login |

The City and the City

2018. 07. 06. 21:36 - Írta: gromit

12 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Egyes vélemények szerint China Miéville (nemrég “A város és a város között” címmel magyarul is megjelent) regénye egyszerűen adaptálhatatlan. Én nem ismertem a könyvet, úgyhogy ehhez a felvetéshez nem tudok hozzászólni, és ezt a nemrég bemutatott sorozatot is csak önmagában tudom megítélni, de mindenképp örülök, hogy a BBC nem fél a kihívásoktól.

Ha a néző sem fél a kihívásoktól, akkor egy furcsa világba kalauzoló, különös, nyomasztó hangulatú sorozat élményében lehet része.

Kezdetnek kicsit meghökkentem, hogy az előzetesből valahogy nem sok minden jött át (a gyilok és a hangulat igen, de a helyszín abszolút nem). Pár perc után az első részt is inkább félretettem, hogy majd valamikor később. Erre figyelni kell. Második próbára viszont már nagyon megragadott.

When in Besźel, see Besźel

Egész pontosan két furcsa világba kalauzol a sorozat. Valahol Kelet-Európában bújik meg két városállam, Besźel és Ul Qoma egymás mellett, sőt, egymásba fonódva, de egymástól függetlenül és teljesen elkülönítve. Itt nincs fal a két város között, a határ láthatatlan, de szó szerint láthatatlanná tesz.

Tudnak egymás létezéséről, de olyan szinten figyelmen kívül hagyják egymást, hogy nem is látják a másikat. Ezt persze egy életen át kell gyakorolni, hogy hogyan lehet nem nézni, a turistáknak is komoly kiképzést adnak a határon. Komolyan is veszik, a határsértés (akár csak simán átleskelődés) főbenjáró bűn. Ez a breach, és ha megesik, vagy legalább a gyanúja felmerül, akkor egy titokzatos társaság, a Breach hivatott intézkedni. A könyvet nem ismerők számára ez eleinte kicsit zavaros lehet, de nekem sokat segített a főhős narrálása is.

Tyador Borlú (David Morrissey) felügyelő Besźelben egy holtan talált fiatal lány ügyében kezd el nyomozni. Az ügyet erősen bonyolítja amikor kiderül, hogy az áldozat egy amerikai cserediák volt az Ul Qoma-i egyetemen, és minden valószínűség szerint a gyilkosság is Ul Qomában történt. Borlú főnöke gyorsan le akarja zárni az ügyet vagy legalábbis átpasszolni a Breach-nek, de Borlú mindenképp ki akarja deríteni az igazságot. Az egyetemi kapocs révén közben egyre személyesebbé válik számára az ügy.

A 4 részes minisorozat ezt a nyomozást követi két nagyon különböző világban, miközben Borlú karakterét és életének meghatározó eseményeit és másik fő szereplőjét, vagyis a feleségét is megismerhetjük (Lara Pulver). Utóbbihoz flashbackeket is használ, engem viszont annyira lekötött a világ értelmezése, hogy eleinte nem is érzékeltem az idősíkváltást.

David Morrissey remek alakítást nyújt, ahogy szerepe szerint alázatos követője az értelmetlennek látszó szabályoknak, hiszen belenevelték, de közben lázadozik is ellenük, mert csak hátráltatják a munkájában, az igazság felderítésében. Kellemes meglepetés volt, hogy néhány ismerős európai arc is felbukkant (a dán Paprika Steen és a német Maria Schrader (Deutschland 83)).

Dicséret illeti a készítőket a világ ábrázolásáért. Természetesen nem a felügyelő narrálása az egyetlen támpontunk, nagy gondot fordítottak a két város elkülönítésére a képi világban is.

Besźel lepukkant városrész benyomását kelti, Ul Qoma viszont modern nagyváros. A színek is egyértelműen utalnak rá, mikor hol vagyunk. És természetesen amikor Besźelben vagyunk, akkor csak Besźelt látjuk, Besźelt érzékeljük, a külvilágot, illetve hát a szomszéd várost, vagyis a szomszéd házat / utcát / járókelőt nem. A félig homályos kép nem a szemünk vagy a tévékészülék hibája – szokni kell, de működik.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy angol felfedezte volna a unicode számára ismeretlen, ékezetes karakterekkel teli tartományát és mindenképp ki akarta volna próbálni. A furcsa hangzású nevek nyilván a könyvből jönnek, de a megvalósításnak része, hogy Besźel beszélt nyelve az angol, és minden felirat angolul van – csak épp random ékezetekkel írva (a város nevét egyébként a besźeli beszélők zs-vel ejtik). Ul Qoma viszont más világ, a néző és Borlú felügyelő számára érthetetlen nyelvvel és egész más írásmóddal.

12 hozzászólás Ne habozz!

Taz - 2018. 07. 06. 22:32

Hú én sosem hallottam a könyvről, de ez baromi érdekesnek hangzik. Ráadásul BBC, szóval a minőség is rendben van gondolom. Biztos belenézek, annak ellenére, hogy David Morris a The Walking Dead-es ripacskodása óta nagyon irritál.

zagloba - 2018. 07. 07. 00:00

Nagyon ígéretesen indult, szépen rakták össze a történetet, fokozatosan jön rá az ember, hogy miről van szó, aztán az utolsó másfél (de leginkább a befejező), botrányos lett.

Spoiler

Tulajdonképpen lenulláztak mindent, lényegében semmi értelme nem volt az egésznek. A nagy rejtélyről kiderült, hogy igazából nincs is, és a végén visszakerültünk a a startkocka elejére. A feleség rejtélyes eltűnése, a meggyilkolt lány, a titkos város, ehhh! Azt hittem, hogy valami vicc a “megoldás”.

Spoiler vége

Óriási csalódás, mert a lehetőség adott volt.

Még annyi, hogy a szereplőkről szinte semmi nem derül ki, lógnak a levegőben.

Hangulata az viszont van, teljesen egyedi és érdekes – lehetett volna, de önmagában sajnos nem elég ahhoz, hogy jó is legyen.
Ez így kb. 5/10. Az eleje 8, a vége 3.

Yooha - 2018. 07. 07. 06:35

Kb. semmit nem értettem a leírásból, de megnézve biztos értelmet nyer.

damoqles - 2018. 07. 07. 07:39

Miéville kvázi a regényírás Grant Morrisonja. :)

Csaba121 - 2018. 07. 07. 10:15

Nem! Hanem inkább a sci-fi Paulo Coelhoja, mivel a sznobok Miéville-t még a Zs kategóriánál is hátrébb sorolják, miközben a világon milliós példányszámban kelnek el a művei…

Sigismundus - 2018. 07. 07. 15:14

A könyvet még nem olvastam, de nagyon be akarom szerezni. Az ilyen párhuzamos valóságok világok bejönnek többnyire.

Ami a sorozatot illeti, véleményem a következő.

Az első 3 rész nagyon jó volt, hangulat, díszletek, egyéb, adtak rá rendesen.

Hanem a vége az csalódást keltő nekem is.
Remélem a könyvbeli befejezésnek több értelme van.

(Mieville minden könyvében van mocskosszájú rendőrlány? ez az esete?)

cherockee - 2018. 07. 07. 16:24

@Csaba121:

Első rész megnézése után ez inkább csak fiction, mint scifi, de később még változhat az irány persze.

Egyébként első rész tetszik, csodálom, hogy nem említette senki, nekem sok helyen a man in the high castle-re hasonlít, valószínűleg azért, mert ez is elsőre alternatív történelem is lehetne.

Annatar - 2018. 07. 09. 02:04

Az ajánlót köszi, megnéztem, jórészt tetszett is, csak aztán a végső megoldás ne lett volna…

Amúgy én szerintem nagyon nem vagyok kompatibilis az íróval, igaz, csak egy könyvét kezdtem el olvasni, az agyondicsért “Perdido pályaudvar, végállomás”-t, de olyan gyomorforgató volt, miközben nem történt semmi, hogy feladtam. Azt hiszem, ezzel a regényével sem fogott volna meg, de a sorozat vizualitása tetszett. Kár, hogy ez sem vezetett sehová.

cherockee - 2018. 07. 09. 07:08

ennek a regényben is ez a vége?

hát ez nem nyűgözött le, 3 rész alatt a merengés elfáradt nálam, majd a 4. rész meglepett a földhöz ragadt megoldásával, ami nem lenne meglepő, ha nem lenne az első 3 rész annyira más.

nem tudom ajánlani.

gromit - 2018. 07. 12. 00:11

Lehet, hogy csak kissé földhözragadt vagyok, de én nem éltem meg csalódásként a megoldást, bár azt én is éreztem, hogy kiábrándító volt – de az ő világukban nézve.

Important roll - 2019. 03. 16. 23:51

Amikor vége lett (de már a 4. rész alatt is) nagyjából ezt éreztem: akkor ennyi az egész? Kiszúrták a szemünket (és gyakorlatilag a szereplők szemét is) egy ilyen megoldással? Nagyon nagy hiányt éreztem úgy, hogy semmit nem tudtunk meg arról, mi vezetett egy ilyen drsztikus és különös elkülönléshez, és egyáltalán miért nem szimplán egy fal felhúzásával zavarták le az egész ügyet. Viszont ezzel párhuzamosan tetszett benne a rengeteg elrejtett kelet/nyugat-berlini referencia, meg úgy egyáltalán az egész képi világ.

Ui: Ul Qomában grúz karakterekkel írnak.

Enzo - 2021. 06. 01. 01:47

Nemrég fejeztem be a sorozatot – nem is értem, hogy anno miért nem kezdtem el, sőt fel se került a listámra, pedig biztosan elolvastam a történetét és érdekesnek is kellett találnom. Na mindegy, a lényeg, hogy most már megnéztem, a könyv kiolvasása pedig még várat magára, de hamarosan arra is sor kerül.

Nálam nagyon sokat számít az alapötlet, és az itt egészen zseniálisan kreatív: ez a furcsa, kettős világ, amit Miéville összehozott, csak úgy ontja magából a megválaszolandó rejtélyeket, tipikusan az a setting, amiről egy áldokumentum-sorozatot is elnézne az ember. A fényképezéssel remekül érzékeltették az univerzum sajátosságát, Besźel és Ul Qoma szépen megkülönböztethető volt, a sok elmosódástól és furcsa kameraszögtől mondjuk néhol már nekem fájt a fejem :D A térképek mutogatása, külön nyelv és ábécé, fura ékezetekkel tarkított angol feliratok – ezeket mindig imádom, utána is fogok olvasni, hogy pl. miből és hogyan “készült” az Ul Qoma-i ábécé.

Szóval az első részt simán elvitte a világépítés a hátán, a történet csak utána kezdett érdekelni, de gyakorlatilag egy egyszerű gyilkossági nyomozás is különleges élménnyé alakul át a két város miatt. Pláne, hogy még főszálból is kettő volt, hiszen Katrynia történe is szép lassan bontakozott ki a flashbackekkel, amikre egyébként komolyan oda kellett figyelni, hogy mikor váltottunk – volt, amikor csak kb. Borlú szakállának megléte vagy hiánya árulta el elsőre, hogy mikor is járunk.
A történetről nehéz is lenne beszélni spoilerek nélkül, szóval: spoilerek alant :D
Az évadzáróban furcsálltam egyrészt, hogy a misztikus felvezetés után egy kifejezetten földhözragadt magyarázatot kaptunk a történtekre (csempészés), másrészt pedig azt, hogy rengeteg jeleneten keresztül csak azt láttuk, hogy Borlú nyomoz, majd az étteremben Syedr 1 jelenetben elmagyarázta, hogy mi történt (legalábbis az Orciny-val kapcsolatos részt). Mahalia halálának okát épp csak elhintették, de abból pár képkockából is ki lehetett találni, Katrynia öngyilkossága meg egy kicsit lelombozó kimenetel, viszont hogyha Borlú haldoklós jelenetével megspékelve úgy vesszük, hogy Orciny egy metafora a túlvilágra/mennyországra, és Kat ennek volt a megszállottja, az egy korrekt metafora.
A befejezés tehát nálam is hagyott némi keserédes szájízt, de összességében jó élmény volt a The City and the City.
2.évad gondolom nem lesz, pedig ez a körítés még elbírna jó pár részt, nézném szívesen.

Darabkák:
– Corwi hatalmas forma, imádtam a dumáját, főleg az első 2 részben, a 4.részes csavar meg is lepett. Meg az is, hogy Borlú határsértésének annyi lett a következménye, hogy a Breach bevette maguk közé.
– Tényleg volt néhol The Man In The High Castle utánérzésem, főleg Bowden filmtekercsénél :D
– Lara Pulver (Katrynia) valahonnan ismerős volt, az IMDb segített: hát persze, ő volt Irene Adler a Sherlock-ból!

#sorozatidézete:
“-Sexual activity?
-Me or her? […] Not recently. Neither of us.” :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz