login |

Pilot-mustra: Siempre Bruja / Always a Witch – 1×01

2019. 02. 12. 18:22 - Írta: winnie

4 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra, ,

A nálunk még mindig nem elérhető (GRR!) Distrito Salvaje (Wild District) után talán ez a második kolumbiai Netflix-sorozat, és meglepő módon ez is kifejezetten érdekelt. Na, nem a telenovellás aspektus miatt, hanem azért, mert a történet katalizátora egy időutazás. Persze kiderült, hogy nem érdemes de facto időutazós sorozatra számítani, még akkor sem, ha többször is sor kerül a korszakváltásra.

SIEMPRE BRUJA / ALWAYS A WITCH – 1×01 – 5,5/10

A Siempre Bruja főhőse egy 17. századi lány, akit boszorkányság vádjával Cartagena gyönyörű városában máglyahalálra ítélnek, és aki a halál torkából hirtelen a 21. században találja magát. Ahol aztán klasszikus fish-out-of-water szituációban elkezd ismerkedni a körülményekkel, és közben megpróbál teljesíteni egy küldetést. Ugyanis a kamu vádak ellenére Carmen valóban boszorkány, és a tömlöcben egy varázslótól kapott egy, a jövőben elvégzendő feladatot.

Mondanom sem kell, hogy mivel a főhős nem túl tapasztalt “jelenember”, ezért elég hamar felhívja magára a figyelmet, és nem csak csetlésével-botlásával és fogalmatlanságával, de a felbukkanásának körülményeivel is (a rendőrség is elkezd szaglászni), amikor pedig megpróbálja a kontaktjával felvenni a kapcsolatot, az valami fura elő által elhalálozik, de csak az után, hogy elcsepegtet némi mitológiai infót és egyéb morzsákat valami szembenállás és főellenség kapcsán.

Sok mindent lehet gondolni előzetesen a sorozatról, de hamar kiderül, hogy valójában egy romantikus lányregény, ugyanis a középpontjában egy epikusnak szánt szerelem áll. Ezzel a 17. századi kapcsolattal (ami a lány máglyára vetését is előidézte) csak az a probléma, hogy abszolút nincs megalapozva. Kapunk ugyan már az elején is flashback-eket (később talán még többet), de túlontúl is támaszkodnak rá, pedig Carmen szerelmét alig ismerjük meg, gőzünk sincs arról, hogy mitől olyan fene nagy ez a random lamúr. (Sőt, nekem az őszintesége is megkérdőjelezhetőnek tűnt ennyiből.)

Nem nagyon van miért bántanom a sorozatot, és még azt sem mondanám, hogy nem az én műfajom (mondjuk nem is az), mert az inkább a mexikói, ugyancsak Netflix-es La Casa De La Flores-re volt igaz. Egyszerűen az jött át az első két rész alapján, hogy ez egy semmiség, egy könnyű kis pihe, amit lehet fújkálni ugyan újra meg újra a levegőbe, de ha hagyjuk, hogy leessen a földre, akkor annak a világon semmi hatása nem lesz.

Biztos vagyok benne, hogy az évad közepe vagy vége felé mélységet fog kapni a sorozat, hogy lesznek benne csavarok, erősebb és megalapozottabb lesz az érzelmi töltet, mint ahogy a mellékszereplők egy része is kiemelésre kerül, és közönségkedvenccé válik (például arra kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy Johnny Ki-vel mit kezdenek, hogy milyen szerepet kap és milyen sors vár rá), de ezek csak feltételezések, és ugyan letolhatnék egy édes kis semmiséget egyetlen délután alatt, de folyton lelkiismeret-furdalásom lenne azon sorozatok miatt, amiket így nem nézek.

Úgyhogy majd kommentben esetleg elolvasom, hogy milyen volt, és hogy mennyire vált be a jóslatom.

4 hozzászólás Ne habozz!

ayren - 2019. 02. 13. 07:38

Mágiahalál? :D

winnie - 2019. 02. 13. 08:17

hahh, pedig lejjebb jól írtam!:)

ayren - 2019. 02. 13. 10:33

Láttam!:) Kicsit furcsálltam ugyan a szokatlan szóösszetételt, de elsőre bevettem, hogy ezt akartad írni. :)

Wyrr - 2019. 03. 31. 23:28

Lehetett volna jó is…
Ha nem kapkodják el, és rászánják az időt, hogy rendesen összefűzzék az eseményeket, ne csak odadobálják őket egymás után.

Van “fordulat”, aminek semmi hatása nincs, ki se derül, hogy történt valami, mert máris törlődik az az idővonal, a bonyodalmakat túl gyorsan megoldják, szinte egyik jelenetről a másikra. A konfliktusok nem kapnak rendes lezárást.
(Az utolsó rész különösen katasztrofális ebből a szempontból.)

A fordulatok messziről ordítanak, az is, ki Lucien, az is, ki az ellenség.

A karakterek kidolgozatlanok, van, hogy egyik pillanatról a másikra mennek át gyökeres változáson (mint Isabel), vagy kapnak látszólag a semmiből új motivációt (ahogy Esteban), vagy változtatják jelenetenként a döntéseiket.

Ha ki is dolgozták a hátteret, a varázslás szabályait, az információkat erről nem jó időpontban és nem jó ütemben adagolják, így zűrzavarosnak és átgondolatlannak hat az eredmény.

A jövő-múlt ütköztetésből adódott pár vicces szituáció, de messze nem használták ki eléggé a lehetőségeket (korábban például a Sleepy Hollow egyik nagy vonzereje nekem éppen a hasonló szituációból származó humor volt).

A színészek egy része hol túljátssza a szerepét, hol pedig egyszerűen nem tud mit kezdeni magával (vagy mintha nem tudná, a készítők mit is akartak a karakterétől, ami nem csoda…). A meditálós-hipnotizálós jelenetben például, mikor hárman még merednek maguk elé jelentőségteljesen, ketten meg hátrafordulnak flamingókat bámulni.

A bosszantó dolgai ellenére… hát, tulajdonképpen aranyos. Johnny Ki többnyire vicces is (Carmen vele működött a legjobban), de őt se tudták jól egyensúlyozni a humoros és a drámai részek között.
A folytatás mindezek ellenére akár még érdekes is lehetne (mínusz a szerelmi háromszög), ha nem rohannának végig azon is, és érződnének tétek, meg az események súlya. És kiáknáznának, ha épp múltbeli emberek vannak a 21. században vagy viszont.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz