login |

Az anime is sorozat: Goblin Slayer

2019. 02. 13. 14:50 - Írta: Qedrák

14 hozzászólás | kategória: anime, Ázsia sorozatozik, kritika,

Ismeritek azt a viccet, hogy az elf, a gyíkember meg a törpe betér egy kocsmába?

Bevallom én sem, és maga az alkotás sem keltette volna fel az érdeklődésemet, ha a mindennapi hírfolyamomba nem gyűrűzik be a Goblin Slayert övező kisebb botrány hulláma. Történt ugyanis, hogy volt, ahol 13-as korhatár-besorolással ment ki, és nemcsak az erre szakosodott angolszász tartalmakat vizsgáló szervezetek fejezték ki aggódásukat, hanem még Japánban is akadtak olyanok, akik szerint a látottak károsan érinthetik a fiatalkorúak egészséges fejlődését.

A Goblin Slayer egy olyan light novel adaptáció (de készült már belőle manga is), amely műfajilag inkább a dark fantasyhez áll közel. A legfőbb célja azonban nem elsősorban az, hogy a nézők idegeit borzolja, hanem az, hogy egyfajta görbe tükröt tartson a fantasy zsánere, különösképpen az egysíkúbb történetek és a videojátékok világa elé.

Mert ezek jelentős része azonos sémára épül: adott egy semmiből kezdő főhős kalandor, aki betér egy küldetéseket osztogató céhbe, azokat szépen egymás után teljesíti, közben társai lesznek meg jobb és nagyobb felszerelést tud venni magának, hogy a történetek végén megküzdjön a főgonosszal, a Démon Nagyúrral. Ez, a játékokból is olyannyira ismert történeti felépítés annyira banális, hogy rendkívül egyszerű kifigurázni. Bár a fantasy zsáneréből készített paródia eredetinek hat, valljuk be, hogy a Goblin Slayer e tekintetben semmi újat nem mutat, születtek már hasonló művek, legfeljebb azok körül nem lett ekkora felhajtás.

Mert mit is mutat be nekünk ez a sorozat? Lényegében fogja a fantasytörténetekből ismert elemeket, hogy azok a valóságnak megfelelően működjenek.

Egy eldugott kis falut megtámadnak a goblinok? Nem érdekel senkit, mert könnyű ellenfeleknek tűnnek, nem kapni értük sok pénzt vagy elismerést. Mindenki a Démon Nagyúrra meg a legfontosabb szolgáira hajt. Kezdő kalandor vagy? Hát akkor bizony nehéz a dolgod, könnyen meghalsz, ráadásul a felszerelésedet is elszórhatod a harcban, amit elég drága pótolni. Ráadásul ne feledd el, hogy az istenek kockával mérik ki a sorsod.

Hogy a Goblin Slayer konkrét sablonokat használ fel a története építésekor, azt jól jelzi azzal, hogy a szereplőinek egyszerűen nincsen neve. Ha küldetéstudatból goblinokat ölsz, akkor Goblin Slayer a neved, ha egy vidéki kis tanyán élsz, akkor te vagy a Cow Girl, ha boszorkány vagy, akkor Witch és így tovább. Ez némileg tükrözi az író sajátos humorát, amely gyakran épít arra, hogy egy szerepjátékon alapuló fantasyvilágban nem a neved, hanem a betöltött szereped az érdekes. De hogyan lesz ebből történet? Spoilerekkel folytatom a tovább mögött.

A Goblin Slayer első részében egy frissen kalandorrá váló fiatal papnőt (vagy inkább a Papnőt) követhetünk nyomon, aki zöldfülűként valami könnyű küldetést keres magának. A céhben gyorsan beveszi egy csapat, amelyikben egy női harcművész, egy varázsló és egy kezdő harcos található.

Mivel sietve akarnak előrelépni, elvállalnak egy olyan küldetést, amelyben egy csapat goblint kell legyőzniük, hogy kiszabadítsák az általuk elhurcolt falusi nőket. A tapasztalatlan ifjoncok vállalkozása a jól megérdemelt katasztrófába torkollik: a csapat tagjai nem figyelnek oda sem a körülményekre, sem egymásra. Egy barlangban a hosszú kardot lóbáló kezdő harcost lekaszabolják és felfalják, a női harcművészt pedig megerőszakolják, de annyi időt még pont tud nyerni, hogy a papnő megpróbálja kivonszolni a haldokló varázslót a csapdából. Ez az az ominózus jelenet, amely sok fejcsóválást váltott ki.

És akkor itt egy pillanatra meg is állhatunk. Azt hiszem, nem kell sokáig gondolkodnunk, ha olyan alkotásokat kell sorolnunk, ahol az erőszak öncélú. A Goblin Slayerben tapasztalt erőszaknak azonban elsősorban az a célja, hogy kellően megutáltassa velünk nézőkkel (és persze a light novel esetén az olvasókkal) a goblinokat. Mindezt ráadásul logikusan beleilleszti az univerzumába: a goblinok azért rabolnak nőket, mert a saját fajtájuknak nincsenek női tagjai, így az utódnemzést az elrabolt nőkön keresztül intézik el. (A jelenet egyébként annak ellenére jól dekódolható, hogy még mellbimbók sem igen látszanak.)

A Goblin Slayernél sokkal expresszívebb ábrázolásokkal is találkozhatunk más sorozatokban, de például az idei szezonos animék között is említhetném a Sword Art Online: Alicizationt, ahol megkötözött lányokon tesznek (próbálnak tenni) nemi erőszakot, tudtommal mégsem váltott ki ilyen heves reakciókat. Ennek talán az lehetett az oka, hogy nem rögtön az első részben vágták a képünkbe, a nézők csak a 13. részben szembesülhettek vele. Ebből a nézőpontból nézve szerintem indokolatlan a felhorgadás.

A másik kritika, amely érte az első részt, az a nők elleni erőszak okán történt. Ez a téma kétségtelenül egy érzékeny terület, de amikor történelmi korszakban, vagy fantasy univerzumban játszódó alkotásokat nézünk vagy olvasunk, akkor nem várhatjuk el, hogy az ottani szereplők 21. századi módon viselkedjenek, és a korábbi világnak az erőszak sajnos részét képezte.

És hogy a Goblin Slayerre visszatérjek: az anime elég sok ponton “könnyített” a light novel (vagy a manga) eseményein, például a második részben a papnő és a főhős Goblin Slayer elpusztítanak egy goblinokkal tömött elhagyott elf erődöt, amelyből korábban egy női csapat próbálta megmenteni a közeli faluból elrabolt lányokat. Az animéből nem derül ki, de velük még rondábban bántak el a goblinok, mint az első rész ifjú kalandoraival.

Hogy visszatérjünk a sorozatra, a főszereplő maga is egyfajta karikatúrája a fantasyhősöknek. Bár minden adottsága megvan hozzá, mégsem vállal sok pénzt eredményező küldetéseket, hanem csakis olyanokat, amelyekben goblinokat lehet ölni. Ennek egyébként egy faék egyszerűségű háttere van, amelyet az anime részletesen és jól bemutat. Miközben a főhős folyamatosan a goblinok mészárlásában gondolkodik, közben az univerzumba vissza is tér a Démon Nagyúr, hogy mellékesen le is győzzék, de minderről csak néhány villanásnyi tudósítást kapunk. Kicsit úgy, mint amikor egy kamera fókuszát elállítjuk, és a lényegtelen dolgokat vesszük föl, miközben egy másik történet gőzerővel zajlik a háttérben. Goblin Slayer makacsul utasítja el a lehetőségeket, és csak akkor vállal el bármit, ha lehetősége nyílik arra, hogy goblinokat öljön. A legnagyobb hősök pedig állandóan lenézik ezért.

A többi szereplő maga is egyfajta paródiaelemként szolgál. Kiváló példa, hogy a Démon Nagyúr korábbi legyőzője, a Sword Maiden hiába egy közmondásos hős, hiába néz fel rá mindenki, egy korábbi balsikerű küldetése után egyszerűen fél a goblinoktól, és nem tudja őket a saját városából kiűzni. Hiába nyúl megkérdőjelezhető megoldáshoz is annak érdekében, hogy felnyissa a környezete szemét, ez mégsem sikerül neki.

Noha sorolni lehetne még bőven a hasonló csavarokat, az a helyzet, hogy a Goblin Slayer az első részben terítette a lapjait, és utána már csak kevés újat tudott mutatni. Emiatt elég erős a hiányérzet bennem, mintha a sorozat nem használta volna ki teljesen a benne rejlő potenciált. Egy idő után ugyanis önismétlővé vált. Hiába látjuk újra meg újra, hogy változatos módszerekkel ölik a goblinokat (mindezt kellő részletességgel bemutatva), ez alapvetően kevés ahhoz, hogy kiemelkedjen a fantasyből gúnyt űző alkotások közül.

Pedig akadtak más ötletek, az egyik részben például a kezdő kétbalkezes kalandoroknak Goblin Slayer tanácsából sikerült megtenniük az első lépéseiket, amelyek nem jártak azzal, hogy lemészárolják őket, vagy említhetném azt is, amikor azon gondolkodnak el a szereplők, hogy vajon mit csinálnak a kalandorok (és főleg Goblin Slayer), ha megöregednek és nem tudják folytatni a hivatásukat.

Apropó, szereplők. Nem könnyű úgy játszani a fantasyvilágok kliséivel úgy, hogy azok egyúttal valamennyire egyediek is maradjanak. A Goblin Slayer talán éppen ezért egy szinte egyszereplős alkotás, hiszen minden a főszereplő körül forog, a többiek csak a segéderőt képviselik mellette, önálló történetet nem is kapnak. Goblin Slayerhez csatlakozik a már említett papnő, akit ő ment meg a katasztrófába fulladó első küldetésén. De érkezik melléjük egy Elf Íjász, egy Törpe Sámán meg egy Gyíkpap.

És bár a történetben az elf meg a törpe folyamatosan egymást ugratja, míg a gyíkpap a sajt és más élelmiszerek iránti rajongásának él, igazából egyikük sem lép túl a tucatkarakterek jelentette státuszon. Ráadásul a történet egy idő után mintha felvenné a háremanimék tipikus jellemzőit, azaz a főhős körül felbukkanó női szereplők úgy nyüzsögnek körülötte, mint a Szomszédokban Etus körül a férfiak. Csakhogy Goblin Slayert egyedül a goblinölés érdekli, az orra elé tolt női mellek és egyéb fedetlen testrészek nem hozzák lázba.

A hibái ellenére a Goblin Slayer nem egy rossz darab, aki el tudja viselni az első rész rázósabb jelenetét, meg a következő részek permanens goblinmészárlásait, és képes felfedezni a történetben feltűnően meghúzódó iróniát, az alighanem érteni és élvezni fogja a látottakat.

 

14 hozzászólás Ne habozz!

LasDen - 2019. 02. 13. 17:33

Hiányolom, mert úgy érzem érdemes lett volna megemlíteni, hogy a Goblin Slayer erősen merít és inspirálódott a Dungeons and Dragons féle táblás játékokból.

Nem kiemelkedően, de jó volt. A nagy felháborodás meg csak mondva csinált műbalhé…

Mardred - 2019. 02. 13. 18:53

Ja igen, ez az amiben megerőszakolnak (legalább) egy csajt.

Az ilyen nálam baromi messze van a paródiától, még japanimációban is.

Qedrák - 2019. 02. 13. 19:05

@LasDen: Jogos észrevétel, de bevallom, hogy én nem ismerem a D&D-t, és csak azért nem akartam beleírni a kritikába, mert máshol ezt a motívumot emelték ki.

El-ahrairah - 2019. 02. 13. 19:57

Érdekes módon szerintem pont rossz dolgon háborodtak fel a népek.

A nemi erőszak tök rendben van a sorozatban. Oka és célja van, és nyilvánvalóan ki van fejtve, hogy ez egy brutális, kegyetlen, velejéig romlott cselekedet ami akár életre szóló trauma lehet, semmiféle szexi fennhangja nincs.
Az elkövetői teljesen emberietlen, gonosz szörnyetegek, a dráma felépítésében komoly része van.

Ezzel szemben viszont engem baromira zavart a női karakterek túlszexualizálása. Mindenki boobplate-ben nyomul és a kamera állandóan fennvan a seggükben/bennvan a dekoltázsukban.
Túl azon, hogy tárgyiasítás meg minden nekem egyszerűen kilógott a sorozatból (különösen mivel a főhős kb. tudomást sem vesz róla) és ráadásul aláássa a szexualitás brutális/tragikus ábrázolását.

Egyébként egyetértek az írással, egy jó alapötlet megfontolt, alapos kidolgozása de nem lép túl rajta.

juhaszvik - 2019. 02. 14. 05:32

Nekem további érdekességet adott az, hogy párhuzamosan ment az egyébként teljesen más hangulatú tensei shitara slime anime, amiben a goblinok pozitív szereplők, és részben a fantasy szörnyek jó útra téréséről szól.
Amúgy a “nyálkát” ajánlom mindenkinek. A GS-t is, mindkettő szórakoztató.

Cápi - 2019. 02. 14. 07:04

A női karakterek túlszexualizálás a tipikus, ha sikerül tovább látni a boobplate-nél, egy teljesen korrekt kis sorozatot kapunk. Nagyon jó most amúgy is a felhozatal, a 2019-es téli szerzonból erősen ajánlott a téma kedvelőinek a Tate no Yuusha no Nariagari és a Tensei shitara Slime Datta Ken.

juhaszvik - 2019. 02. 14. 07:28

Cápi: nos igen, fantasyba szabadult “hősökről” szóló történetekben mindig is voltak nagyon jó animék (egyik örök kedvencem a Re:Zero), és a mostani felhozatal még rá is pakol erre. a pajzs hősének legendája (Tate no Yuusha no Nariagari) például azt a csavart hozza be, hogy mi van, ha az npc-k úgy mozgatják a hősöket, mint a bábokat, nem pedig csak statisztálnak és questeket adnak.

Qedrák - 2019. 02. 14. 07:39

@Cápi
@juhaszvik:

A The Rising of the Shield Hero és a That Time I Got Reincarnated as a Slime szerepel azok között az animék között, amelyekről írni szeretnék a Junkie-ra. ;)
Viszont megvárom, míg véget érnek.

juhaszvik - 2019. 02. 14. 08:56

Qedrák: jöhetnek :)

Cápi - 2019. 02. 15. 21:18

@Qedrák: hajrá, hiánypótlóak az ilyen írások!

Kucsum - 2019. 02. 16. 22:47

Én most fejeztem be, bár nem volt könnyű feliratot találni az utolsó pár epizodra :D

Anno nekem is szembe jött neten a, hogy lesz benne vér + erőszak, aztán az itt megjelent cikk+kommentek is ösztönzőleg hatott hogy nézzek bele.

És ismét beigazolódott, ha csak kiragadunk pár képet az nem feltétlen fedi a valóságot miről is szól a sorozat. Örülök, hogy az erőszak ellenére azért voltak bőven “feelgood” pillanatok.

Nekem bejövős volt, igencsak betalált a sztoikus hős + fantasy kombó. (ez a “háremanime” milyen találó kifejezés! reméljük azért nem viszik túlzásba a 2. évadban)

Köszi a leírást, ha van még hasonló stílusú, ajánljátok nyugodtan :D

Cve - 2019. 02. 17. 17:44

Lehet róla tudni, hogy lesz e folytatás ?

Kucsum - 2019. 02. 17. 22:41

@Cve
A 12. rész utolsó pár másodpercében kiírták nagy betűkkel, hogy “Goblin Slayer will return”.
Ez elég sokat elárul. :D

Cave - 2019. 02. 18. 10:31

Ez igaz, de a történet egy 3 évados anime, amit leadtak ebben az egy évadban !

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz