login |

Critical Role – írta Captain Proton

2019. 01. 13. 15:50 - Írta: vendegblogger

19 hozzászólás | kategória: kritika, video, websorozat,

A Critical Role valami nagyon érdekes, nagyon más, mint a legtöbb (web)sorozat – és nem csak abban, hogy az epizódjai nem 10, hanem inkább 200 percesek.

A sorozat olyasmi, ami elsőre riasztó és furcsa lehet, amiről nem gondolná az ember, hogy működik. Pedig működik. De még hogy! Az alábbiakban szeretném elmesélni, hogy mi is e, és miért is olyan jó dolog.

Van Amerikában egy szinkronszínészekből álló baráti társaság, akik szabadidejükben olykor összejártak, és otthonaikban közösen szerepjátékoztak, Dungeons and Dragons-öztek. 2015-ben aztán megszületett az ötlet, hogy tehetnék mindezt a nyilvánosság előtt is websorozat formájában. Ez lett a Critical Role, melynek a Geek and Sundry YouTube-csatornája ad otthont.

Ha valaki nem ismerné a D&D-t: egy fantasy szerepjátékról van szó, amihez nincs másra szükség, mint papírra, ceruzára, dobókockákra, valamint a képzeletünkre. Vannak benne játékosok, akik egy-egy karaktert irányítanak, és a játékmester, aki pedig a körülöttük lévő világot kelti életre. A játékosok elmondják, mit szeretnének csinálni, a játékmester pedig elmondja mit kell tenniük ezért, sikerrel jártak-e (általában itt kerülnek elő a kockák), és különböző akadályokat vagy jutalmakat állít eléjük. Mindez történetbe foglalva zajlik, összetett szabályrendszer alapján (egy vaskosabb könyvet képzeljünk itt el).

Nem kell megijedni, a szabályok ismerete nem szükséges a sorozat élvezetéhez. Az alapokat gyorsan magunkra szedhetjük pár rész alatt, és ennél többre nincs is szükség. Ha valaki mégis szeretne többet tudni, de nem olvasná el az egész szabálykönyvet, annak nemrég indult a Critical Role saját YouTube csatornája, ahol maga a sorozat ugyan nem érhető el, de egyebek között Handbooker Helper címen fut egy 3-5 perces részekből álló széria, melyben a sorozat szereplői ismertetik a játék szabályait egy-egy témában elmélyedve.

A Dungeons and Dragons ilyen felszínes ismerete alapján is már talán sejthető lehet, hogy ez a sorozat bizony nem vizuálisan lesz eseménydús. A képernyőn többnyire csak egy csapat asztal körül ülő embert fogunk látni, akik beszélgetnek és kockákat dobálnak, így a legtöbb dolog a képzeletünkre lesz bízva. Ez alól a harcok képeznek némi kivételt, ahol egy kevés vizuális segítség is rendelkezésünkre áll figurák és térképek formájában. Ezek egyébként az évek során nagyon sokat fejlődtek, akár csak a sorozat általános kinézete, díszlete is, úgyhogy senkit ne riasszon el ha kezdetben a külcsín még nem az igazi.

Ha valakinek az eddigiek nem lettek volna elég ijesztőek, akkor jó hírem van: a szokatlan dolgok itt még nem értek véget. A sorozatot ugyanis élőben közvetítik az interneten csütörtökönként (hétfőnként pedig videó formában YouTube-on is elérhető lesz), és teljesen improvizált (mindössze a játékmester tervez igazán előre, de sokszor a játékosok őt is teljesen meglepik). Így bizony akadnak itt meglepetések, hibák bőven (ezek szerencsére ritkán technikai jellegűek, és többnyire akkor sem túl zavaróak), melyek igen emlékezetes pillanatokat szülnek, ezek a sorozat legjobbjai között vannak.

Fontos még itt megemlíteni, hogy nincsenek igazán évadok a sorozatban. Különleges alkalmaktól eltekintve (ünnepek) minden héten van egy rész, így egész évben akad néznivaló. Ehelyett kampányokat kapunk. Mikor a játékosok elérnek a játékban létező legmagasabb szintek közelébe, és a történet is lezárul, akkor új játékot (kampányt) kezdenek új karakterekkel. Ezekből jelenleg a második fut. Végezetül a legfontosabb: ahogy írtam minden rész legalább 3 órás, de általában több , az átlagos epizódhossz 4 óra körül van.

Miért is akarnám én heti 4 órában nézni, ahogy mások egy olyan játékot játszanak, ami még csak vizuálisan sem ad sok pluszt? – kérdezheti joggal bárki aki eddig még kitartott. Ezzel folytatom a tovább mögött.

Nos, a Critical Role bizony izgalmas. És vicces. És szomorú. Egyszerűen magával ragadó. Ennek fő forrását pedig a játékosok adják.

Fontos, hogy tényleg szerepjátékról van szó. A játékosok teljes átéléssel bújnak bele a karakterek bőrébe. Nem csak az asztal körül ülő barátok, hanem a karakterek interakcióit is egyszerre láthatjuk. Ugyanúgy megismerjük Scanlant, a gnóm bárdot, mint Sam Riegelt, aki életre kelti. Emiatt egy szokatlan, kettős kötődés alakul ki a nézőben mind a karakterek, mind a színészek iránt, mindenkit megismerhetünk kicsit. Úgy gondolom, ez az egyik fontos aspektusa a sorozatnak, amit hagyományosabb szériák esetében nem igazán tapasztalhat meg az ember.

Mindez persze mit sem érne, ha színészek nem lennének fantasztikusak. Mindannyian nagyon tehetségesek, és számtalan emlékezetes pillanattal jutalmazzák meg egymást, és a nézőket. A társaságban hét játékos van, akik többnyire a videojátékok vagy animált sorozatok szerelmeseinek lehetnek ismerősek, főleg hangjuknak köszönhetően. Ők Laura Bailey, Travis Willingham, Sam Riegel, Liam O’Brien, Marisha Ray, Taliesin Jaffe, valamint a Blindspotból is ismerős Ashley Johnson. (Kezdetben Orion Acaba is a csapat része volt, de ő időközben úgy döntött, inkább egyedül próbál szerencsét.)

Mindannyian más személyiségek, tudnak valami egyedit hozni az asztalhoz. Ez a karaktereiken is meglátszik, ráadásul mivel mindenki teljes egészében egy karakterért felelős, így azok nagyon jól kidolgozottak, és teljes odaadással keltik őket életre. Ráadásul az egész játék alatt végig látszik, hogy ők tényleg jó barátok a való életben is. Velünk együtt nevetnek és sírnak, vagy bosszankodnak, mikor egy-egy rész cliffhangerrel végződik és nem folytathatják tovább a játékot. Rajtuk kívül egyébként vendégszereplők is megfordulnak a sorozatban olykor egy-két rész erejéig, köztük akad több a képernyőkről jobban ismerős színész is.

Viszont aki nélkül a sorozat semmiképp sem lehetne ugyanaz, az nem más, mint a játékmester, Matthew Mercer. Amit ő itt véghezvisz, az szinte emberfeletti. Olyan természetességgel és részletességgel épít fel nekünk egy egész világot, hogy az lelki szemeink előtt azonnal megelevenedik. Több száz nem-játékos karaktert irányít és személyesít meg, ezek közül egyszerre akár többet, ráadásul mindnek megvan a maga egyedi hangszíne, akcentusa és testbeszéde.

Ha valaki (akár a sorozat hatására, mert szerintem lesz ilyen) elgondolkodna rajta, hogy maga is kipróbálja a játékot, akkor készüljön fel, hogy ilyen jó játékmestert biztosan nem fog találni. Ráadásul a történet is – melynek a fősodrát leginkább ő alakítja – remek. És itt tényleg egy komoly, összetett történetre és karakterekre gondoljunk, a köztük lévő kapcsolatok fejlődésére, átívelő rejtélyekre és minden egyébre amit egy sorozattól elvárhatnánk.

Sokkal többről van itt szó, mint hogy páran egy játékot játszanak. Itt tehetséges emberek a szemünk láttára közösen írnak egy fantasztikus történetet.

Szintén nagy pozitívum, hogy a sorozatban jelen van egy folytonos izgalom, feszültség. Itt bizony a dolgoknak tétje van, és bármikor bármi megtörténhet. Nem számít, hogy ki főszereplő, hogy a narratíva mit kívánna meg, bizony bárki bármikor meghalhat, függetlenül attól van-e értelme a halálának. Ehhez elég egy rossz döntés, vagy néhány balszerencsés kockadobás. Ezt persze magasabb karakterszintek mellett meg lehet próbálni orvosolni (nem feltétlenül sikeresen), de ez az egész sorozat kiszámíthatatlanságából nem vesz el semmit.

Ha már szóba jött a történet, talán erről sem ártana néhány szót ejteni.

Az eddigi mindkét kampány ugyanabban a világban, Exandrián játszódik. Vérbeli fantasyről van szó, ahol varázslók, szörnyek és sárkányok egyaránt előfordulnak. Az első kampányban a Vox Machina névre keresztelt csapat kalandjait követhetjük nyomon 115 részen keresztül. Mint említettem a sorozat a baráti társaság magánjátékából nőtte ki magát. Ez azt jelenti, hogy a legelső epizódban kissé a dolgok közepébe csöppenünk, hiszen a színészek és karakterek már ismerik egymást, történetük közepén járnak, és velünk ellentétben tényleg átélték a korábban történteket.

Itt érünk a sorozat szerintem egyetlen negatívumához. A kezdetek ugyanis sajnos számunkra elérhetetlenek. Igaz több videó is található az interneten, melyben összefoglalják nekünk a korábbi kalandokat, de azért az nem ugyanaz. Emiatt az első részt nézve még nem feltétlenül tudjuk magunkat annyira beleélni a történetbe (plusz a játékosoknak is kell egy kis idő, hogy igazán hozzászokjanak a formátumhoz, a kamerákhoz), viszont a második-harmadiktól már teljesen magával ragad a Critical Role, onnantól elszabadulnak a dolgok.

Nettó három órás részekről beszélve tudom, hogy sokkal nagyobb kérés, hogy adjunk második esélyt a sorozatnak, ha a kezdés nem nyűgözne le minket, mint egy 20-40 perces széria esetében. Viszont meggyőződésem, hogy megéri, mert ha nem is mindenkinek, de szerintem meglepően sokaknak bejönne a Critical Role.

Az elsővel szemben a második kampány sokkal lassabban indul, itt mi magunk is jelen vagyunk, mikor a karakterek először találkoznak, a játékosokkal együtt ismerhetjük meg a többieket. Ez történet szerint 20 évvel játszódik az első kampány után, egy másik kontinensen. Kisebb visszautalások az első kampányra, spoilerek előfordulhatnak.

Ha valakit az apró spoilerek nem riasztanak el, nyugodtan kezdheti a második kampánnyal is, tökéletesen érthető az első nélkül, sőt mivel lassabban, közösen fedezzük fel benne a karaktereket és a világot, szerintem többeket jobban be is rántana a sorozat, ha ezzel kezdenének. Viszont, ha valakinek esetleg sikerült annyira felkeltenem az érdeklődését, hogy biztos adjon 2-3 résznyi esélyt a sorozatnak (már persze, ha nem utálja nagyon), én személy szerint mégis csak az elsőt javasolnám kezdésnek.

A Critical Role bepróbálását tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha nem is fog bejönni mindenkinek, akkor is egy más, érdekes élményben lehet részünk. Akinek pedig tetszeni fog, annak biztos állíthatom, nagyon fog tetszeni. Én néhány száz sorozattal a hátam mögött azt tudom mondani, hogy még soha semmit nem élveztem ennyire. Remélem, minél többen rátalálnak majd a sorozatra. Az biztos, hogy megérdemli a figyelmet.

Íme a két évadnyitó epizód:

19 hozzászólás Ne habozz!

Mate815 - 2019. 01. 13. 16:08

Második kampánnyal indultam, kb a feléig néztem, szórakoztató volt de aztán elmaradozott a folytatás mert egyszerűen nem fért bele az időmbe. Játszani jobban szeretem a D&Đ-t mint nézni :)

Enci - 2019. 01. 13. 16:19

Fú de jó erről itt a sorozatjunkie-n olvasni. Tényleg nagyon jó sorozat, bárkinek csak ajánlani tudom, azok a 3-4 órás részek olyan gyorsan, pillanatok alatt el tudnak menni, észre sem veszi az ember.

Talán egyedül amit hozzá tudnék tenni, hogy az első kampány eleje minőségileg még nem az igazi, vannak hangi bajok, valamint azzal, hogy elkezdték sugározni a játékaikat, átváltottak pathfinderről d&d5-re, ami miatt kicsit a színészek is tanulják a dologkat és a szabályokat.

Ha valaki a második kampánnyal kezdi, mindenképpen azt ajánlom, hogy az első résztől nézze, ott a történet elejétől tudjuk mi is követni a dolgokat, de ha valaki az első kampánnyal kezdi viszont esetleg picit későbbi részekbe szeretne belenézni, mondván hogy 115 rész azért elég hosszú, itt van egy tumblr bejegyzés, amiben több részt is megjelölnek, hogy honnét érdemes kezdeni. http://ghostcat3000.tumblr.com/post/152377956731/so-you-wanna-catch-up-on-critical-role-without

Én annó a 39. résztől kezdtem el nézni, az tökéletes volt arra, hogy beszippantson, ugyanis az egyik legnagyobb átívelős történet száluknak a kezdete volt, és amit vége lett a rész, már indítottam is a következőt, egyszerűen nem volt megállás

kharon - 2019. 01. 13. 16:37
pcdevil - 2019. 01. 13. 16:48

Nagyon köszi az írást, tök jól összefoglaltad miért érdemes kipróbálni!

És most megyek is, bombázom ismerősöket hogy adjanak egy esélyt a CritRolenak :)

Edrick - 2019. 01. 13. 17:19

A HarmonQuesthez mennyire lehet hasonlítani? Mármint az írás alapján itt is hasonlóan működik sorozat, barátok közönség előtt játszanak + ott is megvan az animációs körítés, csak ugye ott 20-30 percesek a részek, mindig van egy változó vendég, akit beleszőnek a játékba, és aki a rész végén valahogy távozik is, illetve ott 2*10 rész alapján nem igazán tudom azt mondani, hogy kampányok lennének, hanem csak haladnak folyton tovább, átívelősen.
Szóval ez így furán hangzik, de ha láttad/láttátok a HarmonQuestet is, vagy belenéztél, mekkora a különbség a kettő között? (Nyilván erre az lenne a megoldás, hogy próbáljam be ezt, de azért az a 3-4 órás idő/rész rész nem csúszik le akármikor, ezért érdekelne előbb írásbeli válasz:)

Starcos - 2019. 01. 13. 17:46

Régi nagy kedvencem :) Most épp a második évadot pörgettem újra karácsonykor, mert épp elkapott a nézhetnék, amikor nem volt új rész ;)

Én még anno az első évad eleje felé kezdtem bele, és akkor még sokkal jobban hasonlított a pár futó amatőr D&D streamhez. Egyszerűen csak kamera előtt volt folytatva az addig futó játék. Aztán idővel kikristályosodott, profibb lett a formátum, de nem vesztette el a lényegét: azt, hogy egy baráti társaság szerepjátékozik.

Ja, és egyébként 25+ éves rpg-s múlttal annak idején úgy álltam hozzá (néhány szörnyű DM munkájával is találkozva már addigra a neten), hogy voltak fenntartásaim azzal kapcsolatban, mennyire lesz ez igazi játék. De kiderült, Matt a legjobb mesélők egyike, és nem véletlen, hogy a Critical Role-ból ilyen jelenség lett :)

Captain Proton - 2019. 01. 13. 17:54

Még annyit hozzáfűznék, amit az erdeti íráskor elfelejtettem, hogy ha valaki a második kampánnyal kezd, és az első kb 10 rész egyikében Liam O’Brian nyom le egy reklámot, akkor ott kb 2-3 percre némítsa le/tekerje át a videót, mert van benne sajnos egy jelentősebb spoiler is az első kampányra nézve.

@Edrick: HarmonQuesthez képest sokkal komolyabban veszi magát a sorozat szerintem. Hangulatilag is, annak ellenére, hogy ez is sokszor sírva röhögős tud lenni, illetve játékmechanika/szabályok tekintetében is. Míg a HarmonQuestnél ezeket ügyesen kivágják, itt az élőben történő közvetítésnek hála minden kockadobást, szabályra vonatkozó kérdést és játékmesteri döntéshozatalt megcsodálhatunk. Ezek az események folyamát szerencsére csak rikán akasztják meg.

Ami meg a történetmesélést illeti: itt is folyamatosan zajlanak csak az esmények, átívelő storyra építve. Az első kampányváltás mire megtörtént, annyi játékidő volt, amihez a HarmonQuestből kb 900 rész kéne (egy gyorskerekített fejszámolás alapján):)

bger - 2019. 01. 13. 17:55

Íme egy klasszikus. :D
https://youtu.be/sz-RI43EinI

mSO - 2019. 01. 14. 02:28

Imádom az ilyet, ahol a színészek játszanak, mégis önmagukat adják.

mSO - 2019. 01. 14. 02:31

@kharon: nem rossz, bár a nemek aránya meg sem közelíti a Critical Role-t ;)

miles - 2019. 01. 14. 07:06

Éveken át játszottam ADnD-t asszem kb 92-. Most is belevetném magam egy mesébe, csak már megszünt a társaság. Ebben a formában nem nagyon fog meg, én részt akarok venni :)

Mate815 - 2019. 01. 14. 08:18

Miles: Facebookon találsz magyar D&D közösséget, csapatkeresőt. Budapesten rendszeresen van D&D klub és szerepjáték találkozók, versenyek.

JcGross - 2019. 01. 14. 10:01

Arra a 2015-re felütöttem a fejem. Csak hogy tisztázzuk, nem az övék volt az első ilyen próbálkozás. Én a RollPlay-t néztem régebben (az 2013 elején indult). Bár ebből nem láttam egy epizódot sem, a G&S hírnevéből ítélve biztosan nagyobb production value van benne, de én általában nem szeretem az ő cuccaikat. Nagyon “vanilia” szokott lenni amit ők kiraknak.

Starcos - 2019. 01. 14. 10:40

JcGross: nem állítja a cikk, hogy ez lett volna az első. 2015-ben jött az ötlet, hogy az addigi otthoni játékukból stream legyen.

Ha pedig szereted az ilyet, szerintem próbáld be. Én válogatós vagyok. Gyenge mesélő, vagy egy ellenszenves játékos hamar eltántorít a hasonló sorozatoktól, de ez behúzott. (Pedig van azért itt is olyan játékos, akit idő volt megszokni ;) ).

ericghar - 2019. 01. 19. 15:44

Nagyon jól nézhető, én egy hosszabb d&d5 kampányt játszottam eddig, de ebből most nagyon sokat tanultam. Mercer lenyűgöző DM, bár ehhez kell egy együttműködő és fegyelmezett csapat is, akik ha kell, csendben tudnak maradni.
Az meg külön egy jó pont, hogy bár a dnd nem annyira támogatja a narratív játékot (mint stílust), szemben az FFG játékaival, mégis sikerül ebben a mederben tartani az eseményeket. Meg így mesélni/játszani, ez külön kihívás.

hussar_chameleon - 2019. 04. 17. 22:50

Na, ehhez a sorozathoz türelem és tolerancia kell. Szinte minden a képzeletünkre van bízva, és ha nem merülünk el benne, nem is fogjuk tudni élvezni. Úgyhogy ha még nem tetted, épp itt az ideje elkezdened a Critical Role-t. Aztán kipróbálni a D&D-t, mert nem tudnék mégegy olyan játékot mondani, ami hasonló élményt nyújtana.

hussar_chameleon - 2019. 04. 17. 23:02

FONTOS, ezt a sorozatot nézni is kell, mert ha csak hallgatod, semmi ne marad emg, aztán olvashatod vissza oldalakon a fontos infókat. Bár nem is baj, öröm nézni, hogy mennyiféleképpen tudnak reagálni.

hussar_chameleon - 2019. 04. 17. 23:10

A kedvenc játékosom Taliesin Jaffe. Minden szabályt fejből tud, nem beszél túl sokat, tiszteli a játékot, és mindig nagyszerű, sokrétű és emlékezetes karaktereket hoz. Ő eléri nálam, hogy tényleg sajnáljam, amikor meghal, hiszen a karakterei sosem tökéletesek, mégis van bennük valami szerethető, és mindig a maximumot hozzák ki a szituációkból. Követendő példa minden játékosnak.

Mammut - 2022. 02. 16. 12:51

Ez nekem kimaradt, a vox machinás cikktől jöttem.

Anno sokat játszottunk mi is, még ad&d2-vel, szóval biztos élvezném ezt is, de nem mostanság lesz rá 3 óra szabadidőm.

Mindenesetre köszi, hogy a cikket és a linket rá!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz