login |

Eight Days / Acht Tage / Nyolc nap: az 1. évad

2019. 03. 16. 15:10 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, , ,

Láttunk pár preapokaliptikus sorozatot az elmúlt években – azokra a szériákra gondolok, amik a Föld pusztulásának árnyékában játszódnak, mint például a zseniálisan vicces (és valamiért alulértékelt) You, Me and The Apocalypse, vagy éppen rémisztő katyvasz Salvation. Mindkettőben egy aszteroida tart a Föld felé, remek alaphangot biztosítva a világégés közeli cselekménynek.

A német Sky új sorozata március elején került bemutatásra (itthon az HBO GO világpremierként hozta el a teljes évadot Nyolc nap címen), olyan hit or miss rendező dirigálása mellett, mint Stefan Ruzowitzky, aki a pályáját az Örökösökkel és a szívemnek kedves Anatómiával kezdte, hogy utána totális lejtmenetbe kerüljön, mely közben mégiscsak bezsebelt egy Oscar-díjat a Pénzhamisítókért.

Azonban engem nem Ruzowitzky miatt érdekelt a sorozat, hanem azért, mert érdekes látni, hogy egy efféle katasztrófa közelgő eljövetele milyen hatással van az emberekre. Arról nem is beszélve, hogy az Acht Tage-ban az aszteroida nem a Földet pusztítaná el, hanem csupán csak Európát. Ergó: el lehet menekülni, irány Amerika vagy Oroszország. A gond csak az, hogy a menekültáradatnak köszönhetően a határokat lezárják, akik pedig próbálkoznak, azokat meg nemes egyszerűséggel agyonlövik.

Szép jövőkép, mondhatom, bár valahol racionálisnak is mondható. Azért persze a kiváltságosaknak van lehetősége Németország elhagyására, és persze az illegális embercsempészet is beindul. Akinek pedig nincsenek lehetőségei, vagy beletörődik, vagy a bunkerekben bízik, vagy pedig másba próbál kapaszkodni.

A sorozat azonban nem magával az aszteroidával foglalkozik, hanem az emberekkel. Nyolc nappal a becsapódás előtt járunk (az évad is 8 részes – lehet tippelni), amikor is Amerika utolsó, a kavics eltérítésére irányuló törekvései is kudarcot vallottak, így az emberek kénytelenek szembenézni a rideg igazsággal és azzal, hogy mi vár rájuk.

A pilot hamar bemutat nekünk jó pár embert (bár még a 2. részben is érkeznek kiemelt szereplők), elindít jó pár szálat – ilyenkor általában a végén szokták összehozni őket, azonban itt viszonylag hamar kiderül, hogy mi és hogyan köszi össze őket, tehát bármennyire is a manapság egyre divatosabb “sok minisztori adja ki a nagyot” megközelítést választották, sokkal kompaktabb egységet alkot a sorozat, mint mondjuk a Tell Me a Story, vagy akár a fent is említett You, Me and The Apocalypse.

Egy család például Oroszország felé veszi az utat, egy terhes nő párjával a kiváltságosok közé tartozva Amerikába tervez repülni., egy pár(?) már berendezkedett a jó kis bunkerében (bár mintha valami nem stimmelne velük), egy zavart fiatalember maga sem tudja, hogy mihez akar kezdeni, egy rendőr pedig élete utolsó napjaiban is őrzi a rendet, és letartóztat egy rendbontó fiatalt.

A kezdetek kezdetén talán a család van középpontban, ezért a többiek inkább csak lógnak a levegőben, de elég hamar képbe hoz minket a sorozat, főleg, hogy minden rész elején kapunk egy rövid flashback-szeletet valamelyikükkel, hol pár napra, hol 1-2 hónapra, hol pedig majd egy évre visszapillantva a múltba – ez kifejezetten szimpatikus és jól működő eszköz volt, bár amikor az egyik epizód “21 230 nappal korábban” kiírással indított, kicsit megkérdőjeleztem az egész megalapozottságát.

A Nyolc nap alapvetően családi dráma akar lenni, erős érzelmi komponenssel, és a visszaemlékezések is a karakterizálást próbálják elősegíteni. A gond csak az, hogy a közelgő világégés miatt a legtöbb karakter kifordul önmagából, így rohadtul nem számít, hogy korábban kik voltak, csak az, hogy az aszteroida előtt pár nappal milyenné váltak. Nyilván az erős kontrasztot hasznos látni, és adott esetben ütős is lenne, azonban ezzel az eszközzel nem nagyon élnek.

Az az igazság, hogy mostanában kevés sorozat dőlt be nálam olyan látványosan, mint a Nyolc nap. Két rész után még kíváncsian vártam, hogy mire megy ki a játék, hova futnak ki a szálak, de az 1×03 után már tudtam, hogy búcsúzni fogok a sorozattól. Azt még talán lenyeltem volna, hogy az országból menekülős szál ilyen rövid idő alatt milyen vargabetűt írt le, főleg, hogy az volt a legemberközelibb, de a többi sztoriban teljesen elgurult a készítők gyógyszere és mindenféle szélsőségeket vettek elő.

Persze, én is tudom, hogy a közelgő apokalipszis kétségbeesett tettekre sarkallhatja az embereket, és egy láncfűrészes belezés fölött talán még el is tudnék tekinteni, de amikor minden egyes sztori olyan fordulatot vett, hogy kénytelen voltam a fejemet fogni, akkor bizonyos kételkedni kezdtem abban, hogy érdemes-e tovább néznem a sorozatot.

Szerencsére a gyógyszert úgy gurították el, hogy a folytatásban is mozgásban maradjon, így azt legalább nem lehet a készítők szemére vetni, hogy ne lennének következetesek, csak nagyon érződött, hogy miután már a szezon első felében elég extrém eszközöket mutattak be, a folytatásban felül akarták licitálni magukat, ami azzal járt, hogy még szélsőségesebb megoldásokhoz kellett nyúlniuk, ami nekem már sok volt.

Tudom, az ábrázolt esemény elég nagy horderejű, az ember sok mindenre képes, hogy mentse saját és szerettei életét, bármennyire is elszállttá vált a sztori, elhiszem, hogy amit látunk, az simán megtörténhet, de ettől még egy idő után már nem volt szórakoztató, inkább csak nevetséges. A szélsőséges viselkedések ábrázolásánál mindig is vékony a határ a komolyság és a röhejesség között, és szerintem a Nyolc nap rosszul lavírozott ezen a vonalon.

Valahogy az volt az érzésem, hogy a készítők nem annyira a karaktereiket akarták követni, hanem volt egy bevásárló listájuk, amiknek a tételeit akarták kipipálni a szezon során, ezért sorra vettek olyan szcenáriókat, amiket egy közös brainstorming során bedobtak, és ha kellett, úgy kanyarították a történetet, hogy egyik se maradjon ki. Kár érte, mert némelyik (nálam főleg a tetovált srácé) iszonyatosan elhúzott és semmibe tartó lett.

A szezon végére elérünk a Nyolcadik Napig, és lezárnak sok dolgot, viszont a sorozat simán folytatható, s siker esetén hiszem is, hogy lesz második évad belőle. Akár a már megismert (és életben maradt) karakterekkel, akár újakkal, akikkel ugyancsak végig lehet élni ezt a nyolc napot.

7 hozzászólás Ne habozz!

turosz - 2019. 03. 16. 17:26

Az ilyen koncepciókra mindig vevő vagyok, egy rész után még abszolút nézős.
A túltolást már itt is éreztem, a drámai pillanatokban hang le, klasszikus komolyzene fel és lassítás kombók nekem nagyon nem bejövősek, de a karakterek egyelőre érdekesek, bár nem túl bíztató amit a folytatásról olvashatok :)

ibenny - 2019. 03. 16. 17:46

Honnan szereztétek be? Nem találom sehol.

winnie - 2019. 03. 16. 17:50

írom az elején, az hbo go-ra került fel, és tegnaptól már a tévében is látható szinkronnal. nem néztem, hogy van-e neten, de ha van, akkor csak németül, gondolom.

Alterego9 - 2019. 03. 17. 00:51

Aki interneten keresi, a címe számmal írva több találatot hoz mint betűvel.

Babesz - 2019. 03. 17. 20:33

Egyetértek a kritikával. Nagy reményekkel vágtam bele a sorozatba, de aztán hamar csalódássá vált. A harmadik rész után egyre kevesebb lelkesedéssel néztem és elakadtam az 5. után, nem visz rá a lélek, hogy befejezzem az évadot, időpocséklásnak érzem, pedig jó lenne befejezni. Annyira jó volt maga az alapsztori de egy idő után elegem lett, hogy mindig rátesznek mégegy lapáttal.

danonino1984 - 2019. 05. 04. 13:13

Én most fejeztem be az évadot. Az utolsó 2 részben volt nehány WTF momentum. Tetszett. A patkány eltemetését nagyon megsirattam. Jonas végig nagyon cuki volt. Végre egy nem idegesítő gyerekszereplő.

Kíváncsian várom a folytatást.

Ervin néni - 2019. 05. 05. 14:17

Kedveseim,

Én inkább maradok a csirkepaprikás készítésénél, minthogy még egy ilyen labancos sorozatot megnézzek.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz