login |

Legion: a 2. évad – írta Mistress

2018. 11. 14. 14:59 - Írta: vendegblogger

12 hozzászólás | kategória: kritika,

Mivel nyáron elmaradt az évadkritika az FX hihetetlenül kreatív és semmihez sem hasonlítható, az X-Menes világban játszódó sorozatáról, gondoltam, érdemes lenne ezzel a hiányossággal kezdeni valamit.

Nem fogok köntörfalazni: az első évad komoly függőséget okozott nálam, vagy egy tucatszor néztem újra és újra azt a szezont, és minden egyes alkalommal új dolgokat láttam meg benne. És ez ezzel az évaddal sem történt másként, de már más, kellemetlen érzések kerítettek hatalmukba. Mint mozifilm nézése közben, amikor a popcorn a fogaim közé szorul. Élvezem a rágcsálni valót, csak az a fránya kukoricahéj ne lenne. Félreértés ne essék, így is imádtam minden pillanatát! De.

Kezdjük talán ott, hogy ebben az évadban már nem egy elmebeteg férfi csodás gyógyulásáról van szó és arról, ahogy szerelembe esik, hanem a lassú morális hanyatlásáról és bukásáról, mindezt az őrület kaleidoszkópszerű szemüvegén keresztül.

Bár nem olyan acid trip az évad, mint amilyen a Doctor Strange egyik kulcsjelenete, de azért bőven vannak elborult pillanatai. Például az, hogy egy sereg Freddie Mercury kinézetű, géphangú néni egy kosárfejű férfinak dolgozik, ebben a helyzetben teljesen normális.

Remek újításnak bizonyult a történet felvezetése szempontjából az a pár szociológiai és pszichológiai tanmese, amikkel megszórták az évadot. Mindehhez John Hamm selymes, mély hangja társult (bevallom én néha keverem a hangját Chris Prattével, de ez most részletkérdés), amiknek köszönhetően ezek a kis szösszenetek segítenek jobban megérteni az eseményeket, ám olykor össze is zavarják a nézőt erősen.

Tér, idő és anyag okafogyottá vált, ebben az univerzumban és vizuálisan jelentősen szintet lépett a széria az előző évadhoz képest. Itt már a fizika törvényei is kevésnek bizonyultak, szóval Kubrik-rajongóknak kötelező a végeredmény.

Állítom, a Legion minden egyes epizódja egy külön gyöngyszem, és minden alkalommal mélyebbre lehet süllyedni és elveszni ebben a szövevényes labirintusban, ami maga az Őrület. A tovább mögött spoilerekkel és cselekményleírással folytatom.

Az alap elgondolás az, hogy az előző évad végén elrabolt Davidre rátalálnak egy klub táncterén szinte katatón állapotban, egy sereg megmerevedett, csattogó fogú ember társaságában és elviszik őt egy titkos földalatti létesítménybe. Senki sem tudja mi történt vele az elmúlt egy évben, és még csak azt sem sejtik, hogy meg lehet e benne bízni, mert szokatlanul viselkedik. Ő maga sem tudja, mi történt vele.

Az alatt az egy év alatt, amíg távol volt, a korábban megismert csapat is megváltozott, sokat megélt, azonban David látszólag onnan folytatta az életét, ahol Summerlandban befejezte. A Melanie által vezetett kis társaság az úgynevezett Division 3 részévé vált és egy Catalyst nevű jelenség ellen kezdett küzdeni.

A történet hamar átcsap hajtóvadászattá, aminek célja a Shadow King testének megtalálása és elpusztítása, mielőtt feltámadna hamvaiból. De cseles kis ősgonosz ez a Shadow King, vagy más néven őméltósága a nagy Amal Farouk, a Bélféreg – elképesztően karizmatikus és élvezetes alakítást nyújtott Navid Negahban ebben a szerepben, és ha jól számoltam négy nyelven is megcsillogtatta színészi képességeit.

Humorforrásnak ott van a két kedvenc Kerry-m, akiknek meg kell birkózniuk az önállóság gondolatával lassan, miután találkoznak ezzel az Árnykirállyal és jól összezavarja az életüket.

Visszatérve a pozitívumokhoz és a negatívumokhoz azt kell mondjam, hogy a végtelen számú lehetőségeket bemutató multiverzum epizód, aminek az I Want To Change The World adja meg a borús alaphangulatot, és az évadzáró összecsapása a Behind Blue Eyes zenéjére szinte kiemelkedően ikonikusak, és beleégtek az agyam gyönyörközpontjába, annyira tetszettek. Mintha ezt a dalt csak emiatt a jelenet miatt írta volna a The Who. Hagytak bőven csemegézni valót a zenére éhes füleknek és a stáb több tagja is megvillantotta énektudását.

Erős negatívum számomra a női karakterek használata. Syd, Melanie és Lenny annyira bénán lettek mozgósítva, hogy úgy éreztem zöldhályogot kapok a tehetetlenségüktől. Syd most számomra egy akkora morális fekete lyuk, hogy semmilyen mentséget nem találok arra, mit láthatott meg benne David. Melanie indokolatlanul háttérben lett felejtve, Lenny meg hát… ilyen Matrjoska babát sem láttam még. Mint amikor óvodában a gyerekek összegyúrják a gyurmát és formáznak belőle egy új embert.

Örültem annak, hogy felfedezték Dan Stevens-ben az eye candy faktort és mutattak belőle kicsit több bőrfelületet is, mint korábban. Viszont kár, hogy borzasztó ruhákba és ormótlan bakancsokba bújtatták, ezzel is jelezve, hogy nincs minden rendben vele. Amikor meg egyenesen a képregényből idéztek egy képkockát, akkor állt össze bennem a kép teljesen, hogy milyen csodák várnak még ránk. Mint amikor egy pillanatra megvillantják a kék-sárga-piros egyenruhát egy Superman-filmben és tudjuk, hogy ez a fickó hamarosan spandexban fog repkedni felettünk.

És akkor jöjjön az a fránya kukoricadarabka, amit már említettem, Syd történetíve és karakterfejlődése. Mese nincs, meggyűlöltem érte, mint az odakozmált rizst. Értem én, hogy mi volt a cél vele, de a #MeToo mozgalom után egy ilyen kegyetlen csavart beletenni ebbe a történetbe igencsak erős, főleg azok után milyen tisztogatás folyt Hollywoodban mostanában. De innen jó szépíteni.

Nemsokára remélhetőleg jön az új évad is. Ki tudja, lehet, hogy pont az volt az egész sorozat célja, hogy nézzem újra, és hogy még jobban megértsem. Újra, és újra, és újra. Mint az egerek a labirintusban. Vagy emberek a körhintán. Vagy egy tragikus hirtelenséggel megjelenő tehén a folyosón.

12 hozzászólás Ne habozz!

- 2018. 11. 14. 15:36

*Kubrick, ha már nagyokról van szó.

A tehén pedig király kikacsintás volt a Fringe felé.

mSO - 2018. 11. 14. 15:42

Ez lesz még szinkronosan vajon?

todie - 2018. 11. 14. 15:43

nagyon jo iras, viszont a hamm/pratt osszekeveres erthetetlen, az egyik mely, a masik nyavog.

oh es Lenny <3

NPeete - 2018. 11. 14. 16:37

Hát, nekem az első évad elborultságra még tetszett, ez viszont már túl sok volt, valamint szerintem túl sok rész volt, jobban éreztem volna magam egy 8 résszel…

Ghost - 2018. 11. 14. 17:54

Egy jelenet van, amit nem értettem és nem tudtam hova tenni:
SPOILER
Talán az utolsó előtti epizódban, mikor David és Syd járkál a sivatagban, beesteledik, jön egy vihar és találnak egy sátort. Bemennek, majd valami olyasmi hangzik el, hogy “this is us”. Majd újra lejátszódik ez a jelenet, ismét bemennek a sátorba, ismét elhangzik ez a mondat, talán picit más szögből van a kamera, aztán talán egy vágással folytatódik úgy, hogy már reggel van. Ez a jelenet mi volt? :D Mert idővel minden a helyére kerül, ez viszont úgy rémlik teljesen parlagon maradt vagy csak én nem értettem hogy ez mi volt.

Bence - 2018. 11. 14. 18:37

Brutál, én is újra fogom nézni, amint lesz rá időm.

Shannen - 2018. 11. 14. 22:10

Nagyon jól összefoglalta az írás, hogy miért lehet szeretni a sorozatot, és szerintem eléggé ki is derült belőle, hogy nem feltétlen a történetvezetésért. Sőt, én az évad folyamán többször elvesztettem a fonalat, vagy egyszerűen csak nem értettem, hogy mi van és még ennyire se tudtam volna most összefoglalni, hogy miről volt szó ebben a pár részben, mint ahogy az írás tette.
Viszont a kreativitás annyira magával ragadó, hogy egyáltalán nem bántam, hogy heti egyszer egy órán át élveztem ennek a sok baromi okos és kreatív embernek az agyszüleményeit, annak ellenére, hogy nem mindig tudtam épp hol járunk a sztoriban.

Nem egyszerű sorozat, kell hozzá türelem is, főleg ha az esszenciáját adó színes-szagos elszállt dolgok nem jönnek be az embernek.

Geza Kovacs - 2018. 11. 14. 22:44

Hulladék. Az első évad elmebaját legitimálta valamennyire az, hogy az utolsó részben volt egy egész jól követhető akció a főgonosz szörny legyőzésére. Közben szépen elhelyezve a Bolero, tényleg ügyes volt. Meg hát van aki a látványvilágát is szerette. De a második évad a Mr. Robot 2. évadának hibájába esett: azt hitte, hogy történet már nem is kell, és a poszt-posztmodern trágyában dagonyázva nyomatták az LSD-s idegbajt csőstül az arcunkba, ami kb. 2 rész után émelyítő volt, ráadásul itt a végére se hoztak ki semmi érthetőt a sztoriból, tehát ez a sorozat számomra tönkrement, de nagyon.

SpentRocket - 2018. 11. 15. 08:32

Én annyira próbáltam szeretni ezt a sorozatot, de már az első évad alatt éreztem, hogy valami nem klappol. A második évadot pár rész erejéig néztem, aztán egyszerűen elvesztettem az érdeklődésemet, egyáltalán nem kötött le. Pedig nem áll tőlem távol az ilyen elborult “történet” a Twin Peaks új évadát is megnéztem (azt azóta sem tudom, hogy tetszett-e :)), de a Legion-t hagytam.

Starcos - 2018. 11. 15. 09:08

Ez az éved nem jött be annyira.
Valahogy sokszor úgy éreztem, hogy itt már csak öncélú mindfuck megy.

Draco44 - 2018. 11. 15. 20:46

Az első évad nekem is óriási kedvencem, tervezem az újranézését, de ez a 2. évad sajnos nem hozta számomra ugyanazt a szintet. Igen, én is a történetet hiányoltam. Hosszú-hosszú részeken keresztül alig történt valami, és ez azért zavaró a vizuális orgia ellenére is. Persze voltak fenomenális jelenetek, de így is csalódás volt összességében. Ennek ellenére várom a folytatást.

Mistress - 2018. 11. 16. 09:19

@Ghost: Na, azt én sem értettem.

@Shannen Köszi a visszajelzést, jólesett :)

@Geza Kovacs: Mondassz valamit. Mondjuk a hulladék kifejezéssel nem értek egyet, de van alapja annak amit írtál.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz