login |

Weird City: az 1. évad

2019. 02. 17. 21:00 - Írta: winnie

9 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

(A sorozat első két része itt nézhető.)

Hahh, megint jönnek az epizodikus antológiák, én pedig megint kezdhetek sírni azon, hogy az ilyesmiről nem lehet normálisan kritikát írni, csak akkor, ha végignézi az ember, de az is tök mindegy, mert a néző sem fogja tudni az epizódok megnézése nélkül, hogy melyik jönne be neki és melyik nem. Íme a verhetetlen műfaj, amit muszáj nézni? (Erről már rég ki akarok tenni egy hét kérdését, talán majd most.)

Azonban a Weird City, ami a YouTube Premium szerdai premierje volt, jelentősen megkönnyíti az ember dolgát, ugyanis ritkán láttam tematikusan és hangulatilag ennyire koherens epizodikus antológiát. Annak ellenére, hogy ennek a scifi komédiának (írjam ide, hogy lájtos Black Mirror-nak? felőlem, de stílusban inkább The Orville-os szerintem, vagy scifis beütésű, elnyújtott Key & Peele) minden része külön sztori, van annyira homogén, hogy az 1×02 elején érezzük, hogy nekünk való-e – arról nem is beszélve, hogy a nézése is darálva, epizódsorrendben javallott.

A Weird City nem csak műfaját (scifi, epizodikus antológia) tekintve hasonlít a Black Mirror-hoz, hanem abban is, hogy a technológiára (is) és annak emberekre gyakorolt hatásaira koncentrál. Más kérdés, hogy mindezt egyáltalán nem olyan sötét tónusban teszi, hanem sokkal optimistábban, elég csak az első részre gondolni. Később vannak sötétebb epizódok is, de egyáltalán nem lehúzós a sorozat.

A Weird City egy Weird City nevű városban játszódik, egy elég tipikus, disztópikus jövőben, amiben a lakosságot Vonal Alattiakra és Vonal Fölöttiekre osztják (Above The Line és Below The Line) – teszik mindezt szó szerint, egy konkrét, fizikai vonallal, egy The Line nevű határral. Ez a felvezetés eleve megadja a sorozat némiképp ütődött stílusát, amire aztán a pilot rá is erősít, de igazából a második részből derül ki, hogy mennyire süsü, illetve weird ez a koncepció.

Ekkor ugyanis megjelennek bizonyos visszatérő elemek, amik a kezdésben még fel sem tűntek (pl. a bő öltözékek, a középsőujj-kivágott cipők vagy az idióta nevek), bár azt hiszem, hogy a főcím stílusa nagyjából már sugallta azt, hogy mire kell számítanunk. Igen, arra, hogy pár ma is aktuális technológiai kérdéssel kapcsolatos válasz kap egy jövőcsavart – de olyat, ami ebbe az univerzumba illik.

Az epizódokról:

  • az első rész egy forradalmi társkereső alkalmazásról szól (ami rögtön megtalálja azt az Egy Embert – benne Dylan O’Brien és Ed O’Neill),
  • a másodikban Michael Cera kiállhatatlan karaktere akad rá egy testkarbantartó “szektára” (Rosario Dawson és Matt Walsh is benne van),
  • az 1×03-ban egy Vonal Alatti iskola eminense (Auli’i Cravalho) a Vonal Fölött folytatja tanulmányait, hogy kiderüljön, ott a szex kissé másképp működik,
  • a negyedikben Sara Gilbert és Laverne Cox egy öntudatos okosházba (szinkronhangja Mark Hamill) költözik
  • pár Vonal Fölötti nem csak támogatni akar egy szegénysorban lévő Vonal Alatti gyereket, hanem elrabolják (Gillian Jacobs, Malcolm Barrett, Scott MacArthur)
  • a záró epizódban pedig Yvette Nicole Brown és Awkwafina lassan rádöbben, hogy ők csak egy tévésorozatban szerepelnek, amely épp az évadzárójában jár, és megkérdőjelezik a szabad akaratukat.

Az a helyzet, hogy nekem a Weird City túl weird volt. Az első rész végülis kellemes, jópofa volt, szoknom kellett a hangulatot, de azt kihoztam volna 6/10-re, de a folytatásnál egyre hatalmasodott el rajtam az, hogy ez nagyon nem az én stílusom. Az 1×02 bár nem izgatott, és a végére meg is bántam, hogy kitartottam, maximum 3-4 pontot ért nálam, a következőknek pedig már inkább csak az alapsztorijáig jutottam el, előbb 8, majd 5 és 2 perc után éreztem azt, hogy baromira nem érdekelnek, maximum egy áttekerésre, hogy bebizonyosodjon a döntésem helyessége.

Ezek után viccesen hangozhat, hogy az 1×06 abszolút bejött, akár 10/10-esnek is nevezhetném (a témája miatt biztos, hogy annyi), de egy 17 perces részre ennyit nem fogok adni (a korábbiak 25-28 percesek voltak), főleg, hogy abból is pár perc reklám volt, mármint fiktív, sorozatos. Összességében is lógott egy kicsit a levegőben a dolog, több is benne lehetett volna, de az alapkoncepció abszolút szórakoztató volt.

Lehet, hogy a történetekben volt fantázia, de nekem már ott elcsúszott a dolog, hogy maga a város, a kettéosztottság elég erőltetett volt, nem éreztem azt, hogy túl nagy jelentősége lenne, az pedig, hogy mindenféle különc dologgal cicomázták fel, nem adott számomra semmit.

A lükeség és a túljátszás sem nagyon segített, bár a “mi ez a sz*r?” helyett inkább abba a kategóriába került nálam a sorozat, amiről nehezen tudom elképzelni, hogy bárkinek is bejönne, de pontosan tudom (és látom, olvasom is), hogy lesz közönsége, főleg azok közül, akik képesek értékelni a felszín alatt rejlő gondolatokat. Mert vannak benne.

Más epizodikus antológiákkal ellentétben azonban azt nem mondanám, hogy érdemes a meta 1×06-tal kezdeni vagy csak azt megnézni (meg lehet gond nélkül), mert a Weird City epizódjai a szokottnál sokkal jobban épülnek egymásra. Nem sztorit tekintve (azok önmagukban is érthetőek), hanem egyszerűen csak több a közös szövet bennük, vannak kisebb-nagyobb visszatérő szereplők, olyan dolgokat bontanak ki, amiket korábban felvezettek, és persze ezerrel utalgatnak vissza korábbi epizódokra kvázi poénforrásként, és a kitartó nézőket jutalmazandó.

Ha a PEN15-re az írtam, hogy rétegcucc, akkor a Weird City-re mindez hatványozottan igaz. Biztosan lesznek bőven olyanok, mint én, akik értetlenül pislognak a pihent agyú megközelítésen, de a Santa Clarita Diet is népszerű lett hasonló stílus mellett, szóval biztos, hogy lesznek rajongók. Főleg, hogy azért az egész sorozatról lerí, hogy átgondolt, vagy legalábbis a készítője nagyon szerette – és tényleg: Charlie Sanders 7 éven át küzdött azért, hogy megcsinálhassa. Senkinek nem kellett, de végül a YouTube Premium látott benne fantáziát.

A Black Mirror-ban sokan szeretik a csavarokat, és szerintem aki a Weird City-be belevág, annak nem kellene ilyesmit elvárnia, az itteni történetek sokkal inkább tanmesék, nem annyira a WTF-érzés megteremtésére mennek rá, annak ellenére, hogy akadnak érdekesebb fordulatokat vevő sztorik.

9 hozzászólás Ne habozz!

Gegory - 2019. 02. 18. 02:35

A legeslegbetegebb dolog az egészben; Mario a vízvezetékszerelő innentől kezdve csak lefele vezetett az út XD

Dave - 2019. 02. 18. 09:00

Számomra 3 rész után iszonyat félrevezető volt hozzá a trailer.

Fofi - 2019. 02. 18. 14:42

Hogy lehet az összes részhez legálisan hozzajutni itthonról?

winnie - 2019. 02. 18. 16:33

előfizetni itthonról nem lehet, a részenkénti 440 forintos díjat nem tudom, hogy ki lehet-e fizetni. más legálisról nem tudok.

cherockee - 2019. 02. 19. 20:25

első részt szimplán csak nem értettem mi akart lenni, a második rész 8. percében egész egyszerűen nem tudom, hogy miért nem nyomtam ki az első rész közepén. viszont akkor a 6. részt megnézem, hátha.

cherockee - 2019. 02. 19. 20:43

elkezdtem, nem javaslom, ha egy kicsit is nem tetszik az első rész, szerintem nem érdemes folytatni.

Eltiron - 2019. 02. 25. 19:06

A koncepciót értem, de a megvalósítás 0 a köbön. Külön szomorú, hogy megvettek ehhez a szörnyűséghez egészen legendás színészeket/tévéseket: LeVar Burton, Sara Gilbert, Rosario Dawson, Gillian Jacobs, Ed O’Neill…
Az egészben egy darab eredeti ötlet nincs, a “poénok”nagyjából sas-kabaré szintűek, szóval ezt jó szívvel senkinek sem tudom ajánlani, azt pedig külön nem tudom értelmezni, hogy miért hasonlítgatják ezt a Black Mirrorhoz.

Annatar - 2019. 03. 17. 19:57

Hogy tetszett, az talán túlzás lenne, de én azért jól szórakoztam. Persze párszor azért túlzásba estek :P

winnie - 2019. 03. 17. 20:28

eltiron: black mirror? mindkettő epizodikus antológia. nincs sok epizódikus antológia, hogy olyan sok mindenhez lehessen hasonlítgatni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz