login |

The Woman in White – írta speranza

2018. 12. 26. 15:50 - Írta: vendegblogger

8 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

Bár a sorozat alapjául szolgáló regényt már legalább két éve beszereztem, szégyenszemre még mindig ott porosodik a polcon. Valahogy hiányzott a megfelelő hangulat ahhoz, hogy elkezdjem, mert egy Viktória–korabeli történetre azért kell némi ráhangolódás így a 21. század elején. Jó érzékkel végül addig húztam az olvasást, hogy közben elkészült ez a minisorozat, amit látva azt kell, hogy mondjam, kár volt várni vele

A The Woman in White története a tanúk vallomásai alapján bontakozik ki. A lassú bevezetés után a második részben kezdenek igazán izgalmassá válni a dolgok. Ha tényleg ez volt a világ első krimije, annak biztosan nem utolsó. Nem olyan vontatott, mint ahogy azt vártam és meglepetésemre a szóhasználata is olyan egyszerű, hogy a magyar felirat hiánya ne tartson vissza senkit, aki épp az angol nyelvet tanulja, vagy nyelvvizsgára készül.

Nagyon szimpatikus számomra a főszereplő, Ben Hardy játéka, aki élethűen hozza a művészlelkű rajztanár, Walter romantikus figuráját. Nála is figyelemre méltóbb azonban Jessie Buckley, a kissé fiús, de két lábbal a földön járó, intelligens, gondoskodó nővér, Marian szerepében. Nagy örömömre Charles Dance is feltűnik néha pár percre a fennhéjázó, rigolyás nagybácsi képében, de neki ez a karakter amúgy is a zsebében van, mint egy bármikor előrántható zsebkendő.

Csak a címszereplőt alakító, két lányt is megszemélyesítő Olivia Vinall-lal vagyok kicsit elégedetlen. Ő az első részekben sajnos abszolút nem győzött meg arról, hogy jó választás volt a kettős szerepre, és az összképhez azért komolyan hozzájárul a játéka.

Az első részekben annyi derült ki, hogy Laura, fent említett rajztanárunk egyik tanítványa, akibe Walter beleszerelmesedik, sajnos már elígértetett egy bárónak, aki ellen azonban felmerülnek bizonyos vádak. Ezek gyors (látszólagos) tisztázódása (és Walter eltávolítása) után hirtelenjében sor kerül a menyegzőre. Mindeközben időről-időre feltűnik a történetben a titokzatos, fehér ruhás nő (Anne), aki kissé zavarodott, de feltűnően hasonlít Laurára és valami nagy veszélyt emlegetve mindent elkövet, figyelmeztesse a leendő arát…

Korábban a Holdgyémántot, azaz a Moonstone-t is úgy hirdették, hogy az volt az első “modern detektívregénye”, azonban az 1859-es A fehér ruhás nőt korábban írta Wilkie Collins, és azt a legtöbben jobbnak is tartják a Holdgyémántnál, amit még tizenévesen olvastam, és nagyon tetszett, így nem meglepő, hogy ez a mini sem okoz csalódást. Hátha az angolok további viktoriánus krimik adaptációjára is rákapnak.

8 hozzászólás Ne habozz!

perelli - 2018. 12. 26. 16:51

Edgar Allan Poe: Gyilkosság a Morgue utcában című elbeszélését is sokan emlegetik, és az korábbi.

speranza - 2018. 12. 26. 17:05

@winnie

Nahát! Azt hittem, erről már rég megfeledkeztél! (Abból, hogy az én szövegem került ki, arra következtetek, hogy te még azóta sem láttad a sorozatot. :P)
Update: a könyvet a nyaralásom alatt elkezdtem, de időhiány miatt sajnálatos módon a mai napig sem értem a végére. :)

@perelli

Az észrevételed jogos, de ahogyan te is írtad, az novella, ez pedig egy nagyregény. Az információt egyébként a Douglas Preston – Lincoln Child szerzőpáros “Kénköves pokol” című regényének utószavából vettem, akik felhasználták “A fehér ruhás nő” egyik karakterét a könyvükhöz. :)

winnie - 2018. 12. 26. 18:11

speranza: :) vártam vele tényleg sokáig, mert meg akartam nézni, de végül nem akartam önző lenni, szóval íme.

perelli - 2018. 12. 26. 19:06

“ez volt a világ első krimije”

Erre a részre reagáltam. Egyébként a gimis irodalomkönyvben volt anno a 20. században. :D

speranza - 2018. 12. 26. 19:38

Ezen nem fogunk összeveszni. :D
Ezek szerint szerzője válogatja, hogy ki melyiket tartja az elsőnek. :)
Lehet, hogy Poe nevéhez fűződik az első „detektívtörténet”, de az első „detektívregény” az biztosan Collins nevéhez, mert Poe ebben a műfajban tudomásom szerint csak novellákat írt.
Az is igaz, hogy Poe az ismertebb, mert én is a 20. században voltam gimis, és Collins munkásságát nem is tanították anno. Gyanítom, hogy most sem. :)

Gál - 2018. 12. 26. 20:53

a fehér ruhás nő nem krimi, ezért a Moonstone az első (és sorozat alapanyagnak is sokkal jobb valószínűleg)

speranza - 2018. 12. 26. 21:12

A Moonstone tényleg annyira jó sorozat alapanyagnak, hogy már készült is belőle sorozat 2016-ban.
Ami pedig A fehér ruhás nőt illeti, nos, valaki meghal benne, és más valakik pedig nyomoznak. Ha ez nem krimi, akkor nem tudom, mi az, de… feladom! :D

fran - 2018. 12. 27. 16:52

speranza, a rövid válasz az, hogy a krimi az, amit úgy ülsz le olvasni, hogy most krimit fogsz olvasni. Ezt pedig Poe teremtette meg. Nyilván nem véletlenül Amerikában. Addig is voltak gyilkosságok, de nem az volt az érdekes, hogy ki követte el vagy hogyan. Hiába született meg előbb esetleg a A fehér ruhás nő, ha azt senki nem krimiként olvasta.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz