login |

Pilot: Osmosis

2019. 03. 30. 14:50 - Írta: human

6 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, pilot-mustra,

Két meztelen test lebeg az elméjük közötti kapcsolatot jelképező súlytalan semmiben. Ez az igazi boldogság? A Netflix francia sorozata az utóbbi kérdésre keresi a választ, de elég gyorsan feltűnnek a történetben az emberek önző céljai is.

A történet egy olyan módszer kifejlesztése körül bonyolódik, amivel az ember megtalálhatja a lelki társát egy kék kapszula lenyelése után. Ha nincs madár, akkor gyártunk magunknak? Mindezt úgy érik el, hogy a közeljövőben az emberek már elfogadták a technológia és a biológia összefonódását, így a tesztalanyok is boldogan nyelnek le nanobotokat, amik az agyban szállított (leegyszerűsítve) érzéseket értelmezik.

Így jutnak el a legtitkosabb vágyakig, azokig az emberekig, akikre tényleg vágyunk. Ugye itt az lenne az előtörés, hogy sokan mondják “ilyen vagy olyan párt szeretnék”, és közben meg a cselekedeteik mindig más sugallnak. Itt viszont feladják a kontrollt elvileg, és elfogadják az elemzés után kiadott lelki társat. Legalábbis ez lenne a cél, de gondolom jön a bonyodalom.

Például már a pilotban, vagyis a premierben is előkerültek teljesen más vágyak, és a fő tesztalany, aki elvileg arra is bizonyíték volt, hogy érdemes kiterjeszteni a csoportot, sem áll túl jól a szerelemben. Mindeközben a fő programozónak teljesen más céljai vannak a fejlesztéssel: őt az emlékek másik testbe ültetése mozgatja, és ezzel tulajdonképpen az örök élet? Közben még kintről is szorongatják a céget, meg más húzások is vannak.

Végül persze összeáll egy nagyobb sztori a sima, “egy Black Mirror-epizód széthúzva”-elmélet ellenében, de valahogy mégsem hívogató az összhang. Mondjuk ebben szerintem a kidolgozás is közrejátszik. Ez tipikusan az a helyzet, hogy 2019-ben az ötlet már nem elég, a rendezésnek és kinézetnek is követni kell. És fordítva, egy jól kinéző sorozat sem ér semmit, ha üres. Annyi jó dolog létezik, hogy egy ilyen közepes kidolgozású anyag (valamiért a Tau fényképezése ugrott be róla) már nem tűnik ki belőle csak a sztorijával.

Amúgy lehet nem is konkrétan ezzel ültek neki, hanem a filozófiai gondolatokkal, de az Osmosis egyben remek kritikája a startup kultúrának is. Itt van egy CEO és egy konkrét fejlesztő (ami viccnek tűnik ekkora projektnél), akik az egész emberiséget megváltoztatják. Közben az adatok biztonságára szarnak, pedig a legtitkosabb vágyaink vannak náluk (ahogy a Facebooknál és Google-nél is), mesterséges intelligenciával “játszanak”, és a többi.

Igazából a koncepció tetszik, de nem tudom, hogy bele akarok-e ölni 8 részt. Lehet megnézem az utolsót, hogy hova jutnak. Vagy, mivel ez a megoldás sosem tetszett, egyszerűen csak hagyom a fenébe. Ha nem ér annyit a történet, hogy végigmenjek, akkor még 45 percet is kár rá áldozni.

Ajánlani nem igazán tudom egyelőre. Ahogy írtam ezt a posztot közben tényleg volt olyan, hogy ez vagy az egész jó ötlet, meg kell említenem mindenképp, de a végeredmény nem üt egyszerűen. És nem megosztónak érzem, aminél mindenki döntsön magának a trailernél, hanem szürkének.

Mivel a Netflix szokás szerint az egész évaddal jött, így kicsit általánosabb vélemények is jöhetnek a továbbnézőktől. Vagy rendes jelöléssel spoilerek is.

6 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2019. 03. 30. 15:07

még megnézem a második részt, de az elsőnél nem nagyon fogtam a lényeget, az 1×02-nél még csak az elején tartok, de ahogy látom, amellett, hogy a ceo-val foglalkoznak, a tesztalanyokat is követni akarják, ami viszont elég sok részre szétszedne mindent.

egyelőre enigmának érzem, hogy mi akar lenni, nem is nagyon tudtam belőni, hogy mi a véleményem. 5/10?

“Lehet megnézem az utolsót, hogy hova jutnak. ”

ezért jó, hogy a netflix minden résznél röviden kiírja a kriptikus tartalmat, így egy-két dolgot azért lehet sejteni.

NatoLocator - 2019. 03. 30. 16:43

Ezt a “mindig sosem tetszett”-et hogyan értelmezzük? Így is – úgy is? :)

yuuki - 2019. 03. 30. 17:15

4 részt néztem meg, de kezd érdektelenségbe fulladni. A szürke tényleg egy nagyon jó szó erre, valahol én is azt érzem, hogy az ötlet rendben lenne ugyan, de a megvalósítás mikéntje eleinte még csak simán átlagos volt, 4 rész után pedig kezd egyre inkább kliséhalommá válni. Lehet, hogy csak engem nem tud szórakoztatni az a fajta vonalvezetés, mikor adott szereplő tudja, mit nem kéne csinálnia és természetesen juszt is megcsinálja, hogy aztán megnézhessük a nyilvánvaló következményeket, de ennyi szerintem már önmagában kevés ahhoz, hogy működőképes legyen egy sorozat.
Egyébként konkrét karakterek szintjén egyedül Billy az nekem valamiért, aki működik és magam sem tudom, miért, a többiek nagyon sematikusakra sikerültek.

Fegyula - 2019. 03. 31. 12:00

Soha nem a kritika alapján döntöm el, hogy megnézzek-e egy sorozatot. :)

winnie - 2019. 03. 31. 12:59

így van, embere válogatja, neked a reklám/technikai jellemző komponens nyom többet a latban. pont erről írtam pár napja pilotkritikának álcázott elmélkedést. van, aki kritika (vélemény), és van, aki reklám (mindenféle konkrét, technikai adatok) alapján dönt.

oké, kis túlzással még vagyok én, aki kábé mindent megnéz, mert kíváncsi vagyok. bár értelemszerűen azt sokkal később, ami nem sokaknak tetszik (vélemény) vagy kevésbé izgat (reklám).

a lényeg, hogy mind a kritikás, mind a reklámos bukni fog pár kedvenc sorozatot, mert nem ad neki esélyt, és meg fog nézni pãr gagyit, mert rosszul választ.

human - 2019. 03. 31. 13:13

csak nem értem minek ezt egy kritika alá írni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz