login |

Supernatural – 14×13: a 300. rész

2019. 02. 08. 20:20 - Írta: Necridus

11 hozzászólás | kategória: kritika,

Hetek óta promózzák a Supnatosok a nagy 300. részt videókkal, címlapfotózással, interjúkkal, úgyhogy a hatalmas hype nyilván még hatalmasabb lett… csak hát minek?

Na jó, nem azt mondom, hogy rossz volt, de azért nem dobtam el az agyam ettől a résztől. Nézzük is spoileresen a tovább mögött, milyen volt.

Imádom, amikor in medias res kezdi el a heti részét a Supnat, és nem a szokásos “valaki meghal, utána a srácok kaja közben rábukkannak az esetre az újságból” módon, mert az akció közepén jöhetünk rá, mi is történik, és így sokkal izgalmasabb a nyomozás. Így kezdett a “gigantikus” epizód is, hogy felvezesse a gyöngyöt, ami a legmélyebb vágyat képes teljesíteni. Használják is a fiúk, hogy lelépjen Michael Dean fejéből, helyette Dean valódi vágya válik valóra: Jeffrey Dean Morgan visszatér, mint John Winchester.

John viszont 2003-ból lett kiragadva (miért pont onnan?), így előjött a mostanra már megszokott CW-s jubíleumi részekben (gondolok itt az Arrow és a The Flash 100. részére – meg gyakorlatilag minden ötödikre az utóbbinál, előbbi viszont kárpótolt a 150. részével a héten, mert az nagyon állat lett) megjelenő motívum: csináljunk vissza mindent, különben örökre megváltozik minden, és elcsesszük az idővonalat.

Okozott ez a probléma rengeteg mókás, szomorú és érzelmekkel teli jelenetet. Az idősík változásával létrejött internetceleb Sam-es poén mellett azért rengeteg humorral teli jelenet volt még a részben, például Dean flörtölése az idős hölggyel vagy aggódása Baby miatt, s ismét parádés volt az egysorosaival, de mégis a szomorúság és a szeretet domináltak a vágy valóra válta miatt.

John visszatérve ugyanis mindenkit megríkatott, nem is egyszer: Mary visszakapta férjét, Sam bevallotta, mennyit gondol apjára, s hogy mennyire fáj, hogy nem tudott elköszönni, s Dean se úszta meg, Jensen Ackles-t is láthattuk könnyezni.

És basszus, sosem gondoltam, hogy ilyet mondok, de Jared Padalecki lesöpörte társát a színről ebben a részben (és már az előzőben is nagyot alakított). A korábban depresszióval küzdő színész egyszerűen minden percben odatette magát, s ha kellett, a kiskölyök Sammy-t játszotta, ha kellett, a kemény és felnőtt Samet, és a kettő közti megtört, valódi Sam Winchestert is remekül bemutatta, aki minden elhullajtott könnycseppje után elérzékenyítette a nézőket – engem legalábbis falhoz vágott.

És JDM is hasonló hatást ért el, amikor meghallotta Mary hangját, s az egész arcán látszódott az elérzékenyülés, de Samantha Smith is nagyon hatásosan alakította a szerelmét évtizedek óta nem látó özvegyet (mondjuk azt nem értem, most Alter-Bobbyval mi van köztük…). Mind a négy Winchester brillírozott a krokodilkönnyek hullajtásában, de még a vacsora közben remekül szórakozó, boldog családot is nagyon jól hozták.

A szívmelengető pillanatok ellenére mégsem éreztem akkora durranásnak a részt. Azon kívül, hogy JDM csak a 14. percben jelenik meg, és emiatt szinte alig kaptunk valamit belőle, sajnálom, hogy a visszatérő karakterek közé egyedül Zachariah került még be. Valószínű nem lehetett összeegyeztetni a színészekkel, de biztos, hogy másokat is vissza lehetett volna hozni, hogy felüljünk egy kicsit a nosztalgiavonatra, mint pl. Ruby (az egyik ott forgat a közelben, a másik meg a főszereplők egyikének felesége, szóval egyik színésznő sem elérhetetlen), Bella, Benny, Chuck, Adam, Meg, Charlie, Crowley, Lisa és a fia, vagy Jody és “lányai”.

Na meg elég furán jött ki, hogy a random tinédzserek többször szerepeltek, mint Mark Pellegrino vagy Alexander Calvert, akik elég fontos részei a sorozatnak – ha nem is régóta, de ők jelenleg állandók. Ezért simán jöhetett volna egy hosszabb epizód, ahogy a The Walking Dead is elnyújtják olykor (tudom, országoson kötöttebb az idősáv, de 300. epizód sincs gyakran egy csatornán), és behozhatták volna hamarabb Johnt, hogy többet kapjunk belőle és a többi Winchesterrel való interakcójából, többet lássunk az új idősíkból, hogy jobban üssön a nosztalgia.

Cserébe a 40 percbe azért rengeteg kikacsintás fért bele, például Cas Zachariah-tól kapott beceneve (Constantine), az arkangyal erős deja vu érzést keltő halála vagy Castiel a régi kabátja, amit a 9. évadban lerakott, s azóta is mást hord, vagy Azazel, a sárgaszemű említése, Dean bűnügyi nyilvántartásban szereplő fényképei és a Campbell családnév használata.

Mostanában egyékbént a sorozat titkos fegyvere, hogy a drámára megy rá, és alig van akció, amiből ezúttal viszont többet kaptunk. Három jelenet is bunyós volt, amelyeknél ismét behoztak egy új effektet, amit már korábban dicsértem a sorozatnál: az új idővonalas Cas-t Sam elűzte, s a karakter nem csak random eltűnt, ahogy korábban, hanem aprócska kék szemcsék felhője szállt el. Igaz, apróság, de értékelendő, hogy a már többször látott motívum megújítására gondoltak és véghez is vitték.

A Supernatural 300. része tehát nem az volt, amire számítottam, de az érzelmi bomba és a kikacsintgatásoknak köszönhetően bejött…, csak kár, hogy ez a 300. volt. Jeffre Dean Morga  visszatérése ellenére gyakorlatilag bármilyen évadközbeni odavágós résznek elment volna, ahogy anno Bobby halálának epizódja is olyan volt. 8/10-et tudnék adni magára a részre, ha pedig jubíleumi részként tekintek rá… hát, akkor max 5-öt érdemelne. Ami sajnálatos, hiszen a következő nagyon kerek epizódszám messze van még, és ki tudja, meddig megy még az Odaát a képernyőkön – jövőre még mindenképp.

11 hozzászólás Ne habozz!

Daneee - 2019. 02. 08. 20:57

Jólesett nézni a részt, a paradoxonokba meg nem megyek bele inkább :) Az elejéna bohócos szellemnél arra gondoltam, hogy simán elnéznék ilyen Motw részeket.

Arra lennék kíváncsi, hogy JDM miért 13 év után tért vissza? Simán lett volna rá alkalom

Geza Kovacs - 2019. 02. 08. 20:58

Nem volt rossz a 300., de én azért nagyon nem értem, hogy miért vették úgy a nagy harcos hős példakép apukát, mintha valami 80 éves nyugdíjas lenne, akit pár beszélgetős jelenetbe lehet csak berakni. Méltatlan, hogy rész közepén lévő akcióból teljesen kimaradt, pedig valami ilyen kellett volna, hogy mind a hárman akcióznak együtt egyet megint, ezúttal egy rész erejéig sikeresen. Nem volt rossz ez a könnyes szemmel sírdogálunk téma, de max. 1 jelenet kellett volna, amúgy meg egy kis könnyedség nem lett volna rossz. Morgan mégiscsak óriási király, de az itteni szerepe, Negané és az extantbeli is mind akcióhős, én ezért szeretem legalábbis, hát csak erre kellett volna inkább koncentrálni szerintem.

Egyébként ha minden más volt, és Winchester mama mégis megvolt, és Castiellel ellentétben képben is volt, amikor hazahívták, miért féltek, hogy eltűnik??? :-)

Pr13m - 2019. 02. 08. 21:41

Nagyon rég vártam már hogy JDM visszatérjen, úgyhogy én nagyon örültem ennek a résznek. Mindig lehet sajnálkozni, hogy miért nem hosszabb időre, vagy miért nem akciódúsabb a rész, de ez nekem így volt szuper. Eszméletlenül megható volt. Örültem, hogy végre a fiúk is eltudtak rendesen búcsúzni az apjuktól. Persze titkon remélem, hogy JDMt még viszont látjuk, mert hatalmas karakter.
Nekem is 8/10. – én is elnéztem volna még azért ezt a részt. :)

SV - 2019. 02. 08. 22:49

Fantasztikus rész volt! Pont az és annyi, ami kellett.
Szerintem több régi szereplő csak zavaró lett volna, egy Winchester családi találkozó mellé egyszerűen fölösleges más, elveszne róluk a fókusz. Itt egyértelműen az érzelmekre akartak hatni – nálam sikerült is, onnantól, hogy megtudtam, mire jó a gyöngy, én végigkönnyeztem – ezt pedig egy komplikált történet tönkretette/gyengítette volna.
Plusz remélem a Winchester-szülők kiromantikázták magukat, míg a fiúk vásároltak :) Kíváncsi vagyok, kihasználják-e az ebben rejlő lehetőséget ;)

iampanka - 2019. 02. 08. 22:55

Én is ugyanilyen ambivalens érzésekkel állok a rész felett.
Nagyon be volt hypeolva és szerintem túl sok mindent osztottak meg, így alig volt benne olyan dolog, ami esetleg váratlanul ért. Nekem ez eléggé elrontotta a részt.
Nagyon jó volt, JDM-et újra látni, de egyetértek a cikkben írtakkal is meg azzal, amit Geza Kovacs írt. Tényleg belefért volna bármelyik részbe egy ilyen visszatérés, lehetett volna egy kis akció is, amibe bevonják őt.
Nekem kicsit csalódás volt a régi Cas visszahozatala, mert igazából a szárny villogtatáson kívül meg a lámpák felrobbantásán kívül valahogy Misha nem tudta hozni azt az igazi régi Castielt.
Viszont a végén a négyes nagyon meg tudott siratni. Tényleg mindegyiküknek jár a vastaps, Jensennek az az egy megrándulása, amikor összetört a gyöngy, na attól összeszorult a szívem. Illetve Sam és John jelenete. Nagyon nagyon szeretem Jaredet, mint embert és mint színészt, és tényleg benne volt minden az alakításában, és nagyon örülök, hogy ki lett emelve.
Szóval összességében tényleg nem volt rossz, de nem nekem a 100. és a 200.rész anno jobban bejött.
Nem sok az esély a 400.ra, de én maradok akárhány rész van még hátra.

zolkó - 2019. 02. 08. 23:05

Ez bizony így volt jó, ahogy. Egyszerűen öröm volt nézni a family reuniont. És a végén, mikor John odafordult Maryhez, hogy: “My girl…” Ott sírtam el magam. Ja, és a “Constantine” Hát az kész :DDDD

Nikki - 2019. 02. 09. 00:48

Azt tudtam csak, hogy JDM benne lesz, aminek nagyon örültem, mert hiányoltam. Sokkal hamarabb is visszatérhetett volna 1-2 epizódra. Szuper rész volt, rövidnek tűnt, lehetett volna benne valóban több régi arc és bővebben kifejtve az idővonal megváltozásával járó következmények; de a családon volt a hangsúly. Szerettem úgy, ahogy volt. Bárcsak eljutnánk 400-ig.

seven - 2019. 02. 09. 08:02

Én nem érzem azt hogy ennek az epizódnak akció kellett volna. Sőt.

Az igazság az hogy Dean már jó párszor elmondta, hogy ő egy dologra vágyik: egy családra, és egy átlagos, nyugis életre. Bár nem tartott tovább 10-15 percnél, akkor is nagyon jó volt végre ezt az álmot valóra válni. Ez bizony nagyon kemény fan service volt, de a legjobb fajtából. Nem volt túltolva, nem érződött erőltetettnek. Zachariah/klasszikus Castiel cameo pont elég volt John mellett. Egyébként jó volt azt is látni hogy azért az írók is tisztában vannak azzal hogy mennyire badass volt régebben Castiel ahhoz képest hogy manapság mennyire haszontalan :P

Lehetett volna hosszabb? Ja. Egy extra 5-10 perc nagyon jól jött volna. Vagy az eleje lehetett volna rövidebb? Igen, talán ez az egy hiba az epizódban. Vicces volt a felvezetés, de talán nem kellett volna.

(és egy kicsit csalódott vagyok hogy Adam megint teljesen el lett felejtve….)

szirial - 2019. 02. 09. 13:30

Én is azoknak a táborát erősítem, akik nem voltak tökéletesen elégedettek. Vagy csak más vártunk a nagy 300-tól. Nekem sokkal jobban bejött a French Mistake, a Fan fiction vagy a Baby. Most is valami ilyesmiben reménykedtem.
De amit kaptunk az is jó volt, de nem elég egy ilyen kiemelt eseménynek.
JDM-nek nagyon örültem és persze remek is volt. És a többiek is primán hozták az érzelmeket. Nekem nem hiányzott ennél több akció, így sem unatkoztam.
Egyedül csak Cas volt kihipozott mása régi önmagának. Ez a belépő közel sem sikerült olyan hatásosra, mint anno.
Easter egg-eket dugdostak el szép számban, jót is tettek a hangulatnak.
Amúgy meg lett két doboz kitudjamirejó, elátkozott varázstárgyuk.

nortai - 2019. 02. 09. 19:55

Hát nekem totál csalódás volt. Az alapötlet jó, de ezért felesleges volt újraéleszteni 1 rész kedvéért. Ami abból állt: gyöngy, kívánság, vacsi. Nem itt lőttem volna el ezt a részt, pláne nem az előző rész után. Valahogy így darálva a részeket nem jött át egyáltalán az a nagy családi dráma, inkább erőltetnek tűnt az egész és vontatottnak, szükséges fillernek érződött…

Bambina - 2019. 02. 28. 11:03

Az első gondolatom, amikor megláttam az első számú kedvencemet visszatérni az apa szerepbe, hogy ejj, de régóta vártam ezt a pillanatot. JDM már akkor kedvenc lett, amikor az első 2 évadban megismertem. Az öröm akkor jött újra, amikor TWD-ben feltűnt, igazi gennyként, és bár nagyon jól hozta az utálható Negan karakterét, akkor is imádtam mert zseniálisan hozta. Aztán pár perccel később szembesültem vele, hogy John Winchester egyenlő Negan-nel. JDM annyira belefeledkezett a féreg karakterébe (arcmimikák, flegma mosolyok, stb – épp csak a füttyszó hiányzott), hogy számomra azt a megszokott érzést hozta, de kinyírnám ezt a Negan-t. Nyoma sem volt John Wichesternek. Sajnáltam, és hiányérzetem maradt utána :(

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz