login |

Pilot-mustra: The Fix – 1×01

2019. 03. 21. 15:14 - Írta: winnie

10 hozzászólás | kategória: 2018/19, kritika, pilot-mustra,

The beauty of the 24 hours news cycle.

Nem hiszem, hogy az ABC hétfőn bemutatott újonca túl magasröptű sorozat lenne, nem fog díjakat nyerni vagy elismerő kritikákat besöpörni, de egy biztos: a pilot végeztével azonnal néztem volna tovább. Néztem volna, mert ez a műfaj kifejezetten a stílusom, meg aztán érdekelt volna, hogy merre megy tovább a sztori. A nagy kérdés, hogy érdekelni fog-e 9 hét múlva, hogy ledaráljam a finálé érkeztekor? Mert hogy hetiben nem fogom követni, az is biztos.

A nem kicsit Murder One-ihletettségű (valaki emlékszik még?) The Fix nem akar többnek látszani, mint ami: az OJ Simpson-ügy fiktív változata, illetve továbbgondolása, mely azt mutatja be, hogy mi történt volna akkor, ha a celeb felmentését követően ismét gyilkossági ügyben keveredik, és az ügyében kudarcot való ügyész (az egyik készítő maga Marcia Clark!) kap a sorstól még egy lehetőséget, hogy ráhúzza az illetőre a vizes lepedőt. Mert a bosszú édes.

THE FIX – 1×01 – 7/10

Az alapsztori is ez, nincs mit ragozni: egy ismert színészt megvádolnak a felesége és annak barátnője megölésével, de jó az ügyvédje, akik arra építi a védelmét, hogy a hatóságok a bőrszíne miatt elfogultak vele – az esküdtszék fel is menti, az ügyész pedig elveszítve az országos vetületű pert, visszavonul. Ugrunk 8 évet az időben. A történelem megismétli önmagát, a színésznek megölik a barátnőjét, megint ő lesz a gyanúsított. Az ügyészt pedig egykori kollégája ráereszti az ügyre.

Átívelős nyomozgatás és jogi machinálás, a fináléban pedig az igazság kiderítése – a felszínen ezt kínálja a The Fix, de nyilván megpróbál többet nyújtani ennél. Már a pilotban is elég látványos a klasszikus felállás mába helyezése, és ez az egyik tényező, ami vonzó számomra: sikerült kortárs módon tálalni az ügyet, kortárs problémákkal és kortárs zavaró tényezőkkel.

Ugyanis az ügyben a celebérintettség miatt minden a nagy nyilvánosság előtt zajlik, ergó a média szerepe elég kiemelt, az ügyvédek médiaszakértővel dolgoznak, tudják, hogy a közvélemény irányítása, terelése és manipulálása kiemelt jelentőséggel bírhat az ügyben, mint ahogy a kínált narratíva, a tematizálás is, hiszen a politika kulcsa is a politikai napirend, vagyis annak meghatározása, hogy miről beszéljen a sajtó és a “nép”.

Más kérdés, hogy pont ez a vetülete az a sorozatnak, ami némiképp el is riaszthat, hiszen óhatatlan, hogy az írók “ahogy Móricka elképzeli”-módon tálalják az újságírókat (már a pilotban is tipikusan keselyűnek ábrázolták egy részüket), ami csak tipikus klisékhez vezet.

Szerencsére azonban a tálalás eloszlatta a kétségeimet. Igen, szeretem a pörgős sorozatokat, és itt nem nagyon lehetett levegőt venni, zúdították ránk a történéseket, nézette magát a pilot, ami talán egy fokkal zsúfoltabb volt a kelleténél így, hogy már most bedobtak az ügyvédnél és a volt feleségnél egy plusz szálat, meg a munkahelyi feszültséget. Persze a tempó óhatatlan, hogy felületességet is jelentsen, karakterizálás sem nagyon volt, sem a főhős, sem a sztár nem túl izgalmas (talán a viszonyuk idővel jobban kirajzolódik)

Mint írtam, a fenti pontszámban abszolút benne van, hogy az efféle átívelős krimi abszolút a zsánerem, még akkor is, ha a száguldós, Scandal-ös fajtából való, nem a lassabb, hangulatorientált angolosból. A gond csak az, hogy attól tartok, hogy krimiprofiként túlságosan is egyértelműnek tűnik az, hogy mi a helyzet. Általában nem nagyon vannak ilyen gondolataim nézés közben, de itt mintha kilógnának a sztoriból a red herring-ek, a félrevezetések.

Többek között arra gondolok, hogy nagyon adja magát, hogy ne a sztár legyen a gyilkos – ennek sok oka lehet, még a társadalmi elvárások is. Nyilván lesz ez-az a rovásán (akár a mostani tett), de egy ilyen felállásnál az író nem szokott bírni magával, és csavarokat épít a sztoriba, mert egy szimpla macska-egét játék whodunit-kvóciens nélkül nem érdekes. Abban is biztosak lehetünk, hogy hiába tűnik az ügy szimpla gyilkosságnak, biztos, hogy nem az, szövevényesebb az ügy, nem csak szimpla hirtelen felindulásból elkövetett tett, hanem aljasabb dolgok állnak mögötte.

Ez pedig ismét csak arra enged következtetni, hogy a megoldást másfele kell keresnünk. Ha pedig nem ő a tettes, akkor pedig sok minden adja magát, kezdve azzal, hogy ki volt a valódi, kiszemelt áldozat és, hogy mi a motiváció, és ekképp eléggé leszűkül a kör. (Ha pedig azt is belevesszük, hogy szokott módon a legtöbb karakter érintett lesz a disznóságokban, máris kevés meglepetés érheti a nézőt.)

Szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy meg tudnak-e majd lepni a The Fix készítő. Ha sikerül, akkor az nagyon jó érzés lesz. Mert az mindig jó dolog, ha az emberben tudatosul, hogy az írók még mindig képesek okosabbak lenni, mint a magát felfuvalkodott módon mindentudónak képzelő néző.

10 hozzászólás Ne habozz!

Steven L. Bright - 2019. 03. 21. 15:55

Nem rossz az alapsztori. Várok néhány részt és ledarálom.

Margo - 2019. 03. 21. 17:26

Murder One nagy kedvenc volt anno, az első “ügyvédes” sorozatom, SEMMIT nem tudtam az angolszász jogrendszerről (mondjuk most se sokat, de többet), sokszor tátott szájjal néztem, hogy “ezt most hogy?”
Ha lenne időm bepróbálnám a főszereplő ügyésznő ellenére is (nem a kedvencem a színésznő, na)

Piros11 - 2019. 03. 21. 17:31

Hát sajnos nálam ez mellément,nagyon várós volt pedig,lévén én is kedvelem a műfajt.
Viszont rögtön az elején kiderült,h a soundtrackje nem lesz kedvenc,és hát igazam volt,végig gyűlöltem.És habár ez még menthető lenne,de pl az árulás is teljesen érhetetlen volt számomra,komolyan ennyi elég lenne hozzá? Na meg az hogy lendíti előre a karrierjét, hogy egy ekkora reflektorfénnyel rendelkező ügyet elveszítenek,még ha nem is ő a föügyész,akkor is a csapat tagja,ellégé olyan “kell a csavar” szagú volt,amúgy is ez a munkahelyi haragszom rád nem tudom miért kellett bele.Illetve a kapcsolatuk sem annyira világos,lehet majd késöbb kifejtik,de egy sima ügyész-vádlott viszonyból konkrétan egy ős nemezis szitut csináltak.A biztos kasza a legvégén dőlt el,amikor a nagy katarzist kellett volna éreznem,de semmi,nem érzem őket annyira karizmatikusnak,h elvigyenek egy macska-egér sorozatot,pedig azokat megint csak szeretem.
Azért ha nagyon jókat olvasok róla,lehet még visszatérek,de nem ez fogja lelökni a The Killinget a krimi trónról annyi biztos.

Pocok - 2019. 03. 21. 18:02

Nem láttam még, de ezzel a Murder One is hasonlattal most felizgattál! IMÁDTAM! A sorozatgyilkosos ügyet sosem felejtem el.

Akkor ezt is megnézzük, látom Lisbon is benne van :D

winnie - 2019. 03. 21. 18:30

jogi-nyomozós, átívelés, sztárérintettség, jogi praktikák – szóval szigorúan technikai jellemzők alapján mondom. plusz itt ugye a másik oldal a fő oldal, de mindkettő kap terepet.

Tyberius06 - 2019. 03. 24. 17:47

Majd a végén, ha összességében jót olvasok róla, akkor végig nézem. A pilot nem volt rossz, de az “árulásnál” el is veszítettek. Az eléggé nagy WTF volt. Értem én, hogy bassza a csőrét, de ennyire felületes karaktert írni… nem is értem, ki szerint volt ez jó ötlet.

Szóval sokat rontott nálam ez a csavar, illetve az is igaz, hogy túl sok minden került hirtelen bele. Szerencsejáték tartozás, plusz egy gyanúsított, volt feleség…

zagloba - 2019. 03. 25. 22:18

Kicsit zsúfolt volt így elsőre, de érdekes a felállás.

Az látszik, hogy itt nagyon az alapszitu és a karakterek bemutatása volt a cél, szerintem még kisülhet ebből valami izgalmas, ha jól csavargatják.

Tény, hogy az árulás és a pénztartozás behozatala perpill soknak – és feleslegesnek – tűnik, de épp az, hogy máris meglépték, talán jó. (Kicsit úgy, mint a The Rookie-ban Fillion és a zsarulány románca, amit rögtön bedobtak, de néhány részen belül le is zártak.)
Nem biztos, hogy hangsúlyos lesz.

Összességében nekem eddig tetszik.

Persze elfogult vagyok, nálam minden jöhet, ami Robin Tunney!

El Diablo - 2019. 03. 27. 00:07

Már most tudom, hogy végig fogom nézni: Robin Tunney ellenállhatatlan. :)

Snoopyzit30 - 2019. 03. 30. 10:36

Én örültem, hogy végre egy országos pilot, aminek az első 10 perce után nem azért érzem, hogy “Jaj, ne!”. Az O.J. Simpson-os párhuzam már azonnal leesett, de nem bántam. Én végignéztem az Oscar-díjas 8 órás dokumentumfilmet is róla, pedig előtte már láttam az ACS-t is, szóval… engem ez a párhuzam nem zavar, sőt.
Persze vannak nem szimpatikus momentumok is, de egyelőre maradok biztosan, majd pár rész után kiderül, hogy megéri-e.

Ami szimpatikus volt az az a jelenet, amikor a fickó kidobja a nyakláncot a kukába, tehát neki is van valami rejtegetni valója. Szerintem is összetettebb lesz, mint amilyenre elsőnek tűnt.

A kezdésre megérdemli a 7/10-et, simán.

winnie - 2019. 04. 17. 21:24

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz