesen kifordultak önmagukból. A minőség egyre jobban zuhant és lassan rákényszerültek, hogy újabb, szám szerint a 2. leleplezéssel újabb löketet adjanak a sorozatnak.

Nekem itt telt be az a bizonyos pohár. Egyrészt a karakter számomra teljesen érdektelen volt, főleg úgy, hogy nagyjából már ő is végigment a skála minden fokán, hiszen volt már „sima A”, „Vörös Kabátos A”, meg még isten tudja mi, szóval így nem volt túlzottan meglepő a dolog – értelmetlen viszont annál inkább. A nemváltós történet, mely ehhez a történetszálhoz kapcsolódik, szintén csak a sokkhatás kedvéért lett kitalálva, hiszen milyen durva, ha az egyik nem képviselőjére számítunk, erre nem az lesz.

Arról nem is beszélve, hogy a háttértörténet teljesen érdektelen volt, főleg semmi felvezetéssel egy epizódba belesűrítve mindazt, ami után 4 évadon át nyomoztak a hazugok, mintha sürgette volna őket az idő. Az meg teljesen érthetetlen, hogy ha ezt is jó előre, évek óta tervezgetik, akkor hogy lehet, hogy a karakter egyik kapcsolata a leleplezés miatt vérfertőzés lett…

Aztán, mint akik júl végezték a dolgukat, lesöpörtek mindent és 5 éves időugrással rebootolták a sorozatot, hogy aztán teljesen visszacsinálják az egészet és minden ugyanoda fusson ki, ahol az első évadban is volt. Ezt nevezem karakterfejlődésnek…

És még ekkor is csak húzták és húzták az időt, mert konkrétan semmi se történt az utolsó részekben, csak az, hogy a párok újra egymásra találtak, mert köztudott, hogy akkor jár legjobban egy sorozat, ha kiszolgálja a rajongó igényeit… Ja, hogy ez nem így van? Hát jó lenne, ha legközelebbi projektje kapcsán Marlene I. King is az eszébe vésné.

Szóval a finálé. Jó az nem volt, de cserébe 2 órán át nem volt az. És nem tudom, hogy miért kellett mindenhol azt olvasni, hogy epic lesz, mert nyomokban sem tartalmazott semmi epikusságot.

Felesleges időugrással kezd, hogy aztán a 85 perces játékidő fele azzal menjen el, hogy megalapozza azt, amit előtte másfél évadban alapoztak… És végül 40 perc alatt letudják a sorozat legnagyobbnak szánt csavarját mindenféle indoklással együtt.

Nézni is rossz volt, hogy nyűglődnek végig, hogy próbálnak értelmet verni a hirtelen előkapott karakterbe, hogy próbálják belepréselni minden apró résbe, amit még látni vélnek a történetük pajzsán, azonban elég lagymatag lett az egész.

A legszebb az egészben, hogy a fordulattal már hónapok óta tele az internet, az epizódok meg sem próbáltak tévútra vinni, csak a fináléban volt egy mozzanat, ami tévesen sokkolni akart, de a 7. évad második fele alapján tényleg kitalálható volt ki a gonosz. Azt pedig nem is akarom kommentálni, hogy voltak képesek teljesen új karaktert bemutatni főellenségként az utolsó epizódban. (Jó, van kapcsolata a szereplőkkel, de akkor is teljesen új volt, a nulláról kellett felhozniuk. Itt látható a leleplezés.)

Ja és a legjobb az egészben King korábbi nyilatkozata, miszerint nem lesz több ikertesó a sorozatban. Meg sem lepődök, hogy hirtelen kettő is lett az utolsó epizódban.

A Pretty Little Liars végül boldogan ér véget mindenki számára. Mindenki házas, vagy az lesz, gyereke van, vagy lesz. Mondjuk azért adja magát a kérdés, hogy mégis miből élnek a szereplők, mert dolgozni nem nagyon dolgoztak a sorozat folyamán, most meg mindenki hirtelen családot alapított.

Az utolsó jelenetben slusszpoénként egy rakás idegesítő tinicsajjal megtörténik ugyanaz, ami a legelsőben is. Értem én, hogy mit akartak, de a Desperate Housewives záró akkordja valahogy sokkal jobban tudott hasonlót húzni.

Igen, tudom, jöhet a kérdés, hogy minek néztem, ha csak negatívan tudok róla nyilatkozni? Meg egyáltalán mi akar ez a bejegyzés lenni?

Hát, egyrészt ki szerettem volna írni magamból mindent, ami a sorozat kapcsán nyomta a szívem, másrészt valamilyen szinten mégis jó volt nézni.

Az első 4 évadot nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki nyári darát keresne, mert az még nagyjából azt a történetet meséli el, ahol össze lehet rakni a kirakós darabjait Alison eltűnésével, halálával és minden mással kapcsolatban. Nem lesz minden pillanatban komolyan vehető a sorozat már ekkor sem, de még bőven nézhető.

Imádtam a rejtélyközpontúságot, főleg Alison eltűnését és azon estének fokozatos felépítését. Alison karaktere is nagy kedvenc volt, bár a szemétkedős, drámakirálynő elég hálás szerep. Mona hányattatott sorsú karaktere az egész sorozat folyamán szimpatikus volt számomra, örülök, hogy a úgy végezte ahogy.

És persze mondanom sem kell, hogy a főszereplő lányok is szimpatikusak, bár nem mindegyik van megáldva jelentős színészi tehetséggel. (Egyébként durva, hogy a szokásoktól eltérően az Alisont játszó Sasha Pieterse a pilot idején csak 12 éves volt, nem úgy mint a többiek, akik a 20-as éveiket taposták.)

Összességében tehát, aki rejtélyre szomjazik, annak a PLL mindig ott lesz, hogy belenézzen, hiszen ki tudja, lehet bejön és akkor nincs megállás a darában. Teli van, főleg ez elején, meglepő fordulatokkal, izgalmas leleplezésekkel, ezt senki sem tudja elvenni tőle. Az, hogy ez később mivé lett, az már más kérdés.

Akár azt is mondhatnám, hogy ez a sorozat olyan, mint Alison karaktere egyszer utálod, máskor imádod. Lyukas, néha csak vánszorog, de néha keményen sokkol.

Már a finálé után sem gondoltam, hogy ez lenne a sorozat vége, azóta pedig bejelentették a spinoffot, a The Perfectionists-et, szóval fogunk még találkozni ezekkel a karakterekkel.

6 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2018. 02. 05. 16:31

a kritikákból kiderül, hogy meddig jutottam el, de az a 2 évad, amit láttam, tényleg nagyon jó élmény volt. utána kíméletlen kasza.

george - 2018. 02. 05. 18:16

Itt látható a leleplezés mondathoz itt az új link, mert az előző videó nem elérhető:
https://www.youtube.com/watch?v=NxSbOKVSimg

Azóta már kapható is az első két könyv magyarul:
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/sara-shepard-pretty-little-liars-hazug-csajok-tarsasaga-7607
https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/sara-shepard-flawless-hibatlan-hazug-csajok-tarsasaga-2-7848

Valamint van pár betűkimaradás, hiba, ezek miatt elnézést kérek, de a word újfajta nyelvhelyesség-ellenőrzés funkciója valahogy a jó szavakat jelzi rossznak és fordítva, így hiába olvasom át, átugorja őket a szemem.

Tibi - 2018. 02. 05. 18:36

Az első 2 rész ősszel már megjelent a Könyvmolyképzőnél :)
https://konyvmolykepzo.hu/cimke/sara-shepard

-T - 2018. 02. 05. 18:54

Jó volt olvasni az összefoglalót, és kicsit nosztalgiázni.
Az utolsó évadhoz én írtam a kritikákat, és gyakorlatilag végig ugyanazon a véleményen voltam, sőt vagyok most is, mint te.
A végére engem is felidegesítettek a készítők, és örültem, hogy befejezték. Bár megmondom őszintén, én azt hittem, – ahogy az utolsó kritikában is utaltam rá -, hogy lezárult egy korszak, és végérvényesen vége is lesz. (Legalább egy jó pár évre.)

Erre, most jön ez a spinoff. Nem tudom, hogy jó ötlet-e, ilyen hamar, mert szerintem igencsak pihentetni kéne a dolgokat. Ha másért nem is, hogy ülepedjenek, elfelejtődjenek az utolsó 3-4 évad igencsak irritáló, hajtépős eseményei.
Mert valami azt súgja, hogy ha ez a spinoff legalább fele annyi ideig fog futni, mint a PLL, akkor a nézők (akik közé még az is lehet, hogy én is tartozni fogok) készíthetik az idegrendszerüket.

Tibi - 2018. 02. 05. 21:20

A cikk nekem is tetszett, egyet is értek szinte mindennel :)

PositiveRush97 - 2018. 02. 06. 08:31

Tényleg jó cikk lett :)
Mindennel nem tudok egyetérteni mert csak az 1.évadot láttam, még tavaly, azt is csak azért néztem meg mert nagy hype volt a sorozat körül és sokan ajánlották, engem az 1.évad se csigázott fel annyira, nem volt rossz, de annyira nem is fogott meg, aztán belegondoltam, hogy ezt a sztorit meddig fogják húzni utána hallottam a későbbi évadok gyenge húzásairól később már nem tudtam elkerülni a spoilert, hogy ki is A.D., teljesen elment tőlem a kedvem, nem is bánom, hogy nem néztem végig, talán a Spinoffra benevezek ha jó lesz.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz