login |

Pilot-mustra: Alexa & Katie – 1×01

2018. 04. 15. 15:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Az Everything Sucks-kritikánál felmerült a kérdés, hogy miképp bírom mégis a Netflix-premierek állandó első napos daráját, meg egyébként is, minek az? Nem mintha addig túl gyakori lett volna a jelenség, de azóta nem is került sor ilyesmire (lebukás, ezt még a Lost in Space előtt írtam), kórosan lemaradtam a streaming szolgáltató kínálatával, szóval most nekiálltam felhozni magam, kezdve rögtön egy rövid, 20 perces komédiával.

Az Alexa & Katie-nél pontosan tudtam, hogy nincs sok esélye, hogy megragadjon nálam, hiszen egyrészt többkamerás, a közönség nevetése által kísért a sorozat, másrészt pedig ifjúsági, szóval inkább a fiatalabb tinédzsereket veszi célba. De épp ezért is érdekelt valamennyire, mert a Netflix eddig nem nagyon foglalkozott ennyire célzottan ezzel a célcsoporttal.

ALEXA & KATIE – 1×01 – 4/10

A sorozat alapsztorija rém egyszerű, két barátnő a középiskolát kezdi, az egyikük pedig a nyáron rákkezelésen esett át, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne ő legyen a Beteg Lány, így nem erre akarja kihegyezni a személyiségét. Balszerencséjére azonban elkezd hullani a haja, így kénytelen drasztikus megoldáshoz folyamodni, amiben barátja is partnere lesz.

Csajos, barátos és családi komédia az Alexa & Katie, a témából adódóan egy nagy adag érzelemmel és hol valódi, hol látszólagos mélységgel. A poénok természetesen a fiatalabbakra vannak kalibrálva, így néhol elég együgyűek, máshol börleszkesen fizikaiak, de abszolút hathatnak, ha az ember aranyosnak találja az alapfelállást, ami két anyukát, egy apukát, testvéreket és még iskolai riválist is behoz a képben.

Persze, ha a rákos szálat (ami azért elég meghatározó marad, végig kíséri a szezont) kivesszük a képből, akkor valójában egy teljesen tipikus, Disney Channel-kompatibilis komédiát kapunk a Disney-veterán, Mighty Med-es Paris Berelc elég erős alakításával. Szokás szerint mindezt outsider-szemszögből, a barátság erejéről, két igencsak különböző stílusú karakterrel. Abszolút kellemes volt látni, ahogy a rákkal küszködő lányt is tök normálisan, nem betegként ábrázolják, bár nyilván a kezeléssel kapcsolatos sztoriknál ez nincs így.

Ez tipikusan az a sorozat, ami a célközönségnél jó eséllyel betalál, kérdés, hogy ők mennyire akarják Netflix-en fogyasztani a műfajt, ott darálni többkamerás komédiákat. Szerintem ugyanis az efféle szitkomok nem darára termettek, egymás után nézve a részeket inkább tűnik pipálgatásnak, mintsem felszabadult tévézésnek, és ezt még akkor is így érzem, ha az Alexa & Katie-nél nyilván halad előre a sztori.

Nálam nem lett túl hatásos az első 3 rész. Betölti a szerepét, annak egész korrekt, aminek szánták, a korábban a Hannah Montana és a The Haunted Hathaways írógárdájában dolgozó Heather Wordham egy olyan sorozatot tett le az asztalra, ami nem csak felületes vihogást indukál, hanem kifejezetten komoly témákról is beszél.

ui: Bár nem az én sorozatom, de lesz majd évadkritikánk is, azt viszont megjegyezném, hogy az évadzáró pont ugyanazt a kunsztot sütötte el, mint az Atypical zárása a bál kapcsán. Nincs gond vele, jópofa, feelgood jelenetről van szó, csak mivel mindkét sorozat Netflix-es, ezért meglepő volt látni.

1 hozzászólás Ne habozz!

Mom - 2019. 08. 02. 08:09

Sajnos a célközönsége egy fél élettel ezelőtt voltam, de még így is tetszett! Az akkori Disney-s és Nickelodeonos kínálatot biztosan veri. Kevésbé együgyű, a kiindulási alap már ad neki egy komolyabb tónust, nincsenek is annyira kikarikírozva a szereplők, vannak benne meglepően intelligens poénok, és a béna mellékkarakterek sem annyira idegesítőek.
Szerintem kategóriájában (bár nem mostanában néztem több darabot onnan) egy meglepően szórakoztató sorozat, szerethető karakterekkel, és a hülyéskedések között kellőképpen feldolgozott alapkonfliktussal.

A betegséghez kapcsolódó történések egyébként idővel még jobban ültek, aholgy halad előre a szotri és megismerjük a karaktereket. Nyilván nem célja a teljes realitás feldolgozása, de még felnőtt fejjel sem éreztem alibinek a rákot, amivel el lehetett adni az ötletet. Nem tették félre, nem bagatellizálták el, még olyan apróságra is figyeltek, hogy ne egyforma sebességgel nőjjön a hajuk.

Ha valaki szeretne kicsit nosztalgiázni, vagy amúgy szereti a családi szitkomokat, akkor nem érdemes ránézésre elvetni, egy bepróbálást megérhet. Nem idegesítőek a gyerekkarakterek, bár tény, hogy ők szerepelnek többet.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz