login |

Suburra: az 1. évad – írta speranza

2019. 02. 16. 15:20 - Írta: vendegblogger

11 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika,

A Gomorrah készítőjének, Stefano Sollimának azonos című, 2015-ös filmje (amivel az A.C.A.B. – Minden zsaru rohadékot követte) annyira jól sikerült, hogy folytatásért kiáltott. 2017-re el is készült a Netflix első olasz gyártású sorozata, a Suburra – La serie, ami a film előzménytörténete, és amelyet napokon belül belül követni fog a második évad.

Személy szerint ugyan javaslom a film megtekintését előbb, mert akinek már az sem jön be, annak nem érdemes elkezdenie a sorozatot, de nem tragédia, ha valaki csak az utóbbira kíváncsi, mert teljesen új sztorit mesél el, ami önmagában is tejesen érthető.

Érdekesség, hogy az első évadnak rögtön három rendezője is volt, és az első két epizódot nem más, mint a Polip (La Piovra) Cattani felügyelőként híressé vált főszereplője, Michele Placido rendezte. Én már csak emiatt is megnéztem volna, hiszen a maffiasorozat kamaszkorom talán legmeghatározóbb sorozatélménye volt, de nem csak ezért ajánlom. Állítom, hogy ez is van olyan jó, mint a Gomorra, csak másképpen.

Az események középpontjában három nagyon különböző hátterű, feltörekvő fiatal srác áll, Gabriele (Eduardo Valdarnini), Aureliano és Spadino, akik hasonló módon próbálják megszilárdítani helyüket a római alvilágban. (Utóbbi kettőt ugyanaz a két színész, Alessandro Borghi és Giacomo Ferrara alakítja, akik a filmben is.)

A közös pont hármuk életében a kábítószer-kereskedelem és közvetve ugyan, de ennek köszönhető az ingatag, kölcsönös bizalmatlanságon alapuló partnerségük is. Együttes erővel megzsarolnak egy papot, és ezzel tudtukon kívül beletenyerelnek egy náluk sokkal nagyobb szervezet bizniszébe.

Egy nagyszabású beruházásról van szó, amelyre sokan rá akarják tenni a kezüket. A tét óriási, mert az ostiai területre tervezett kikötő hatalmas lehetőséget kínálna a kábítószer-csempészetnek is, ezért nem meglepő, hogy a nápolyi maffia is az érdekeltek között van. És hogy hogyan kapcsolódik mindez az egyházhoz? Nos, az érintett földterület legnagyobb része az egyház tulajdonában van, a kérdés pedig az, hogy vajon melyik érdeklődőnek fogják eladni?

A Gomorrával ellentétben nagy pozitívuma a Suburrának, hogy míg előbbi szinte kizárólag a Nápoly utcáin folyó drogbiznisszel foglalkozik, addig itt sokkal szélesebb spektrumát látjuk a szervezett bűnözésnek. A cselekmény itt is zömmel a külvárosban zajlik, amire utal a cím is, mert a „Suburra” egyrészt külvárost, (kvázi nyomornegyedet) jelent, de így hívták az ókori Róma plebejusok lakta városrészét is, ahol Julius Caesar született (és ahol többek között a piros lámpás negyed is működött).

Ebben a történetben semmi sem szent és senkinek sem marad tiszta a keze. A korrupció behálózza az egész várost a vezetésétől kezdve. Nem festenek túl szép képet az olasz képviselőkről, hiszen mint kiderült, a politikusok három csoportba sorolhatóak: akiket már lefizettek, akikkel épp most tárgyalnak a lefizetésükről, és akiket szükség esetén ezután fognak lefizetni.

Hogy mindez hogyan is zajlik a gyakorlatban, azt egy lepénzelés területén még „szűznek” számító, idealista képviselő megkörnyékezésén keresztül mutatják be. Amadeo Cinaglia (Filippo Nigro) a főváros építési bizottságának elnöke, akinek közreműködésére szükség van a projekthez, Samurai (Francesco Aquaroli), a maffia szicíliai közvetítője pedig mesterien ért ahhoz, hogyan lehet megtalálni valakinek a gyenge pontját. Ő talán a leginkább eltalált karakter az évadban. (A filmben is ő volt a legjobb, de ott egy másik színész alakította, ennél is hitelesebben.)

A Vatikánt sem kímélik, az egyház bankjában mossa tisztára a pénzét a szervezet. A földterület eladásáért felelős bizottság revizorja pedig egy mindenre elszánt üzletasszony, Sara Monaschi (Claudia Gerini), aki a férjének próbálja kikaparni a gesztenyét. Az ő alakítására még sokáig emlékezni fogok, mert időnként mindenkit lejátszik a képernyőről. (A féktelen orgia után önmagát keményen ostorozó papról pedig már ne is beszéljünk.)

A srácok hamar megtapasztalják, hogy a maffiával ujjat húzni nem volt bölcs dolog, de ez csak az egyik probléma, amivel szembesülniük kell. Mindhármuk életében meghatározó szerepet tölt be a család, és a nagyon eltérő, markáns kulturális háttér.

A szülőknek persze határozott elképzelése van a fiúk jövőjével kapcsolatban, ami nem igazán esik egybe az ifjú titánok terveivel és ez mindenkinél konfliktusokhoz vezet. Ennek leginkább a meleg Spadino issza meg a levét, aki bátyja nyomására – családja terjeszkedésének érdekében – egy szövetséges klánba készül beházasodni, de egyéb okokból szorongatott helyzetben van Gabriele és Aureliano is. A nehézségek lassan összekovácsolják a hármast, és ez a kapocs gyakran a családnál is erősebb köteléknek bizonyul.

Akiknek bejött a Gomorra sötét, komor légköre, azoknak itt sem lehet panasza a hangulatra. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni, a törékeny, alkalmi szövetségek bármikor felbomolhatnak és mindenkit nyomorgat valaki. Nem öldökölnek benne sokat, de azt viszont mindig egy felfokozott helyzetben, gyakran váratlanul teszik, ami okoz néhány WTF – pillanatot.

A fényképezés szép, és nagy örömömre sokat gyönyörködhettem Róma látképében. A zene nem annyira erős oldala a sorozatnak, ezt egy kicsit hiányoltam, mert a filmben erőteljes atmoszférateremtő eszköz volt, de ezt csak az veszi észre, akinek van összehasonlítási alapja. A Suburra legnagyobb erősségét én a lélektani folyamatok sajátosan rideg ábrázolásában látom.

Érdekes látni, hogy milyen megalkuvásokra képes egy ember, ha a külső körülmények rákényszerítik, vagy szembejön egy nagy kísértés. Meg azt is, hogy hogyan számol el a lelkiismeretével az, aki rendelkezik ilyesmivel.

Az egyetlen zavaró momentum az epizódok elején rendszerint felbukkanó spoileres flashforward, mert ilyenkor a legnagyobb fordulatokat lövik le az aktuális részből. Nem is értem, hogy miért volt szükség ezekre, de aki nem szeretne belefutni, az hagyja ki a részek elején az első percet. De ettől még természetesen tűkön ülve várom a második évadot, főleg a katartikus végkifejlet után.

11 hozzászólás Ne habozz!

danger - 2017. 10. 13. 15:05

Ez kurva jo.

vendeg - 2017. 10. 23. 09:12

Spoiler!!

én ledaráltam Netflixen a minap, csomó mindenben jobb mint a Gomorra, mint pl a történet maga, érdekesebb és talán komplexebb, de az baromi idegesítő hogy a részek elején és a végén is ugyanazt a k******tt cliff jelenetet kellett néznem, közte pedig mindig az előző nap eseményeit látjuk. Olcsó, nagyon, és olaszosan nagyon olcsó, de a sztori miatt megér egy darát, néhány karakter iszonyat király. (nekem Spadino volt a kedvenc, a meleg de azt fel nem vállaló fiatal cigány maffiózó, aki révén két nagyobb cigány család egyesül, ami ugye házassággal történik, és amit ugye a cigányok 5ször komolyabban vesznek, de Samurai is kibaszottul jól megírt, és ugye szicíliaiak akiktől parázik az egész ország)

üdv

romanista - 2019. 01. 29. 16:47

Azért a Gomorra profibban összerakott sorozat szerintem és több a sokkoló pillanat benne.
Mindemellett Róma és Nápoly két merőben más város (sok szempontból, pl. a Camorra dominanciája Nápolyban, na meg sokkal kaotikusabb város mint Róma, Rómában az egyház és a politika diktál), így nem is hasonlítanám össze a két sorozatot, mindkettő ott van a szeren így is úgy is:-)
Egyébként meg Forza Roma!

Mordekai - 2019. 02. 16. 17:18

Szerintem meg ez pont az a helyzet, amikor a két sorozatot össze lehet hasonlítani.
Nem rossz a Suburra, de a Gomorrah bizonyos dolgokban köröket ver rá.
Azért egy Gennaro/Pietro Sevastano-hoz, vagy egy Ciro di Marzio-hoz itt nem ér fel senki. Talán Szamuráj (lesz majd), ugye aki a filmet látta, az tudja miért. A Gomorrah-nak nagyon erős (bár önismétlő) zenéi vannak, nagyon nagy érzelmi töltést adnak egy-egy súlyosabb jelenethez. A Suburra ilyet nem tud.
Bár Róma is különleges hely, de Nápoly még inkább szubkultúra, nem tudok olaszul, de ahogy ott beszélnek, az még így is egy élmény. Igen itt elvileg plusz a politika és az egyház, de az kissé száraz nekem.
Ami tetszett, hogy mennyire elkapták az eltérő kultúrájú vonalat, aranyból van minden otthon, brutál lagzi, uzsora, drog stb., és mindig legalább 20-an vannak a házban, abból 3-4 gyerek verekszik éppen. :) A családfőt alakító színész teljesen korrekt…. mondjuk jobb lenne, ha nem tudnánk előre, mi fog vele történni.
A flashforwardozás kicsit erőltetett minden rész elején, de nem ront az élményen.
Ha a Gomorrah 10/10 volt nálam, akkor a Suburra egy erős 7-es maximum. A film 8-as.

Geza Kovacs - 2019. 02. 16. 20:36

Az 1. részt megnéztem, de olyan mocskos gusztustalan volt a környezet, a körítés meg a hangulat, hogy hagytam a fenébe, pedig a Netflix nem amcsi sorozataiból látott néhány tetszett különben.

Jack Bauer - 2019. 02. 17. 18:08

Film is tetszett, a sori is. Várom az új részeket.

trader - 2019. 03. 01. 08:02

Semmi képpen nem hasonlitanám össze a gomorrával! Szerintem a gomorra minden tekintetben jobb a suburránál.
A második évad meg kimondottan gyenge lett. Nagyon eröltetett , hogy mindenki összefog mindenkivel.
Aztán a végén olyan érzésem lett, hogy nesze semmi, fogd meg jól. Meghalt egy rakás ember és azon kivül nem történt semmi.
Sok jelenet teljesen logikátlan volt. PL (SPOILER)
amikor Cinaglia megmenti a rendör gyereket. Mindenki megakarja ölni a Szamurájt, de amikor ott volt a lehetőség, akkor sem a rendör sem Ő nem élt vele.
De sorolhatnám az értelmetlenebbnél értelmetlenebb megoldásokat.
Nem csodálkozék ha ezek után kaszálná a netfix érdekes, hogy a Netflix sokkal több pénzből gyengébb sorozatot készitett mint az olasz RAI. Pedig adott volt a jó téma , Maffia-politika-vatikán…

Gomorra 9/10, utolsó évad 7/10, film 8/10,
Suburra első évad 7/10, második évad 5/10, film 8/10,

winnie - 2019. 03. 01. 08:05

“Semmi képpen nem hasonlitanám össze a gomorrával! Szerintem a gomorra minden tekintetben jobb a suburránál.”

de hisz máris összehasonlítottad:)

gondolom arra célzol, hogy bár hasonló a két sorozat, de minőség tekintetében az egyik bőven jobb, mint a másik.

speranza - 2019. 03. 08. 22:33

@winnie: az utóbbi bejegyzésedet biztosan ide szántad? :)

speranza - 2019. 03. 08. 22:40

@trader: Érdekes, nekem ugyanez a véleményem a Gomorráról. :) Mindenki volt már szinte mindenkinek szövetségese és ellenfele is, epizódonként hal meg benne egy halom ember, mégsem változik semmi. A harmadik évadra már annyira beszűkült az alkotók mozgástere, hogy kénytelenek voltak egy új családot behozni, csakhogy frissítsenek kicsit rajta. :)

winnie - 2019. 03. 09. 04:32

köszi:)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz