login |

Második blikk: The Kids Are Alright

2018. 12. 19. 18:44 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: 2018/19, kritika,

Dog’s a big responsibility. Not like a fish or a cat where it doesn’t matter if you keep it alive.

(A pilotírásunk itt olvasható a sorozatról.) Komolyan mondom, hogy minden évadban megfogadom, hogy az összes országos újonc kezdéséről írok, de folyton akadnak olyanok, amikről nem sikerül. És fura módon, sokszor pont a legjobbakról nem sikerül. Tavaly, bár midseason újoncról van szó, a Life Sentence volt erre remek példa, így csak kommentben tudtam jelezni, hogy mennyire oda voltam érte.

Nyilván most is pont az egyik legígéretesebb új komédiát, sőt, új sorozatot hanyagoltam, de ami késik, nem múlik, ráadásul így nem csak egy rész után kell reménykednem, hanem jó pár epizód után mondhatom ki, hogy az ABC-s The Kids Are Alright nagyon biztató. Odáig még nem merészkedem, hogy azt mondjam, hogy nézős marad, de nem sok idei network komédiával jutottam túl a harmadik részen.

Alapvetően a The Kids Are Alright egy sima családi komédia, ami a The Goldbergs-re hajazva egyrészt a készítői gyermekkori élményeire épül, másrészt pedig a múltban játszódik – jelen esetben a 70-es években. Ettől még nem egy That 70’s Show-ra kell számítani szerencsére (human is inkább a Malcolm in The Middle-höz hasonlította), és nem csak azért, mert nem többkamerás, vagyis nem élő közönség előtt veszik fel, így nem kell a helyszíni közönség röhögéseit kivárni.

A retró körítés a szitkomok esetében számomra abszolút vonzó szokott lenni, mert hiába nem jött be a The Goldbergs, abban is nagyon jó volt látni a korra való visszautalásokat, illetve az akkori popkult eseményekre való utalásokat – inkább a Surviving Jack-et emlegetném alapként Chris Meloni-val, azt nagyon lehetett szeretni. Szóval a The Kids Are Alright protekcióval indult, és nem is élt vissza vele.

A sorozatot az emeli ki a tipikus családi komédiák között, hogy nem egy, nem kettő, de nem is öt gyerek formálódik anyu és apu gondos kezei alatt, hanem nyolc. NYOLC GYEREK! És mindegyik fiú. Ez elég ijesztő lehet, nem csak a néző, hanem az írók számára is, hiszen egyrészt nyolc idegesítő karakterre van esély, másrészt pedig marha nehéz ennyi fiatalt úgy megalapozni, hogy emlékezzünk is rájuk. (Még az sem elvárás, hogy jók legyenek a karakterek, tényleg elég, ha be tudjuk azonosítani őket.)

Bár human az írásában pont a gyerekmassza prezentálását kritizálta, szerintem elég jól sikerült elkülöníteni a srácokat, a második rész pedig végképp eladta őket. A legtöbbnek azonnal belőhető a személyisége, és bár ez nyilván azzal fenyeget, hogy egypoénosak lesznek, hogy mindig ugyanazt a jellemzőjüket fogják poentírozni, de szerintem még erről sincs szó, szépen építgetik őket. Oké, ez főleg a nagyobbakra igaz, mert a bébi az bébi, a legkisebb pedig egyelőre tényleg egypoénos.

A pilotra is azt mondtam, hogy szerintem nagyon jól és ügyesen volt megírva, abszolút jópofák és (annak ellenére, hogy nem nagyon éltem a 70-es években) ismerősek voltak a poénok is, bár valamiért nem mindig hatottak rám, de komédiák esetében mindig megesik velem az a fura jelenség, amikor valamit csak kvázi biccentéssel értékelek, és nem röhögök rajta, márpedig itt bőven voltak ilyen, okos humort produkáló pillanatok.

Szinte lehetetlen feladatnak tűnt, de én cseppet sem éreztem kapkodónak vagy zsúfoltnak a kezdést (oké, fizikailag zsúfolt volt a sokszereplős, kaotikus jelenetek miatt, amik nem kis kihívást jelenthettek), a folytatást pedig pláne nem, hol ez, hol az a gyerek kap fókuszt, s amellett, hogy megvannak a kiemelt történetszálak, működnek a mellékesek is, amiket bele-beleszőnek a kiemelt sztoriba.

Annak ellenére, hogy a pilot után azt mondtam, hogy ez a sorozat nem a 8 gyerekről fog szólni, hanem a narrátorról (a sorozat készítőjéről) és a szülőkről (Michael Cudlitz és Mary McCormack nagyon jók!), már erre sem vennék mérget. Akik The Goldbergs-es popkultorgiát vár, az lehet, hogy csalódni fog, aki azonban sokszínű humort és olyan sztorikat, amikről lerí, hogy van valóságalapjuk (apu hazahozza az első mikrosütőt), illetve melegséget, annak érdemes bepróbálnia.

Szóval röviden: a The Kids Are Alright simán a legigényesebb, legnagyobb törődéssel megírt komédia pilotom volt az országosok közül, s bár lehet, hogy csak 6-6,5/10-re pontoznám, de nagyon hatott rám, ahogy a poénok mellett az érzelmes oldal (ld. a rakétás jelenet) is jól sikerült. (Azt azért megjegyezném, hogy pont a családi házból több fronton is kilépő 1×04 jött be eddig legkevésbé – talán pont ezért.)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz