login |

A Red vs Blue és a Rooster Teeth – írta Villám

2018. 03. 30. 21:20 - Írta: vendegblogger

2 hozzászólás | kategória: kritika, , , , , , , , , , ,

We named it something else to give people the idea that we were going to be doing more than that.

Néha még mindig hihetetlen számomra, hogy honnan hová jutott el a Rooster Teeth. Pedig igenis megérdemelten jutottak oda, ahol most vannak, habár biztos, hogy az is közrejátszott, hogy jókor voltak jó helyen. Eredetileg csak arról a sorozatról akartam írni, ami elindította az egész sikersztorit, de annyi sok és jó műsorral rendelkeznek mostanra (ld. a legutóbbiról a Junkie is írt már), hogy vétek lenne csak egy dologra koncentrálni.

Szóval kezdjünk bele nézzük, hogyan valósult meg az amerikai álom mintapéldája.

Az egész 2003 április elsején kezdődött, amikor is pár bátor őrült, név szerint: Burnie Burns, Matt Hullum, Geoff Ramsey, Jason Saldaña, Gus Sorola, és Joel Heyman, megalapította a céget. Ezzel párhuzamban azonnal fel is töltötték a netre első sorozatukat a RED vs. BLUE-t, ami mára a maga 15 évadjával a leghosszabban futó webszéria címét büszkén birtokolja és többek közt a Netflixen is elérhető. Nem is rossz teljesítmény egy HALO machinima-ától.

De mitől is lett ennyire kiemelkedő sikeres ez az alapjaiban véve rajongói paródia? Valószínűleg attól, amitől a Rick and Morty vagy a Family Guy vagy a South Park is, jókor tapintott rá olyasvalamire amire az emberek fogékonyak voltak. Az más kérdés, hogy a kezdetek óta úgy volt képes alapjaiban átalakulni a sorozat, hogy közben megőrzött mindent, ami miatt szerették. Ez azért a nagyok közül is csak keveseknek sikerül.

Az eredeti koncepció szerint a sztori a HALO univerzumban játszódik egy Blood Gulch nevű kanyonban, ahol két ellenkező katonai frakció épp „háborúzik” egymással…, vagyis inkább mindent csinál csak azt épp nem.

Do you ever wonder why we’re here?

Őszinte leszek meg se próbálom elmagyarázni azt a mennyiségű baromságot, amit ezek a srácok összehoznak de egy biztos, baromira szórakoztató minden egyes másodperce. Sőt mostanra már vannak igazán blockbusteröket megszégyenítő epic részeik is. A tovább mögött folytatom.

Mondjuk ez nem olyan nehéz, hisz az alapanyag nagyon jó és szerencsére tehetség rajongók állnak a dolog mögött. Igen rajongók, mert annak ellenére, hogy milyen magaslatokban jutottak a srácok ők még mindig ezt rajongói projektként kezelik, ami az egész RED vs. BLUE-t lélekkel tölti meg. Ráadásul ezt a lendületet és hozzáállást viszik tovább a többi sorozatukban is de erről később, maradjunk még itt egy kicsit.

Ha az RvB története béna lenne, a karakterek önmagukban akkor is elvinnék a hátukon az egészet. Betegen zseniális minden egyes figura a maga egyedi, őrült beidegződésével és halálosan viccesek, amikor a különböző személyiségek egymásnak feszülnek igazi „csapatdinamika” a javából. Persze mindig van valaki, aki kiemelkedik a többi közül és az itt nem más, mint Pvt. Michael J. Caboose.

Na, hozzá hasonlóval még nem találkoztam képernyőn, egy beteg, őrült jelenség, ha csak szimplán beszél és semmi más nem csinál, akkor is jó eséllyel fog a földön fetrengeni a néző a röhögéstől a jelenet végére. Persze ebben közre játszik Joel Heyman zseniális szinkronja is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi szereplő nem lenne baromi jó, csak Caboose simán ellopja a show-t előlük.

Time… line? Time isn’t made out of lines. It is made out of circles. That is why clocks are round!

Szerencsére a 15 évad alatt ő is, mint mindenki más rengeteget fejődött, miközben az alap őrültséget sikeresen megtartotta a sorozat. Valahol szerintem ez is közre játszik a Red vs Blue sikerében. Mindig fejlődik, mindig változik, mégis mindig ismerős marad, nem került sor 180 fokos váltásokra csak azért, hogy a nézettségi listák tetején maradjon.

Vegyük példának az első pár évadot, amiben a részek maximum 5 percesek voltak, mivel Burnie-ék úgy gondolták, hogy ennél tovább egy átlagos YouTube-os nem tud koncentrálni egy videóra. Mostanra már a 15-20 perces részek átlagosnak számítanak, és néha még így is túlságosan rövidnek tartom.

Vagy itt van a részek grafikája. Kezdetekben minden egyes epizódot a HALO 2 segítségével rögzítettek. Ha jól rémlik most motion capture mellett a Halo 4 segítségével vesznek fel mindent. Igen jól látja mindenki motion capture írtam, és be kell valljam, a kezdeti bénázás után mostanra igencsak profin csinálják a dolgot. Ha már itt tartunk, említettem már, hogy saját zeneszerzőjük és ezzel együtt soundtrack-jük is van? Nem?! Na, irány rákeresni és nem ezt olvasni tovább, mivel bitang jó.

Egy szó, mint száz a RED vs. BLUE egy nagyon jól sikerült darab és a világ kevesebb lenne, ha nem létezne. De szerencsére létezik és töretlenül szórakoztat.

– That was the worst throw ever. Of all time.
– Not my fault. Someone built a wall in my way.

De nem csak a RvB-ről akartam írni, hanem a Rooster Teeth-ről, csak hát a kettő lényegében egy és ugyanaz. De szerencsére ahogy fejlődött a sorozat és bővült a kreatív csapat, akadt pár örült, akik mással is szeretett volna próbálkozni. Ebből szültet meg a radikálisan másféle, de épp ugyanolyan jó és szórakoztató RWBY.

Ez egy anime stílusú, teljesen CG-animált sorozat, ami Miles Luna és Kerry Shawcross eredeti ötlete alapján lett megvalósítva a néhai Monyreak “Monty” Oum jóvoltából 2013-ban.

A történet egy Remnant nevű helyen/ világon játszódik, ami tele van termeszét feletti dolgokkal és úgy nevezett ‘Creatures of Grimm’-mel, amik ellen az emberiség szüntelen harcot vív futurisztikus fegyverekkel, valamint egy Dust-nak nevezet misztikus elem segítségével. Így leírva bevallom eléggé „meh…”-hangzása lehet, de szerencsére hozza azt a színvonalat, mint az RvB sőt, túl is szárnyalja azt.

Lévén, hogy ennek a sorozatnak nincsenek olyan korlátai, mint a RvB-nek, sokkal több és jobb epikus harcot láthatunk benne – természetesen a jó történet mellett. Ráadásul zseniálisain van koreografálva az egész a zenével, ez Monty Oum érdeme. Igazi zseni volt és nagy kár, hogy már nincs köztünk, pár nagymenő filmes komponistaigazán tanulhatna tőle.

A sorozat címe egyébként a főszereplők nevéből tevődik össze: Ruby Rose; Weiss Schnee; Blake Belladonna; Yang Xiao Long – mind a négy lány nagyon különböző és egyedi alkat, de nagyon jól ellensúlyozzák egymást, és pazarul működnek csapatként is. Mind a négyen vadásznak (Huntresses) tanulnak egy olyan iskolában, ami speciálisan a Grimmek elleni harcra lett kitalálva. A személyiségükhöz illő egyedi fegyverük van, amit a Grimmek elleni harcban vetnek be.

Mint írtam már, az RWBY nagyon jól koreografált sorozat, ami a kellő mértékben komoly, miközben nagyon vicces.

Great! The gang’s all here. Now we can all die together!

Egyetlen negatívumot tudok mondani a korai részekről, hogy afféle „árnyék figurákat” használtak a háttérben lévő alakok szemléltetésre, de szerencsére ez a készítőket is zavarta, és mostanra már azok is rendesen vannak generálva. A sorozatot egyébiránt nagy sikerrel fogadtak mindenhol, sőt Japánban szinkronizálva adják, aminél nagyobb elismerést nem nagyon kaphatna egy efféle sorozat.

Az RWBY jelenleg a 6. évadja előtt áll, és töretlennek tűnik a lendülete. Sőt, tavaly elkezdtek egy spinoffot is. Na jó, nem igazán az de jobb szót nem találok az RWBY Chibi-re, ami csak a poén kedvért létezik, semmi komolykodás nincs benne, csak tömény cukiság hülyeségbe csomagolva. Tipikusan az a sorozat, ami után csinálnia kell az emberfiának valami kemény, macsós, férfias dolgot, hogy ne érezze puhánynak magát. De nagyon addiktív és szórakoztató a cucc, szóval csak óvatosan.

2010-ben elkezdték a Rooster Teeth Animated Adventures-t a srácok, ami lényegében podcastjeik legjobb pillanatainak prezentálása animáció formájában. Megint ezt a jelzőt kell használnom, de beteg az összes, ami nem is csoda, hiszen felvételkor nem kevés mennyiségű alkohol van játékban.

Majd 2014-ben az animációs vonalon tovább lovagolva megalkották az X-Ray and Vav animációs sorozatot. Húha…, na ennél aztán tényleg elgurult valakinek a gyógyszere. A sorozat két töktelen „hősről” szól, akik…, tudjátok mit, nézzétek meg, mert értelmesen úgysem tudom összefoglalni. Egyedi humora van cuccnak, marha jó, bár az is igaz, hogy kell némi Achievement-hunter háttértudás hozzá. Huh, őket is még kell említenem pár mondatban később, pedig már így is terjengős vagyok.

2016 április elsején újabb animációs sorozatba kezdtek bele Camp Camp címen, a Rooster Teeth’s Summer of Animation programon belül. A sorozat Jordan Cwierz és Miles Luna gyermeke és egy Max nevű srácról szól, akit arra kényszerítenek, hogy nyári táborba menjen. Ott megismerkedik két másik sráccal, akik segítségével a tábor vezetőjüket, Davidet, nap, mint nap különböző módon „kínozzák”.

Most tényleg mondjam megint azt, hogy beteges és vicces cucc? Mert tényleg az, csak nem szeretem ennyiszer ismételni magam. A sorozat sikerét mi sem tükrözi jobban, mint hogy a nézői fogadtatását hatásra az első évadot rögtön 10 részről 12-re bővítették.

Ötlet és lelkesedés határtalan mértekben van, és szerencsére elismerésekből sincs hiány: 2006 óta szinte nem volt olyan év, amikor ne nyertek volna valamilyen díjat. De nyilván a rajongók elismerésénél nincs fontosabb, és az, hogy 15 évadnyi RvB után is évről évre többen nézik a sorozatot, az önmagért beszél.

Na de ez csak az animációs részlege volt a Rooster Reeth-nek. Bizony, van még több is ennél! Ha nem kenyere valakinek az animáció, az se baj, van élőszereplős, live action águk is, hasonlóan elvetemülten őrült és szórakoztató tartalommal.

Az első ebben a sorban a Rooster Teeth Shorts címet viseli. Itt lényegében a saját mindennapjaikat parodizálják előre meghatározott szkeccsek keretén belül, ahol szigorúan mindenki saját magát alakítja. Jó kis görbe tükör és önkritikának sem utolsó. Sajnos 2013-ban kaszálták a srácok, bár ilyen-olyan formában még él a dolog, ráadásul az elkészült részek ettől még ma is jó szórakozást nyújtanak.

Ha egy projekt véget ér, mindig előtérbe ugrik egy másik. Ebben az esetben az Immersion volt az, ami előbújt a sötétből. 2010-ben adták le pilot epizódot és 2015-ig folyamatosan készültek a részek. Elvétve most is születnek epizódok, de már nem folyamatos a gyártás, aminek a sok új projekt az oka, hiszen hiába határtalan a fantázia, az ember létszám sajnos véges.

Viszont ez abszolút nem von le a sorozat egyediségéből, mivel az alapkoncepció igen is egyedi és jó volt. Ebben a műsorban azt vizsgálták, hogy bizonyos videójátékban felhasznált alapdolgok hogyan működnének a valóságban, Például azt, hogy lehetne egy autót valóságban, TPS-stílusban (harmadik személyes perspektívában) vezetni. Baromságnak hangzik? Lehet, de hogy a rész végre nevetni fogtok, az is szinte biztos.

Hasonló elborult gondolkozásmódon alapul a Million Dollars, But…, ami 2015 májusában debütált és azóta megállás nélkül szórakoztat. Olyannyira, hogy 2016-ban indítottak a srácok egy (sikeres) Kickstarter-kampányt, annak érdekében, hogy kártyajáték formájában kiadják. Hogy miről szól? Rém egyszerű: hárman össze ülnek és elmondják milyen elvtemültésgeket tennének meg 1 millió USD-ért cserébe, és miket nem. Nyilván ki lehet következtetni a korábbiakból, hogy azért nem ennyire egyszerű a dolog

De nem csak a humor területén ékeskednek a srácok. A dráma ajtaján is bekopogtak, majd azzal a lendülettel be is rúgták azt. Még pedig a már winnie által is említett, posztapokaliptikus Day 5-val. Erdetileg 2012-ben egy rövidfilmként indult volna 1800 RT-rajongót használva statisztának, majd 2016-ban majdnem teljesen átalakulva ismét képernyőre került, immár teljes értékű sorozat formájában.

Ugye az alapkoncepció az, hogy egy Jake nevű srác drogos mámorból magához térve azzal szembesül, hogy a világ kicsit megváltozott: ha valaki elalszik, az rögtön meghal, így minden áron ébren kell maradnia. Én is belenéztem, valóban nem rossz a sorozat, de mivel a posztapokaliptikus dráma nem feltétlen az én műfajon, ezt inkább kihagytam.

Szerencsére van még ezen kívül műsor dögivel. Az On the Spot egy vetélkedő, amiben a játékosok improvizációs játékokkal szereznek pontokat. A katasztrófa és a kontrollálhatatlan nevetés előre könyvelhető minden résznél. Vagy ott van a számos podcastjük: az RT podcast, a Happy Hour, az Always Open – mindegyik képes más és más igényeknek eleget tenni, miközben marhára hasonló alapokra épülnek úgy, hogy mégsem hasonlítanak egymáshoz.

Ha valaki szeretne kicsit a háttérdolgokba is bele látni, esetleg megtudni, milyen nehéz vagy épp könnyű volt mindezt felépíteni, annak szerencséje van, mert a tavalyi év elejétől kezdve Burnie saját gyártású vlogot készít minden héten, pontosan az említetteknek eleget téve. Tényleg érdekes és jó műsort csinál, és pár olyan információval ellátja a nézőt, amit nem feltéten mond el interjúkban – tényleg csak ajánlani tudom.

Guys, guys, guys. Help, help. Hagan, I promise I won’t try and bang your daughter. Third base tops.

2015 szeptember 24 megtették a srácok azt, amiről mindenki csak álmodozik, de sose tudja megvalósítani: elkészült és mozikban is bemutatásra került első saját ötletű és gyártású filmjük, Lazer Team címen. Nem meglepő módon siker lett (nyilván független produkció szintjén, hiszen kevés moziban játszották), nemrég a második rész is elkészült.

Miről szól a film? 4 idióta rátalál egy lezuhant földönkívüli hajóra, amit azért küldtek a Földre, hogy megmentse azt a pusztulástól. Egyszerű, de nagyszerű, és humoros is – mi kell még? Vannak gyerekbetegségei a filmnek, de alapjaiban véve nagyon élvezhető. Plusz ezzel bebizonyították a srácok, hogy nem csak webes platformon képesek minőségi szórakoztatást biztosítani, hanem a nagy vásznon is.

Persze a magasba menetelés közben sosem feledik a rajongókat, akik idáig jutották őket. Sőt, ugye a film se valósult volna meg, ha nincs a rajongói támogatás, és amolyan köszönöetként rengetegen szerepet is kaptak a filmben.

My calculations show that, scientifically, we’re screwed.

A saját mozi mellett két saját gyártású játékot is kiadtak: Rooster Teeth vs. Zombiens és RWBY: Grimm Eclipse címen. Ha valakit érdekel Steam-en elérhetők, elüthetünk velük pár unalmas órát.

Még mindig nem elég a felhozatal?! Nem baj van itt még más is! A The Know az RT különálló, kis híradós mellékága, ami a napi szinten tájékoztat mindenkit mindenről, ami kicsit is kapcsolódik a gamer világhoz. Szinte tényleg teljes körű lefedettséget biztosít egy mindennek, csak unalmasnak nem nevezhető formátumban. Teljesen profik ebben is a srácok és csajok, és itt is gyorsan lépdeltek feljebb a siker létráján.

Aztán ott a korábban már említett Achievement Hunter – huhh, ezt az elvetemült bandát! Hozzájuk képest a többi RT-dolgozó unalmas jogász. Nem is csoda, ha azt nézzük, hogy Geoff Ramsey és Jack Pattillo gyermeke ez a mellékág, amit 2008-ban indítottak.

Az AH alapvetően a hőskorban tényleg azért alakult, hogy a konzolos világban elérhető achievementekhez gyártson vicces, de hasznos guide videókat, azonban azóta rengeteget változott a világ. Mára már olyannyira külön álló ága lett az RT-nek, hogy nehéz elképzelni, hogy valaha csak egy kis projektnek indult. Konkrétan napi szinten, annyi addiktívan humoros videóval látják el a netet, hogy nem hiszem, hogy valaki nem látott volna tőlük valamit, ha más nem, véletlenül. Nagyon nagy és megkerülhetetlen nevekké váltak, és rengeteg alapanyagot szolgáltatnak az RT számára – ilyen volt már a korábban emlegetett X-Ray and Vav.

Említettem, hogy minden műsornak van saját webes boltja, ahol mindent meg lehet venni, amit egy rajongó szíve megkíván ? Nem, akkor nyilván azt se, hogy van egy előfizető csomagjuk RT First néven. Ez amellett, hogy a boltban kedvezményeket ad (nem is kicsiket,) hozzáférést nyújt idő előtt minden tartalomhoz.

Na jó, ez volt a reklám helye, itt az ideje pontot tenni az írás végére. Pedig az lehetne akár kétszer ilyen hosszú is, de azt hiszem, a lényeget sikerül átadnom. Igazából majdnem mindegyik műsorról lehetne egy külön pár oldalas írást összehozni, de most nem ez volt a fő célom. Ha valamit kihagytam volna, nem volt szándékos.

Egyébként nem a legegyszerűbb a srácok műsorairól írni, mert igazából, csak azok után lehet megérteni, hogy miért is jó az RT, ha az ember megnéz egy-egy részt. Próbáltam nem magas hangon sikítozó rajongó lenni a fentiekben, de ez szerintem kábé az első sorok leírása után megbukott. Nézzétek el nekem, hiszen 2009 óta követem a srácok fejlődését és tényleg rémisztő belegondolni, hogy valaha még csak tizenegynéhányan dolgoztak az RT-nél egy kis irodában, ma pedig már külön stúdiója van mind az RT-nak, mind az AH-nek.

Irgalmatlan fejlődésen mentek keresztül és a végét még nem látni – szerencsére.

Ha mást nem, legalább egy műsort próbáljatok be az említettek közül, hátha elnyeri a tetszéseteket, tényleg van itt mindenkinek minden. Ha nagyon nem tudtok dönteni, Burnie vlogjába vagy az RvB-ba nézzetek bele, azokból egy reális képet kaphattok arról, mi várhat még rátok. (Egyébként Burnie pár éve a The Amazing Race egyik szezonjában is szerepelt versenyzőként – nem is rosszul.)

2 hozzászólás Ne habozz!

Scat - 2018. 03. 31. 00:06

Ebben a cikkben aztán van munka, le a kalappal. Én csak a Red vs. Blue-t ismerem tőlük, a harmadik évadig néztem, mert csak addig volt magyar felirat.

De ez már olyan régen volt, hogy el is feledkeztem róla. Azóta meg már értem az angolt :)
Köszi, hogy eszembe juttattad, megyek is, behozom a lemaradást.

Mellesleg ez a sorozat tényleg elképesztően humoros, ha hasonlítanom kellene, akkor egy Rejtő regényhez viszonyítanám, abban vannak abszurd karakterek, és rengeteg vicc a személyiségükből kifolyólag, ahogy a sorozatban is.

sdby - 2018. 03. 31. 18:26

Klassz és részletes írás, öröm olvasni, hogy a minőségi YouTube contentnek is van helye a blogon. :)

Aki pedig még inkább el szeretne veszni a Rooster Teeth “fekete lyukban”, ajánlom, hogy csekkolja a Funhaus és a CowChop csapatokat (meg esetleg még a többi “RT-alvállalatot” is). Az AH-hoz hasonlóan ötletes, elborult, fetrengősen vicces mindkét gárda. Lehet, hogy valakinek nem jön be az egyik vagy a másik stílus, de nekik is annyi sorozatuk, podcastjük stb.-jük van, hogy rajongóként is alig bírom követni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz