login |

Pilot: The Romanoffs

2018. 10. 23. 14:50 - Írta: Qedrák

6 hozzászólás | kategória: antológia, kritika, pilot-mustra,

A The Romanoffs az Amazon egyik idei nagy dobása, a Mad Men-es Matt Weiner készíti, és azt sem tudom, hogy a szereplők közül hirtelen kit kellene kiemelnem. Ráadásul az anyagiak terén sem lehetett panasz, a beharangozók szerint legalább három földrészen forgattak, ami nem olcsó mulatság. (Itt már szó esett arról, hogy többek között ezt a szériát is szánja az Amazon egyfajta zászlóshajónak a szolgáltatásához.)

Mondanom sem kell, hogy kapva kaptam a sorozat után, elvégre mindent szívesen nézek meg, ami kapcsolatos a történelemmel. Előre szólok azonban, hogy ha valaki erre a vonalra kíváncsi, és csakis ez érdekli, nagyot koppanhat, mert a Romanovok legfeljebb csak a díszletet szolgáltatják az antológia eddig látott részeihez.

Egy kicsit bajban vagyok, ha most hirtelen jellemezni akarnám a sorozatot, legalábbis az első két rész alapján. (A premierként leadott másfél órás epizódokat pénteken követte a harmadik, és hetente jönnek a továbbiak.) Ez értelemszerűen adódik a sorozat antológia jellegéből, az egyes részeket nem köti össze szoros cselekményszál, inkább csak egy adott élethelyzet.

A Romanov egy nagy hatalmú dinasztia, amely az orosz forradalomban teljes egészében megsemmisült. A The Romanoffs nyitányában azonban történik rá utalás, hogy valaki közülük esetleg túlélhette a mészárlást, viszont ebben az első két részben ennek semmi jelét nem látjuk. A családból szereplő karakterek a maguk jogán leszármazottai a Romanovoknak, és nincs szó arról, hogy valaki a származásának a nyomába eredne. (A sorozat későbbi részeiben persze változhat a helyzet, de erre nem vennék mérget).

Ha a bevezetőben szereplő linken megfogalmazott kérdést teszem fel, hogy ti. lesz-e ebből egy agyonajnározott Amazon-sikersorozat, nos engem a látottak eddig nem győztek meg. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes megnézni, pusztán annyi, hogy egy egész világon végigfutó hájphoz ennél sokkal több kell.

Kezdjük azzal, hogy a hatalmas költségvetés ellenére a sorozat egy cseppet sem látványos, sőt. Az első részben olykor még klausztrofób érzéseim is voltak, hiszen nagyjából öt helyiségben és három utcasarkon játszódott az egész sztori. A második epizódban már talán egy hangyányival gazdagabban bántak a helyszínekkel, de azért túlzásba ott sem vitték.

Amit a javára kell írni a szériának, az az, hogy a színészeket meri használni, és értő kezek írták a dialógusokat is. Ez annak is köszönhető, hogy páros szerepekben találjuk őket, a legtöbbször egy-egy karakter magára marad egy másikkal, így a kettejük játékát figyelhetjük mindenféle zavaró körülmény és mellékszál nélkül.

A színészek pedig élnek is a lehetőséggel, egyedül talán az első epizód amúgy kiszámítható döntő fordulatát éreztem mesterkéltnek. Erre pedig rendelkezésre állt a megfelelően hosszú epizód, hiszen, mint írtam, a részek játékfilm-hosszúságúak.

Meg kell hagyni, régen láttam már ennyire didaktikus művet, legalábbis az első epizód bizonyosan annak mondható. Ha meg kellene nevezni egy témakört, hogy mit akar kifejezni ez a rész, azt hiszem azt mondanám, hogy egy kulturális közeg és egy életmód elmúlását és egy másiknak a helyébe lépését jelenti. És igen, ez a párizsi rész konkrétan a bevándorlás kérdését járja körül ezen a téren, és markánsan képviseli a liberális hozzáállást.

Így elöljáróban is azt tudom javasolni, hogy aki erről nem akar ezen a módon hallani, az ne nézze meg a sorozatot, legalábbis az első epizódot biztosan ne. A történet gerincét ugyanis az képezi, hogy a Párizsban élő arisztokrata hölgyhöz (Marthe Keller) egy új gondozó, Hajar (Ines Melab) érkezik, aki azonban történetesen marokkói származású. És ettől fogva az idős nőből kitör az összes lehetséges bevándorlókkal kapcsolatos nézet, miszerint Hajar bizonyára terrorista, sok testvére van, hiányzik neki Afrika és így tovább, amelyeket rendre megcáfol a történet.

A másik érdekes jelenet, amely kivételesen több színészt mozgatott meg, az asztali beszélgetés a modern társadalmi problémákról. Itt szóba került, hogy a mostani generáció várhatóan rosszabbul fog élni a szüleinél, hogy az elvárások nem találkoztak a valósággal, hogy ki miért nem akar gyereket, stb. De a megmondani vágyás itt is érezhető alkotói szándék maradt.

(Ha már alkotói szándék, az is annak tekinthető, hogy az eddigi részekben mindig volt egy olyan jelenet, ahol egy asztal felett filozofált egy nagyobb társaság, lásd a vacsorát vagy az esküdtszéket, ez talán egy állandó motívuma lehet a The Romanoffs-nak, hogy a karakterek egymáshoz való viszonyát epizódonként egy-egy ilyen jelenettel, de semmi esetre sem többel dobják fel).

Az 1×02 érdekes módon már kevésbé tűnt didaktikusnak, annak ellenére, hogy a faék egyszerűségű cselekményt itt sem bonyolították túl.

Az elmesélt történetet ugyanis egy rossz párkapcsolat emlékeztet az elsőre, bár itt inkább a kisszerűség elemei bukkannak fel, és itt nemcsak a főszereplőre gondolok. Az okostelefonján játszó teljesen felelőtlen Michael Romanov (Corey Stoll) mellett olyan motívumok is megjelenítik az egykori arisztokrácia elsorvadását, mint az, hogy a luxushajón a családot törpék jelenítik meg, és hogy később látjuk, amint a Raszputyint játszó törpe betér az egyik idős arisztokrata hölgyhöz.

Az egykori nagyszerűség formáinak kiüresedését az is mutatja, hogy a szereplőink hétköznapi problémákkal küzdő kisemberek. E státuszából kifolyólag Shelly (Kerry Bishe) még rá tud csodálkozni az arisztokratikus külsőségekre, különösen akkor, amikor lépten-nyomon emlékeztetik rá, hogy alapvetően nem ott a helye. És persze a kisszerűség diadalát jelenti a pár végső jelenete is.

Amit még feltétlenül kiemelnék, az a nyelvvel való bánásmód. Az Amazon másik sorozatához, a The Man in the High Castle-höz képest, amiben főleg akcentusokkal játszanak, itt aminek nem angolul kell elhangoznia, az bizony nem angolul hangzik el. A párizsi történetben a karakterek mindig franciául beszélgetnek, ha a résztvevők egyébként francia anyanyelvűek. Mivel ez több, mint az epizód fele, jár érte a készítőknek a pacsi, mert sokkal következetesebben álltak hozzá a nyelvi kérdésekhez, mint más szériák alkotói.

A modern problémafelvetések, a nagy múltú családi háttérrel bíró hétköznapi emberek hétköznapi élete nem feltétlenül emelik ki a sorozatot a mezőnyből. Nekem a koncepció bejött, ám az egészet talán pont az antológia jelleg öli meg annyira, hogy végig semlegesen viszonyuljak hozzá. Az egyes részek mögött még csak-csak kibontakozni látok egy-egy bemutatandó kérdést, viszont ennél többet nem tudok felfedezni.

Nem szokásom számokkal értékelni, de az előzetes elvárásaimhoz képest egy kicsit csalódott vagyok. A nyolcvanperces időt nem biztos, hogy mindenki értékes szórakozásnak fogja találni. Az első reakciókat nézve, ezzel a véleményemmel azt hiszem nem vagyok egyedül.

6 hozzászólás Ne habozz!

Rubber Duck - 2018. 10. 23. 15:04

“A Romanov egy nagy hatalmú dinasztia, amely az orosz forradalomban teljes egészében megsemmisült.”

Ez tévedés, valójában a család sok tagja el tudott menekülni. II. Miklós közvetlen leszármazói és felesége haltak meg, testvérei közül is végeztek ki, de maga a Romanov család ma is él és -mondhatni- virul.

Qedrák - 2018. 10. 23. 15:27

@Rubber Duck: Három mondattal később ezt le is írtam.

adamlyon - 2018. 10. 23. 17:23

Milyen a sorozat? Semmilyen. (Tisztességes?)
Igen, a színészi játék jó, az ötletek jó, de a megvalósítás…unalmas. 2001-ben talán még újítónak is számíthatott volna.

Az első részben a xenofób néni és a muzulmán gondozó dinamikája még tetszett is, de a második fele, mikor bejön a pasi, nem értettem, hogy mikor – és egyáltalán miért- lettek oda ennyire egymásért. Ebben a történetben több is lehetett volna, talán érdekesebb lett volna azt nézni, hogy a xenofób néni hogy basáskodna a kisgyerek felett a nevelésben. Illetve a sors iróniája, hogy csak a Romanov-vonalat szerette volna továbbvinni, ami pont egy bevándorló családnak a lányával valósult meg.

A második rész egy válságban lévő házaspárt mutat be, illetve a Romanov-leszármazott férjre koncentrál, ahogy az életuntságával hogyan tesz/tenne tönkre másokat. Itt megint azt éreztem, hogy a feleség történetében és a fájdalmában több lehetett volna, szívesebben néztem volna inkább azt. A második részben már több utalást és orosz kultúrát kapunk, a harmadik pedig kimaxolta a cári család kivégzését. Az a rész rész már izgalmasabb is volt, a hangulatában végre eltért, de elég egyszerű és kiszámítható lett a vége így is.

A sorozat korunk felkapott témáira koncentrál, mint a (fehér) kiváltságos réteg bukása, az egészségtelen munkakörnyezet egy filmforgatás közben, stb.Mindenesetre a 90 perc indokolatlan, 8 filmet hoztak nekünk, de ennyi nincs benne sajnos, pedig az alapötlet tényleg jó.

3 rész alapján eddig mindig a leszármazottak a negatív figurák, a Romanov- család pedig egy nagyon jó hasonlat szerintem ezekre a problémákra. Egy olyan 300 évig uralkodó dinasztiáról van szó, ami még a 20. század elején is egy félfeudalista-kapitalista országot irányított, ekkor is azt hangoztatták, hogy hatalmuk Istentől van és érinthetetlenek. A világháború és forradalom következtében ez hamar megbukott, az uralkodásra alkalmatlan II. Miklós és családja pedig tragikus halált haltak.

Mindenesetre a sorozat nem nyűgözött le, de maradok, már csak szakmai ártalom miatt is. Illetve naivan reménykedem, hátha előjön egyszer csak az a több, amire képes lehetne (nem fog).

karesz - 2018. 10. 23. 17:50

Nekem ez az év csalódása. Pár napja még szenvedélyesen érveltem amellett, hogy ez egy nagyon eredeti koncepció (tényleg annak hangzott), de valahogy az egész nem működik. Szerintem ez a sorozat bizonyítja leginkább, hogy csak azért, mert valami papíron működik, a valóságban még borzasztóan is elsülhet. Megbántam azt a két órát, amit az életemből az első két részre pazaroltam.
10/2

D - 2018. 10. 24. 20:19

igen, az vitathatatlan, hogy mindharom reszben eddig a Romanoffok alakitjak a negativ karaktert – tipikus amerikai film klise, mert minden orosz gonosz/kem/bergyilkos/terrorista

Garru - 2018. 11. 11. 20:54

Csatlakozom a csalódottak táborához.
Engem leginkább az zavar, hogy nem tudom, mit akarnak mondani ezekkel a sztorikkal.
Valami mondanivalójuk kell legyen, mert szórakoztatni nem szórakoztatnak.
A legutóbbi rész (Mexico) is kész rejtély.
Hajlok affelé, hogy ez az egész csak egy szépen felfújt lufi. Üres és semmitmondó.
Az Amazon helyében nem ezzel, inkább a Man in the high castle-el dicsekednék, ezt meg sürgősen eltenném a süllyesztőbe.
Részemről ez egy erős 2 pont a 10-ből a színészi játék és a fényképezés miatt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz