Na, most megkapják az angol lapok! Jött egy sorozat, ami a sok magánéleti válság közben még a 2018-as sajtóról is moralizál kicsit. Semmi aktuálpolitika, csak a tendenciák elővétele a modern korban.

A történet középpontjában egy bulvárlap, egy komoly újság, és a közvélemény hármasa áll. Meg az ezeket vezető és író emberek. Nem nyúltak a klisézsák mélyére, a legfelül levőkkel tömték tele a Press-t. Az összes karakter ismerős lesz valahonnan, annyira tipikus vonásokkal bír.

Ami meglepett, hogy a sorozatért a Doctor Fostert készítő Mike Bartlett felelős. Mármint ez olyan szempontból furcsa, hogy itt nem sikerült a magánéleti szálakba értelmes személyes drámát tennie. Talán Charlotte “nem Amanda Peet” Riley szálán látható némi kreativitás, és végtére is a fordulattal abból kerekedik majd az átívelés is, ellenben a többiek csak töltelékek, akikre túl sok idő megy el.

A Press lényege, hogy az egyik újságtól érkezik a morális tartás, ami kicsit unalmas, így csökkenő olvasottsággal bír, a másik oldalról pedig ott van a bulvár szemlélet, akik mindent megtesznek a szenzációért, de látszólag ők képesek jobban elmerülni a sztorikban is, hiszen a sok mocskos titok mellett néha elrejtett igazság is lapul.

Mindezek mellé még előtérbe kerül, hogy mi az igazi hír, mit muszáj nekünk, átlagembereknek mindenképp tudni. Tényleg a frissen elhunyt szüleinél kell kopogtatni a sajtónak egy órával az eset után, vagy ezt szabályozni kéne? A közvéleménynek muszáj erről a tragédiáról ilyen mélyen tájékozódnia?

Még az a tudat dobhatja fel a nézést, hogy az író az összes fontosabb angol lapnál végzett kutatásokat, így elvileg nagyon realistán vannak ábrázolva a szerkesztőségek. Konkrétan azt hallani, hogy a bulvár oldal a The Sunról, míg a morális tartású a The Guardianről lett mintázva.

Azonban hiába a szándék, sajnos nálam ez a pilot nagyon mellé ment. Egyszerűen unatkoztam. Igen, a fordulat feldobja a kezdést (55 perc után), de valahogy azt éreztem, mintha már láttam volna ezt a sorozatot, annyira közepes az egész. Ezen nem segít, hogy a tipikus húzások közben még mintha azt hinnék, hogy komolyabb anyag van a kezük alatt, mint ami ténylegesen.