A Very English Scandal – írta speranza
4 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, antológia, kritika, A Very English Scandal
Az idei év egyik legkellemesebb BBC-s meglepetése volt ez a Hugh Grant és Ben Whishaw főszereplésével készült minisorozat, amely egy megtörtént esetet dolgoz fel a komoly témához képest meglepően könnyed hangvételben. Voltak pillanatok, amikor gyanút fogtam, hogy nem paródiát látok-e, hiszen a valóságban aligha volt ennyire vicces a szituáció.
A forgatókönyvet John Preston azonos című könyve alapján Russell T. Davies készítette, a rendező pedig Stephen Frears volt. A sorozat címéhez hűen egyébként a tálalás is nagyon angol, bár be kell, hogy valljam, ami egy-két jelenet abszurditását és kivitelezését illeti, nekem néha bevillant a Fargo.
Jeremy Thorpe – aki a Liberális Párt képviselője, majd vezére volt a 60-as években – homoszexuális viszonyt folytatott egy fiatal „alkalmazottjával”. Ahogy telt az idő – a cselekmény mintegy két évtized történéseit öleli fel – az addigra már rég véget ért kapcsolat egyre terhesebbé kezdett válni a házas Thorpe ranglétrán való emelkedése közben. Két barátja segítségével ezért megpróbáltak végleges megoldást találni a „problémára”.
A három epizódot nem azért érdemes megnézni, hogy megtudjuk hogyan végződött az eset (azt pár kattintással anélkül is megtudhatjuk), hanem a fenomenális színészi játékért, amit közben láthatunk, mert komolyan mondom, rég szórakoztam ilyen jól.
Amikor először olvastam a sorozatról, még nehezen hittem el, hogy Hugh Grant a szépfiús, romantikus alakítások után hiteles tud lenni egy ilyen karakterben, de már az első percekben meggyőzött róla, hogy alábecsültem a képességeit. Bár ő a húzónév, a karizmatikus képviselő szerepében, a többiek semmivel sem maradnak el mögötte.
Ben Whisaw különösen brillírozik „Nyusziként”, azaz Norman Josiffe/Scott képében. Kettejük közös jelenetei, ahogy a simulékony modorú, kiváló intellektussal megáldott, művelt parlamenti képviselő becserkészi a naiv(nak tűnő), mentális problémákkal küzdő, vidéki lovászfiút, egyszerűen zseniálisak! Hozzájuk hasonlóan Alex Jennings is telitalálat Peter Bessell szerepére, aki akkoriban Thorpe közeli barátja volt.
Azt tudni kell, hogy a cselekmény kezdetén, a 60-as évek Nagy-Britanniájában a homoszexualitás még bűncselekménynek számított. Emiatt egy politikus könnyen zsarolhatóvá vált, ahogyan azt a jelen történet is mutatja. Időközben változott ugyan a jogi környezet és mire a botrány napvilágra került, Jeremy-nek a szexuális irányultsága miatt már nem lett volna annyi vesztenivalója (legalábbis jogilag, mert a viszony morális megítélése nem változott).
Ő azonban sok év után is hajthatatlan maradt és továbbra sem akarta kiadni Norman egészségbiztosítási kártyáját. Ez volt ugyanis az a banánhéj, amely elindította a tragikus eseményeket.
Az epizódok közben többször is elgondolkodtam azon, hogyan lehetséges az, hogy az úgynevezett „barátai” közül egyik sem volt elég erélyes ahhoz, hogy lebeszélje Thorpe-ot a tervéről. Mert érthetetlen, hogy miközben mindenki látja a helyzet irracionalitását, a környezetében mégsem tudja senki sem kivonni magát a politikus lehengerlő hatása alól.
Aztán a cselekmények során időnként kicsit bevisznek bennünket a politikai színfalak mögé is, ami megvilágítja, hogy mi is az oka a nagy összetartásnak. Bemutatják, hogy hogyan, milyen eszközökkel szerzik meg a politikusok a támogatást az általuk fontosnak tartott ügyekhez, vagy az előbbre jutásukhoz. Álságos világ ez, amit az érdekek mozgatnak, és amit a sorozat nagyon jól tükröz, de ahogyan a többi kényes témához, ehhez is angolos humorral nyúltak hozzá.
Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy az általam egyik legjobb karakterszínésznek tartott David Bamber is feltűnik egy nyúlfarknyi mellékszerepben (Lord Arran). Ő ismét csak megerősítette bennem azt a meggyőződést, hogy egy vérbeli brit színész a világon bármit, de tényleg bármit hitelesen el tud játszani. (Akár még azt is, hogy állatbarát arisztokrataként egy borzokkal teli kastélyban éli a mindennapjait, gumicsizmában.)
Szóval az Egy nagyon angolos botrány azon sorozatok egyike, amit feltétlenül látni kell! Persze csak azoknak, akik nyitottak a témára és három órányi felhőtlen szórakozásra.
4 hozzászólás Ne habozz!
Én angol sorozatot nem láttam még ennyire pörögni, az első részben annyi minden történt, mint általában egy évad alatt szokás. Az első rész amúgy is őrült volt, ugráltunk az időben, a különféle hangulatok és szereplők között; igazából egy katyvasz volt, de nagyon szórakoztató.
A második rész is ilyen volt, de mint kiderült, ennyi történésből és hangulatingadozásból egy is elég, nekem ez már túl sok volt (kiemelném viszont Eve Miles-t, akit amúgy elég tehetségtelennek tartok, de itt még ő is jó volt).
A harmadik rész viszont lineáris és egységes volt, valamint izgalmas és katarktikus is, a sorozat szerintem legjobb része.
Tudom ajánlani, de ez tényleg egy nagyon angol, nagyon WTF sorozat, úgy készüljön valaki.
Imádom az angol sorozatokat, de ebbe most beletört a bicskám. 20 percig bírtam nézni. Lehet, hogy nem voltam ráhangolódva vagy az volt a baj, hogy utálom Ben Whishaw színészi játékát.
Majd még később lehet hogy teszek vele még egy próbát.
Túljátssza kicsit, de nem csak ő, hanem mindenki. Ettől lesz az egész olyan ironikus. Én ugyan ebben a sorozatban láttam őt először, de egyetértek azzal, hogy szokni kell a játékát. :)
“A very very English scandal” stílszerűbb lett volna címnek :)
Fogalmam sincs, kit parodizáltak a “very, very”-zéssel (talán az akkori min.elnököt? nyilván könnyű lenne kideríteni), de így is szórakoztató volt.
Nagyon angolos, kissé abszurd, szóval pont nekemvaló :) A legmegdöbbentőbb, h ez ugye igaz történet – bár nem tudhatjuk, tényleg mennyire, illetve mennyire volt benne “költői szabadság”. Mondjuk a bíró a tárgyaláson teljesen jól dokumentáltan tényleg ezt adta elő, kész vicc.
Hogy hogy lehetséges, hogy senki nem beszélte le? hm, a király meztelen?
Ide írd
Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>
Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz