login |

Last Tango in Halifax – írta Marcus

2018. 08. 05. 16:22 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

A Last Tango in Halifax négy évadot ért meg 2012 és 2016 között a BBC-n. Sikere azonnal egyértelmű volt: az első évad után megkapta a brit szériáknak járó legmagasabb kitüntetést, a BAFTA-díjat. A sorozatot több helyen romantikus komédiaként definiálják, de akkor sem járunk messze az igazságtól, ha a manapság olyan divatos comedy-drama megnevezéssel illetjük.

Első ránézésre azonban a Last Tango in Halifax nem tűnik többnek egy egyszerű szappanoperánál. A történet a következő: a hetvenes éveik közepén járó Alan és Celia Észak-Angliában élnek, és az internet segítségével ötven év elteltével újra egymásra találnak. Mindkettőjüknek néhány évvel korábban halt meg a házastársa, és miután kiderül, hogy gimnazista korukban mindig is tetszettek egymásnak, elhatározzák, hogy bepótolják az egymás nélkül eltöltött évtizedeket, és összeházasodnak.

A későbbiekben fontos szerepet kap Caroline, Celia lánya és Gillian, Alan lánya, valamint egyre népesebbé váló családjuk is. Caroline, miután tönkrement a házassága, viszonyt kezd egyik kolléganőjével az iskolában, aminek ő az igazgatója, és nem tudja, hogy árulja el gyerekeinek, hogy új partnere valójában egy nő.

Gillian szintén családi gondokkal küzd: férje öngyilkossága után egyedül neveli fiát és vezeti farmját, valamint hadilábon áll az alkohollal is. Közben sógora, akihez titokban vonzódik, azzal vádolja, hogy valójában ő ölte meg a férjét.

Nem elég, hogy az alapkoncepció elég meghökkentő, az újabbnál újabb csavarok egy pillanatra sem hagyják pihenni a nézőt. A meglehetősen irreálisnak mondható történetvezetést fokozza, hogy a szereplők mind kicsit saját maguk karikatúrái: aki nem veti meg az italt, az itt önpusztító alkoholista, aki pedig élvezi az ellenkező nem társaságát, azt férfifaló hedonistaként ábrázolják.

A fordulatok azonban meglepő módon a négy évad alatt nem válnak kiszámíthatóvá, sőt fárasztóvá vagy túlzottan abszurddá sem – bár a harmadik évad elején rövid időre felmerül annak a veszélye, hogy a sorozat saját magát fogja ismételni, szerencsére hamar újra önmagára talál.

Valószínűleg annak köszönhető, hogy a Last Tango in Halifax ki tud lépni a szappanoperák sablonjai közül, hogy rendkívül tehetséges alkotók dolgoztak rajta. Az írója Sally Wainwright, akinek többek között a Happy Valley és a Scott & Bailey is köszönhető, és aki elmondása szerint saját édesanyja történetét dolgozta fel némileg átalakítva.

A két főszereplőt világszinten elismert színészek alakítják: Derek Jacobit 1994-ben ütötte lovaggá Erzsébet királynő a Shakespeare-színjátszás terén végzett szolgálataiért, Anne Reid pedig Angliában minden bizonnyal nagyobb ismeretségnek örvend, mint nálunk, de talán van, aki emlékszik rá például az Upstairs, Downstairs-ből vagy az Our Zoo-ból.

Szintén jól ismert arc Caroline, akit Sarah Lancashire, a Happy Valley rendőrnője játszik, és a Gilliant megformáló Nicola Walker is. Ami viszont a szereposztást tekintve a sorozat egyik szégyene, hogy Caroline fiának, Williamnek a szerepét a harmadik évadban se szó, se beszéd egy másik színész veszi át. Az Oxfordban tanuló fiú karakterét elegánsan is ki lehetett volna írni az évadból, ehelyett sajnálatos módon ezzel a megdöbbentően gagyi megoldással éltek.

A színvonalas alkotógárdán kívül ki kell emelni, hogy a sorozat minden szempontból olyan témát boncolgat, ami igazán egyedülálló. Az időskori szerelem, vagy önmagában az meglett kor pozitív bemutatása a filmekben és sorozatokban elég ritkának számít, de fontos szerepe van abban, hogyan értékeli önmagát a – talán legtöbb időt a képernyők előtt töltő – nyugdíjas korosztály.

Számomra azonban az volt a legmegkapóbb, hogy a Last Tango in Halfiax néhol eltúlzott harsánysága ellenére is a fontos pillanatokban az összetartás és az elfogadás mellett állt ki. Központi tanulsága úgy foglalható össze, hogy szeretettel és megértéssel minden akadály legyőzhető – és nem a társadalmi hovatartozás, a politikai elköteleződés, a nemi identitás számít. Mindezt pedig szívhez szóló, kifinomult és érzékeny eszközökkel közvetítette.

Jelenleg meglehetősen kétséges a sorozat sorsa, hiszen bár hivatalosan nem jelentette be a BBC, hogy nem fogják folytatni, a 2016-os dupla karácsonyi különkiadás óta nem sok új információ látott napvilágot a széria jövőjével kapcsolatban. Pontosabban mégis: nem túl biztató hírek a színészek részéről.

Derek Jacobi 2017 végén arról beszélt, hogy nincs sok esély arra, hogy a sorozatból további részeket készítsenek, hiszen Sally Wainwright nagyon elfoglalt. Bár ezt a BBC egyik szóvivője cáfolta, a tény tény marad: Wainwright írta a forgatókönyvét a Gentleman Jack című sorozatnak, amit idén kezdett el forgatni a BBC, most pedig a Happy Valley harmadik évadján dolgozik.

Reméljük, hogy még lesz lehetőségünk viszont látni Alant, Celiát és családjuk összes szeretnivalóan különc tagját, de ha mégsem így alakul, akkor is négy rendkívül szórakoztató és „nagyon angol” évadot tölthettünk velük együtt.

1 hozzászólás Ne habozz!

napocskin - 2018. 08. 05. 16:54

Köszi az írást! Már találkoztam a címével, de valahogy mindig akadt más néznivaló, de most kedvem támadt az ajánlótól, hogy megnézzem. Sarah Lancashire-t meg sem ismertem az első képen, de hihetetlen alakítást nyújtottt a Happy Valley-ben, és Sally Wainwright mint író is remekelt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz