login |

Star Trek Discovery Short Treks: The Brightest Star – írta Ace

2018. 12. 18. 14:50 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: kritika, ,

December 6-án folytatódott a Star Trek: Discovery két évadja közti 15-20 perces miniepizódokkal operáló Short Treks.

Az 1×01 egy Discovery-s karaktert helyezett a központba, majd az 1×02 jobban elrugaszkodott a Discovery-től, és most itt a harmadik rész, amit már sokan vártunk, hiszen ismét egy Discovery-s karaktert helyezett előtérbe: a közönségkedvenc Saru-t, így kicsi betekintést nyerhettünk fajába, a Kelpánok életébe.

Ahogy már írtam, nagyon vártam az 1×03, hiszen nálam is gyorsan nagy kedvencé vált Saru karaktere a Discovery S1-ben. Szerencsére Doug Jones mesterien alakítja ezt a kellően érdekes és sok réteggel rendelkező karaktert ezúttal is.

Aki esetleg még nem találkozott eddig Saru-val, annak fontos lehet megemlíteni, hogy egy olyan lényt alakít, aki a saját bolygóján nem a tápláléklánc csúcsán áll, tehát a Kelpiánok “zsákmányállatoknak” számítanak szülőbolygójukon. Hiába kiemelkedőek például az emberekhez képest a testi adottságaik, és intelligenciának sincsenek híján, mégis veszélyben kell élniük. Ráadásul legtöbben megelégednek közülük az egyszerű élettel, és csak saját és közösségük fenntartásával foglalkoznak.

Sejtettem, hogy ez a 15 perc megint kevés lesz, és nagyon kis szeletét fogjuk megismerni a még mindig kellően rejtélyes Saru-nak. Szerencsére sikerült ismét ívet kanyarítani a történetnek, amiről azért néhány dolgot felfedek a továbbiakban. A tovább mögött folytatom spoileresebben.

Kiderült, hogy Saru bizony elégedetlen a fajtája helyzetével, ráadásul a falujukban van egy szertartás, ahol látszólag többen egyszerre kénytelenek feláldozni életüket egy másik bolygójukon élő fajnak, a Ba’ul-oknak. Azért írom, hogy látszólag feláldozzák magukat mert, hogy pontosan mi is történik velük, azt nem tudtam eldönteni, esetleg learatják őket, vagy eltranszportálják rabszolgának, nem derül ki.

De Saru úgy dönt még véletlenül sem szeretne áldozat lenni, ráadásul folyton elvágyakozik, és érzi, hogy sokkal többre hivatott ennél. Ismét bizonyítja elhivatottságát és leleményességét, megtalálja a módját, amivel talán kijuthat erről a helyről egyenesen a csillagok közé. Szerencsére a megfelelő személlyel és szervezettel akad össze, a Csillagflottával.

Fel is vetődhetne néhány emberben a kérdés: vajon miért nem segít a Föderáció a Kelpiánoknak?

Természetesen az egyik legfontosabb törvénye, az elsődleges irányelv miatt, mely megakadályozza az idegen fajok belügyeibe való beavatkozást, ha azok a térváltásra alkalmatlan korban élnek. Akkor miért is segítenek Sarunak? Mivel saját akaratából sikerült kapcsolatot teremtenie a Föderációval, úgymond „fertőzés történt”, aminek a leggyorsabb kezelése, ha eltávolítják ezt az egyént mindenféle felhajtás nélkül. A rész tehát fontos választ ad arra a kérdésre, hogy miért nincs több Kelpián a flottában.

Sajnos kicsit kevésnek éreztem ezt a 15 percet. Saru és az apja közötti konfliktust kicsit jobban is ki lehetett volna bontani, illetve a húgát sem sikerült jobban megismerni, de persze ezek a szálak még akár később kibontásra kerülhetnének. Ami nagyon tetszett, az Saru narrálása a fajukról: az elején mintha visszaemlékezne, és elmesélné nekünk mi történt, hogyan változott meg az élete.

A látvány és a megvalósítás most is pazar volt, de ezt már megszokhattuk a Discovery-től. A rendezés és az operatőri munka kiemelkedő, a történet íve is látszott, amit akár bővebbre hangszerelve is simán élvezni lehetett volna.

Ne felejtsük el, hogy január 3-án érkezik az utolsó Short Treks-epizód aminek a központjában ismét a Discovery S1-ben (és a Star Trek: TOS-ben is) megismert szélhámos Harry Fenton Mudd lesz. Rainn Wilson nem csak szerepel a részben, de rendezi is a Rick és Morty egyik írójától érkezett forgatókönyvet.

3 hozzászólás Ne habozz!

Sigismundus - 2018. 12. 18. 18:28

Ez fura. Úgy emlékszem a sorozatban Saru valami olyasmit mesélt a kelpiánokról, a családjáról hogy ők voltak a vad, és mások vadásztak rájuk. Így alakult ki az életveszélyérzetük meg hasonlók.

Most ebben a részben egy unalmas halászó gyűjtögető népet láttunk, akik önként, megadóan vonulnak a halálba. A vadászásra, veszélyérzetre még utalás sem volt.

Ez a kettő ellentmondás valahogy.

mSO - 2018. 12. 18. 19:24

Igen, arról volt akkor még szó, hogy a bolygón nincs tápláléklánc, csak ragadozó és zsákmány, ahol az utóbbiak voltak a kelpiánok. Saru szavaival nem a veszély, hanem a “közelgő halál megérzésére” szolgálnak a kis gangliák. Tulajdonképpen arról nem sok derül ki, hogy kinek áldozzák fel magukat (a nevük elvileg Ba’ul), de ez is lehet egyfajta “állattenyésztés”, csak az állatok itt önként vonulnak a vágóhídra.

Ace - 2018. 12. 18. 19:36

Szerintem a Baul-on kívül még más ragadozók is leselkednek rájuk. Itt most csak ők voltak megemlítve de ez nem jelenti azt ,hogy nincs más veszély. Ráadásul nem derült ki mi történik az “àldozatokkal” mert könnyen lehet hogy csak eltranszportálják őket lehet később erre is fényderül majd itt most Saru kijutása volt a lényeg ami kerek egész is volt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz